Bőripari Munkás, 1934 (3/44. évfolyam, 1-6. szám)
1934. január / 1. szám
2. oldal szervezetlen munkásokat foglalkoztatnak. Miért? Ez sem történik véletlenül, minden megfontolt számítás nélkül! A Magyar Szűcsmesterek és Szőrmekereskedők Országos Egyesülete és a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetségének Szücs-szakosztálya szerződéses viszonyban áll egymással. Az érdekeltségek a munkabér és munkafeltételek kollektív szabályozása érdekében kötöttek megállapodást. A szerződés nem csupán azt köti ki, hogy az üzemekben szervezett munkások alkalmazandók (szervezett munkások viszont csak szervezett mesternél vállalhatnak munkát), hanem megszabja a fizetendő munkabéreket és megállapítja az irányadóul szolgáló munkafeltételeket is. . Miért nem respektálják nevezett urak a szerződést, miért alkalmaznak szervezetlen munkásokat? Ez sem szorul különösebb magyarázatra. Nyilvánvalóan azért, hogy a szerződés összes rendelkezései alól mentesüljenek. Tehát nem csupán azért, hogy üzemeikben szervezett munkások helyett szervezetleneket foglalkoztathassanak. Mert emiatt ugyan nem volna sok értelme a szerződésnek fittyet hányni. Emiatt nem fáradoznának olyan sokat és nem volna kedvük, idejük, pénzük arra, hogy az egész szakmai közvéleményt harcra provokálják. A szervezetlen munkás azonban alacsacsonyabb bért, a többi mesterrel szemben fennálló kisebb terhet és kötelezettséget is jelent. Ez az, amiért e három úrnak úgylátszik érdemes és kifizetődő a szembenállás, a hadakozás. A szervezett szűcsmunkásság sokat áldozott, verejtékezett — ma is sokat áldoz még — azért, hogy bére, munkaföltétele valahogy elviselhető legyen. Sajnos, ezt a törekvését most már mindinkább kevesebb siker koronázza. A szerződésben biztosított munkabér és munkaföltétel messze mögötte marad az évekkel ezelőttinek. A gyakorlatban azonban ma a szerződésben biztosítottnál is kedvezőtlenebbül alakulnak a munka" föltételek. A " szervezett szűcsmunkásság amúgy is megromlott munkabérét és munkaföltételét látja tehát veszélyeztetve azzal, ha egyes mesterek túlteszik magukat a szerződés megszabta amúgy is sovány rendelkezéseken. A munkásság mindenesetre fölfigyel és súlyt helyez az önvédelemre. Erről nem mondhat le. Mert nem pusztán a néhány szervezetlen munkás alacsonyabb munkabére fáj nekünk. Ezen ugyan egykettőre túltennénk magunkat. De, ismételjük, féltjük — éspedig okkal-joggal — a szervezett szűcsmunkásoknak a szervezetleneknél mégiscsak rendezettebb munkaviszonyait. Van az éremnek azonban másik oldala is. Legutóbbi lapszámunkban utaltunk reá, hogy munkaszabályszerződés nélkül — a munkáltatók számára is — a ma már úgyszólván elviselhetetlen állapotok egyenesen katasztrofálissá válhatnának. A szóbanforgó esetből féljük és adódik — a munkásokéhoz hasonlóan — a munkáltatói szempont, a munkáltatói érdek is, amely semmivel sem marad mögötte az előbbinek. A munkásokkal kötött szerződés a szakmai rend biztosítására, a szolid munkáltatás, a tisztes alapon folyó verseny szabályozására is szolgál. Ha egyes mesterek túlteszik magukat a nagy közösség alkotta szakmai törvényeken, úgy igazságtalanul előnyösebb és kedvezőbb helyzetbe kerülnek a szabályokat betartókkal szemben. Ebből pedig nem következik más, mint hogy — világosan kifejezve — a szabályokat be nem tartók összehasonlíthatatlanul kedvezőbb vevőszerzési, eladási lehetőségre tesznek szert s az egyenlőtlen feltételekkel folyó termelés mellett szennyverseny támasztanak. Sajnos, ma egy kevéske bomlítság kell csak hozzá és megvan a lehetőség, hogy a saját és az összesség érdekeit kevésbé felismerő munkások az előbbire hajlamos mesterek szolgálatába szegődjenek s ezzel a szakmai rendet fölborítva, a tisztes munkáltatás lehetőségének útját vágják. Erről van tehát szó. És ez éppen elég arra, hogy legalább mi, szervezett munkások ne tűrjük szótlanul a vandál kilengéseket. Ezek után még csak kihangsúlyoznunk sem kell, hogy az érdekelt urak minden erőlködése, handabandázása hiábavaló és kárbaveszett fáradozás. És ezért nem lesz célravezető a nem árja alapon való összefogódzkodás sem. A szervezett szűcsmunkások nemcsak zárolják és kerülik a szóbanforgó és szakmát rontó üzemeket, de minden rendelkezésükre álló eszközzel és fölfokozott erővel folytatni fogják a megindított rendteremtő, tisztogató munkájukat. Vegyék tehát tudomásul az urak és a velük egykáron pendülők, hogy a harcot — amíg a szakmai rendbe be nem illeszkednek, a munkások be nem szüntetik és folytatni fogják. A szezonelőtti viszontlátásra tehát ! A lauapesti Spüfslisffifivesfiillifáitt harcos megmozditása A munkások körében megindult szervezkedés lendületes erővel tovább folyik. -r- Néhány hét alatt igen jelentős munkát végzett a munkások és munkáltatók akcióbizottsága. — Előkészületek a közeli jövőre. A budapesti bőrdíszműves - munkások karácsony előtti talpraállásáról, harcos megmozdulásáról a ,,Bőripari Munkás“ legutóbbi számában már megemlékeztünk. Megírtuk, mit akar a harcos tábor, képet adtunk akcióprogramjáról és rávilágítottunk az érdekeltségek közeli célkitűzéseire. Ezzel párhuzamosan utaltunk arra is, hogy az ipari viszonyok reorganizálásától függ a munkásság további sorsa, jobbléte is. A tűrhetőbb munkaviszonyok megteremtésének előfeltétele, hogy a meglehetősen züllött szakmai helyzet általánosságban megjavíttassék. A nagyjelentőségű szakmai eseményt egyébként munkásközvéleményünk meleg rokonszenvvel fogadta és így nem kétséges, hogy a szervezkedett bőrdíszműves-munkásság megértő támogatásra is számíthat. A néhány heti munkaközösség — munkások és mesterek együttműködése — már eddig is igen értékes eredményeket váltott ki. A bőrdíszműves munkások január hó 8-án tartott szakmaavulásán a vezetőség részletes beszámolót adott a rövid idő alatt elvégzett munkájáról, egyben előterjesztette a legközelebbi idők munkaprogramját. A munkaközösség keretein még kívül álló mesterek és munkások megnyerése, a közösségbe való bevonása folyamatban van. Még mindig hinnünk kell abban, hogy a most együttműködő munkások és mesterek — a távolállók megnyerése érdekében — nem kényszerülnek majd eddig nem használt eszközök igénybevételére. Az érdekeltségeket az a meggyőződés vezeti, hogy a rendteremtő munkát senki sem keresztezheti és a mindenki érdekében álló célkitűzéssel senki sem helyezkedhetik szembe. A, sajnos, sovány karácsonyi szezon után most a remélhetően jobb húsvéti szezon következnék nemsokára. Ami feladat a húsvéti szezon megindulása előtt a munkásokra hárul, az az, hogy amit karácsonyig, vagy a fenti értelemben idáig elvégezni még nem sikerült, az húsvétig most már múlhatatlanul elvégeztessék. Még egyszer és utoljára tehát. A rendet, a békét, a munkát, a tisztes megélhetést, amit elérni akarunk, azt segítsék elő és tegyék lehetővé az e célból eddig már tömörült munkásokon ésmunkáltatókon kívül azok is, akik eddig bármi oknál fogva távol tartották magukat e tömörüléstől és erre nem voltak hajlandók. Munkások és mesterek most már pontosan ismerik a célkitűzést. Az öntudatosan gondolkodó munkás és a mestertábor útirányát. Ne provokálja tehát senki a harcot és ne helyezkedjék szembe senki sem a többség célkitűzésével. A karácsonyi elfoglaltság ellenére, az említett bizottság a szakmai rend helyreállítására irányuló törekvésében több irányban folytatott hasznos tevékenységet. A Népművelési Bizottság által létesített fővárosi szaktanfolyamok, az állami hadiárvák és a rokkantak váci szakiskolájának munkálkodását egyként vizsgálat tárgyává tette a bizottság és e tanfolyamokkal szemben állást foglalván, illetékes helyeken megtette a szükséges lépéseket. Komoly előkészítő munka indult meg a kontárkodás és szennyverseny leküzdése, a tanonckérdés generális szabályozása érdekében i. E kétségtelenül fogas kérdések megoldása persze nem kis részben a még távol álló munkások és mesterek magatartásától is függ. Ha minden bérmunkát végző mester a nagyközösség irányelveit magáévá teszi, ha minden szervezetlen munkás szervezett munkássá válik, a bérmunkát sem kell majd éhbérekért végezni, a munkásnak éhbéreket elfogadni és ezzel őt kontárkodásra szorítani. Ennyit az áldatlan rossz viszonyok mellett is igen könnyen kiverekedhet magának mindkét érdekeltség. A tisztességtelen versennyel, a tanoncproblémával, a darabszámos munkával és általában minden szakmai problémával ugyanígy vagyunk. Ha küzdelmeink során munkásnak és mesternek azután valamelyes áldozatkészséget is kell tanúsítania, ezt se sajnálja. És ne tekintse hiábavaló befektetésnek. Ez meg fogja hozni minden bizonnyal a jobb és szebb jövőért most egy frontba sorakozott tábornak a megérdemelt eredményt. BŐRIPARI MUNKÁS Nemzetközikongresszus A Cipő- és Bőripari Munkások Nemzetközi Egyesülése 1933 szeptember 14—16-án Brüsszelben tartotta meg a VII. nemzetközi kongresszusát. Ennek a kongresszusnak különös jelentőséget az adott, hogy a németországi tragikus események következtében a nemzetközi titkárságot Nürnbergiből Londonba kellett áthelyezni. Simon szaktárs, a volt nemzetközi titkár, mint tudjuk, internálva van. De még mielőtt a horogkeresztesek a szakszervezeteket hatalmukba kerítették, Simon szaktárs a nemzetközi titkárság ügyeit az angol cipészmunkások szövetsége titkárának, Geo Chester szaktársnak adta át, aki a brüsszeli kongresszusig mint ideiglenes titkár vezette az ügyeket. A brüsszeli kongresszus, dacára annak, hogy a németországi nagy szervezetek képviselői onnan hiányoztak, eléggé jól látogatott volt. A kongresszuson a titkári jelentést Geo Chester szaktárs terjesztette elő. A titkári jelentéshez fűzött vitában a kongresszusi küldöttek mindannyian állást foglaltak a németországi események és a fasiszta előretörések ellen más államokban. A vitában kifejezésre jutott, hogy a cipő- és bőripari munkásság mindenütt el van szánva arra, hogy minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel, legélesebb harcot folytassa a fasizmus ellen. Ezt a harcot elsősorban a németországi fasizmus ellen kell megvívni. Ezért a kongresszus az egyhangúlag elfogadott határozati javaslatban a legteljesebb rokonszenvét fejezte ki a németországi osztálytudatos munkásság iránt és felszólította a csatlakozott szövetségeket, hogy a németországi áru elleni bojkottot a legteljesebb mértékben vigyék keresztül. A 40 órás munkahétért való küzdelem érdekében előterjesztett határozati javaslat ugyancsak egyhangú véleményre és elfogadásra talált. A továbbiakban a kongresszus elhatározta, hogy a tagonkénti és évenkénti járulékot 6 pfennigről 8 pfennigre fölemeli. Ez azért vált szükségessé, mert a németországi szervezetek egyelőre nemtáladhatnak az Internacionáléhoz és az emiatt elmaradó járulék pótlásáról gondoskodni kellett. A nemzetközi titkárság székhelye London marad, Geo Chester szaktárssal az élén, akit a kongresszus most egyhangúlag odaállított A központi bizottság tagjainak számát 7-ről 8-ra emelte. 1934