Czukrászok Lapja, 1936 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

4. oldal CUKRÁSZOK LAPJA Kereskedés a közhivatalokban Irta: Bauer Károly fővárosi cukrászmester, ipt. elöljáró. A nyári fagylaltszezon vontatott üzletmene­tén kívül a karácsony és húsvét előtti forgalom az, ami a kiscukrászok szűkös kenyerét úgy, ahogy biztosítaná. A fagylaltidény üzleti lehe­tőségeit már megcsorbították az olaszok és a fagylaltozók, az ünnepek előtti üzleti lehetősé­geket pedig csaknem tönkreteszi egy, már pár évvel ezelőtt feltűnt, az utóbbi években pedig mind nagyobb tért hódító üzleti szokás, amely ellen, ha idejében és gyökeresen nem teszünk valamit, végpusztulással fenyegeti a kisexisten­­ciákat, a kézművesipart. Mindnyájunk előtt ismeretes az áruházak ün­nepek előtti versenye, kifogásolható, silány ké­szítményeknek dumping árakon piacra dobása, amivel kézművesiparos megbirkózni nem tud, majd a harisnyaáruházak kötötték boldogulásu­kat cukrászkészítmények ajándékozásához, most pedig a szaloncukor és karácsonyfafüggelék az, amelyeknek révén a gyárak teszik tönkre a kézműves cukrászok ünnepek előtti forgalmát, a közintézmények pedig ehhez statisztálnak, fel sem fogva, vagy nem törődve azzal, hogy ezen akár tudatos, akár tudatlan cselekményükkel azon társadalmi osztály megélhetését és adózó­­képességét­ csökkentik, amely szintén részt vesz adózása révén az ő fentartásukban és eltartásuk­ban. Minden szigorúnak mondott hivatali rendelke­zés ellenére az idén is, sőt az elmúlt évekhez hasonlítva még fokozottabb mértékben megtör­tént, hogy gyárakban, bankokban, fővárosi és állami hivatalokban egyesek arra vállalkoztak, hog­y szaloncukrot és karácsonyfafüggeléket „gyári áron“ az alkalmazottak között elhelyez­zenek, sőt az idén ez hosszabb időre, hónapokra való kihitelezés és részletekben való fizethetés, vásárlásra csábító kedvezményének nyújtásával történt. A gyá­raknak és nagy­üzemeknek ez az eljá­rása enyhén szólva tapintatlanság és merénylet a közvetítő kereskedelem és az egész éven át vásárló kisipar ellen is és jogosan kihívja az előbb említettek kritikáját nemcsak azért, mert az éves és állandó vevőkre semmi tekintettel nincs a „gyári árak“-on való árusításnál, de azért is, mert a fogyasztóknak azt a rétegét ak­­virálja és szolgálja ki „gyári áron“, amely réteg a közvetítő kereskedelemnek és a cukrászoknak, éppen igényessége és fix fizetése révén legna­gyobb vevője és fogyasztója volt és fondorlatos üzleti érzékkel a közalkalmazotti, illetve hivatal­noki osztály hitelre és részletre való vásárlás iránti mindenkori hajlamosságát, használja ki a­ közvetítő kereskedelem és cukrászok rovására, akik kisexistenciák lévén, hitelbe és részletre, sem „gyári áron“ nem adhatnak. Hogy a tőke kegyetlen és hogy a pénznek nincs szaga, azt tudjuk, de kétségtelen az is, hogy a gyáraknak is meg kell maradniuk bizo­nyos kereskedői etikai alapon. Ezen ünnepek előtti szaloncukor manővernek azonban az állami és fővárosi hivatalokkal össze­függő része a szomorúbbik a kereskedelemre és a cukrásziparra. Eddig úgy tudtuk és a köteles törvénytisztelet is abban a hitben kell, hogy megerősítsen bennünket, mint adófizető állam­polgárokat, hogy a közhivatalokban a mi adó­inkért értünk dolgoznak, az adófizetők és pol­gárok ügyeiben adminisztrálnak, de nem keres­kednek. Kereskedni tudtunkkal és törvény szerint csak a kereskedésre szóló jogosítvány leírása esetén lehet, a helyiséget pedig meg kell jelölni cím­táblával. Hát hogy jön ahhoz bármi­lyen közalkalmazott, hogy a közhivatali helyi­ségben a hivatalos idő alatt vagy akár azon kí­vül is kereskedjék, rendeléseket gyűjtsön, árut szállítson és osszon ki, annak ellenértékét in­kasszálja? Az ilyen cselekedet maradék nélkül kimeríti a jogosulatlan kereskedésűzés ismér­veit, ez pedig büntetendő cselekmény, az a hi­vatal pedig, amelyik ezt megengedi, vagy tűri, bűnsegédi bűnrészes. Ugyanez az eset akkor is, ha a gyárnak a megbízottai teszik ezt a közhivatalokban. A köz­hivatalok nem lehetnek kereskedések helyei, ezt nemcsak törvény nem engedi, nemcsak szigorú rendeletek tiltják, de tiltja a közalkalmazotti etikán kívül a közalkalmazottak saját jól felfo­gott érdeke is, mert az ő kenyerük is keresbed­­ni fog, ha az adózók kidőlnek. Természetesen a cukrászok érdekei ellen dol­gozó gyárakat nyersanyagok vásárlása útján a cukrászok nem támogathatják, a közhivatalok­ban űzött kereskedések ellen pedig az ipartes­tületeknek és az Országos Szövetségnek kell megfelelő helyeken, formában és nyomatékkal tiltakozni. Az ORSZÁGOS SZÖVETSÉG . Hétfőn d. u. V.7-8-óráig hivatalos órái: Csütörtök d. u. 5—8-óráig Hivatalos helység: Budapest, V., Kálmán u. 25. Telefon : 25­8-90

Next