Épitő Ipar - Építő Művészet, 1932 (56. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1-2. szám
Ötveohatodik évfolyam. 1 — 2. szám. 1932 január 1. A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, az Építőmesteri Képzettség Megvizsgálására Szervezett Bizottságának hivatalos lapja' V' " .V. W ’ • • "' **» ni*»* list! inittJUth E PITO MŰVÉSZET. * ÄkV4l’,A»VAvVA.VJkv*/AV/*.V*iYA.Vfc\VA( ,4»V*\YAvrAi'/»\'/A’.y^YAvVA\Ya\YA\VtlV«iYEV/*V/iVi»Vl«li«V,«V*iVAi'i»il»)iHVlVA’i 4» lla Sysagog *vL:JJ;T iJiXGYSS UT 2 3 T *i Vaoiti 63 a. óra ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő Egyes szám ára 0.80 P. Postacseksz.49.197 Hirdetési dij: m/m kint 0.20 pengő. FELELŐS SZERKESZTŐ DR. FÁBIÁN GÁSPÁR Újévi reményei– írta : Petrovácz Gyula. Az újév napja mindig reményekkel van tele, minden jót, minden keikéetet, minden szerencsés fordulatot tőle várunk. De talán soha sem volt még újév, árhelyhez annyi reménység, annyi bizalom, annyi kiváltság fűződött volna, mint 1932-höz. Hisz annyira a mélyponton vagyunk, annyi mindenünk hiányzik, annyi teljesületlen vágyunk van minden téren, hogy talán egyetlen szerencsés és boldog újév nem is tudná valamennyi bajunkat megszüntetni és valamennyi kívánságunkat teljesíteni. Az építőipar és az építőművészet terén azonban indokolt optimizmussal nézhetünk az újév elé ! Mintha ezen az égtájon már derülne ! Nem a hatósági építkezésekre gondolok e percben. Mert itt nem sok vigasztaló reménysugár csillog. Itt a takarékossági hullámok áradata elsöpört minden reményt a jövő év előirányzataiból. Az úgynevezett közmunkák nem fognak megindulhatni. A közületek redukált költségvetéseiből minden tervezett új építkezést kitörölt a takarékosság piros ceruzája könyörtelenül és meggondolás nélkül. Nem nézett arra a törlő, takarékoskodó kéz, hogy ez a ceruzavonás nemcsak a kiadási rovatot csökkenti, de a bevételit is ! Elmaradó munkák után adóbevételek is maradnak ii! Megszűnő munkaalkalmak adóalanyokat pusztítanak el, és arra a kézre,amelyet a munkában tétlenségre kárhoztatunk, a köztartozások lerovásánál sem számíthatunk. Ez a takarékosság rombol és nem épít, ez káros és nem hasznos magának a takarékoskodónak sem. Ahol csak alkalmam volt hozzászólhatni, mindenütt hangoztattam ezt a felfogásomat. De a közmunka tulajdonképen nem is természetes fenntartója az építőiparnak és az építőművészetnek. A normális években 15—20°/o-a az építkezéseknek volt közületi jellegű, 80 — 85° o-át az építkezésnek magánvállalkozás foganatosította. A hatósági építkezés csak pótlék, surrogátum, mely akkor kap nagyobb jelentőséget, mikor a magánépítkezés megbénul. Most, úgy látszik, megfordult a helyzet. Legalább a fővárosban a magánépíttetők ostromolják építési engedélykérvényekkel az illeté kés ügyosztályt, ezúttal már nemcsak kis családi házakra vagy emeletráépítésekre vonatkoznak a kérvények, hanem 3, 4, 5 sőt 6 emeletes bérházakra is! A leglázasabb építőtevékenység időszakára emlékeztető számmal jönnek hétről-hétre bizottsági ülés elé a kérvények és nem is maradnak meg csupán kérvényeknek, hanem legtöbbször már megkezdett építkezést jelentenek. Vannak vidékek, ahol egymás mellett gombamódra nőnek ki a földből és a környezetből a nagy bérházak és bérvillák, és most a fagyos télben is látni : hetek alatt falegyen felé siettetik a bérépületeket.. Ennek okai pénzügyi és műszaki természetűek. A pénzügyi krízis, mely megingatta a pénzbe, értékpapírba és valutákba vetett hitet is, ingatlanokba menekül. Az angol font válsága példát mutatott arra, hogy sem a dollár, sem a svájci frank nem oly biztos vagyonátmentő fedezék, mint az egyszerű pesti bérház, mely a háború utáni krízist is ebből a szempontból minden más vagyonátmentő módszernél jobban állotta ki, és nagy terhei dacára is jobb kamatozást biztosít még ma is, mint bármily más tőkebiztos üzleti vagy befektetési ág. A külfölddel való érintkezés megnehezített formái ugyancsak belföldi elhelyezkedésre utasítják a