Búvár, 1938 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1938-10-01 / 10. szám

árnyékot. Ekkor a Holdnak csak egy része sötétül el, ezért ezt a tüneményt részleges holdfogyatkozásnak nevezzük. Teljes holdfogyatkozás alkalmával a fo­gyatkozás időtartama főleg a Föld-Hold pillanatnyi távolságától függ. Az átvonulás időtartama (belépéstől kilépésig) körülbelül négy óra hosszat tart, a teljes fogyatkozás ideje másfél órát is elérhet. E szerint a teljes árnyékban a Holdnak egészen el kellene tűnnie, ugyanúgy, mint újhold idején. Ebben az esetben a novemberi teljes holdfogyatkozás­i óra 22 perc alatt gyorsított lepergése volna annak a fényvál­­tozássorozatnak, amely teliholdtól a követ­kező teliholdig a valóságban minden 29 és fél nap alatt lejátszódik. Ha derült idő esetén szemlélői lehetünk a fogyatkozásnak, még­sem ezt fogjuk látni, mert amit elmondottunk, csak abban az esetben volna így, ha a Föl­dünknek nem volna légköre. A légkör hatása azonban erősen befolyásolja a napsugarak útját. A földfelület felé egyre sűrűsödő lég­rétegben a napsugár egyre erősebb törést szenved. A teljes árnyék kúpja ennek követ­keztében erősen megrövidül, annyira, hogy a valóságos teljes árnyékkúp csak körülbelül 40 földsugárnyira terjed, tehát nem ér el a Holdig. A valóságos teljes árnyékkúp csúcsá­tól (A',) a feltételezett teljes árnyékkúp csúcsáig (A) az elhajolt fénysugarak foko­zatosan világítják meg a teret. Abba a pontba, ahol a Hold az árnyékkúp tengelyén áthalad, már annyi fény jut, hogy a Hold nem tűnik el teljesen, hanem csak mély vörös színűnek fogjuk látni. A holdfelület elsötétülésének mértéke azonban nemcsak attól függ, hogy az árnyékkúpnak mely részén halad át a Hold, hanem attól is, hogy abban az időben milyenek a légköri viszonyok. Felhős, erősen párás levegő kiszélesíti az árnyékkúpot s megnöveli a fogyatkozás tartamát s az elsöté­­tülés mértéke is nagyobb, mert éppen a fénysugarat erősebben törő alacsonyabb, sűrűbb légrétegek nem bocsátanak át annyi fényt, mint tiszta időben. * Minthogy a napfogyatkozáskor éppen­­úgy, mint a holdfogyatkozáskor a Hold tér­beli helyzete döntő jelentőségű, már a chaldeusok több mint 2000 évvel ezelőtt fel­ismerték, hogy 223 új holdváltozás után (amely 18 év és 11,3 napnak felel meg) a Nap és a Hold középpontjának egymáshoz viszonyított helyzete csaknem egészen azonos. Ennek következtében 18 év 11,3 napos válta­kozással a fogyatkozások úgy ama sorrend­ben ismétlődnek. Ezt az időszakot nevezzük sáros periódusnak. Ennek alapján a régebbi fogyatkozásokból elég nagy pontossággal ki lehet számítani a jövőben bekövetkező nap- és holdfogyatkozások időpontját, sőt azt is, hogy mikor lesz a fogyatkozás részleges és mikor teljes. A jelenségek bekövetkezésének és a fogyatkozás mértékének és időtartamá­nak, valamint a láthatóság körülményeinek pontosabb adatait azonban csak körülmé­nyesebb számítások alapján kapjuk meg. 767 A holdfogyatkozás szemléltetése N = Nap, F = Föld, • = Hold. Egyszer vonalozott rész a félárnyékot, a kétszer vonalozott terület a teljes árnyékot, a fekete rész pedig a valóban létrejövő teljes árnyékot ábrázolja. (Az összes méretek rendkívül erős torzítással vannak ábrázolva)

Next