Búvár, 1938 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1938-10-01 / 10. szám
árnyékot. Ekkor a Holdnak csak egy része sötétül el, ezért ezt a tüneményt részleges holdfogyatkozásnak nevezzük. Teljes holdfogyatkozás alkalmával a fogyatkozás időtartama főleg a Föld-Hold pillanatnyi távolságától függ. Az átvonulás időtartama (belépéstől kilépésig) körülbelül négy óra hosszat tart, a teljes fogyatkozás ideje másfél órát is elérhet. E szerint a teljes árnyékban a Holdnak egészen el kellene tűnnie, ugyanúgy, mint újhold idején. Ebben az esetben a novemberi teljes holdfogyatkozási óra 22 perc alatt gyorsított lepergése volna annak a fényváltozássorozatnak, amely teliholdtól a következő teliholdig a valóságban minden 29 és fél nap alatt lejátszódik. Ha derült idő esetén szemlélői lehetünk a fogyatkozásnak, mégsem ezt fogjuk látni, mert amit elmondottunk, csak abban az esetben volna így, ha a Földünknek nem volna légköre. A légkör hatása azonban erősen befolyásolja a napsugarak útját. A földfelület felé egyre sűrűsödő légrétegben a napsugár egyre erősebb törést szenved. A teljes árnyék kúpja ennek következtében erősen megrövidül, annyira, hogy a valóságos teljes árnyékkúp csak körülbelül 40 földsugárnyira terjed, tehát nem ér el a Holdig. A valóságos teljes árnyékkúp csúcsától (A',) a feltételezett teljes árnyékkúp csúcsáig (A) az elhajolt fénysugarak fokozatosan világítják meg a teret. Abba a pontba, ahol a Hold az árnyékkúp tengelyén áthalad, már annyi fény jut, hogy a Hold nem tűnik el teljesen, hanem csak mély vörös színűnek fogjuk látni. A holdfelület elsötétülésének mértéke azonban nemcsak attól függ, hogy az árnyékkúpnak mely részén halad át a Hold, hanem attól is, hogy abban az időben milyenek a légköri viszonyok. Felhős, erősen párás levegő kiszélesíti az árnyékkúpot s megnöveli a fogyatkozás tartamát s az elsötétülés mértéke is nagyobb, mert éppen a fénysugarat erősebben törő alacsonyabb, sűrűbb légrétegek nem bocsátanak át annyi fényt, mint tiszta időben. * Minthogy a napfogyatkozáskor éppenúgy, mint a holdfogyatkozáskor a Hold térbeli helyzete döntő jelentőségű, már a chaldeusok több mint 2000 évvel ezelőtt felismerték, hogy 223 új holdváltozás után (amely 18 év és 11,3 napnak felel meg) a Nap és a Hold középpontjának egymáshoz viszonyított helyzete csaknem egészen azonos. Ennek következtében 18 év 11,3 napos váltakozással a fogyatkozások úgy ama sorrendben ismétlődnek. Ezt az időszakot nevezzük sáros periódusnak. Ennek alapján a régebbi fogyatkozásokból elég nagy pontossággal ki lehet számítani a jövőben bekövetkező nap- és holdfogyatkozások időpontját, sőt azt is, hogy mikor lesz a fogyatkozás részleges és mikor teljes. A jelenségek bekövetkezésének és a fogyatkozás mértékének és időtartamának, valamint a láthatóság körülményeinek pontosabb adatait azonban csak körülményesebb számítások alapján kapjuk meg. 767 A holdfogyatkozás szemléltetése N = Nap, F = Föld, • = Hold. Egyszer vonalozott rész a félárnyékot, a kétszer vonalozott terület a teljes árnyékot, a fekete rész pedig a valóban létrejövő teljes árnyékot ábrázolja. (Az összes méretek rendkívül erős torzítással vannak ábrázolva)