Czipész Szaklap, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1901-06-01 / 11. szám

IV. évfolyam, legyen az országban egy olyan magán szakiskola is, mely a czipészmesterség felsőbb tudásának tananyagát teljesen felöleli és tanulhatja meg benne a czipész. Szakiskolánk tanmenete olyan, melylyel bátran kiállunk a nyilvánosság elé, é­s ha egy tanuló mind­azokat elsajátítja, szintén bátran kiállhat a gyakorlati térre, az önálló mesterek közé! ........ Akkor, de csak akkor tudja és ismeri be a czipész, a szakiskola érté­két s annak szükséges voltát. Szakiskolánk kiállítása a pünkösdi ünnepek első napján nyílt meg s lehetett mindkét nap megtekinteni. Pünkösd első és másod napján egészen d. u. 3 óráig tömegesen keresték fel szakiskolánk helyiségét is te­kintették meg: mesterek, segédek és tanonczok a ki­állított tárgyakat, szabásmintákat és azoknak szabás­­mértan rajzait. Az érdeklődés még vidékről is elhozta egyik-másik kartársunkat: Budafokról, Czeglédről, Czi­­bakházáról, Erzsébetfalváról és Váczról. Volt is látni és szemlélni való anyag elég, é­s nemcsak a tanulók által készített s kiállított szakisko­lai dolgozatok, hanem a szakiskola felszerelése is le­kötötte a látogató czipészek figyelmét. Azok a tanusá­­gos felsőbb szakdolgok részletezései, melyet látni lehe­tett, a látogató czipészmesterek és segédek teljes elis­meréseikkel üdvözölték a szakiskola vezetőjét, úgyszintén a tanulókat a szorgalmas és sikeres tanulásukért. A szakiskola helyiségében kifüggesztett bőrök s azokon kirajzolva a különböző szabású czipők, pontos kalkulálással: szabás és a modern divatczipő rajzok, gypsz láb öntvények, oldalról, talpáról és felsőterületé­­ről tekintve, a normális, lúdtalp, nyomorék donga lábak gipsz másolatai stb. Különösen lekötötte a látogató czipészek figyelmét egy 39 cmter hosszú gipszláb, melynek a nagy­­ja 18 cmter vastag; a sarokbőség (fersni) 36 cmter, tehát 3 cmterrel szűkebb mint a hossza, holott rendes körül­mények között 45 cmter bőnek kellene lennie. Továbbá közszemlére ki volt téve: női-, férfi-kap­tafák hegyes, gömbölyű hegygyei, szűkebb­­, bővebb, alacsony , és magas sarokhoz, franczia alakra formázva, melynek igen sok nézője akadt. Szép és tetszetős hosszúkás alakja nyomáa elárulta, hogy nem hazai ké­szítésű kaptafák. Arról a szakiskola tanítója bő ma­gyarázatot adott, — ismertette a Franczia alaki­ kap­tafa czélszerűségét, és annak formázását, alakítását lábnyom után, hogy a czipő nem kidőlését a talp fel­­kancsarodását, fel­görbülését, hogy és miként érheti el a czipész.... Minthogy a czipészmesterség alapja a kaptafa okszerű alakításában és a helyes szabászaton alapszik, a kaptafa csinossá, okszerűvé tételének ma­gyarázatát igen figyelmesen hallgatták­­— és jegyezték meg maguknak a czipészek. Többeken azt fűzték utánna : „mihelyt haza megyek, rögtön kísérletet teszek a kapta­fa formázásával“.... A kiállítás első napján d. e. volt Depóid József életnagyságú arczképének leleplezése is. A szakiskola ta­nítója ismertette Depóid érdemeit , kiemelvén, hogy éppen 20 éve annak, mikor Depóid elkezdte Budapesten tanítani a 45" és 90° fokú „derékszögű­ háromszöggel“ végezhető szabászatot, ezt a szabászatot, melyet Önök is tanításom alatt e magán szakiskolában ily szépen és eredményesen megtanultak és a mai napon itt, az ő életnagyságú arczképe alatt kiállítottak........ Kalapot emelve az arczkép előtt — neki köszön­hetjük, hogy a mesterségnek ezen legszebb és értelme­sebb tudását, a mértani szabászatot ismerjük s ő után­na taníthatjuk, é­s tanulhatták önök is. Én, mint aki utódának nevezhettem magamat, mert mindazt amit­ ő Magyarországon meghonosított, — szakirodalomat és szakoktatást mint a kettőt folytatom, 8 évig 1881—88-ig tanultam és gyakoroltam az ő ta­nítása alatt ezen mértani szabászatot. 1888 ban a tes­tületnek akkoriban volt szakiskolájában első díjjal, 20 frankos arannyal és elismerő oklevéllel lettem kitün­tetve, kiváló szakdolgozataim és előmenetelemért. Azóta már én is a gyakorlati életben szerzett ta­pasztalataim és ismereteim alapján sok jó újításokkal s módosításokkal láttam el, tehát tökéletesítettem, és olyan alapja van az „Első Budapesti Magán Czipész­ Szakiskola“ szabászati és egyébb kiegészítő tanmenete letéve amilyen ez idáig nem igen található. . . Depóid József a czipészetben egy kimagasló és uj korszakot alkotó szakember volt, — illő tehát őt emlékünkben megtartani, az újabb, s fiatalabb generá­­czió czipészeinek megismerni. Czipész Szakiskola! Ha azt mondjuk az éppen annyi, mintha Depaid nevét em­lítenénk, mert az ő neve alatt született meg. Azért te­hát Magyaror­zágon a czipész-szakiskolának csak az ő arczképe lehet dísze, lehet ez időszerint benne helye. .. Mi is megörökítve lássa és ismerje meg minden egyes tanuló,­­ az ő emlékezete szolgáljon buzdításul mindnyájunknak, hogy büszkén mondhassuk magunkat utódainak.... Tekintsük azt is, hogy Depard az ő szaktanításával a hazai czipészipar fejlesztése körül nemzeties munkát teljesített, mert a hazai czipészipart azzal fejlesztette. Elég bizonyság s buzdítás ez is ne­künk arra, hogy ő is folyton tanult, tanított, tehát ta­nuljunk és tanítsunk mi is!........ * * * Szakiskolánk megalapításának első, 1899.90. tan­évében résztvett tanulók közül csak 11, 1900­­. évi tan­folyamában résztvett tanulók közül már 17-en állítottak ki. A kiállítók nevei és a feldolgozott tananyag száma következő: 17.Schönherr József . . . . 30 55 Tizenegy tanulónak, akik a tananyagnak min­den egyes részét, a rajzminta szabás-mértant, minta­vágást és ezeknek kiegészítő szakdolgozatok tanulását eredményesen s teljesen befejezték, azoknak „Szak­iskolai oklevelet“ adtunk. A többiek pedig még folytat­ják a tanulást. 1.Szabó Sándor . . . . 85drb 2.Urbanovics Károly . . . . 80 55 3.Kovács Lajos . . . 80 55 4.Weigl András . . . 70 55 5.Tersánszky Viktor . . . . 70­ 6.Szedlacsek Emil . . . 70 55 7.Kadlecsovics István.. .. 70 55 8.Verebics Károly.. .. 70 55 9.Stefán Adolf . . . 70 55 10.Felvágner József . 70 55 11.Kiss József . . . . 60 55 12.Csenger­i István . . . . 45 55 13.Szabó Lajos. . . . 30 55 14.Halász Lajos. .. 30 55 15.Szirti Károly . . . 30­ 16.Billik Győző. . . . 30 55 CZIPÉSZ-SZAKLAP A czipész és az ember kedélye. (Folytatás.) Eltekintve már most a felsorolt viszáságoktól, a czipésznek figyelmét leginkább arra kell fordítani, hogy a láb természetes alakjában és egészségében megmarad­hasson. Mert hát minden ember lábának más-más alakja van, tehát a lábbelit is kinek-kinek a láb alakja után kell alakítani. Mérték után dolgozó czipészeknél kivé­tellel ugyan — igen rossz szokás az, hogy mindent egy kaptafára készítenek. 83

Next