Czukrászok Lapja, 1936 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
4. oldal CUKRÁSZOK LAPJA Kereskedés a közhivatalokban Irta: Bauer Károly fővárosi cukrászmester, ipt. elöljáró. A nyári fagylaltszezon vontatott üzletmenetén kívül a karácsony és húsvét előtti forgalom az, ami a kiscukrászok szűkös kenyerét úgy, ahogy biztosítaná. A fagylaltidény üzleti lehetőségeit már megcsorbították az olaszok és a fagylaltozók, az ünnepek előtti üzleti lehetőségeket pedig csaknem tönkreteszi egy, már pár évvel ezelőtt feltűnt, az utóbbi években pedig mind nagyobb tért hódító üzleti szokás, amely ellen, ha idejében és gyökeresen nem teszünk valamit, végpusztulással fenyegeti a kisexistenciákat, a kézművesipart. Mindnyájunk előtt ismeretes az áruházak ünnepek előtti versenye, kifogásolható, silány készítményeknek dumping árakon piacra dobása, amivel kézművesiparos megbirkózni nem tud, majd a harisnyaáruházak kötötték boldogulásukat cukrászkészítmények ajándékozásához, most pedig a szaloncukor és karácsonyfafüggelék az, amelyeknek révén a gyárak teszik tönkre a kézműves cukrászok ünnepek előtti forgalmát, a közintézmények pedig ehhez statisztálnak, fel sem fogva, vagy nem törődve azzal, hogy ezen akár tudatos, akár tudatlan cselekményükkel azon társadalmi osztály megélhetését és adózóképességét csökkentik, amely szintén részt vesz adózása révén az ő fentartásukban és eltartásukban. Minden szigorúnak mondott hivatali rendelkezés ellenére az idén is, sőt az elmúlt évekhez hasonlítva még fokozottabb mértékben megtörtént, hogy gyárakban, bankokban, fővárosi és állami hivatalokban egyesek arra vállalkoztak, hogy szaloncukrot és karácsonyfafüggeléket „gyári áron“ az alkalmazottak között elhelyezzenek, sőt az idén ez hosszabb időre, hónapokra való kihitelezés és részletekben való fizethetés, vásárlásra csábító kedvezményének nyújtásával történt. A gyáraknak és nagyüzemeknek ez az eljárása enyhén szólva tapintatlanság és merénylet a közvetítő kereskedelem és az egész éven át vásárló kisipar ellen is és jogosan kihívja az előbb említettek kritikáját nemcsak azért, mert az éves és állandó vevőkre semmi tekintettel nincs a „gyári árak“-on való árusításnál, de azért is, mert a fogyasztóknak azt a rétegét akvirálja és szolgálja ki „gyári áron“, amely réteg a közvetítő kereskedelemnek és a cukrászoknak, éppen igényessége és fix fizetése révén legnagyobb vevője és fogyasztója volt és fondorlatos üzleti érzékkel a közalkalmazotti, illetve hivatalnoki osztály hitelre és részletre való vásárlás iránti mindenkori hajlamosságát, használja ki a közvetítő kereskedelem és cukrászok rovására, akik kisexistenciák lévén, hitelbe és részletre, sem „gyári áron“ nem adhatnak. Hogy a tőke kegyetlen és hogy a pénznek nincs szaga, azt tudjuk, de kétségtelen az is, hogy a gyáraknak is meg kell maradniuk bizonyos kereskedői etikai alapon. Ezen ünnepek előtti szaloncukor manővernek azonban az állami és fővárosi hivatalokkal összefüggő része a szomorúbbik a kereskedelemre és a cukrásziparra. Eddig úgy tudtuk és a köteles törvénytisztelet is abban a hitben kell, hogy megerősítsen bennünket, mint adófizető állampolgárokat, hogy a közhivatalokban a mi adóinkért értünk dolgoznak, az adófizetők és polgárok ügyeiben adminisztrálnak, de nem kereskednek. Kereskedni tudtunkkal és törvény szerint csak a kereskedésre szóló jogosítvány leírása esetén lehet, a helyiséget pedig meg kell jelölni címtáblával. Hát hogy jön ahhoz bármilyen közalkalmazott, hogy a közhivatali helyiségben a hivatalos idő alatt vagy akár azon kívül is kereskedjék, rendeléseket gyűjtsön, árut szállítson és osszon ki, annak ellenértékét inkasszálja? Az ilyen cselekedet maradék nélkül kimeríti a jogosulatlan kereskedésűzés ismérveit, ez pedig büntetendő cselekmény, az a hivatal pedig, amelyik ezt megengedi, vagy tűri, bűnsegédi bűnrészes. Ugyanez az eset akkor is, ha a gyárnak a megbízottai teszik ezt a közhivatalokban. A közhivatalok nem lehetnek kereskedések helyei, ezt nemcsak törvény nem engedi, nemcsak szigorú rendeletek tiltják, de tiltja a közalkalmazotti etikán kívül a közalkalmazottak saját jól felfogott érdeke is, mert az ő kenyerük is keresbedni fog, ha az adózók kidőlnek. Természetesen a cukrászok érdekei ellen dolgozó gyárakat nyersanyagok vásárlása útján a cukrászok nem támogathatják, a közhivatalokban űzött kereskedések ellen pedig az ipartestületeknek és az Országos Szövetségnek kell megfelelő helyeken, formában és nyomatékkal tiltakozni. Az ORSZÁGOS SZÖVETSÉG . Hétfőn d. u. V.7-8-óráig hivatalos órái: Csütörtök d. u. 5—8-óráig Hivatalos helység: Budapest, V., Kálmán u. 25. Telefon : 258-90