Bőripari Szemle, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1918-01-01 / 1. szám
1918. január 1 BORIPARI SZEMLE Alig van iparág, melyben a munkaerő betanítása oly töméntelen sok pénzt emésztene meg, mint a cipőgyáriparban. És ezért kell a legprimitívebb társadalmiosztálynak lábbeli szükségletévela kísérleteket megkezdeni. Hazánk közállapotaira nézve a cipőgyárak létesítésének nagy hordereje van. Az a jólét, amely a munkásosztály keresete folytán szerte-szét árad, az a munkaalkalom, amely a bőrgyártásra nézve ily gyárak felállítása által vár, alig becsülhető fel. Amellett még valutáris, szociális és kulturális érdekek istápolójává is válik. Kormánykötelesség tehát, minden lehetőt elkövetni, hogy ily gyárak kéményei füstölöghessenek. Hírek. Báró Lers Vilmos dr. — v. b. t. t. A király báró Lers Vilmos dr.-nak, a kereskedelemügyi m. kir minisztérium illusztris államtitkárának a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta. A legfelsőbb helyről jövő eme fényes kitüntetés elismerése annak a nagy és széleskörű munkásságnak, melyet ez oly értékes államférfinak a magyar közgazdasági élet legteljesebb megelégedésére kifejt. Személyi hir. Pechár Gusztáv ipari főfelügyelő ki a legutóbbi két évben a kereskedelemügyi m. ki minisztérium bécsi kirendeltségének nagyfontosságú ügyeit vezette, újabban a kereskedelemügyi minisztérium külkereskedelmi szakosztályában nyert beosztást. A rozsnyói bőrgyár értesülésünk szerint újból üzembe helyeztetett. A gyár a körmöcbányai Mészárosok Bőrgyára r.t. tulajdonát képzi. Új timárságok. Az olasz területen többek közt 27 timárüzem került birtokunkba, melyek működésüket újra felvették — csakhogy ezúttal a mi szükségletünk kielégítését illetőleg. Halálozás. Lackenbacher Fülöp fővárosi nyersbőrbizományos, életének 75. évében múlt hó 20-án jobblétre szenderült. A megboldogult, ki több évtizeden át mint a zágrábi bőrgyár nyersbőr bevásárlója szerepelt, mely szakértelménél fogva általános tiszteletnek örvendett. Nyugodjék békében ! Helyreigazítás. Utolsó szakcikkünkbe az orosz vagy vizespróba leírásánál hiba csúszott be, melyet ezennel helyreigazítunk. A lecsepegtetésről szóló passzus helyesen következőleg szól: „A beaggató kádakban 24 óráig vagy a közönséges kádakban 36 óráig beáztatott bőröket kiemeljük a vízből és lecsepegtetés céljából két órára bakra dobjuk azokat.“ Az elposványosodásnak induló szakiskola ügye. Kezdeményezésünkre az Országos Iparegyesület múlt évi július hó 4-iki napján a magyar timárszakiskola felállításának napirendjével közgyűlést hívott egybe. E közgyűlés Hűvös Jakab főszerkesztőnk határozati javaslatára kimondotta, hogy ,e kérdés napirenden való maradásáig öt tagú permanens bizottságot választ. Múlt évi október hó 4-én, (tehát három hónap múltával) a bizottság összeülvén, elhatározta, hogy „az Országos Iparegyesület bőripari szakosztálya és a Magyar Bőriparosok Orsz. Szövetsége egy közös bizottságot alkotnak, amelybe a két egyesület kiküldöttein kívül meghívják a rokonegyesületek és az illetékes intézmények képviselőit is. “A M. B. O. Sz.-nek kiküldöttje, dr. Szűcs Károly egyesületi titkár kötelezőleg kijelentette, hogy a Szövetség részéről kijelölendő bizottsági tagok névjegyzékét „három napon belük” fogja bemutatni! Újabb két hónapi semmittevés után, bátorkodunk az Orsz. Iparegyesület bőripari vezetőségét megkérdezni, mikor méltóztatik valahára a permanens-bizottságot egybehívni, illetve megalakítani? Mert ha ilyen formalitás, ilyen semmiség, mint a bizottságnak kibővítése, öt teljes hónapot vesz igénybe, anélkül, hogy a bizottság ez alatt az idő alatt érdemi munkát végzett volna, hány évre lesz szükségünk, hogy a magyar timárszakiskola terve megvalósulhasson ? Ha az ok nélküli huzavonának nem veszik elejét azok, kikre az ügy érdemi részének elintézése vár, akkor jogosan fog felhangzani a vád, hogy az urak felsőbb nyomásra mindent megtettek, hogy ezen szakiskola meg ne valósulhasson! Pedig a M. B. O. Sz. megalakulásának és e kérdés sürgős megvalósulása adta a jogcímet. És most, hogy megalakult, megszűnt sürgős lenni a magyar timárszakiskolának ügye ? . . . 8400 háborús törvény és 33.000 rendelet. A német birodalomban 8400 háborús törvény és 33.000 rendelet jelent meg — írja a rendszerint jól értesült Pester Lloyd. Ennyi törvény és rendelet vált szükségessé, hogy valahogy a kereslet és kínálat törvényét gúzsba kössék. És még így sem sikerült célt érni. Nem tudjuk, nálunk mily nagy sorozata van a háborús törvényeknek és rendeleteknek, annyi azonban bizonyos, hogy nálunk még kevésbé sikerült az említett közgazdasági tantételeknek gúzsbakötése. Főleg, midőn a törvények és rendeletek tömkelegében csak úgy hemzsegnek a hibák, ellenmondások, ide-odamódosítások. Tehát nálunk is bevált az az alapigazság, hogy semmiféle emberi hatalom sem képes arra, hogy felrúgja a kereslet és kínálatnak örök törvényét. Mert ha van áru, akkor az úgyis piacra kerül. A piacra kerülő áru mennyisége egyrészt, és a piacon megjelenő vásárlók szükséglete másrészt, azok ama tényezők, árképzőtényezők, amelyek az árak és az áru értékét megszabják. Hiábavaló itt minden okoskodás. Még hiábavalóbbak azok a zsarnoki intézkedések, amelyek az árképződés alakulatai közé beékelődve, meggátolják annak természetes alakulatait. Ezernyi esetben láttuk, valahányszor egy árunak árát maximálták, tehát az árképződést mesterséges után Lapunk t. előfizetőinek, hirdetőinek és munkatársainak BOLDOG ÚJÉVZET kíván a SZERKESZTŐSÉG.