Épitő Ipar - Építő Művészet, 1931 (55. évfolyam, 1-38. szám)
1931-01-01 / 1-2. szám
()TVEXÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 1931. JANUÁR 1.1 -2. SZÁM. A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására szervezett bizottságának hivatalos lapja ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő Egyes szám ára 0.80 P. Postacsekszám 49.197 Hirdetési díj: m m kint 0.20 pengő SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, I., Nagyboldogasszony útja 7. Telefon: Lá. 4—41 Automatáról előbb 582—20 tárcsázandó FELELŐS SZERKESZTŐ DR. FÁBIÁN GÁSPÁR Tiz esztendő 1921. I. 1—1931. I. 1 A ma ránk virradt új esztendő napja felett nem mehetünk el szótlanul, nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy visszapillantást vetve az elmúlt év ügyeshajos dolgaira, leszűrjük tapasztalainkat és fokozott mértékben készüljünk a jövő év küzdelmeire. Nekünk ez az új év határkövet is jelent, amely megállít bennünket és arra késztet, hogy a kezdetre nézzünk viszsza és éles szemmel fussuk végig a pályát, melyet a mai nappal betöltött 10 esztendő alatt bejártunk. Tíz hatalmas kötet fekszik előttem. A Építő Ipar-Építő Művészet bekötött példányai. Tíz éves szerkesztői múltam gyümölcse ez a tíz kötet, melyekre simogató tekintettel nézek. Mit tudja azt a be nem avatott, mit jelent tíz év a szerkesztői asztal mellett eltöltve! Mennyi körültekintést, izgalmat, látást-látást bosszankodást, áldozatot, türelmet, félelmet, munkát, szenvedést, kitartást, csüggedést, újra talpraállást, örömet, vigaszt, önbecsülést, szeretetet, jóságot, elnézést és nem egyszer boldogságot is! Hogyan vettem én át tíz évvel ezelőtt 1920. január elsején a lapot a haldokló jó Mihályfi Józseftől, teljesen megtépázva a háború és az utána következett rombolások nyomaival, négy oldallal, mely havonként egyszer néha kétszer jelent meg, rettenetes háborús papíron, előfizető gárdájától megfosztottan! Istenem, átvettem lelkesedve, mert arra gondoltam, hogy ez a lap egy kulhírérték, melyet néhai nagy Ybl Miklós alapított, a magyar építészek legjobbjai támogattak, melyet egy Ney Béla szerkesztett, melynek elpusztulnia nem szabad, hisz ez bűntény volna nagyjaink emlékével szemben. Mit tudtam én, mily nehézségeket veszek vállaimra, mily közönnyel, meg nem értéssel kell megküzdenem éppen azok részéről, akiknek érdekében önzetlen, sőt sokszor erőimet meghaladó áldozatos munkámat kifejtettem. Tény az, hogy nem volt senki, ki segítségemre telt volna a második lapalapítás (mert ezt kellett végrehajtanom) nagy munkájában, magamra hagyatva, csak a jó Istenben és saját erőmben és soha meg nem torpanó kitartásomban bízva, vágtam neki az új életnek, új mesgyéknek, új barátokat szerezve és gyűjtve, akikre támaszkodhattam, akik megértettek és megbecsülték nagy munkámat és erőfeszítésemet. Én a frontharcos, elsősorban hadviselt testvéreimhez fordultam és ezek maradék nélkül mellém állottak és a legnagyobb nehézségek idején, az áttörés munkájában testvéri szeretettel és áldozatkészséggel támogattak. Viszont lapom szószólójukká vált és míg más bransok frontharcosait teljesen kiszorították az itthonmaradottak, addig mi helyet kértünk a haza védőinek a nap alatt és elmondhatjuk, hogy harcunk a létért való küzdelemben nem járt eredmény nélkül. Különös szerencsém volt az, hogy a magyar építészi gárda egyik legelitebb társasága, a felsőépítőipariskola kiváló tanári kara, élükön igazgatójával, lapom mellé állt és annak nivóját kitűnő cikkek leadásával magasra emelte, olvasását nemcsak élvezetessé, de nélkülözhetetlenné tette. A lapunkban megye- Központi fűtés tóth Imre és társai Katona József u. 4. Telefon: 223-93 egészségügyi berendezések, szellőztetés, vízvezeték, csatornázás, épületbádogos stb. munkák