Budapesti Sütők Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1940-11-01 / 18. szám
Meghalt dr. Dóczi Sámuel. Ipartestületünk homlokzatára ismét felvonták a fekete lobogót: váratlanul, rövid szenvedés után október 21-én elhúnyt dr. Dóczi Sámuel, az Ipartestület ügyésze. Kitűnő szakembert vesztettünk el benne, aki valóságos tudósa volt az ipari jognak, aki rengeteg cikkel, tanulmánnyal állt az ipar szolgálatában és harcolta ki érdekeinket. Húsz esztendeig haladt mellettünk, résztvéve gondjainkból és örömeinkből. ő volt az „Unió Sütőiparosok Lapjának“ egyik legodaadóbb munkása, éveken keresztül szerkesztője. Szívügye volt ez a lap, melyet a szaklapok éléremtért tudása, ügybuzgalma. A lap megszűnése után az újonnan alakult „Budapesti Sütök Lapjába“ írta rendkívüli szakismeretre valló cikkeit, jogi tanácsait, melyek sok vitás kérdésben nyújtottak biztos eligazítást. Amikor most elbúcsúzunk tőle, a szerkesztő is őszinte fájdalommal mond utolsó istenhozzádot kiváló munkatársának. Dr. Dóczi Sámuel 1877-ben született Nyitrán. Középiskolai tanulmányait a piaristák főgimnáziumában végezte, majd Budapestre jött és a Pázmány Tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Húszéves korában, 1897-ben lépett az Országos Iparegyesület tisztviselői karába és ezzel egész életére eljegyezte magát az ipari érdekképviseleti élettel, amelynek szeme lehúnytáig kombattáns katonája maradt. Ügyvédi oklevelét 1901-ben szerezte meg és a világháború alatti rövid megszakítást leszámítva, haláláig a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja volt. Az Orsz. Iparegyesületben előbb fogalmazó, pénztáros, ügyész, majd titkár. Állandóan foglalkozott az ipari közigazgatás és ipari jogszolgáltatás kérdéseivel, számos szakosztály titkára volt és több ipari és iparjogi szakkérdés külföldön való tanulmányozására kapott megbízást a kereskedelmi kormányzattól. Tanulmányairól részint felolvasásokon, részint önálló műveiben számolt be. Iparegyesületi működése alatt két ízben nyert külön megbízást a kereskedelmi minisztérium részéről külföldi kiállítások igazgatóságaihoz: az 1900. évi Párizsi Nemzetközi Kiállítás kormánybiztosságánál 1898 elejétől 1901 közepéig, az 1906. évi Milánói Nemzetközi Kiállítás magyar osztályán 1906 januártól 1906 májusig működött. Iparegyesületi működésével párhuzamosan az Ipartestületek Országos Szövetségének előbb titkára, azután igazgatója is volt. Alapította és alelnöki minőségben vezette sok éven keresztül az Ipartestületi Tisztviselők Országos Szövetségét. A világháború alatt mint népfelkelő főhadnagy előbb a pécsi hadapródiskolán lett tanár és kiképző, innen a román határra került, mint határbiztosító-kirendeltségvezető, később a 30. honvédpótzászlóalj ezredtörténeti és hagyatéki csoportjának vezetője lett. 1917-ben vezényelték az Orsz. Hadigondozó Hivatalhoz, ahol sajtóreferens és az ipari osztály vezetője lett. Az összeomláskor mint százados szerelt le. A háború alatt kifejtett szolgálataiért a legfelső hadúr többek között a Signum Laudis-szal és a III. o. polgári hadiérdemkereszttel tüntette ki. A nemzeti újjáépülés korszakában tevékenyen vett részt az Iparosok Országos Anyagbe A„BIODEX szerző köteléke megalapításában és igazgatója lett ennek az intézménynek, amelynek különösen nagy fontossága volt az akkori anyaghiányos időkben. Ezekben az időkben teljes energiáját a hazai kis- és kézműiparosság ügyének szentelte. A sütőiparral 1920-ban került szorosabb kapcsolatba, amikor Deutsch Mór meghívására felélesztette a néhány év óta szünetelő UNIÓ-t. Ugyanekkor az ipartestület h. ügyésze, majd ügyésze lett. Ezt a tisztet haláláig látta el. Számos más fővárosi ipartestület is megtisztelte bizalmával, így rövidebb-hoszszabb ideig ügyésze volt a szűcs, villanyszerelő, órás, kárpitos ipartestületeknek. Külön kell megemlékezni szakirodalmi működéséről. Már iparegyesületi korszakában a Magyar Ipar belső munkatársa és az acetilénipari szakosztály hivatalos lapjának, az Acetilén és Karaidnak fel.szerkesztője. Ugyancsak szerkeszti az IPOSz hiv. lapját (Ipartestületi Értesítő 1909—1920). Belső munkatársa volt 1908—1909-ben a Magyar Híradónak és Az Újság napilapnál 1903-tól 1917-ig a közgazdasági rovat h. vezetője volt. Szerkesztette a Villanyszerelők Lapját (1923—24), a Műiparost (1927—1929), az Ipari Titkári Értesítőt (1926—29). Iparoskáté néven 1907-től 1918-ig szerkesztette és kiadta a nagy népszerűségnek és elterjedtségnek örvendő Iparos Évkönyvet. Olvasóink előtt felesleges bővebben ismertetni dr. Dóczi sütőipari szakírói munkásságát. 1921-ben újjáteremtette és megerősítette MM utólérhetetlen a zsemlye, kifli stb. elő■ ■ állításánál. Süteménye könnyen pirul, szép és nagy lesz. Kezelése kényelmes és tiszta. Vizet vesz fel, tehát használata gazdaságos. Gyártja: BIFAREXMŰVEK. Központi iroda: Budapest, V., Alkotmány u. 16. Tel.: 126-632. BUDAPESTI FÜTŐK LAPJA