Budapesti Sütők Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1940-11-01 / 18. szám

BUDAPESTI 8ÜTŐK LAPJA 3 Meghalt dr. Dóczi Sámuel. Ipartestületünk homlokzatára ismét felvonták a fekete lobogót: váratlanul, rövid szenvedés után ok­tóber 21-én elhúnyt dr. Dóczi Sámuel, az Ipartestü­let ügyésze. Kitűnő szakembert vesztettünk el benne, aki valóságos tudósa volt az ipari jognak, aki ren­geteg cikkel, tanulmánnyal állt az ipar szolgálatá­ban és harcolta ki érdekeinket. Húsz esztendeig ha­ladt mellettünk, résztvéve gondjainkból és örömeink­ből. ő volt az „Unió Sütöiparosok Lapjának“ egyik legodaadóbb munkása, éveken keresztül szerkesz­tője. Szívügye volt ez a lap, melyet a szaklapok élére (miéit tudása, ügybuzgalma. A lap megszűnése után az újonnan alakult „Budapesti Sütök Lapjába“ írta rendkívüli szakismeretre valló cikkeit, jogi taná­csait, melyek sok vitás kérdésben nyújtottak biztos eligazítást. Amikor most elbúcsúzunk tőle, a szer­kesztő is őszinte fájdalommal mond utolsó istenhoz- zádot kiváló munkatársának. Dr. Dóczi Sámuel 1877-ben született Nyitrán. Középiskolai tanulmányait a piaristák főgim­náziumában végezte, majd Buda­pestre jött és a Pázmány-Tudo- mányegyetem jogi karára irat­kozott be. Húszéves korában, 1897-ben lépett az Országos Ipar­egyesület tisztviselői karába és ezzel egész életére eljegyezte magát az ipari érdekképviseleti élettel, amelynek szeme lehúny- táig kombattáns katonája ma­radt. Ügyvédi oklevelét 1901-ben szerezte meg és a világháború alatti rövid megszakítást leszá­mítva, haláláig a Budapesti Ügy­védi Kamara tagja volt. Az Orsz. Iparegyesületben előbb fogal­mazó, pénztáros, ügyész, majd titkár. Állandóan foglalkozott az ipari közigazgatás és ipari jog­szolgáltatás kérdéseivel, számos szakosztály titkára volt és több ipari és iparjogi szakkérdés kül­földön való tanulmányozására kapott megbízást a kereskedelmi kormányzattól. Tanulmányairól részint felolvasásokon, részint önálló műveiben számolt be. Iparegyesületi működése alatt kétízben nyert külön megbízást a kereskedelmi minisztérium ré­széről külföldi kiállítások igaz­gatóságaihoz: az 1900. évi Pá­rizsi Nemzetközi Kiállítás kor­mánybiztosságánál 1898 elejétől 1901 közepéig, az 1906. évi Milá­nói Nemzetközi Kiállítás magyar osztályán 1906 januártól 1906 májusig működött. Iparegyesü­leti működésével párhuzamosan az Ipartestületek Országos Szö­vetségének előbb titkára, azután igazgatója is volt. Alapította és alelnöki minőségben vezette sok éven keresztül az Ipartestületi Tisztviselők Országos Szövetsé­gét. A világháború alatt mint nép­felkelő főhadnagy előbb a pécsi hadapródiskolán lett tanár és ki­képző, innen a román határra került, mint határbiztosító-kiren- deltségvezető, később a 30. hon- védpótzászlóalj ezredtörténeti és hagyatéki csoportjának vezetője lett. 1917-ben vezényelték az Orsz. Hadigondozó Hivatalhoz, ahol sajtóreferens és az ipari osztály vezetője lett. Az össze­omláskor mint százados szerelt le. A háború alatt kifejtett szol­gálataiért a legfelső hadúr töb­bek között a Signum Laudis-szal és a III. o. polgári hadiérdem- kereszttel tüntette ki. A nemzeti újjáépülés korsza­kában tevékenyen vett részt az Iparosok Országos Anyagbe­szerző Köteléke megalapításá­ban és igazgatója lett ennek az intézménynek, amelynek különö­sen nagy fontossága volt az akkori anyaghiányos időkben. Ezekben az időkben teljes ener­giáját a hazai kis- és kézműipa­rosság ügyének szentelte. A sütőiparral 1920-ban került szo­rosabb . kapcsolatba, amikor Deutsch Mór meghívására fel­élesztette a néhány év óta szü­netelő UNIÓ-t. Ugyanekkor az ipartestület h. ügyésze, majd ügyésze lett. Ezt a tisztet halá­láig látta el. Számos más fővá­rosi ipartestület is megtisztelte bizalmával; így rövidebb-hosz- szabb ideig ügyésze volt a szűcs, villanyszerelő, órás, kárpitos ipartestületeknek. Külön kell megemlékezni szak- irodalmi működéséről. Már iparegyesületi korszakában a Magyar Ipar belső munkatársa és az acetilénipari szakosztály hivatalos lapjának, az Acetilén és Karúidnak fel. szerkesztője. Ugyancsak szerkeszti az IPOSz hiv. lapját (Ipartestületi Érte­sítő 1909—1920). Belső munka­társa volt 1908—1909-ben a Ma­gyar Híradónak és Az Újság napilapnál 1903-tól 1917-ig a köz- gazdasági rovat h. vezetője volt. Szerkesztette a Villanyszerelők Lapját (1923—24), a Műiparost (1927—1929), az Ipari Titkári Értesítőt (1926—29). Iparoskáté néven 1907-től 1918-ig szerkesz­tette és kiadta a nagy népszerű­ségnek és elterjedtségnek ör­vendő Iparos Évkönyvet. Olva­sóink előtt felesleges bővebben ismertetni dr. Dóczi sütőipari szakírói munkásságát. 1921-ben újjáteremtette és megerősítette A„BIODEX MM utólérhetetlena zsemlye, kifli stb. elő- ■ ■ állításánál. Süteménye könnyen pirul, szép és nagy lesz. Kezelése kényelmes és tiszta. Vizet vesz fel, tehát használata gazdaságos. Gyártja: BIFAREXMŰVEK. Központi iroda: Budapest, V., Alkotmány-u. 16. Tel.: 126-632.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék