Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)

1920-07-01 / 13. (2313.) szám

az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, a magyar építőmesterek egyesülete, a budapesti építőmes­terek, KŐMŰVES-, KŐFARADÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETE, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA EGY ÉVRE 60 KOR. .. Felelős szerkesztő: MIHÁLYFI JÓZSEF :: A kiadótulajdonosok képviselője: GERSTER KÁLMÁN :: EGY SZÁM 3 KOR. ALAPÍTÓK ÉS KIADÓTULAJDONOSOK: Aigner Sándor, Alpár Ignác, Ámon József, Bayer Béla, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Feszti Adolf, Ganz és Tsa, Gerster Kálmán, Hauszmann Alajos, Hauszmann Sándor, Heidrich László, Hieronymi Károly,­ Hofhauser Lajos, Hofhauser Elek, Horváth József, Jungfer Gyula, Kalina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lechner Ödön, Lukse Fábry Béla, Mechwart András, Michi Alajos, Neuschlosz Emil, Neuschlosz Marcel, Neuschlosz Ödön, Ney Béla, Pártos Gyula, Pecz Samu, Pucher József, Pucher István, Quittner Zsigmond, Róth Miksa, Schlick Béla, Slavek Vince, Steindl Imre, Steinhausz László, Szepessy Sándor, Tandor Ottó, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. BAROSS­ U. 88. HIRDETÉSEKET fölvesz a kiadóhivatal és a PátriaMiyomda (IX. Üllői­ út 25.) TARTAI.OUI: Magyarország építőművészettörténeti emlékeinek tervszerű feltárása. — A Dana-Tisza-csatorna. — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész- Egylet. — Magyar Építőmesterek Egyesülete. Az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság. —• A budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete. — Városi mérnökök országos szövetsége. — Építőiparosok Szövetsége. — Hirdetések. Magyarország építőművészettörténeti emlé­keinek tervszerű feltárása. Irta és a Kir. József­ Műegyetem aulájában i. é. május hó 29-én elő­adta dr. Kotsis Iván okf. építész, műegyetemi adjunktus. Talán lesznek mélyen tisztelt soraik között olyanok, akik hallgatagon azt a kérdést intézik hozzám, hogy miért tartok én itt most előadást Magyarország építészet­­történeti emlékeinek feltárásáról, amikor Magyarország legyőzetése után életképtelen alakra és nagyságra van megcsonkítva, amidőn műemlékeinkből igen sokat el­­requiráltak, s hogy ezekről a dolgokról ma időszerűtlen beszélni. Először erre a kérdésre kívánok egészen röviden megfelelni. Az én érzésem az, hogy Magyarország csak látszólag van leverve, valójában nincs és pedig azért nincs, mert megvan benne az, ami egy nemzet létéhez a legszüksége­sebb : az életereje. S ha ez megvan, akkor meg tudja magának szerezni azokat a feltételeket, amelyek az élet­­fenntartásához szükségesek. Előadásom megtartására éppen amaz erős és tántorít­­hatatlan meggyőződéséül készlet, mely szerint Magyar­­ország eredeti határait visszaállítják, vissza kell hogy állít­sák! ha én eme meggyőződésemről, erről a reményről lemondanék, akkor igazán sehonnan sem tudnék lelki erőt meríteni erre a munkára; ha Magyarország feltáma­dásába vetett erős hitem nem táplálna, akkor itt hagynék mindent és elmennék valahova messze idegenbe, mert nem bírnám végigélni, helyesebben végigszenvedni szeretett hazám elpusztulását. De éppen azért, mert erősen él bennem egy jobb jövő reménye, az a bizalom, hogy Magyarország újra nagy és erős lesz, maradok a helyemen és dolgozom, amíg csak karjaim bírják, hogy szerény erőimtől telh­etőleg közreműködjem ennek a szebb jövőnk megalapozásának munkáján. Az én szemeim előtt nevezetesen egy olyan feltámadt Magyarország lebeg, amely nemcsak területileg ép, hanem amely belsejében is megizmosodott! Mert hiába kapja majd vissza az ország eredeti testalkatát, nem lesz az élet­képes, ha akkorára nem lesznek benne kifejlesztve azok az izmok, amelyek annak életfenntartásáh­oz megkívántatnak. Ezek nélkül ott leszünk, ahol a szerencsétlen kimenetelű háború előtt állottunk. Mert a jövő Magyarországának nemcsak akkorának kell lennie, mint a régi volt — ez csak a területére áll —, de valójában és lényegében nagyobbnak kell lennie; belső tartalom tekintetében gazda­gabbnak, erő és összetartás tekintetében egységesebbnek, munkaszeretet és erkölcs tekintetében szilárdabbnak, haza­­szeretet tekintetében pedig izzóbbnak, mint valaha. Valójá­ban ma, sajnos, nincsenek építkezések, de átvitt értelem­ben egy nagy építő munka folyik le szemeink előtt: a jövendő nagy Magyarországnak felépítése. Ennek a jövő és nagy Magyarország épületének mun­kájába verejtékező napszámosok sorába mindenkinek egy­formán kötelessége beállani, öregnek, fiatalnak egyaránt. A fiatal nemzedék lesz mégis csak az, amelyre a munka zöme, a falak és azután a tetőzet jutni fognak. Soká lesz ám, míg ez épület elkészül, hosszú és kitartó munkára kell tehát a fiatal nemzedéket nevelni, sok munka­kedvet beléjük oltani, sok kitartást és sok lelkesedést. S éppen, mert a fiatal nemzedékre fog eme munkák zöme jutni s őket kell erre minden elképzelhető módon előkészíteni, azt vélem, hogy akkor, amikor a magyar­­országi történeti építészet sorsát kívánom felkarolni, jó helyre fordulok, ha a leendő építész nemzedékünkhöz, a József­ Műegyetem építész hallgatóihoz intézem szavaimat. Magyarország gazdag volt építőművészettörténeti emlé­kekben. Bár történelmi múltja hányatott voltánál fogva nem nagyon kedvezett az építő­művészet fejlődésének, minden korból számos és jelentős építménye maradt fenn, melyek szorosan összefűzték a nyugattal, ahonnan nemcsak irány­zatok jöttek át ide, de kiváló mesterek is. Ha szorosan vett önálló stylus itt nem is fejlődött ki, minden kornak művészete visszhangra talált benne, mert földje alkalmas talaj volt a kultúrára, népének lelke fogékony a művészetre. De mi emez emlékeinket nem becsültük meg, semmi esetre sem úgy, mint ahogy azok megérdemelték volna. Legközelebb állottak ezek nevezetesen a dolog természe­ténél fogva az építészekhez s éppen ezek nem ismerték azokat, de sok nagy értékűnek még a létéről sem tudtak. A mindennapi üzlet érdekei lefoglalták minden gondola­tukat és idejüket, a szertelen stylusirányzatok eltompították látásukat a történelmi szép iránt, végül a kellő hazafias érzés hiánya, vagy annak lagymatag állapota következtében kérjük I. Olvasóinkat, legyenek szívesek az előfizetést (egész évre 60 K.) az 1. számban szétküldött postautalványnyal minél előbb megújítani.

Next