Az Épitési Ipar, 1885 (9. évfolyam, 1/418-52/469. szám)

1885-11-08 / 45. (462.) szám

IX. ÉVFOLYAM. 15. BUDAPEST Előfizetési ár: Egész évre . 8 frt­­| A M. Mérn.- és Építész-Egylet Félévre .... 4 frt tagjainak : egész évre 6 frt, fél- negyedévre. . 2 frt évre 3 frt. Egy szám ára 25 kr. 45 -462. szám. Vasárnap, november 8. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi­ út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, senki I .Károly, gukovics gyula, gzigler győző, gevecis gelvecchio ferenc, gőtzer fipót, fanda József, geszti Adolf ganz és gársa, gauszmann Alajos, gieronymi Károly, gofhauser Lajos, gallina Mór, gauser János, géler Napóleon, grajcsovits Lajos, gund .Endre, Langenfeld frigyes, Rechner Lajos, fukse-fábry Béla, sdechwart András, Neuschloss­­Emil, Neuschlosz §dön és Marcell, Ney §éla, fürtös gyula, fucher József, gchlick Béla, greindl Imre, golnay lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, gellerin Mátyás, Zsigmondy Béla. pártos (Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő:­­§ey (Béla. MŰSZAKI HETILAP is Tartalom. Meghívó. — A talajmozgások (2 ábrával ) — Az építési ipar az orsz. kiállításon. — A párisi naposzlop. — Vegyesek (Új kő­horog, ábrával ) — Magy. Mérn.- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Budapesti építő­iparosok. — Hirdetések. Meghívó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű­- és középítési szakosztályai jövő hétfőn, folyó évi november hó 9-én este 6 órakor az egyesület helyisé­gében (Csillag­ utca 12.) ülést tartanak, melynek tárgyai: 1. A szakosztályok megalakulása, illetőleg az elnökök, jegyzők és a működő bizottság megválasztása. 2. A választmány átirata a Hollán-pályázat dolgában. 3. A »Heidelberger Schloss­verein« átirata. 4. Folyó ügyek, indítványok. Ybl Miklós s. k. Kiss István s. k. szakoszt. elnök szakoszt. jegyző A talaj mozgások. »E pur si muove!« Nem akarok a földnek ama Kopernicus által felismert egyetemleges mozgásáról szólni, melyet Galilei ezelőtt 252 évvel esküvel megtagadni kényszerült; ezt a tudományok mai világában mindenki tisztán látja. Ama kisebb — hogy úgy mondjam molekuláris — mozgások egyikére akarom a t. szaktársak figyelmét felhívni, melyet csak a figyelmes szemlélő vesz észre, és csak az tudja kellőkép méltányolni, a­ki részt vett az általa felidézett nehéz küzdelemben. Értem földünk külső kérgének csúszások neve alatt elhirhedt kisebb alakváltozásait, melyek a műszaki tevékeny­ség mezején oly gyakran állnak utunkba, és mindenütt csak fáradságos munka s tetemes áldozatok árán győzhetők le. Nem célom a csúszások rendszeres és kimerítő tár­gyalásába bocsátkozni; e helyen pár tájékoztató megjegy­zéssel csak amaz akadályokra akarok rámutatni, melyeket gyakran a terep hárít az építkezés elé, melyek vagy már az építkezés alatt érezhetők lesznek, mint az egyetemi épület folyamatban levő munkálatainál Kolozsvártt, vagy utólagos védmunkákat követelnek, mint a lipótmezei té­bolydánál Budapesten, hogy a vasutakat ne is említsem, melyek bőven szolgáltatnak példát mindkét esetre. Hazánk legtöbb hegyes vidéke, de különösen a S­irály­­hágón túl összes vízválasztó hegységei ugyanazt a geológiai rétegzést mutatják. Csekély vastagságú televény földréteg alatt sárga agyagpala terül el, igen változó 1 — 20, sőt néhol még több méter vastagságban, melynek vékony lapjai közt finom homok van lerakodva. E pala a rétegzésre merőleges repedezésein a vizet magába veszi, és behatása alatt idővel gyúrható agyaggá alakul át. Alatta kékes-sárgás színű ré­teges pala következik szintén igen változó, de az agyag­palánál átlag kisebb vastagságban, melynek szintén szám­talan, a rétegzésre merőleges repedése van , vízzel érintkezve felduzzad és a levegőn teljesen szétmállik. Ez alatt jő végül a kagylós tör­ésű kékes-szürke pala, mely repedésektől mentes és teljesen vízhatatlan. E rétegzés mindenütt felismerhető és legtöbb helyen élesen határolt. Hegyoldalakon, hol e rétegzés nem vízszintes, a víz által feláztatott két felső réteg tapadását elveszítvén, lassan csúszik a völgyfenék felé: a sárga a kékes palán, és mind­ketten együtt a szürkepalán. A lejtő alsó részén, a völgy­fenék vízszintes és az átellenben fekvő hegyoldal ellen­esésű rétegzése által feltartva, kidudorodik a csúszó anyag és adja a hegyoldalak ama sajátos hullámzó felületét, melyet különösen ama kopár legelőnek használt oldalakon lehet látni, melyeket sem erdő nem fed el, sem a művelés nem módosított. A mellékelt 1. ábrában egy ily jellemző hegy­oldal rétegtervét mutatom be, két egymás mellett fekvő csúszó medencével. Ugyanis a gerinc összefüggő, homorú görbülete alatt levő oldal csúszó tömege együtt halad, egy összefüggő csúszó medencét alkot. A reá következő domború görbület a tömeget megszakítja, az oldalon lefutó kis gerincet mutat, melyen túl a második homorú görbü­letnek megfelelő szomszéd csúszó medence következik. E medencék néhol 800—1000 méter hosszúságot is elérnek 500 - 600 méter hegyoldal-szélességgel, tehát már a csúszó réteg 8­­0 m. mélységénél is több millió köbméter föld csúszik együtt lassan a völgyfenék felé.

Next