Az Épitési Ipar, 1886 (10. évfolyam, 1/470-52/521. szám)

1886-02-14 / 7. (476.) szám

X. ÉVFOLYAM. 1888. BUDAPEST Előfizetési ár: Egész évre . 8 frt A M. Mérn.- és Építész-Egylet Félévre . . . 4 frt tagjainak : egész évre 6 frt, fél-Negyedévre. 2 frt évre 3 frt. Egy szám ára 25 kr. 7—476. szám. Vasárnap, február 14. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi­ út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, Benko Kiroly, Bukovics figura, fizi gier figer'o, Berecis Bilvecchio gerenc, Betzer Ripót, Banda József, geszti Adolf franz és Jám, Kauszmann Alajos, Hieronymi Károly, Grofhauser Lajos, Jballina Mór, Kauser János, Kéler Napóleon, Krajcsovits Lajos, Kuni Endre, Bangenfeld Eri­gyes, Bechner Bajos, Bukse- Z­ábry Béla, Mechwart Andris, Neuschloss­­Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, Key Bála, Pártos Iigura, Bucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weier Antal, Ybl Miklós, Kellerin Mátyás, Zsigmondy­­Béla, Mihály­fi József főmunkatárs. Pártos Gyula a kiadótulajdonosok képviselője. Ney Béla felelős szerkesztő. Tartalom. Meghívó.­­— Schmidth­auer elektromos vízmércéje (ábrával.) — A­­Gloriette­-pályázat bíráló bizottságának jelentése — Stuttgart vízvezetéke. — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész- Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések — Tervezési pá­lyázatok. — Pályázatok. — Hirdetések. Meghívó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű­- és középítési szakosztályai jövő hétfőn, folyó évi február 15-én esti 6­­/2 órakor az egyesület helyiségében (Csillag­ utca 12.) ülést tartanak, melynek tárgyai: 1. Lukács Vilmos bemutatja légfűtéssel egybekap­csolt új szerkezetű cserépkályháját. 2. Az építési munkák díjszabását átvizsgáló bizottság megválasztása. 3. Folyó ügyek, indítványok. Ybl Miklós s. k. Kiss István s. k. szakosat, elnök szakaszt jegyző m nrwwmrrrrTrrm­rrrrrarrrrrrTOTrrrrr­twh: MŰSZAKI HETILAP Schmidthauer elektromos vízmércéje. Melyik vízi mérnök nem emlékeznék vissza arra a grafi­­konra, a­mely a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnak kiállítási pavillonában volt fölállítva, s a­mely az Egger B. gép­gyáros osztályában egy hosszúkás szekrényben elhelyezve, egy ingaóra közreműködésével centiméternyi pontossággal jelezte az 5000 méter távolságban levő Duna vízállását. Az ily szerkezetű készüléket minden technicus szívesen üdvözli, mert nemcsak jelentékeny haladás, vívmány a magyar elek­trotechnika terén, — mely különben a világítást illetőleg oly szép és hazánknak dicsőségére való eredményt mutat föl, — hanem egyszermind régóta érzett szükségletnek megfelelni van hivatva. Schmidthauernek eszméjét valóban sikerült oly alak­ban megtestesíteni, hogy úgyszólván szánalommal kell tekin­tenünk az eddig alkalmazásban levő többi vízmércékre és azok kezelésmódjára. Örömmel látta a vízi mérnök Schmidt­hauer vízmércéjét különösen azért is, mert az annyira fontos árvízvédekezéseknél, a folyamszabályozó munkák foganato­sításakor,­­ a folyamok akadálytalan hajózhatására nézve oly fontos szerepet játszó vízállásadatok eddig a többnyire rosszul díjazott vízmércejegyzőknek néha tudatlanságból, talán lelki­ismeretlenségből történt feljegyzései és bemondásai alapján állíttattak össze. Schmidthauer készüléke nem szorul ily egyének közreműködésére; a vízállás pontos adatai bármely időtájban­­ a szobában, biztos megnyugvással olvashatók le az önműködőleg létrejött jelzésekről,­­ mert azok — még olyan távol eső pontokról is — hibátlanul érkeznek a tervező mér­nök asztalára Ugyancsak rendkívüli becses szolgálatokat tesz ez a szerkezet a vízvezetéki telepek szívókútjainak és a víztartóknak működésénél, mert az eddigi vízmércék habár elektromos úton is — de csakis általában jelzik a magas­ságokat, tekintet nélkül az időtartamra, s így nem tudni, hogy bizonyos időtartamnak mily vízszínemelkedés vagy sülye­­dés felel meg, tehát a fogyott vagy szaporodott vízmennyi­ség egy bizonyos időtartamra vonatkoztatva statistikailag pontosan nem mutatható ki. A mondottakon felül még nagy fontossága van annak a készüléknek, az árvízvédekezések alkalmakor a zsilip­ek kezelésére nézve, midőn a folyam vízállásának pontos isme­rete követelménynyé válik. Egész vidékek sorsa, jóléte és biztossága áll ezzel kapcsolatban. Úáépítészetünk meg éppen­séggel utalva van pontos vízállásadatokat gyűjteni, még­pedig azért, hogy a folyamszabályozásokat eredményeiben alaposan megítélni, a tervezett új szabályozásokban biztosan eljárni s a tudomány elméleti részét a gyako­rlatival összhangzásba hozni, összeegyeztetni lehessen. Mindezekből kifolyólag láthatni a mindennapi életben, hogy nincsen gyár, nincsen szivatyútelep, hol — ha a víz­medence nincs közel — direkt átvitelű vízmérce ne volna alkal­mazva ; tapasztalhatni továbbá, hogy nincs folyamrendszer, mely­en a rész idején a vízállásjegyzők egész csapata moz­gósítva nem lenne, kik pedig mindenesetre több kiadást okoznak egy ízben is, mint egy önjelző készülék állandó elhelyezése. Egy oly műszer, mely — mondjuk — az árvíz­védelmi bizottság zöld asztalán, nagy horderejű kérdések

Next