Épitő Ipar - Építő Művészet, 1931 (55. évfolyam, 1-38. szám)

1931-01-01 / 1-2. szám

()TVEXÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 1931. JANUÁR 1.1 -2. SZÁM. A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására szervezett bizottságának hivatalos lapja ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő Egyes szám ára 0.80 P. Postacsekszám 49.197 Hirdetési díj: m m­ kint 0.20 pengő SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATAL Budapest, I., Nagyboldogasszony útja 7. Telefon: Lá. 4—41 Automatáról előbb 582—20 tárcsázandó FELELŐS SZERKESZTŐ DR. FÁBIÁN GÁSPÁR Tiz esztendő 1921. I. 1—1931. I. 1 A ma ránk virradt­­ új esztendő napja felett nem mehetünk el szótlanul, nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy visszapillantást vetve az elmúlt év ü­gyes­­hajos dolgaira, leszűrjük tapasztalainkat és fokozott mértékben készüljünk a jövő év küzdelmeire. Nekünk ez az új év határkövet is jelent, amely megállít ben­nünket és arra késztet, hogy a kezdetre nézzünk visz­­sza és éles szemmel fussuk végig a pályát, melyet a mai nappal betöltött 10 esztendő alatt bejártunk. Tíz hatalmas kötet fekszik előttem. A Építő Ipar-Építő Művészet bekötött példányai. Tíz éves szerkesztői múltam gyümölcse ez a tíz kötet, melyek­re simogató tekintettel nézek. Mit tudja azt a be nem avatott, mit jelent tíz év a szerkesztői asztal mellett eltöltve! Mennyi körültekintést, izgalmat, látást-látást bosszankodást, áldozatot, türelmet, félelmet, munkát, szenvedést, kitartást, csü­ggedést, újra talpraállást, örömet, vigaszt, önbecsülést, szeretetet, jóságot, el­nézést és nem egyszer boldogságot is! Hogyan vettem én át tíz évvel ezelőtt 1920. ja­nuár elsején a lapot a haldokló jó Mihály­fi­ Józseftől, teljesen megtépázva a háború és az utána következett rombolások nyomaival, négy oldallal, mely havonként egyszer néha kétszer jelent meg, rettenetes háborús papíron, előfizető gárdájától megfosztottan! Istenem, átvettem lelkesedve, mert arra gondoltam, hogy ez a lap egy kulhírérték, melyet néhai nagy Ybl Miklós alapított, a magyar építészek legjobbjai támogattak, melyet egy Ney Béla szerkesztett, melynek elpusztul­nia nem szabad, hisz ez bűntény volna nagyjaink emlékével szemben. Mit tudtam én, mily nehézségeket veszek vállaim­­ra, mily közönnyel, meg nem értéssel kell megkü­z­­denem éppen azok részéről, akiknek érdekében ön­zetlen, sőt sokszor erőimet meghaladó áldozatos mun­kámat kifejtettem. Tény az, hogy nem volt senki, ki segítségemre telt volna a második lapalapítás (mert ezt kellett végrehajtanom) nagy munkájában, magamra hagyat­va, csak a jó Istenben és saját erőmben és soha meg nem torpanó kitartásomban bízva, vágtam neki az új életnek, új mesgyéknek, új barátokat szerezve és gyűjtve, akikre támaszkodhattam, akik megértet­tek és megbecsülték nagy munkámat és erőfeszítése­met. Én a frontharcos, elsősorban hadviselt testvéreim­hez fordultam és ezek maradék nélkül mellém állot­tak és a legnagyobb nehézségek idején, az áttörés munkájában testvéri szeretettel és áldozatkészséggel támogattak. Viszont lapom szószólójukká vált és míg más bransok frontharcosait teljesen kiszorították az itthonmaradottak, addig mi helyet kértünk a haza védőinek a nap alatt és elmondhatjuk, hogy har­cunk a létért való küzdelemben nem járt eredmény nélkül. Különös szerencsém volt az, hogy a magyar építészi gárda egyik legelitebb társasága, a felsőépítő­ipariskola kiváló tanári kara, élükön igazgatójával, lapom mellé állt és annak nivóját kitűnő cikkek le­adásával magasra emelte, olvasását nemcsak élvezetes­sé, de nélkülözhetetlenné tette. A lapunkban megye- Központi fűtés tóth I­m­r­e és társa­­i Katona József­ u. 4. Telefon: 223-93 egészségügyi berendezések, szellőztetés, vízvezeték, csatornázás, épületbádogos stb. munkák

Next