Épitő Ipar - Építő Művészet, 1915 (39. évfolyam, 1/1982-52/2033. szám)

1915-01-03 / 1. (1982.) szám

1915. január 3 ÉPÍTŐ IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET (1. sz.)­­ A lesesi és morgondai ágost. ev. templomok. Nagyküküllő vármegye déli részében, az Altbach völ­gyében, egymás szomszédságában fekszik Leses és Mor­­gonda — javarészben szászok lakta községe. A II. Géza uralkodása idejében (1141 — 1162.) Magyarország e délkeleti részében, a Szeben és Hortobágy patakok mentén meg­telepedett, a mai szászságnak első raját képező flandriaiak alapították e községet is. Ez az első raj a III. Bélától alapított és III. Coelestin pápától 1191. évben megerősített nagyszebeni prépostsághoz, illetőleg az esztergomi érsek­séghez tartozott, mely prépostság a nagyszebeni, újegyházi és sinki esperességekre oszlott, s az utóbbi alkotó részét képezte Leses és Morgonda is. A bevándorlók az első időben a megtelepedés nehéz­ségeivel küzdöttek, s még templomaikat is csak heve­nyészve fából, mely ott akkor volt bőven, építették föl. Rövid idő alatt azonban fölvirágzanak a telepek, s a XIII. század első felében, a mongoljárás előtt, fölépítik kőből az istenházát az akkor szokásos román stílusban. Az a tény azonban, hogy ezek a templomok parasztok lakta falvakban épültek terméskőből, arra int, hogy ne várjunk a Királyföld falvaiban impozáns, díszes épít­ményeket, művészi alkotásokat. A feladat, melyet e falusi templomok építői megoldottak, inkább csak a szükséges­ségre szorítkozó constructió, mint díszítő volt. Mindennek dacára nagyon is érdemes foglalkozni ezekkel a kis méretű falusi templomokkal, mert érdekes, figyelemre­méltó adatokat nyújtanak hazánk középkori kultúrájának megismeréséhez. Nem másoltak bizonyos mintát, s meg kell adni, hogy a falusi templomok építői bizonyos ön­állóságot tanúsítanak, és csak egyhez ragaszkodnak: a bazilikális elrendezéshez. A legrégibb templomokat a nagyszebeni kerülethez tartozó első raj megtelepedésének területén kell keresni, s csakugyan itt is találjuk meg. Leses meg Morgonda temploma is eredetileg román stílusban, bazilikális elren­dezésben épült, később azonban többször átépítették. A két templom közül a morgondaiban maradt meg több eredeti részletes, a lesiben pedig csak falainak alsó része még a régi. A morgondai ágost. ev. templom a városias arculatú község déli szélén emelkedettebb helyen áll. Eredetileg a XIII. század első felében épült román stílusú, bazilikális elrendezésű templom, melynek hossztengelye 4 fokkal tér el észak felé a valódi nyugat-keleti iránytól, egykori védő­szentjének nevenapja tehát a nyári félévbe esik. A 18,96 m hosszú s 7­05 m széles magas középső hajót 4 négyszögletes, egymással félkörívekkel egybekötött oszloppár választja el a felényi magas, épp olyan hosszú s 2­,3 m széles s 3­42 m magas oldalhajóktól. A 9­ s6 m magas középhajó északi fala még teljes magasságában van meg s az oldalhajók fölé nyúló részében 5, felül félkörívű, ki-befelé táguló ablaka is eredeti román stylusú. A déli falnak az árkádívei fölötti fala későbbi s itt 5, már csúcsíves ablaka van. 6’io m magas, félkör­ívű diadalív választja el a középhajót a 6'ig m oldalhosszú négyszögletes kórustól, melyet keresztboltozat fed. A kórus ma keleten egyenes fallal végződik, egykor azonban, a meg­lévő boltívből következtetve, valószínűleg félkörívű apsisa volt. Eredetileg tornya nem volt s így a nagyszebeni kerület veresmarti, vurpodi, szenterzsébeti templomok toronytalan típusához tartozik,é­­s az ott látható maradványokból követ­keztetve, valószínűleg az északi oldalhajónak a nyugati főfal közelében volt ajtón jártak be a templomba. Templomunk a törökök és szövetségeseinek a XV. szá­zad végén e vidékre is kiterjedő garázdálkodásakor meg­rongálódott s ekkor épülhetett a középhajó csúcsíves ablakokkal megvilágított déli falának felső része, és a középhajó nyugati falához csatlakozó, már a védelmet szol­gáló, teljes magasságában terméskőből való zömök tornya. Erős boltozattal fedett földszintje, hová a templomból vezet be ajtó, pince, melyet északi és déli falában lévő keskeny négyszögletes rés világít meg. Első emeletére az orgona­karzatról vezet ajtó, s itt mind a három oldalon befelé táguló, keskeny lövőrés van, s ezt keresztboltozat fedi. Az első emeletről a másodikra a déli falban lévő lépcső visz föl, ahol szintén mind a három oldalon lövőrések vannak. A nyugati tornyot sarkain vastag támasztó pillérek erősítik. Az 1600-dik évben Mihály havaselvi vajda pusztította e vidéket, amikor templomunk újra megrongálódott s kijavításával épült — a védelem fokozása szempontjá­ból — a kórus fölé, emeletekre el nem osztott torony, úgy 2. A morgondai ágost. ev. templom képe. *) Halaváts Gy.: Szeben vármegye román stylusú templomai. (A buda­pesti építőmesterek, kőmíves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestületé­nek IX. évkönyve.)

Next