Építés - építészet, 1950 (2. évfolyam, 1-12. szám)
3. szám
4« \ inchiai építésünk tenffelbontás irányelvei Hároméves tervünk végrehajtásának eredményeiről az elmúlt hetekben az Országos Tervhivatal jelentéséből értesültünk. Abból megállapítható, hogy az építőipar a tervet 1949-ben 115-8%-ban teljesítette. Termelésünk az 1948. évihez képest 25-szeresére emelkedett. A termelés emelkedésére ösztönző hatású volt a múlt év július 19-én nyilvánosságra hozott minisztertanácsi határozat is. Ha részleteiben is vizsgáljuk hároméves tervünk sikeres túlteljesítését, megállapíthatjuk, hogy abban nagy része volt az elindított és egyre szélesedő szocialista munkaversenymozgalomnak, mely a rejtett tartalékok egy kis részét máris felszínre hozta. Megállapíthatjuk azt is, hogy a munkaversenymozgalom eddig a munkahelyeken kizárólag a fizikai dolgozók . Pártunk által irányított és Szakszervezetünk vezetésével folytatott — munkalendületére épült és abból csak a legritkább esetben vette ki részét az építésvezetőség. Úgy gondolták, hogy az csupán a Párt és Szakszervezet dolga s nekik tennivalójuk nincsen. Ma már tudjuk, hogy mennyire helytelen volt ez az álláspont ; rámutatott erre Pártunk Központi Vezetőségének a szocialista munkaversenyről szóló nagyjelentőségű határozata. Rámutatott arra is, hogy az ötéves tervben nagy feladatokkal megbízott építőiparban az egyéni versenyzőknél a legrosszabb az arányszám, tehát a munkaversenynek éppen annál az alapformájánál, amely legalkalmasabb arra, hogy tömegmozgalommá váljék. Megtudtuk azt is, hogy legfontosabb feladat a szocialista munkaverseny eredményeinek megszilárdítása és állandó továbbfejlesztése , a munkaverseny kampányszerűségének megszüntetésére kell törekedni. Tudjuk, hogy a szocialista munkaverseny biztosítja egyedül a munka termelékenységének állandóan fokozódó növekedését és enélkül elképzelhetetlen a szocializmusnak a kapitalizmus feletti győzelme. De a szocializmus építésének előfeltétele a tervgazdálkodás is. Olyan szervezési formát kell találnunk és annak megfelelően kiépítenünk, amely egyrészt biztosítja a munka tervgazdálkodásszerűségét, másrészt pedig lehetőséget nyújt az egyéni munkaverseny végrehajtására. Mindezeket biztosítja a tervfelbontás. »A tervfelbontás« alatt értjük mindazoknak a műszaki és adminisztrációs részmunkáknak öszszességét, melyek szükségesek ahhoz, hogy — az egyéni munkaverseny szempontjainak érvényesülése mellett — az építkezéssel kapcsolatos minden ténykedés tervszerűsége biztosítható legyen. A tervfelbontást oly módon kell végrehajtani, hogy az a helyszíni építésvezetésnek a legnagyobb mérvű segítséget nyújtsa, a helyi építésvezetőséget felszabadítsa a nagymérvű műszaki adminisztratív munkák végzése alól s az ezáltal energiájának nagy részét a műszaki irányításra összpontosíthassa. A tervfelbontás végrehajtása az építés megszervezésének oroszlánrésze az esetben, ha az olymódon készül — illetve olyan előmunkálatokkal egészül ki —, amely a végzendő munka ütemtervével összhangba hozott, — a lehetőleg pontosan ütemezett — anyagkivonatot, az ütemezett munkaerőtervet és az ütemezett pénzügyi tervet is tartalmazza. Ilyen előfeltételek nélkül az alantiakban ismertetett »tervfelbontási művelet« nem lesz szervezetten és tervgazdálkodásszerűen végrehajtható. Maga a »tervfelbontás« művelete nem más, mint előre elkészített és a kivitelezési sorrendet pontosan követő, a legrészletesebben szétbontott előméret-idomterv. Ez oly módon készül, hogy minden egyes idom előre kiszámított munka és az ahhoz szükséges főbb anyagok (tégla, habarcs stb.) mennyiségét a megfelelő idomhoz beírják. Minden idomhoz tartozik egy olyan számtáblázat, amely a szóban levő idom munkáinak elkészítéséhez szükséges összes részmunkákat is tartalmazza, az azokhoz szükséges százszázalékos normaóra és forintérték feltüntetésével. Az ily módon elkészített előméretterv szolgáltatja egyúttal a leszámolási tervet is. Mind e munkálatok racionálisan — aránylag kevés munkaerővel — a kivitelező nemzeti vállalat központi irodájában végezhetők el. Ez úgy érhető el, hogy e munkához jól begyakorolt és jól képzett műszaki erőket kapcsolnak be, megfelelő számú adminisztratív segéderővel. A munkák egy része csupán adminisztratív jellegű, manuális munka, amelynek elvégzéséhez műszaki erőt nem szükséges felhasználni. A munka végrehajtásánál azután ezekből a műszaki és adminisztratív erőkből úgynevezett építéselőkészítő részleget szerveznek azoknak az előbb említett munkálatoknak elvégzésére, melyeket a tervező nemzeti vállalatok nagy elfoglaltságuk miatt ma még nem végeznek. A tervfelbontás minden előfeltétele csak akkor van meg, ha a kivitelezéshez szükséges minden tervdokumentáció — a tényleges kivitelezésnek megfelelően — a kivitelező nemzeti vállalat rendelkezésére áll. Tehát szükséges a tervméretek változásának elkerülésén kívül az is, hogy előre tudott legyen az alkalmazandó anyag, szerkezet és a kivitelezési mód is. E cél érdekében kívánatos a kivitelező nemzeti vállalat kijelölése már akkor, amikor a tervező nemzeti vállalat még csak a vázlattervek készítésénél tart, hogy az adódó problémákat együttesen tisztázhassák és a terv és költségvetés már a lehetőségek figyelembevételével készüljenek. Ezzel elkerülhető a későbbi kettős munka és a munkát gátló változások is. A tervtől történő szokványos eltérések, mint pl alapmélységváltozás és egyéb kisebb változások, a felmérési naplóban rögzíthetők. Ezzel meghagytuk az alaptervet elszámolási tervnek, amelyhez csupán a felmérési naplóban levő többletmunkák, vagy kevesebb munkamennyiség-csökkenések járulnak. 189