Építés - építészet, 1950 (2. évfolyam, 1-12. szám)

3. szám

4« \ in­chiai építésü­nk­ tenffelbontás irányelvei Hároméves tervünk végrehajtásának eredmé­nyeiről az elmúlt hetekben az Országos Tervhivatal jelentéséből értesültünk. Abból megállapítható, hogy az építőipar a tervet 1949-ben 115-8%-ban teljesítette. Termelésünk az 1948. évihez képest 2­5-szeresére emelkedett. A termelés emelkedésére ösztönző hatású volt a múlt év július 19-én nyilvá­nosságra hozott minisztertanácsi határozat is. Ha részleteiben is vizsgáljuk hároméves tervünk sikeres túlteljesítését, megállapíthatjuk, hogy abban nagy része volt az elindított és egyre szélesedő szocialista munkaversenymozgalomnak, mely a rejtett tartalékok egy kis részét máris felszínre hozta. Megállapíthatjuk azt is, hogy a munkaver­­senymozgalom eddig a munkahelyeken kizárólag a fizikai dolgozók . Pártunk által irányított és Szakszervezetünk vezetésével folytatott — munka­lendületére épült és abból csak a legritkább esetben vette ki részét az építésvezetőség. Úgy gondolták, hogy az csupán a Párt és Szakszervezet dolga s nekik tennivalójuk nincsen. Ma már tudjuk, hogy mennyire helytelen volt ez az álláspont ; rámutatott erre Pártunk Központi Vezetőségének a szocialista munkaversenyről szóló nagyjelentőségű határozata. Rámutatott arra is, hogy az ötéves tervben nagy feladatokkal megbízott építőiparban az egyéni versenyzőknél a legrosszabb az arányszám, tehát a munka­versenynek éppen annál az alapformájánál, amely legalkalmasabb arra, hogy tömegmozgalommá váljék. Megtudtuk azt is, hogy legfontosabb fel­adat a szocialista munkaverseny eredményeinek megszilárdítása és állandó továbbfejlesztése , a munkaverseny kampányszerűségének megszünte­tésére kell törekedni. Tudjuk, hogy a szocialista munkaverseny bizto­sítja egyedül a munka termelékenységének állan­dóan fokozódó növekedését és enélkül elképzel­hetetlen a szocializmusnak a kapitalizmus feletti győzelme. De a szocializmus építésének előfeltétele a tervgazdálkodás is. Olyan szervezési formát kell találnunk és annak megfelelően kiépítenünk, amely egyrészt biztosítja a munka tervgazdálkodásszerűségét, másrészt pedig lehetőséget nyújt az egyéni munkaverseny végre­hajtására. Mindezeket biztosítja a tervfelbontás. »A tervfelbontás« alatt értjük mindazoknak a műszaki és adminisztrációs részmunkáknak ösz­­szességét, melyek szükségesek ahhoz, hogy — az egyéni munka­verseny szempontjainak érvényesü­lése mellett — az építkezéssel kapcsolatos minden ténykedés tervszerűsége biztosítható legyen. A tervfelbontást oly módon kell végrehajtani, hogy az a helyszíni építésvezetésnek a legnagyobb mérvű segítséget nyújtsa,­­ a helyi építésvezető­séget felszabadítsa a nagymérvű műszaki adminiszt­ratív munkák végzése alól s az ezáltal energiájának nagy részét a műszaki irányításra összpontosíthassa. A tervfelbontás végrehajtása az építés meg­szervezésének oroszlánrésze az esetben, ha az oly­módon készül — illetve olyan előmunkálatokkal egészül ki —, amely a végzendő munka ütemtervével összhangba hozott, — a lehetőleg pontosan üteme­zett — anyagkivonatot, az ütemezett munkaerő­­tervet és az ütemezett pénzügyi tervet is tartal­mazza. Ilyen előfeltételek nélkül az alantiakban ismertetett »tervfelbontási művelet« nem lesz szer­vezetten és tervgazdálkodásszerűen végrehajtható. Maga a »tervfelbontás« művelete nem más, mint előre elkészített és a kivitelezési sorrendet pontosan követő, a legrészletesebben szétbontott előméret-idomterv. Ez oly módon készül, hogy minden egyes idom előre kiszámított munka­ és az ahhoz szükséges főbb anyagok (tégla, habarcs stb.) mennyiségét a megfelelő idomhoz beírják. Minden idomhoz tartozik egy olyan számtáblázat, amely a szóban levő idom munkáinak elkészítéséhez szükséges összes részmunkákat is tartalmazza, az azokhoz szükséges százszázalékos normaóra és forintérték feltüntetésével. Az ily módon elkészített előméretterv szolgáltatja egyúttal a leszámolási tervet is. Mind e munkálatok racionálisan — aránylag kevés munkaerővel — a kivitelező nemzeti vállalat központi irodájában végezhetők el. Ez úgy érhető el, hogy e munkához jól begyakorolt és jól képzett műszaki erőket kapcsolnak be, megfelelő számú adminisztratív segéderővel. A munkák egy része csupán adminisztratív jellegű, manuális munka, amelynek elvégzéséhez műszaki erőt nem szükséges felhasználni. A munka végrehajtásánál azután ezekből a műszaki és adminisztratív erőkből úgynevezett építéselőkészítő részleget szerveznek azoknak az előbb említett munkálatoknak elvégzésére, melye­ket a tervező nemzeti vállalatok nagy elfoglalt­ságuk miatt ma még nem végeznek. A tervfelbontás minden előfeltétele csak akkor van meg, ha a kivitelezéshez szükséges minden tervdokumentáció — a tényleges kivitelezésnek megfelelően — a kivitelező nemzeti vállalat rendel­kezésére áll. Tehát szükséges a tervméretek válto­zásának elkerülésén kívül az is, hogy előre tudott legyen az alkalmazandó anyag, szerkezet és a kivitelezési mód is. E cél érdekében kívánatos a kivitelező nemzeti vállalat kijelölése már akkor, amikor a tervező nemzeti vállalat még csak a vázlattervek készítésé­nél tart, hogy az adódó problémákat együttesen tisztázhassák és a terv és költségvetés már a lehetőségek figyelembevételével készüljenek. Ezzel elkerülhető a későbbi kettős munka és a munkát gátló változások is. A tervtől történő szokványos eltérések, mint pl alapmélységváltozás és egyéb kisebb változások, a felmérési naplóban rögzíthetők. Ezzel meghagytuk az alaptervet elszámolási tervnek, amelyhez csupán a felmérési naplóban levő többletmunkák, vagy kevesebb munkamennyiség-csökkenések járulnak. 189

Next