Bőripari Munkás, 1934 (3/44. évfolyam, 1-6. szám)

1934. január / 1. szám

2. oldal szervezetlen munkásokat foglalkoztatnak. Miért? Ez sem történik véletlenül, minden megfontolt számítás nélkül! A Magyar Szűcsmesterek és Szőrmekereskedők Orszá­gos Egyesülete és a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetségének Szücs-szakosztá­­lya szerződéses viszonyban áll egymással. Az érdekeltségek a munkabér és munkafel­tételek kollektív szabályozása érdekében kötöttek megállapodást. A szerződés nem csupán azt köti ki, hogy az üzemekben szervezett munkások alkalmazandók (szer­vezett munkások viszont csak szervezett mesternél vállalhatnak munkát), hanem megszabja a fizetendő munkabéreket és megállapítja az irányadóul szolgáló munka­­feltételeket is. . Miért nem respektálják nevezett urak a szerződést, miért alkalmaznak szervezetlen munkásokat? Ez sem szorul különösebb magyarázatra. Nyilvánvalóan azért, hogy a szerződés összes rendelkezései alól men­tesüljenek. Tehát nem csupán azért, hogy üzemeikben szervezett munkások he­lyett szervezetleneket foglalkoztathassanak. Mert emiatt ugyan nem volna sok értelme a szerződésnek fittyet hányni. Emiatt nem fáradoznának olyan sokat és nem volna kedvük, idejük, pénzük arra, hogy az egész szakmai közvéleményt harcra provokálják. A szervezetlen munkás azonban alacsa­­csonyabb bért, a többi mesterrel szemben fennálló kisebb terhet és kötelezettséget­­ is jelent. Ez az, amiért e három úrnak úgy­látszik érdemes és kifizetődő a szembenál­lás, a hadakozás. A szervezett szűcsmunkásság sokat ál­dozott, verejtékezett — ma is sokat áldoz még — azért, hogy bére, munkaföltétele valahogy elviselhető legyen. Sajnos, ezt a törekvését most már mindinkább kevesebb siker koronázza. A szerződésben biztosított munkabér és munkaföltétel messze mögötte marad az évekkel ezelőttinek. A gyakorlat­ban azonban ma a szerződésben biztosított­nál is kedvezőtlenebbül alakulnak a munka­" föltételek. A " szervezett szűcsmunkásság amúgy is megromlott munkabérét és mun­kaföltételét látja tehát veszélyeztetve azzal, ha egyes mesterek túlteszik magukat a szerződés megszabta amúgy is sovány ren­delkezéseken. A munkásság mindenesetre fölfigyel és súlyt helyez az önvédelemre. Erről nem mondhat le. Mert nem pusztán a néhány szervezetlen munkás alacsonyabb munkabére fáj nekünk. Ezen ugyan egy­kettőre túltennénk magunkat. De, ismétel­jük, féltjük — éspedig okkal-joggal — a szervezett szűcsmunkásoknak a szervezet­­leneknél mégiscsak rendezettebb munka­­viszonyait. Van az éremnek azonban másik oldala is. Legutóbbi lapszámunkban utaltunk reá, hogy munkaszabályszerződés nélkül — a munkáltatók számára is — a ma már úgy­szólván elviselhetetlen állapotok egyenesen katasztrofálissá válhatnának. A szóban­­forgó esetből féljük és adódik — a munká­sokéhoz hasonlóan — a munkáltatói szem­pont, a munkáltatói érdek is, amely sem­mivel sem marad mögötte az előbbinek. A munkásokkal kötött szerződés a szakmai rend biztosítására,­ a szolid munkáltatás, a tisztes alapon folyó verseny szabályozására is szolgál. Ha egyes mesterek túlteszik magukat a nagy közösség alkotta szak­mai törvényeken, úgy igazságtalanul előnyösebb és kedvezőbb helyzetbe kerülnek a szabályokat betartókkal szem­ben. Ebből pedig­ nem következik más, mint hogy — világosan kifejezve — a sza­bályokat be nem tartók összehasonlíthatat­lanul kedvezőbb vevőszerzési, eladási lehe­tőségre tesznek szert s az egyenlőtlen felté­telekkel folyó termelés mellett szennyver­seny támasztanak. Sajnos, ma egy kevéske bomlítság kell csak hozzá és megvan a lehetőség, hogy a saját és az összesség érde­keit kevésbé felismerő munkások az előbbire hajlamos mesterek szolgálatába szegődje­nek s ezzel a szakmai rendet fölborítva, a tisztes munkáltatás lehetőségének útját vágják. Erről van tehát szó. És ez éppen elég arra­, hogy legalább mi, szervezett munkások ne tűrjük szótlanul a vandál kilengéseket. Ezek után még csak kihangsúlyoznunk sem kell, hogy az érdekelt urak minden erőlködése, handabandázása hiábavaló és kárbaveszett fáradozás. És ezért nem lesz célravezető a nem árja alapon való össze­­fogódzkodás sem. A szervezett szűcsmun­kások nemcsak zárolják és kerülik a szó­­banforgó és szakmát rontó üzemeket, de minden rendelkezésükre álló eszközzel és fölfokozott erővel folytatni fogják a meg­indított rendteremtő, tisztogató munkáju­kat. Vegyék tehát tudomásul az urak és a velük egykáron pendü­lők, hogy a harcot — amíg a szakmai rendbe be nem illesz­kednek, a munkások be nem szüntetik és folytatni fogják. A szezonelőtti viszont­látásra tehát ! A lau­apesti Spüfslisffifives­fiillifáitt harcos meg­­mozditása A munkások körében megindult szervezkedés lendületes erővel tovább folyik. -r- Néhány hét alatt igen jelentős munkát végzett a munká­sok és munkáltatók akcióbizottsága. — Elő­készületek a közeli jövőre. A budapesti bőrdíszműves - munkások karácsony­ előtti talpraállásáról, harcos megmozdulásáról a ,,Bőripari Munkás“ legutóbbi számában már megemlékeztünk. Megírtuk, mit akar a harcos tábor, képet adtunk akcióprogramjáról és rávilágítot­tunk az érdekeltségek közeli célkitűzé­seire. Ezzel párhuzamosan utaltunk arra is, hogy az ipari viszonyok reorganizálásától függ a munkásság további sorsa, jobbléte is. A tűrhetőbb munkaviszonyok megte­remtésének előfeltétele, hogy a meglehető­sen züllött szakmai helyzet általánosság­ban megjavít­tassék. A nagyjelentőségű szakmai eseményt egyébként munkásköz­­véleményünk meleg rokonszenvvel fogadta és így nem kétséges, hogy a szervezke­dett bőrdíszműves-munkásság megértő tá­mogatásra is számíthat. A néhány heti munkaközösség — mun­kások és mesterek együttműködése — már eddig is igen értékes eredményeket váltott ki. A bőrdíszműves­­ munkások január hó 8-án tartott szakma­avulásán a veze­tőség részletes beszámolót adott a rö­vid idő alatt elvégzett munkájáról, egyben előterjesztette a legközelebbi idők munka­programját. A munkaközösség keretein még kívül álló mesterek és munkások meg­nyerése, a közösségbe való bevonása folya­matban van. Még mindig hinnünk kell abban, hogy a most együttműködő mun­kások és mesterek — a távolállók meg­nyerése érdekében — nem kényszerül­nek majd eddig nem használt eszközök igénybevételére. Az érdekeltségeket az a meggyőződés vezeti, hogy a rendteremtő munkát senki sem keresztezheti és a min­denki érdekében álló célkitűzéssel senki sem helyezkedhetik szembe. A, sajnos, sovány karácsonyi szezon után most a re­mélhetően jobb húsvéti szezon következnék nemsokára. Ami feladat a húsvéti szezon megindulása előtt a munkásokra hárul, az az, hogy amit karácsonyig, vagy a fenti értelemben idáig elvégezni még nem sike­rült, az húsvétig most már múlhatatlanul elvégeztessék. Még egyszer és utoljára tehát. A rendet, a békét, a munkát, a tisztes megélhetést, amit elérni akarunk, azt segítsék elő és tegyék lehetővé az e célból eddig már tö­mörült munkásokon és­­munkáltatókon kí­vül azok is, akik eddig bármi oknál fogva távol tartották magukat e tömörüléstől és erre nem voltak hajlandók. Munkások és mesterek most már pontosan ismerik a cél­kitűzést. Az öntudatosan gondolkodó mun­kás­ és a mestertábor útirányát. Ne provo­kálja tehát senki a harcot és ne helyezked­jék szembe senki sem a többség célkitűzé­sével. A karácsonyi elfoglaltság ellenére, az említett bizottság a szakmai rend helyre­állítására irányuló törekvésében több irány­ban folytatott hasznos tevékenységet. A Népművelési Bizottság által létesített fő­városi szaktanfolyamok, az állami hadi­­árvák és a rokkantak váci szakiskolájának munkálkodását egyként vizsgálat tárgyává tette a bizottság és e tanfolyamokkal szem­ben állást foglalván, illetékes helyeken megtette a szükséges lépéseket. Komoly előkészítő munka indult meg a kontárkod­ás és szennyverseny leküzdése, a tanonckér­­dés generális szabályozása érdekében i­. E kétségtelenül fogas kérdések megoldása persze nem kis részben a még távol álló munkások és mesterek magatartásától is függ. Ha minden bérmunkát végző mester a nagyközösség irányelveit magáévá teszi, ha minden szervezetlen munkás szervezett munkássá válik, a bérmunkát sem kell majd éhbérekért végezni, a munkásnak éhbéreket elfogadni és ezzel őt kontárko­dásra szorítani. Ennyit az áldatlan rossz viszonyok mellett is igen könnyen kivere­kedhet magának mindkét érdekeltség. A tisztességtelen versennyel, a tanonc­­problémával, a darabszámos munkával és általában minden szakmai problémával ugyanígy vagyunk. Ha küzdelmeink során munkásnak és mesternek azután valame­lyes áldozatkészséget is kell tanúsítania, ezt se sajnálja. És ne tekintse hiábavaló befektetésnek. Ez meg fogja hozni minden bizonnyal a jobb és szebb jövőért most egy frontba sorakozott tábornak a megér­demelt eredményt. BŐRIPARI MUNKÁS Nemzetközi­­kongresszus A Cipő- és Bőripari Munkások Nemzet­közi Egyesülése 1933 szeptember 14—16-án Brüsszelben tartotta meg a VII. nemzet­közi kongresszusát. Ennek a kongresszus­nak különös jelentőséget az adott, hogy a németországi tragikus események következ­tében a nemzetközi titkárságot Nürnberg­iből Londonba kellett áthelyezni. Simon szaktárs, a volt nemzetközi titkár, mint tud­juk, internálva van. De még mielőtt a ho­rogkeresztesek a szakszervezeteket hatal­mukba kerítették, Simon szaktárs a nem­zetközi titkárság ügyeit az angol cipész­­munkások szövetsége titkárának, Geo Che­ster szaktársnak adta át, aki a brüsszeli kongresszusig mint ideiglenes titkár vezette az ügyeket. A brüsszeli kongresszus, dacára annak, hogy a németországi nagy szervezetek kép­viselői onnan hiányoztak, eléggé jól látoga­tott volt. A kongresszuson a titkári jelentést Geo Chester szaktárs terjesztette elő. A titkári jelentéshez fűzött vitában a kongresszusi küldöttek mindannyian állást foglaltak a németországi események és a fasiszta előre­törések ellen más államokban. A vitában kifejezésre jutott, hogy a cipő- és bőripari munkásság mindenütt el van szánva arra, hogy minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel­­, legélesebb harcot folytassa a fasizmus ellen. Ezt a harcot elsősorban a németországi fasizmus ellen kell megvívni. Ezért a kongresszus az egyhangúlag elfo­gadott határozati javaslatban a legteljesebb rokonszenvét fejezte ki a németországi osz­­tálytudatos munkásság iránt és felszólította a csatlakozott szövetségeket, hogy a német­­országi áru elleni bojkottot a legteljesebb mértékben vigyék keresztül. A 40 órás munkahétért való küzdelem érdekében előterjesztett határozati javaslat ugyancsak egyhangú véleményre és elfoga­dásra­ talált. A továbbiakban a kongresszus elhatározta, hogy a tagonkénti és évenkénti járulékot 6 pfennigről 8 pfennigre fölemeli. Ez azért vált szükségessé, mert a német­­országi szervezetek egyelőre nem­­tálad­­­­hatnak az Internacionáléhoz és az emiatt elmaradó járulék pótlásáról gondoskodni kellett. A nemzetközi titkárság székhelye London marad, Geo Chester szaktárssal az élén, akit a kongresszus most egyhangúlag odaállított A központi bizottság tagjainak számát 7-ről 8-ra emelte. 1934

Next