A Bánya, 1916 (11. évfolyam, 1-40. szám)

1916-01-02 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1909 JANUÁR 2.­1. SZÁM. DAS BERGWERKL(\ MIME TWE.MINL 5?'MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ERSCHEINT JEDEN SONNTflSTfr ii I ———■————— ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE . . 16.— K | FÉL ÉVRE . NEGYED ÉVRE . 4.— K 8.- K FŐSZERKESZTŐ : DR­ BISCHITZ BÉLA ÜGYVÉD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V., SAS­ UTCA 20. TELEFON 108-00. HIRDETÉSEK mm. SZÁMÍTÁSSAL DÍJSZABÁS SZERINT. Beköszöntő. A legszomorubb évek egyike, mely a föld népeire valaha elkövetkezett, van a hátunk mögött. Az embernek szinte az jutott az eszébe, hogy megkérdje önmagától, hogy vájjon még mindig él-e? Minden időknek legzordabb világháborúja, talán a legkérlelhetet­lenebb, amely valaha dúlt, lépett második esztendejébe és ne adja Isten, hogy 1916-ban a harmadik esztendejét is megérje. Közgazdasági életről beszélni ebben a szomorú évben szinte felesleges. Az életnek, a közgazdasági tudományoknak, a szervezésnek csudás művészete kellett ahhoz, hogy ezek a súlyos idők nem hallatták az 1873. évi sötét gazdasági rémnapok keserveit. Szinte cso­dálatos, hogy az 1912. évben oly szomorúan jelentkezett pénzinség, amely elsorvasztással fenyegetett és amely bizonyára előhírnöke volt ennek a világháborúnak, szintén nem jelent meg a láthatár felett. Ma pénzbőség van s szinte ostenzációval alakulnak 20 milliós befek­tetési vállalatok, emelnek tőkéket, mintha rózsás viszonyok uralkodnának a közgazdasági életben. A rendes kereskedelmi forgalom megvan. Fennakadás sehol sem volt észlelhető s talán ez a legnagyobb dicsősége a központi hatalmaknak. A tőke előjött rejtekeiből, nem is nagyon tartózkodik s ha gazdasági fellendülésről nem is beszélhetünk, annyira mégis meg van könnyítve a rettenetes drágaságban az élet, hogy a viszonyok aránylag még job­bak, mint 1912-ben volt, béke­időben s olyan pénzforgalom van, amilyen régóta nem volt tapasztalható. Optimisták nem vagyunk, de azért hinni akarjuk, hogy ez így marad. Az új esztendőt azzal a reménységgel szeretnék kezdeni, hogy megváltozik a sors nehéz kereke és visszagördül megint a gyönyörű, imádott béke útjára. Ma még fejünk felett Damokles kardja, ez a rettenetes, népet irtó, népviszály, de mi annál sóvárgóbban kívánjuk olvasóinknak a Békét. Addig is kötelességszerűen megyünk a magunk utján s állunk olvasóink rendelkezé­sére, jövőben is iparkodunk igazmondásunkkal, hírszolgálatunkkal, biztatással, támogatással gazdaságunk minden ágazatában jó szolgálatot tenni, közgazdaságunkat úgy irodalmilag, mint gyakorlatilag előbbre vinni. Ezen működésünkben kérjük tisztelt olvasóinknak támogatását és bizalmát s kérjük, hogy érdeklődésüket lapunk irányában jövőben is tartsák meg. B. u. é. k. 1989

Next