Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)

1920-06-01 / 11. (2311.) szám

Béke! Vége! — Béke! Mire e sorok T. O olvasóink kezeibe kerülnek, kormá­­­­nyunk június 4-én aláírja a Versaillesben­ a békeszerződést — ha ugyan szerződésnek lehet mondani az oly iratot, melyet egyik fél, a győző rákényszerít a másikra, a le nem győződve, és amelynek csak az a célja, hogy a hosszú háború után a gyöngébbet megsemmisítse. Hazánk területe jó részét, történelmi, műemlékekkel teli nagy városainkat, benne vas-, érc-, szén- és sóbányáinkat, gázforrásainkat, erdőinket stb. irigy, de nem győző szom­szédaink , álnok mohóságának adja martalékul — nem is említve a pénzbeli és egyéb termékbeli sarcot, amelyet reánk ró a szerződés, reánk, akik soha ellenségei nem voltunk sem az angolnak, sem a franciának, sem az ame­rikainak, sem az olasznak, sőt tisztelőik közé tartoztunk. Ilyen anyagi és jogfosztás után hogyan állítsuk talpra újra ezeréves nemzetünket?! Hozzá foghatunk-e az épí­téshez?! Bár ma vége annak a reménységnek, hogy a „szerződés" egyes pontjai kedvezőbbekké alakuljanak, de nincs vége annak a hitnek és meggyőződésnek, hogy éppen az azokban foglalt lehetetlenségek alapozzák meg jövőnket, az igazi békét! Megölni nem bírnak bennünket, mert immár — 400 esztendő után — mint valóban — nemcsak állítólagos — önálló állam élni akarunk! Csak dolgozzunk, hogy éljünk! És annyi balszerencse után — majd újra elmondhatjuk a költővel: és nemzet e hazán! Az építő vállalkozás szabályozása.*) Az építő­ipar hetedik éve szünetel, az építő iparosok a hetedik ínséges esztendőt élik. A földműves, a keres­kedő és az egyéb iparosok hamarosan elhelyezkedtek és belekapcsolódtak a háborúba, az építő iparosokat azonban az államhatalom, illetve ennek szerves része, a hadvezető­ség mellőzte a hadiszükségletet képező baraképítkezések­­ben, s helyettük az alkalmi alakulatú építő vállalatokat. *) A Budapesti Építőmesterek, Kőműves-, Kőfaragó- és Ácsmesterek Ipartestülete, továbbá a Baross­ Szövetség, valamint a Keresztény Iparo­sok Orsz. Szövetsége, végre az Ipartestületek Orsz. Szövetségének Kongresszusa az e cikkben foglaltaknak megfelelő feliratot küldtek a kormányhoz. A­ ­z építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, a magyar építőmesterek egyesülete, a budapesti építőmes­EREK, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETE, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA EGY ÉVRE 60 KOR. Felelős szerkesztő: MIHÁLYFI JÓZSEF A kiadótulajdonosok képviselője: GERSTER KÁLMÁN EGY SZÁM 2 KOR. ALAPÍTÓK ÉS KIADÓTULAJDONOSOK: Aigner Sándor, Alpár Ignác, Anton József, Bayer Béla, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Feszti Adolf, Ganz és Tsa, Gerster Kálmán, Hauszmann Alajos, Hauszmann Sándor, Heidrich László, Hieronymi Károly,„ Hofhauser Lajos, Hofhauser Elek, Horváth József, Jungfer Gyula, Kalina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lechner Ödön, Lukse Fábry Béla, Mechwart András, Michl Alajos, Neuschlosz Emil, Neuschlosz Marcel, Neuschlosz Ödön, Ney Béla, Pártos Gyula, Pecz Samu, Pucher József, Pucher István, Quittner Zsigmond, Róth Miksa, Schlick Béla, Schívek Vince, Steindl Imre, Steinhausz László, Szepessy Sándor, Tandor Ottó, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. BAROSS­ U. 88. HIRDETÉSEKET fölvesz a kiadóhivatal és a Pátria-nyomda (IX. Üllői­ út 25.) TARTALOM: Béke! Az építő vállalkozás szabályozása. — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. — Magyar Építőmesterek Egyesülete. — Az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság. — A budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete. — Városi mérnökök országos szövetsége. — Építőiparosok Szövetsége. — Hirdetések, fatermelő társaságokat, fakereskedőket és mindazokat helyez­ték előtérbe, akik a mellék és hátsó kijárásokat ismerték. Csupán a jogos építő iparosoktól irtóztak. Olyan építő iparosok, akik a béke idején állandóan és elismerés mellett dolgoztak a hadseregnek, egyszerre ismeretlenné lettek. Az építő iparosok pedig ezalatt fenntartották irodájukat, fizették állandó alkalmazottaikat, segélyezték hadba vonult személyzetük családtagjait, részt vettek a társadalom által indított humanitárius segélyakciókban és annak dacára, hogy kereset nélkül állottak, adózásnak is alá voltak vetve. Mikor a hadi építkezéseket és milliomokat a hadi vállal­kozók learatták, s a háború végét érezve azt látták, hogy ezen a téren már csak letarolt mező van, akkor a meg­indulni hitt polgári építkezések karmaik közé kaparintását vették tervbe. A pénzintézetek építő vállalatokra kezdtek berendez­kedni, nagyszabású terveket eszeltek ki: tégla- és cement­gyárakat és mészégetőket vásároltak, hogy az építő­anya­gok birtokában az építő ipart teljesen kisajátíthassák és az építő iparosokat letörhessék. Az építő iparosok érdek­­képviseletei a kereskedelmi kormány akkori vezetője előtt rámutattak e mozgalom káros hatásaira, de eredményt nem értek el, mert a kormány a nagytőke hatalma alól — amely a háború alatt az államfenntartó elemek verejtékéből sze­rezte erejét — nem tudta magát kivonni és a tervezett nagy­méretű kislakásépítő akció végrehajtására, valamint a Hadi­­termény székházának felépítésére bankérdekeltségnek adott megbízásokat. A két forradalom és a román megszállás folytán be­állott stagnálás következtében a bankok terveinek keresz­tül vitele egyelőre nyugvó ponton van, amint azonban a viszonyok annyira fognak javulni, hogy az építkezést meg lehet indítani, velük együtt rohamra fognak indulni mind­azok az elemek, akik most drágítással és lánckereske­delemmel foglalkoznak. Ezért sürgős intézkedésre van szükség, hogy az építő­ipar teréről az oda befurakodott törvénytelen elemek, a nem képesített, a kereskedelmi törvény által kreált építő vállalkozók teljesen kiszoríttassanak és ez a társadalmi réteg, mint fölösleges és közgazdaságilag káros közvetítő intézmény az ipari gazdasági élet teréről véglegesen el­tűnjék. Ezt csak radikális intézkedéssel lehet elérni, mert a háború előtti normális viszonyok között sem lehetett ellen kérjük­­. Olvasóinkat, legyenek szívesek az előfizetést (egész évre 60 K.) az 1. számban szétküldött postautalványnyal minél előbb megújítani.

Next