Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-15 / 1-2. szám

Az erdészet és mezőgazdaság együttműködéséért ! A letűnt korszak anarchikus gazdálkodási rendjének jellemzője volt, hogy az egyes termelési ágak sokszor eljesen ellentétes gazdaságpolitikát folytattak, így állt igen sokszor szemben egymással a mezőgazdálkodás és az erdőgazdaság. A szocialista építés azonban a harmonikus, tervszerűen együttműködő gazdasági rendszer felé irányul és kiküszöböli azokat az értelmetlen ellentéteket, amelyek végsőfokon a nemzetgazdasági élet teljesítőképességét csökkentették. így különösen érthető, hogy az őstermelés két nagy ágazata : a mezőgazdálkodás és az erdészet — a kibontakozó szocialista gazdálkodásban egymásra talál. Annál is inkább, mert a Szovjetunió példamutatása kellőképpen megvilágítja, hogy az ismétlődő aszályoktól sújtott magyar Alföldön sem lehet a termelési problémákat másképpen megoldani, mint a mezőgazdasági termelés és az erdősítések racionális összehangolásával. Ezért az állami erdőgazdasági üzemek központja a most megalakuló állami mezőgazdasági birtokok központját levélben kereste meg, hogy ennek a sorsdöntő jelentőségű együttműködésnek az útján minélhamarabb elindulhassunk. A levelet, — amelyre a magyar erdésztársadalom feszült érdeklődéssel várja a választ — következőkben olvasóink számára teljes szövegében közöljük : Állami Gazdaságok Központja * Budapest A nagyszabású szovjet fásítások részletes terveit ёз végrehajtásának módozatait tárgyaló tanulmánynak, mely a moszkvai Pravda hasábjain jelent meg, magyar fordítását mellékelten megküldjük. Ugyancsak mellékeljük az állami erdőgazdálkodás hivatalos lapjának, az Erdőgazdaságnak legújabb számát, amely az iránymutató szovjet példa nyomán már a magyar erdősítési tervek alapelveivel foglalkozik. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy milyen rendkívüli jelentősége van az erdősítéseknek a mi számunkra nemzetgazdasági szempontból, de a szocialista gazdálkodás építése szempontjából is. Nem is számítva a rendszeres alföldfásítások nyomán jelentkező komoly mennyiségű kitermelhető faanyagtöbbletet, csak röviden kívánunk utalni a mezőgazdasági termelésben, az aszály leküzdésében, a növekvő terméseredményekben megmutatkozó döntő változásokra. Az MTP pártprogram is nyomatékosan a legsürgősebben megoldandó feladatok közé sorolta ezt a kérdést :A népi demokrácia hivatása, hogy véget vessen a százados bajnak, az oly gyakran ismétlődő és elsősorban a nagy magyar Alföldet sújtó aszálynak. Ugyanebből a célból és részben az ország faellátásának biztosítására tervszerű,erdőgazdálkodást és nagyarányú erdősítést kell megvalósítani. A pártprogram célkitűzéseinek megvalósítására, a természet vak erői fölötti győzelem leküzdésére kell megvalósítanunk az erdőgazdálkodás és az Állami Gazdaságok céltudatos együttműködését. Kétségtelen, hogy az alföldfásítási tervek végrehajtása elsőrendűen mezőgazdasági probléma, amint azt a Pravda cikke is megállapítja: «A mezőgazdasági termelés emelése, a talaj termőerejének biztosítása, a szél pusztító erejének letörése, a talaj vízgazdálkodási rendszerének javítása és az európai sztyeppés és erdősztyeppes kerületekben a termőtalaj további romlási folyamatának megszüntetése útján érhető el, aminek úgyszólván egyetlen tényezője a kolhozok és szovhozok mezőgazdasági területein tervszerű védőerdőpászták telepítése. Nyilvánvaló, hogy nagyobb arányú alföldfásítási terveket csak a szövetkezeti gazdálkodás, a nagytáblás gazdálkodás kiépülésével hajthatunk végre, de máris szükséges, hogy az állami gazdaságok a maguk terveit ennek alapulvételével dolgozzák ki. Az Állami Gazdaságok feladata,hogy a szocialista mezőgazdálkodás alapjait lefektessék. Tehát az erdősítések terveinek végrehajtásánál is példamutatóan az élen kell járnuok, hogy bebizonyítsák a hozamok emelkedésével a nagyobb terméseredmények milyen messzemenően összefüggenek a fásításokkal.A demokratikus erdészeti szakemberek és az állami erdőgazdaságok dolgozói készen állanak arra, hogy a mezőgazdaságot ebben a nagyfontosságú kérdésben messzemenően és megfelelő előkészítés után annak kivitelezésében is segítsék. Ugyanígy megteremtjük az összhangot a Vízgazdálkodási Hivatallal, hogy az öntözési és csatornázási tervek sikerét az erdősítésekkel biztosítsuk. A haladó erdészeti szakemberek a szovjetterveknek a magyar viszonyokra való megfelelő alkalmazásával már megkezdték a lefektetett alapelvek nyomán a részletes erdősítési tervek kidolgozását. A Pravda cikkének és a magyar fásítások kerettervei ismertetésének megküldésével alkalmat akarunk adni arra, hogy a szocialista mezőgazdálkodás élvonalában haladó állami gazdaságok állást foglalhassanak, célkitűzéseik szempontjából figyelembe vehessék az itt felvetődő problémákat. * Megváltozott a sajtó hangja az erdészet irányában. Egyre többször veszi észre a vidéki és a fővárosi sajtó is, hogy az erdőgazdálkodásban ma, más és másképpen történik, mint még néhány hónappal ezelőtt. Míg a közelmúltban is idegenkedve nézték a népi demokrácia problémáiból közönyösen kikapcsolódó erdészet ügyeit, ma már egyre jobban tért hódít a felismerés, hogy az erdőgazdálkodás vonalán a szocialista építésnek egyik legfontosabb munkája folyik. Ennek a megváltozott hangnak élénk bizonyítéka a Világosságnak, a Magyar Dolgozók Pártja délutáni napilapjának január 7-én megjelent alábbi közleménye : Versenyre keltek az erdei emberek és ötmillió forintot takarítottak meg a nemzetgazdaságnak Megmozdult az erdő is és versenyre keltek az erdei emberek. A múlt év tavaszán az erdőgazdaságokban még csak egyik iroda versenyzett a másik irodával. De ősszel — látva nyáron át a mezőgazdaságban dolgozók áldást hozó versenyét — egymást követték a termeési értekezletek, az erdőmunkások és az erdőgondnokságok együttesen kidolgozták a terveket, aztán, hogy a tervek mielőbb valóra váljanak, a fakitermelők és szállítók versenybe álltak. Ennek eredményeként a váci, tornyiszentmiklósi erdőgondnokság munkásai másfél, a sohágyi gondnokság dolgozói kerek egy hónappal hamarább teljesítették a tervet. De a versenyeknek az időnyerés és önköltségcsökkentés mellett volt egy másik, még fontosabb céljuk is: az, hogy az ipari feldolgozásra alkalmas szériamennyiséget növeljék. Tudni kell, hogy gondos fadöntéssel, pontos, lelkiismeretes feldarabolással a kitermelt famennyiségnek szerfaként értékesíthető része jelentősen emelhető. A versenyben álló erdőmunkások ennek a feladatnak is kiválóan megfeleltek, amint ezt a MALLERD statisztikája fényesen bizonyítja. Amíg ugyanis 1938-ban a szerfa a kitermelt famennyiségnek 15,8 százalékát tette ki, ebben az évben 30—40 százalékig nőtt az arány. Ezek alapján kiszámították, hogy az erdőmunkások versenye ötmillió forint értékű rejtett tartalékot mentett meg nemzetgazdaságunknak. Örömmel regisztráljuk ezt a kiértékelését az erdőgazdálkodás egyik legfontosabb problémájának. A szerfakihozatali munkaverseny Osváth István kezdeményezése alapján indult meg, a szervezés és ellenőrzés munkája is a kezében futott össze. Az eredmények igazolták azt az elképzelést, hogy lehet a szerfakihozatalt a tavalyi 32%-os aránynak tizedrészével felemelni. De csak úgy lehetett ezt elérni, hogy a verseny nemzetgazdasági jelentőségét megértették nemcsak a erdőmérnökök és a szakerdészek, hanem a termelő munkások is.