A Bánya, 1916 (11. évfolyam, 1-40. szám)
1916-01-02 / 1. szám
XI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1909 JANUÁR 2.1. SZÁM. DAS BERGWERKL(\ MIME TWE.MINL 5?'MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ERSCHEINT JEDEN SONNTflSTfr ii I ———■————— ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE . . 16.— K | FÉL ÉVRE . NEGYED ÉVRE . 4.— K 8.- K FŐSZERKESZTŐ : DR BISCHITZ BÉLA ÜGYVÉD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V., SAS UTCA 20. TELEFON 108-00. HIRDETÉSEK mm. SZÁMÍTÁSSAL DÍJSZABÁS SZERINT. Beköszöntő. A legszomorubb évek egyike, mely a föld népeire valaha elkövetkezett, van a hátunk mögött. Az embernek szinte az jutott az eszébe, hogy megkérdje önmagától, hogy vájjon még mindig él-e? Minden időknek legzordabb világháborúja, talán a legkérlelhetetlenebb, amely valaha dúlt, lépett második esztendejébe és ne adja Isten, hogy 1916-ban a harmadik esztendejét is megérje. Közgazdasági életről beszélni ebben a szomorú évben szinte felesleges. Az életnek, a közgazdasági tudományoknak, a szervezésnek csudás művészete kellett ahhoz, hogy ezek a súlyos idők nem hallatták az 1873. évi sötét gazdasági rémnapok keserveit. Szinte csodálatos, hogy az 1912. évben oly szomorúan jelentkezett pénzinség, amely elsorvasztással fenyegetett és amely bizonyára előhírnöke volt ennek a világháborúnak, szintén nem jelent meg a láthatár felett. Ma pénzbőség van s szinte ostenzációval alakulnak 20 milliós befektetési vállalatok, emelnek tőkéket, mintha rózsás viszonyok uralkodnának a közgazdasági életben. A rendes kereskedelmi forgalom megvan. Fennakadás sehol sem volt észlelhető s talán ez a legnagyobb dicsősége a központi hatalmaknak. A tőke előjött rejtekeiből, nem is nagyon tartózkodik s ha gazdasági fellendülésről nem is beszélhetünk, annyira mégis meg van könnyítve a rettenetes drágaságban az élet, hogy a viszonyok aránylag még jobbak, mint 1912-ben volt, békeidőben s olyan pénzforgalom van, amilyen régóta nem volt tapasztalható. Optimisták nem vagyunk, de azért hinni akarjuk, hogy ez így marad. Az új esztendőt azzal a reménységgel szeretnék kezdeni, hogy megváltozik a sors nehéz kereke és visszagördül megint a gyönyörű, imádott béke útjára. Ma még fejünk felett Damokles kardja, ez a rettenetes, népet irtó, népviszály, de mi annál sóvárgóbban kívánjuk olvasóinknak a Békét. Addig is kötelességszerűen megyünk a magunk utján s állunk olvasóink rendelkezésére, jövőben is iparkodunk igazmondásunkkal, hírszolgálatunkkal, biztatással, támogatással gazdaságunk minden ágazatában jó szolgálatot tenni, közgazdaságunkat úgy irodalmilag, mint gyakorlatilag előbbre vinni. Ezen működésünkben kérjük tisztelt olvasóinknak támogatását és bizalmát s kérjük, hogy érdeklődésüket lapunk irányában jövőben is tartsák meg. B. u. é. k. 1989