Épitő Ipar - Építő Művészet, 1925 (49. évfolyam, 1-48. szám)

1925-01-01 / 1-2. szám

2 .1925 január 1 építő ipar ,­ építő művészet korona mellett is. Itt valahol baj van, itt valamit tenni kell. Meg kell szüntetni a kartelleket, meg kell akadályozni az összebeszélést, a szabad versenynek kell tért engedni. Egy másik nagy anomália a munkabérek meg­­állapítása, itt is sok helyütt a megállapítottnál ma­gasabb bérek fizettetnek. Hol van itt az erkölcsi alap ? Hogy kalkuláljon a reális alapon álló vállal­kozó ? Hogy kalkuláljon a tervező építész ? Ez is egyik oka, hogy nem lehet ma építtetőt kapni, mert a legreálisabb számításban sem lehet bízni. Nemcsak ezek az építési pangásnak okai, ezek talán a legkönnyebben volnának orvosolhatók s talán magától is megoldódnának, ha más tekintet­ben lehetne megindítani az építkezést, mely két­­irányban indulhatna meg. Az egyik az állami és hatósági építkezések megindítása, a másik a magán­­építkezések fellendítése.­­ Az állami és hatósági építkezéseknél az amor­tizációs építkezést kellene az államnak megindítani. Ma mikor a korona stabil, mikor aranykoronába lehet számítani, meglehet az arany alapon álló amortizációt csinálni. Régen így építettek iskolákat, kislakásokat, kórházakat s más állami középületeket 15—20—25 évi amortizációra. Még ma is jó üzlet volna az államra, a bér­házakban levő hivatalokat végleges állami épüle­tekbe elhelyezni s az erre szolgáló tőkét akár a külföldről is kölcsön­­venni. Ezáltal sok épület felszabadulna s ez a lakás­hiányon is nagyban segítene. Az építkezéseknek azonban a mai viszonyoknak megfelelően gazdaságos fak, de amellett minden te­kintetben szolidnak kell lenni, ment minden szurogát anyagtól, szurogát szerkezetektől. A tapasztalat azt igazolja, hogy ezek, a momen­tán befektetéseknél 10—15% megtakarítást jelentenek, de az évi fenntartási költségeket emelik s néhány év múlva az építtető államnak fenntartási költségeit csak horibilisan emelik. Sajnos ezt látjuk igen sok helyütt még ma is az állami építkezéseknél, de különösen a tatarozások­nál, melyek nagy része csak látszatra megy. Ezen céltalan káros befektetések ellen kell küzdeni. Az állami és hatósági gondos építkezéseket meg kell kezdeni. Nehezebb a magánépítkezések megindítása. A magántőke csak akkor épít, ha a befektetett tőke kellő kamatot hoz. Helyes a lakbérek fokozatos felszabadítása, de még 50% békebeli lakbér mellett sem fog a tőke építkezésekbe bocsájtkozni, mindaddig míg a pénz másutt vagy a takarékban nagyobb kamatot fog hozni. Igaz, hogy a konszolidáció útján vagyunk e te­kintetben is. A takarékkamat leszáll s jobban is le fog szállni. A lakbérek fel mennek s fel kell menni legalább a béke aranyparitásáig. S ha fenn lesz, még akkor is kérdés, hogy fog-e a tőke építkezésbe bo­csájtkozni, mert a szolid építkezés ma legalább a békebeli építkezés összegénél 40—50%-al drágább. De lehet, mert békében is voltak ingatlanok, melyek nem h­ozták meg a befektetett tőkéjüknek azt a kamatját, amelyet vártak, de a ház mégis csak fix vagyon volt, melyhez nem lehet hozzányúlni s mely ép azért sokszor keresett befektetés volt. A mostani adó­kedvezményekkel, amelyekkel az újonnan épí­tendő házak 1926. év végéig bírnak, teljesen felsza­badított házbérek mellett lehet majd rentabilitást elérni, lehet építeni. De nem hallgathatom kl aggodalmamat afelett, hogy a teljesen felszabadított lakbérek mellett lesz-e szükség lakóházakra Budapesten, mikor a lakosság száma nem emelkedik. Mit látunk már ma ? A békében két lakásból összetett lakások ismét ketté osztatnak s lakások ter­melődnek. A lakószobák számát a középosztály redukálja, redukálja egyrészt, mert nem bírja, az aranyparitás felé közeledő házbért, az új családalapítók látják, hogy lakásukat ha több szobás nem tudják beren­dezni, nem tudják a cselédséget tartani, az igényeiket redukálják. Be fog következni a kiegyenlítődés ideje, be fog következni a közgazdaság örök törvényének a hely­­zete, hogy a kereslet és kínálat fogja megállapítani a lakbéreket, ez fogja szabályozni a házak értékét, ez fogja a tőkét az építkezésre csábítani, ha új lakás kell s annak értékét fizetni is tudják a keresetből, akkor fog az építőipar fellendülni. Ez következett be, a világtörténelem igazolása szerint, minden háború, minden forradalom után. A javulás kezdetleges krízisein már túl vagyunk, csak vigyázni kell, hogy visszaesés ne következzék be. A közbeeső múló betegségeket az építőiparban és a közgazdaságban, melyeket fentebben jeleztem, meg kell gyógyítani, és meg is fogják gyógyítani, mert már látunk javulást, ha nem is az építőiparban, de más felé. Nem kell csüggedni, csak dolgozni, dolgozni kitartással, azzal a tudattal, hogy mi nem vagyunk legyőzött nemzet, hanem gúzsba kötött nép, mely béklyóit lassan leveti s ha szabad lesz feltámad és e feltámadás előkészítéséhez kell dolgoznunk. Azzal a szent hittel és meggyőződéssel kívánok lapunknak, az összes építész és építőmester kartár­sunknak boldog új esztendőt, hogy lesz még feltáma­dás, lesz még építés Nagymagyarországon. Budapes­t építői és az Építő Ipar Építő Művészet. Szépséges fővárosunk amerikai gyorsasággal épült fel alig néhány évtized alatt. Még száz éve sincsen, hogy a nagy árvíz Pestet romba döntötte tehát valamirevaló épületünk még 100 éves múltra sem tekinthet vissza. Az is bizonyos, hogy a kiegye­zés előtt haldoklott itt minden és csak a 70-es évek végén és a 80-as évek elején indult meg a hatalmas fejlődés, de ez azután csodálatos erővel. Kik voltak azok, akik Budapestet építették ? Honnan jöttek ezek a mai értelemben is bámulatra­­méltó ,alkotó zsenik, akik a semmiből néhány év alatt világvárost alkottak ? Hol vették a pénzt, az anyagot, munkásokat? Hisz annyi szépség, művé­szet, formai tökéletesség, anyagszerűség és pompás munka jellemzi ezeket az alkotásokat, hogy szinte kételkedik a szemlélő vájjon lehetséges-e, hogy akkor a kezdetlegesség idején egyszerre ily pompás műveket hoztak létre, mikor ma a minden építészeti trükkök ismeretében semmi maradandó emléket sem tudunk produkálni. Kik voltak Budapest építői ? A tervező meste­rek, a jeles vállalkozók, akiket az építő­művészet

Next