Élelmezési ipar, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
1664 fott TERVEZÉS ÉS ÜZEMGAZDASÁG Az alapanyagellátás statisztikai elemzése az élelmiszeriparban DOHOS LÁSZLÓ — NAGY JÓZSEF I. A feldolgozóipar, így az élelmiszeripar, termelőtevékenysége során nyersanyagokat — tehát olyan termékeket, amelyben munka ölt testet — alakít át, dolgoz fel. A nyersanyag lehet alapanyag, segédanyag (tüzelőanyag). Marx szerint: „A nyersanyag valamely terméknek alapanyagát alkothatja, vagy csak mint segédanyag vesz részt a termék létrehozásában.“ Az alapanyag olyan munkatárgy, amely az előállítandó termék alapjául szolgál, amiből a termék készül. Az élelmiszeripar termelő tevékenységének előfeltétele, hogy a termeléshez szükséges alapanyagok kellő mennyiségben és megfelelő minőségben rendelkezésre álljanak. Ezenkívül természetesen biztosítani kell a szükséges segédanyagokat is. Mostani cikkünkben az alapanyagellátás statisztikai vizsgálatával foglalkozunk. , Az élelmiszeripari vállalatok számára a nyersanyagbázis a döntő kérdés. A vállalatok munkája — különösen azoké, amelyek a mezőgazdaság termékeit közvetlenül dolgozzák fel — attól függ, hogy a mezőgazdaság milyen minőségű és mennyiségű nyersanyagot szállít nekik. Az élelmiszeripar fejlődése így elsősorban nyersanyagbázisának, a mezőgazdaságnak fejlődésétől függ. Ugyanekkor az élelmiszeriparnak a mezőgazdaság fejlesztésében szervező szerepe van. Mikoján elvtárs — szovjet élelmiszeripar megszervezője — a SZK(b)P XVII. kongresszusán a következőket mondotta: „Míg a vezető szerep a nehéziparé, az egész népgazdaság, így a mezőgazdaság szempontjából is, addig az élelmiszeripart szervező szerep illeti meg a mezőgazdaságban, minthogy az élelmiszeripar határozza meg, hogy milyen növények termesztendők.“ A kető — az élelmiszeripar és a mezőgazdaság — fejlődése tehát egyben kölcsönös is; az élelmiszeripar hatással van a mezőgazdaságra, olyan formában, hogy az ipar követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, egy-egy termelendő nyersanyag mennyisége és minősége tekintetében. E követelményeket egyre jobban kielégítik az állami „célgazdaságok“ is, amelyek egy-egy iparág — pl. a cukoripar számára — termelik a nyersanyagot, pl. a ›cukor,ég›á‰a. Hasonló célja van a szerződéses termeltetésnek, amelyben a termelő és az ipar köt szerződést egy-egy termény termelésére, illetve annak átvételére. Az élelmiszeripar alapanyagainak döntő részét a mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés), illetve maga az élelmiszeripar szolgáltatja. Ennek megfelelően az élelmiszeripar alapanyagai az alábbiak szerint csoportosíthatók: növényi eredetű mezőgazdasági termék (gyümölcs és főzelékfélék, napraforgó, cukorrépa, gabonafélék, burgonya, cikória, kukorica, dohány stb.), 2. állati eredetű mezőgazdasági termékek (élőállatok, baromfi, tojás, tej stb.), 3. ipari feldolgozásból nyert anyagok (napraforgóolaj, liszt, cukor, szesz stb). Ezek az alapanyagok döntően megszabják egy-egy iparág termelését, éppen ezért egy-egy iparág alapanyaggal való ellátottságának megvizsgálásánál általában elegendő egy-két fontosabb alapanyagot megfigyelni. Az alapanyagellátás lehet folyamatos,vagy időszaki (kampány) jellegű. Általában az 1. pontban felsorolt növényi eredetű nyersanyagoknak begyűjtése, illetve az iparvállalatokhoz való beérkezése időszaki, vagyis az év egy adott időszakában, nagy mennyiségben beérkező mezőgazdasági nyersanyag feldolgozása az iparnak csak időszaki (kampány) feladatot jelent. A 2. és 3. pontban felsorolt alapanyagok begyűjtése, illetve az élelmiszeripari vállalatokhoz való beérkezése általában folyamatos, ezen anyagok egész éven keresztül rendszeresen érkeznek a vállalatokhoz, és feldolgozásuk egész éven keresztül folyamatosan történik. Az anyagellátás folytonossága egyes iparágaknál úgy jelentkezik, hogy a vállalatok különféle — egyébként kampányszerűen beérkező — anyagokat különböző időszakokban, de folyamatosan dolgozzák fel; pl. a húsiparban az eltérő begyűjtési idényű vágóállatok folyamatos anyagellátást biztosítanak. Az alapanyagellátás idejét tekintve tehát, vannak egész éven át egyenletesen beérkező és kampányszerűen beérkező anyagok. Marx: A Tőke, I. kötet, Szikra, Budapest 1949, 196 oldal.