Búvár, 1940 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 9. szám
képen a csak vitorlákkal" (evezők nélkül) hajtott nagyobb hajók első csatája, melyet a tüzérség, az ágyúk döntöttek el. A spanyol armada megtépázva került ki ebből az ütközetből ; szerencsétlenségére a szél rövidesen viharrá fokozódott, mely teljesen szétszórta a flottát. 1588. szeptember végén csak 65 harcképtelen hajó tért vissza kimerült és kiéhezett legénységgel a spanyol kikötőkbe. Erzsébet angol királynő a támadás elhárításának megörökítésére emlékérmet veretett Afflavit deuset dissipati sunt felírással. Az újabb idők expedíciói közül felemlítendő Napóleon vállalkozása Egyiptom ellen. 1798. május 19-én kelt útra Toulonból 32.000 főnyi hadseregével 230 szállítóhajón, 13 sorhajó és 9 fregatt fedezete alatt. Július 1-én érkezett meg Alexandriába. Nelson admirális a szállítást nem tudta megakadályozni, augusztus 1-én azonban a francia hadiflottát Abukirnál döntően megverte, annyira, hogy csak két francia hajó maradt meg. Időközben azonban Napóleon Murad Bey seregét július 21-én a piramisok alján tönkreverte. Mivel azonban a cárral nem tudott megegyezni az India ellen tervezett hadjáratban, a helyzet Franciaországban is mind súlyosabbá vált, 1798. augusztusában Napóleon hazatért, míg csapatai csak 1801- ben követték. A XIX. század elején a helyzet Anglia és a kontinens államai között sok tekintetben hasonlított a mai viszonyokhoz. Míg azonban ma Németország Európa vezető állama, akkoriban Franciaországnak jutott Napóleon jóvoltából ez a szerep. Napóleon le akart számolni Angliával és a leggondosabban készítette elő expedíciós tervét : 1700 hajón 160,000 embert akart a brit szigetországba szállítani, azonban Nelson győzelme Trafalgarnál 1805. október 21-én, amikor a francia-spanyol hadiflottát megsemmisítette, keresztülhúzta számításait. Meg kellett elégednie a kontinentális zárral. Nagyobb expedícióval találkozunk ismét a krími hadjáratban. 1854—55-ben a haditengerészet átalakulóban volt. A hadiflották egy része már kerekes és csavaros gőzhajókból állott, javarésze azonban még vitorlás volt. Nahimov orosz admirális 15 sorhajó, néhány fregatt és más járóműből álló flottájával legyőzte ugyan a török hajórajt Sinopenál, de a Feketetengeren Dundas angol admirális 27, Hamelin francia tengernagy 42 hadijáróművével és a megmaradt 8török hadihajóval szemben nem kezdett harcot. A gőzzel hajtott hadihajók a vitorlásokat sokszor vontatták, az expedíció tulajdonképen csak műszaki kérdések megoldása volt. 1854-ben 28,000 francia, 24,000 angol és 6000 török katonából álló expedíciós hadsereget szállítottak át 350 hajón Várnából a Krimi-félszigetre,TioFöld Fort táján rakták ki őket . 1855 áprilisában még 15,000 szárd követte őket. Mivel az oroszok szívós ellenállása következtében Sebastopol ostroma mindjobban elhúzódott, a szövetségesek összesen 180,000 katonát voltak kénytelenek a félszigetre szállítani. A világháborúban Anglia Oroszországgal közvetlen összeköttetést akart teremteni, ezért 1915 tavaszán Churchill a Dardanellák erőszakos megnyitását határozta el, ámbár a szakemberek ellenezték. 1915. február 2-án támadta meg a Carden admirális vezetése alatt álló angol-francia hajóraj eredménytelenül a Dardanellákat. Az áttörés nem sikerült, erre Sir Hampton parancsnoksága alatt többnyire indiai, újzélandi, továbbá francia csapatokból álló expedíciós sereg próbálkozott a Liman von Sanders parancsnoksága alatt küzdő német, osztrák és magyar nehéz tüzérséggel megerősített hat török hadosztály ellenállását megtörni. A kísérlet nem sikerült. Az időközben még beérkezett német U-21 búvárnaszád is nagy kárt okozott és több páncélost elsüllyesztett. Az antant támadása a szárazföldön megakadt, midőn a hadihajók nehéz ágyúi lőtávolán kívül jutott. Haditengerészete emberfelett való teljesítményeket végzett, de hiába. A hadsereg ugyanis nemcsak hadműveleteinek végrehajtásában működött együtt a flottával, hanem hátország nélkül, sokezer mérföldnyire az anyaországtól, az ellátás és a hadtápszolgálat minden kérdésében a hajóhadra támaszkodott. Ezért