Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)

1930-01-25 / 2. szám

! ( Feljegyzések )Nem fizetünk JÓVÁTÉTELT , DE ig MÉGIS FIZETÜNK! Ha az ember a pol­gári újságokat olvassa, nagy zavarba jut. Az újságok megírják, hogy a miniszterelnök fo­­gadkozott, hogy Magyarország jóvátételt nem fog fizetni, és hogy a román, jugoszláv és a cseh optánsok igényeit nem fizetik az ország pénzéből. Most, hogy a hágai egyezményt alá­­írták, kiderült, hogy­­ nem fizetünk jóvátételt: csak évi tizenhárom és fél millió arany­koronát fizetünk 1913-tól 1966-ig. E több, mint 310 millió aranykorona. Ezt fizetjük! De fizetjük 1913-ig az 1921-ben vállalt évi 10 millió aranykoronát is. Akkor is azt mondta a mi­niszterelnök, hogy a jóvátétel kérdését el­intézte. Hogy hogyan intézte el, azt bizonyítja a hágai egyezmény. Az egyezmény többi része megállapítja, hogy a magyar befizetésekből két kasszát létesítenek. A nagyantant és a kis­­antant államai a nekik járó részesedésből, amely a magyar jóvátételből rájuk esik, két alapot létsítenek. Az egyik alap 210 millió aranykoronás, a másik 100 millió aranykoronás lesz. Az optánsokat kielégítik a 210 millióból, az egyházi és főhercegi igénylőket kielégítik a 10 milliós alapból. Ugy­e, hogy nem fizetünk semmit. Jóvátételt nem fizetünk! De azért mégis fizetünk.­­ A magyar nép fizeti az optánsokat és kártalanítja az egyházi és fő­hercegi birtokosokat is. Mondja, még valaki ezután, hogy jóvátételt fizetünk! Jóvátételt nem fizetünk! Mégis, az egész európai sajtó attól visszhangzik most, hogy Románia meg­szabadult az optánskérdéstől, hogy Cseh­szlovákia megszabadult a habsburgi és egyházi igénylőktől, mert Magyarország évi tizen­három és fél millió aranykoronát fizet — nem­­jóvátétel“, hanem „egyéb követelések“ címén! Az átkos Ausztria nem fizet jóvátételt. Például nem fizeti meg a neki éveken át szállított élel­miszersegítség költségeit. Nem fizet semmiféle kasszába semmiféle összeget! Semmiféle címen évi millió aranykoronákat nem fizet sem 1966-ig, sem 1966 után, de nem is kér senkitől semmit — sem az optánsok, sem a Habsbur­gok, sem az egyházak javára. Mégis csak­ jó volna, ha Ausztriával cserélhetnénk! Azt hir­detik, hogy mi nem fizetünk jóvátételt. Ezért volna jó Ausztriával cserélni. Ausztria való­ban nem fizet. Optánsokat sem! Habsburgokat sem! Egyházakat sem! De mi fizetünk és fizetni fogunk hosszú évtizedeken át. Mi bírjuk! Ú­JABB KÖLCSÖN ÁLL a HÁZHOZ! Erről beszélnek többet az újságok és kevesebbet a jóvátételről. Az antant megígérte, hogy egy nagyobb kölcsön fölvételét elősegíti. A kor­mány lapjai a hágai egyezmény keserű poha­rát a, fölveendő kölcsönnel próbálják megéde­síteni! Ez az a­ varázsvessző, amellyel azs­­p­tánsok, a Habsburg-igénylők kielégítésén tá­madt vihart elcsendesítik. A gazdasági helyzet már nem is rossz, hanem, katasztrofális. Kormánypárti újságok és kép­viselők mondják­, hogy már nem is volt „szusz“, már nem is bírták a súlyos helyzetet! Nem volt pénzük. Most lesz. Újból lesz pénz, sok száz millió. És most hirdetik, hogy lesz beruhá­zás, lesz vállalkozó,s és lesz munkaalkalom. Gyáros, kereskedő, munkás, tisztviselő jövede­lemhez fog jutni. Aki mindezt olvassa, kiéhe­zett, hörgő gyomorral, önkéntelenül is meg­enyhül és elfelejtkezik a hágai súlyos feltéte­lekről, az optánsokról, az évi 13 és fél millió aranykoronáról, amelyet, fizetni kell, elfelejti a kölcsen magas kamatát, amelyet szintén fizetni kell. Mindent elfelejt, mert a kölcsön százmilliói kápráztató pénzfolyamként jelen­nek meg előtte!... Csak egyről nem szabad megfeledkezni! Ha lesz kölcsön, a kölcsönt a Bethlen-kormány kapja. A Bethlen-kormány egyszer már kapott kölcsön,I. Földbirtokosok hitele, Lillafüred, belügyi vigadó, koronázó templom freskói, hal­­biológiai, külföldi bérházak, Hungaricurnok, Csődbejutott kurzusvállalatoknak a szanálása és még egyéb jó zsíros jövedelmű nagy vállal­kozások, és hogy el ne felejtsük Bachert, a Budapesti Hírlapot és még a sok más ,,beruhá­zást“ — erre használták föl a kölcsön nagy részét,. És ki biztosít bennünket arról, hogy az új kölcsönnel nem-e hasonlóan­­ járunk majd? Kell a kölcsön. Hasznos beruházásokra. De hasznos lehet-e ennek a kormánynak­ a kezében? Kinek van bizalma a­­ Bethlen-toom­­­ányhoz? Nekünk nincs! Mi csak azt látjuk, hogy az ország helyzete és a nép sorsa még rosszabb lesz. Pedig már most is elég rossz! • . . • . • * *Tüntetnek a munkanélküliek!­­*• Tüntetnek, mert senki se törődik velük — a szervezeten kívül. Hosszú hónapok és évek rakódnak egymásra, és munkás és tisztviselő nem jut munkához. Semmi kereset. Irtózatosan nagyra nőtt nyomor. Kétségbeejtő gondok. A szervezetek megfeszített erővel viaskodnak a rájuk zúdult súlyos feladatok egész sorával. Adnak munkanélkülisegélyt. Rendkívüli se­gélyt. Ebédjegyet és­ minden más természet­beni segélyt hajtanak föl. Eljárnak a szerveze­tek minden hatóságnál, hogy valamit szerezze­nek a munkanélkülieknek. Tehát mindez, még ha sikerrel jár is, semmit sem jelent a rendsze­res munkanélkülisegély ellenében. Pedig erre volna szükség! Ma már minden államban van állami és városi munkanélkülsegítés. Nálunk nincs! Nálunk van pénz minden másra. Antik­­a bőripari A munka­nélküliség ügye a bőripari szakmákban nap­­nap után hihetetlen mértékben növekszik. A legsúlyosabb helyzetbe juttatja a keresetnél­küliség a­ szakma munkásait, akik a munka­­nélküliségbe jutnak. A­ munkanélküliek szá­mának növekedésén kívül a munkanélküliség időtartama az, amely már többeknél a 8­-9 hó­nap, egyévi munkanélküliséget is eléri. Tehát hónapokon , ha így tart, nemsokára éveken keresztül lesz több szaktárs és szaktársnő munka nélkül. Ez a probléma tehát olyan sú­lyos, hogy a szakma minden munkása kell hogy a ügyeimet ráterelje és minden intéz­mény ennek a problémának az enyhítésén kell hogy közreműködjön! Tagjaink rendszeres rendkívüli segéllyel és ebédutalványokkal való ellátásán kívül a vezetőség fő törekvése oda­irányul, hogy a munkanélküliséget intézmé­nyesen csökkentsük. Ugyanakkor, amikor a szakma munkásai kö­zül csak Budapesten és környékén a szervezet tagjai közül közel ezren vannak munka­ nélkül, a vidéki munkanélküliség pedig szinte felmér­hetetlen, vannak bori­pari munkások, akik 50— 00—80, sőt 90 órát is dolgoznak hetenként s ez­zel nagy mértékben növelik a munkanélküliek számát és a munkanélküliség időtartamát. Az összvezetőség foglalkozott a szakszervezeti vá­lasztmány által elfogadott határozati javaslat­tal és megállapította, hogy a bőripari munká­sok munkanélküliségét a heti 48 órás munka­­hér, törvénybeiktatása nagy mértékben csök­kentené. Ezért elhatározta, az összvezetőség, hogy a­ bőripari munkásság között a heti 18 órás munkaidő törvénybeiktatása­ érdekében a legerélyesebb küzdelmet indítja, meg. Az összvezetőségi ülést 1930 január 16-án tar­tották meg, amelyen a központi vezetőség tag­jain kívül a­ budapesti cipész-, cipőfelsőrész­készítő-, bőröndös-szakosztály, nyergesek, szíj­gyártók és bőrdíszművesek, valamint a szűcs­munkások szakosztályai, továbbá az újpesti, kispesti és pesterzsébeti csoportok vezetőségei vettek részt. Napirenden volt: 1. a munkanélküliség és a 2. órás munkaidő kérdése, továbbá 2. jelentés­­tétel a rend és fegyelem tárgyában tett intéz­kedésekről. Szabó Mátyás szaktárs elnöklete mellett Hu­bai szaktárs központi titkár ismertette a napi­rendet.. Rámutatott azokra az intézkedésekre, amelyek úgy a szakszervezetek titkárainak ér­tekezlete, a Szakszervezeti Tanács, valamint a Szakszervezeti választmány határozatai folytán a munkanélküliség enyhítése érdekében tör­téntek. Elhatároztatott egy nagy munkanél­­küligyűlés megtartása. Határozatba ment to­vábbá, hogy követelni fogják a kormánytól, hogy adjon a munkanélkülieknek még a fele-órákra, fényűző beruházásokra, földbirtokosok­, szőlőbirtokosok és tönkrement vállalatok föl­­segítésére, hitellel való ellátására, tyúkköl­­csönre. Mindenre akad, pénz. Néha, erdő­vásár­­lásra, palotavásárlásra, néha másra. Csak ügyre nem akad: a munkanélküliek rendszeres segélyezésére. Mindenki tart­ja, a markát, és kap pénzt, szubvenciót, államsegélyt, csak éppen a munkások, akik hónapok és évek óta betevő falathoz nem jutnak, nem kaphatnak segélyt. És munkát sem. Csoda-e, ha ilyen körülmé­­nyek között nagyra­ nő az elkeseredés? Csoda-e, ha a­ bolseviki agitáció talaját termékennyé te­szik az ilyen állapotok? És csoda-e, ha az uccart hangzik föl a ,,Kenyeret és munkát!“ követe­­lése? Nem kérnek a munkások mást, mint ke­nyeret és munkát! S a kapitalista állam azt sem tud nekik juttatni. S ha még mindig nem tér észhez és nem valósít­ja meg a nyolcórás munkanapról szóló törvényt és a munkanélkü­liség ellen való biztosítást, akkor vegye tudo­másul, hogy az elkeseredés árját nem fogja, tudni föltartóztatni se karhatalmi erejű, se gumibotja. Okosabb dolog addig cselekedni, amíg idejében van. A türelemnek végső hatá­rán járunk. Az éhező, elkeseredett, lerongyoló­dott, minden szenvedést átélt családos emberek türelme megtört. Ki tudja, mi lesz? mutatott arra, hogy a munkanélküliek száma még­ egyre nő. Szakmánkban jan­uár 9-e óta a munkanélküliek­­­ létszáma csak Budapesten, és környékén 957-re emelkedett. Az emelkedés tehát egy hét alatt 48. Szakmánként az­ emel­kedés a cipészeknél 22, felsőrészkészítőknél 5, szűcsöknél 15, bőrön dögöknél és bő díszmű­vesék­nél stb.-nél 6. Ma­jd statisztikai adatokat sorol föl, amelyből megállapítható, hogy a munká­ban levő munkások nagyszámban a heti 48 órá­nál sokkal hosszabb munkaidőt dolgoznak, mi­által nagy mértékben növelik a munkanélküli­séget. Ezért a legmesszebbmenő akciót kell indítani a 48 órás munkahétnek törvénybe ikta­tása érdekében. Hubai szaktárs ezután jelentést tett a szak­osztályokban történt intézkedésekről a­ rend és fegyelem megerősítése érdekében. Végül kérte a jelentést tudomásulvételét. Dékány János a cipészszakosztály, Ber­kő Kál­mán a bőröndösszakosztály, Citrom Béla, a felsőrészkészítő-szakosztály, Pásztor Lajos sí cipészsza­kosztály, Breier Sándor a szűcsszak­­tály, Simonics Oszkár az újpesti csoport és Horváth László a bőröndösszakosztály részéről szóltak hozzá. Hubai titkár zárszava után az összvezetőség az előterjesztett jelentést egy­hangúlag tudomásul vette és ugyancsak egy­hangúlag elfogadta a­ határozati javaslatól­. A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége Bu­dapesten és környékén lévő csoportjainak és szakosztá­lyainak vezetőségei 1930 január 16-án tartott­ együttes ülése­­megállapítja, hogy amíg Budapest, valamint egyes városok vezetői a m­aunkahiányban szenvedő munkások nyomorának enyhítése céljából pénzbeli segélyt adtak,­­ addig a kormány ilyen irányban semmiféle intézkedést nem tett. De nem tett intézkedést, a munkah­iány esetére való biztosítás sürgős megvalósítása tekintetében sonk, és nem készítette el a munkanélküliség csökkentéséhez szolgáló 8 órás munkanapra vonatkozó törvényt, sem. Az összvezetőség megállapítja, hogy december havában újabb 30,5%-kal emelkedett, a munkanélküliek száma és a folyton fokozódó nyomor különösen a közelebbi februári lakbérnegyed alkalmával fogja éreztetni hatását. Mindezek megállapítása után az összvezetőség követeli, hogy a kormány: 1. A februári házbér*negyed alkalmává,­ minden munka* nélküli munkáénak és alkalmazottnak házbérsegélyt ad­­jon, hogy legalább a házbér fenyegető gondjaitól részben megszabaduljon. 2. A munkahigíny esetére előrő biztosítást sürgősen iktassa törvénybe és a­ törvényes segélyezés bekövetkez­téig az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munká­soknak és alkalmazottaknak adjon kész­pénzsegélyt. 3. Sürgősen iktassa törvénybe a heti 48 órás munka­hetet, úgy hogy az­ vonatkozzon minden iparágra. A tör­vény életbelépése után pedig tiltson el minden túlórázást. 1. Az összvezetőség fölhívja a Szakszervezeti Tanácsot, tegyen meg minden intézkedést, hogy a szakmák és az ország vidéki, városaiban élő munkások az itt javasolt­­, megvalósítási­ érdekében minden erejükkel dolgoznának. «■Si Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, Vl. kerület, Dob­ utca M. szám. Telefoni József - 326-52. szám A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára egy évre IS pengő, félévre 8 pengő. Késiratokat a szerkesztőség nem ad vissza !*II újság 9 sxafcmáSsaum? €&«sa?wiBae«5‚18s#spI­al#.« 9 maanKcan#IS›‚il8«Bl€#r ® Budapest, 1930 január 25 ESWEMSIT ftoA LAV* k##› •am, 2. szám

Next