Bányamunkás, 1988 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Befejeződött a Tatabányai Szénbányáknál a szanálással kapcsolatos vizsgálat, amelynek megállapításait december 21-én ismertették a szakszervezeti bizalmiak, a vállalat igazgatói tanácsának, párt- és KISZ-bizottságainak együttes ülésén. Részt vett a megbeszélésen Antalóczy Albert, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára, Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes és Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára is. Rédei László, a Szanáló Szervezet vezetője elmondotta, hogy a tatabányai vállalat néhány éve súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. 1985-től több mint hárommilliárd forint rövid lejáratú hiteltartozása, illetve vesztesége keletkezett. Tartozásának összege meghaladja vagyonának értékét. Fizetőképtelenségét több külső és belső tényező idézte elő. Ezek közé tartozik a rendkívül nehéz geológiai adottság: az új széntelepek zöme a karsztvízszint alatt helyezkedik el, s az ezzel járó vízkiemelés alaposan megdrágítja a termelést. Az új bányák megnyitásának irreális, feszített üteme is hozzájárult a válsághelyzet kialakításához, valamint a szénbányászati ágazat irányításának és szabályozórendszerének ellentmondásossága. A vállalat belső hiányosságai között említette Rédei László a túlzott centralizációt, az ésszerűséget meghaladó kockázatvállalásokat, a magas adminisztratív létszámot, valamint azt, hogy sok esetben késtek az alapvető vállalati döntések. A tatabányai vállalat a jelentős állami támogatás ellenére sem tudta elkerülni a fizetőképtelenséget. Ezért a pénzügyminiszter ez év júliusában elrendelte az állami szanálási eljárás lefolytatását. A most elkészült szanálási megállapodási tervezetet — amely magába foglalja a szénbányák fizetőképességének helyreállítására, az eredményes gazdálkodás megteremtésére vonatkozó intézkedéseket is — a Pénzügyminisztérium jóváhagyása után írják alá. Rédei László a továbbiakban elmondotta, hogy igen szigorú feltételeket szabtak: a tatabányai vállalatnak adósságát önerőből kell rendeznie, részben felesleges eszközeinek, vagyonának, értékpapírjainak eladásával, részben pedig hitel felvételével. Az 1988—1990 között keletkező veszteségek rendezéséhez viszont már hozzájárulnak a szanálási alapból. 1990 után pedig — a bevezetendő új intézkedések hatására — remélhetően nyereséges lesz a tatabányai bányászkodás. Egyik intézkedés a vállalat szervezetének egyszerűsítése. December végén szétválással megszüntetik a Tatabányai Szénbányákat, s helyette január 1-jével két vállalatot alapítanak a Tatabányai Bányák, valamint Haldex Vállalat elnevezéssel. A többi vállalat üzemei részvénytársaság, illetve vegyesvállalat formájában fognak tovább működni. Az új program szerint olyan bányaművelést alakítanak ki, amelylyel csökkenthetik a karsztvíz kiemelését, s ez kedvezően hat majd a szén önköltségére, és nem veszélyezteti a térség mélységbeli karsztvízháztartásának egyensúlyát. Az adminisztratív létszámot 15 százalékkal csökkentik, és mérsékelik a kulturális és sportkiadásokat is. Czipper Gyula miniszterhelyettes arról szólt, hogy a szanálási eljárásnak volt egy olyan fázisa is, amikor a tatabányai bányák azonnali bezárását javasolták. Gondos számítások után azonban az a vélemény alakult ki, hogy a tatabányai szénre az országnak a távlatokban is szüksége van. Az itt termelt szén — még veszteségesen is — olcsóbb, mint az importból származó tüzelőanyag. Ezért segíti a vállalat kibontakozásiprogramjának megvalósítását a szanálási szervezet jelentős összeggel, a bankok pedig kedvezményes hitellel. A vállalat dolgozói közül is többen felszólaltak, és kifogásolták a szanálási tervezet egyes pontjait. Végül is a bizalmi testület szavazással fejezte ki egyetértését a szanálási megállapodással. MTI Lezárult a vizsgálat a Tatabányai Szénbányáknál A bizalmi testület egyetértett a szanálással A Veszprémi Szénbánya Vállalat dudari bányaüzeménél — a Bakony közepén — autonóm munkacsapat alakult. Egyelőre kísérleti jelleggel alakították ki ezt a tevékenységi formát. A munkacsapat — a bányaüzem vezetésével kötött szerződésnek megfelelően — egy bizonyos munkát meghatározott összegért végez el. A munkacsapatnak a joga, hogy a szerződésben elvállalt munkát megszervezze, a csapatot hozzá összeállítsa. Ezenkívül a munkabért differenciáltan osztja fel a csapattagok között. Ugyanakkor a bányaüzem kötelessége a munka elvégzéséhez szükséges feltételeknek a megfelelő biztosítása. A dudari bányaüzemnél — mint azt Dala Zoltán üzemigazgató elmondotta — elsőként a Máhl András által irányított 10. számú előváló csapat — szocialista brigád — alakított autonóm munkacsapatot. A bányászok döntésének helyességét igazolja, hogy a megalakulást követő időszakban a termelékenység az előváló csapatnál ugrásszerűen megnövekedett. Azt is elmondották a dudari bányaüzemnél, hogy rövid időn belül újabb autonóm munkacsapatok alakulnak majd Dudaron. Ez is bizonyítja, hogy a jól felismert érdekek és a kellően hatékony érdekeltségi rendszerek nagymértékben mozgásba hozzák a szocialista kollektívákat, a brigádtagokat. Ez hasznos a népgazdaságnak, a bányának, a lakosságnak, de az autonóm munkacsapat számára is. DUDAR BÁNYA: Autonóm munkacsapat alakult BÁNYAMUNKÁS 1988. JANUÁR A gáztöltő üzemben Azt mondja Ballan György, a KÖGÁZ újudvari propán-butángáz-töltő üzemének szakszervezeti főbizalmija, hogy most kétfelé kell figyelnie, gazdasági munkáján kívül: a politikai oktatás indítására és a szociális épület bővítésére. A KÖGÁZ palacktöltő üzemét épp 9 éve, bányásznapon adták át rendeltetésének. Jelenleg 150-en dolgoznak itt, a Nagykanizsa melletti telepen. Naponta 7000 különböző nagyságú palackot vizsgálnak meg, ha kell, javítanak ki, hogy aztán megtöltve útbaindítsák. Ennek a munkának néhány mozzanatát mutatjuk be. Kovács Jánosné és Horváth Józsefné a sapkákat rakja föl a palackokra. Hatalmas gömbtartályokban tárolják a pébégázt, amelyet különböző méretű palackokba töltenek. Nemcsak töltik, hanem megvizsgálják, s ha kell, ki is javítják a palackokat. A képen a szelepjavítók láthatók: Votin Lászlóné, Horváth Ferencné, Harangozó István, Scheiber János, Horvák Istvánné, Papp Istvánné, Bozsó János, Hompó Istvánné, Horváth László, Magyar Antal és Megyesi László ferencz GYŐző képriportja • Újítómozgalom a bányászatban Bányászati újítási és találmányi kiállítás nyílt december 15-én a Bányaipari Dolgozóik Szakszervezetének székházában. Az első ilyen jellegű országos kiállításon a bányászat valamennyi ágazatát képviselte a 32 résztvevő vállalat, amelyek több mint száz szellemi terméket mutattak be az utóbbi három évben elfogadott és legjobban bevált újítások, találmányok közül. A kiállítás megnyitása után újítók és iparjogvédelmi szakemberek résztvételével tanácskozást tartottak a BDSZ székházában, ahol megvitatták a bányászati újítómozgalom helyzetét, feltételeit és jövőjét, illetve a szakszervezet ezirányú törekvéseit és tennivalóit. — Hogyan látja a szakszervezet vezetése az újítómozgalom helyzetét és kilátásait? — kérdeztük Schalkhammer Antalt, a bányászszakszervezet titkárát. Úgy véljük, a bányászatban is csak a gondolkodó, alkotó emberek cselekvő részvételével, kezdeményezőkészségük, alkotóerejük mozgósításával lehet megvalósítani a kibontakozási programot. Ma és a jövőben még inkább érdekelt a bányászat a három fő stratégiai kérdés — az energiaellátás, a biotechnológia és a környezetvédelem — tennivalóinak megoldásában, az innovációs folyamat, a műszaki fejlesztés meggyorsításában. A bányászati újítómozgalom komoly eredményeket ért el az utóbbi időszakban. Például évente hétezer fölött volt az elfogadott újítások száma, s az ezek révén kimutatható gazdasági eredmény évente ötszáz millió forint körül mozgott. Ehhez még hozzájött évente hatvan-hetven találmány, háromszázötvenmillió forint gazdasági eredménnyel. — Miért rendezték meg ezt a tanácskozást és mit várnak tőle? — Az Ipari Minisztériummal és az Országos Találmányi hivatallal közösen azért rendeztük meg a kiállítással együtt az újítók tanácskozását, hogy közösen keressük a módját, miként lehet javítani az alkotó munka anyagi és személyi feltételeit, hogyan lehet jobban ösztönözni az újítókat és feltalálókat, s a szellemi energiák kiaknázásában, hasznosításában mit kell tennie többek között a szakszervezetnek. Az újítókat ma alighanem leginkább az foglalkoztatja, hogy megéri-e nekik ezután is ilyen tevékenységet folytatniuk. — Valóban eléggé széles körű és — tegyük hozzá — jogos aggodalmat váltott ki a személyi jövedelemadó bevezetése, illetve az a döntés, hogy az újítási díjakat is összevonják a többi adóköteles jövedelemmel, mert ez egyértelműen hátrányosan érinti az újítókat. Szakszervezetünknek az az álláspontja, hogy az újítók anyagi érdekeltségét nem csökkenteni, hanem erősíteni kell, és még jobban ösztönözni szükséges az emberi alkotóerő tartalékainak mozgósítását. Kocsis László aranyjelvényes újító és dr. Varga József iparjogvédelmi osztályvezető a Tatabányai Szénbányáktól jött a tanácskozásra. — Nálunk a nagyegyházi bányaüzemben sok nagyértékű tőkés importból származó gép üzemel, amelynek alkatrészigényét vállalatunk a szűkös devizakeretből nem tudja vásárlás útján biztosítani — magyarázta Kocsis László. — Ezért csak saját újításokkal, saját alkatrészekkel tudjuk „életben tartani” a gépeket, berendezéseket és biztosítani a folyamatos széntermelést. — A naponta változó munkahely és a magas fokú gépesítés azt jelenti, hogy nálunk létfontosságú az innováció, a műszaki fejlesztés, amiben szinte csak saját dolgozóinkra támaszkodhatunk — erősítette meg dr. Varga József. — Attól félünk azonban, hogy az új jövedelemadó-rendszer bevezetése csökkenteni fogja az újító kedvet, mert az emberek érdektelenné válnak, ha úgy látják, hogy szellemi munkájuk díjának egy jó részét „elviszi” az adó. Igaz, ennek ellensúlyozására a vállalat elvileg fizethetne többet is az újítónak, de erre nincs elegendő forrása. Ezért az a javaslatunk, hogy az újító munka, illetve az újítási díj egy bizonyos összeghatárig kapjon adókedvezményt, olyan mértékben, hogy az emberek anyagilag érdekeltek legyenek ebben a tevékenységben. Jó lenne, ha a szakszervezet hamarosan megint visszatérne erre a problémára, és megvizsgálná, hogy az új gazdasági és adózási feltételek milyen hatással vannak az újítómozgalomra, az újítások számának alakulására — húzta alá végül Kocsis László, és ezzel tulajdonképpen a bányászatban dolgozó legtöbb újító véleményét és igényét is tolmácsolta. A tanácskozás végén kitüntetések átadására került sor, és a következők részesültek a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége Dicsérő Oklevelében: Mecseki Szénbányák: Mogyorósi László; Tatabányai Szénbányák: Sámuel Gábor, Kocsis László, Herald Gyula; Oroszlányi Szénbányák: Nagy János; Veszprémi Szénbányák: Frei József; Nógrádi Szénbányák: Kmetti József; Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Központ: Cziffra Sándor; Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat: Rokolya Ferenc; Közép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat: Antalics András; Bakonyi Bauxitbánya Vállalat: Kántor Miklós; Mecseki Ércbányászati Vállalat: Fershh Antal: Országos Érc- és Ásványbányák: Kővári Károly. (faggyal)