Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-15 / 1-2. szám
Az állami erdőgazdaságok versenyterve 1948/49. évre Az erdőgazdasági munkások 1948/49. évi versenye Az első csonka versenyév tapasztalatai alapján most már lényegesen fejlettebb formában ki lehetett dolgozni az erdőgazdasági munkaversenyek új feltételeit. A következőkben közzétett versenyterv lehetőséget ad arra, hogy versenymunkánkat jobban megszervezhessük, az átlagteljesítményt fokozhassuk, a munkafegyelmet és a munka minőségét megjavítsuk és termelési költségeket ennek megfelelően csökkenthessük. I. Az erdőgazdasági munkaverseny céljai Az erdőgazdaságok állandó alkalmazottainak irányításával az alkalmi erdei munkások segítségével végrehajtani : a) az ötéves erdősítési tervben előírt és a már kihasználásra került területek beerdősítését. b) a favágatási tervben előírt fatömeg legrövidebb idő alatti kitermelését a szerfakihozatal lehető legnagyobb emelése mellett. c) a kitermelt famennyiségnek a Mallerd Központi Igazgatóság által megadott határidőre, de lehetőleg annál előbbi leszállítását. A versenyző munkások törekszenek : 1. a termelékenység növelésére, 2. a termelési költségek csökkentésére, 3. a munkafegyelem megszilárdítására és 4. új munkamódszerek kialakítására. II. Az erdőgazdasági munkaverseny alapja a ) az ötéves erdősítési terv 1948/49. évi előirányzata. (Az erdősítési verseny az egész gazdasági évben tart.) b) az 1948/49. évre elfogadott favágatási terv. (A kitermelési verseny 1948 okt. 1-től 1949 márc. 31-ig tart.) c) a Mallerd Központi Igazgatóság által 1948/49. évre elkészített szállítási terv. A szállítási verseny két féléves részre oszlik. A téli verseny 1948 okt. 1-től 1949 márc. 31-ig és a nyári verseny 1949 ápr. 1-től szeptember 30-ig. III. Az erdőgazdasági munkaverseny terve Az erdőgazdaságokban az alábbi versenyek folynak : A) Erdősítési verseny: 1. Munkaverseny indul az erdőgondnokságok (védkerületek) és erdőigazgatóságok között az ötéves erdősítési terv 1948/49-es előirányzatában meghatározott területek, illetőleg a már kihasznált, vagy ebben a gazdasági évben kihasználásra kerülő területek beerdősítésére, illetve annak túlteljesítésére a megeredési százalék fokozása és az egy két, holdra eső termelési költség csökkentése mellett. 2. Ennek érdekében az erdei munkások (csoportok) között verseny indul : a) a csemetekerti munkákban a teljesítmény fokozása és a munka minőségének megjavítása érdekében, b) az erdősítés szakszerű és gyors végrehajtása, a legnagyobb megeredési százalék elérése, a teljesítmény fokozása érdekében. B) Fakitermelési verseny: 1. Munkaverseny indul erdőgondnokságok (védkerületek) és erdőigazgatóságok között, hogy az erdőgondnoksági és igazgatósági favágatási tervben előírt famennyiség minél rövidebb idő alatt ki legyen vágva, a kivágott fából minél több szerfa kerüljön ki és a kitermelési költségek csökkenjenek. 2. Ennek érdekében az erdei munkások között (csoportok között) verseny indul : a) a szerfakihozatal növelésére, b) az átlagos teljesítmény emelésére. C) Szállítási verseny: 1. Munkaverseny indul az erdőgondnokságok (védkerületek) és az erdőigazgatóságok között a kitermelt famennyiségnek meghatározott időpontra, vagy lehetőleg ennél korábbi leszállítására s a tonnakilométerek önköltségének csökkentésére. 2. Ennek érdekében verseny indul : a) a lófogatos fuvarozók között, b ) a Mallerd tehergépkocsijai között, c) a vasúti le-és felterhelő munkások között az átlagos teljesítmény fokozására. IV. Az erdőgazdasági munkaverseny szervezete Az erdőgondnokságokon a verseny szervezését három tagú versenybizottság látja el. Ennek tagjai az erdőgondnokság vezetője és két munkás, az utóbbiak közül egyik a verseny bizalmija. Ha a gondnokság nagy területi kiterjedése azt megkívánja, akkor gondnokságonként több versenybizottság is lehet. Egy-egy védkerület Versenybizottságának tagjai az illetékes védkerület vezetője és 22 munkás lesz. A versenybizottság annak a munkásrészlegnek a bizalmiját is bevonja a bizottságba, amely a soronlévő munkát végzi (erdősítés, fakitermelés, szállítás). A versenybizottság az erdőgondnokság már meglevő terve alapján kidolgozza a munkaversenyek részletes ütemtervét oly módon, hogy az egyéni, illetőleg csoportos versenyek a munkások között lehetségesek legyenek. A versenyző munkások a versenybizottság vezetésével minden héten munkaverseny megbeszélést tartanak, ahol a végrehajtás minden problémáját átbeszélik. Az eredmények elbírálásánál különösen figyelembe kell venni : 1. a munkaversenyek alapját képező tervek pontos betartását. 2. a tervekben előírt határidők pontos betartását. 3. új munkamódszerek meghonosítását. . 4. a versenyzők felszerelését és körülményeit. 5. kik teljesítették túl huzamosan az átlagos teljesítményt (normát). 6. a versenyzők politikai magatartását. A bírálatokat az erdőgondnoksági versenybizottság végzi. Végső fokon a bírálatokat az OMTVI hagyja jóvá. A bírálatokat márc. 31-ig, illetőleg szeptember 30-ig kell összeállítani. A szovjet vállalatok termelési költségei A Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle októberi száma közli L. Maisenberg tanulmánya nyomán Szántó Rezső cikkét a szovjet vállalatok termelési költségeiről és azok tervezéséről. Ebből a tanulmányból vesszük az alábbi szakaszt : nA munkabér az önköltség egyik legfontosabb eleme, különösen a nehéziparban, az erdőkitermelésnél a szén, vasérc és más bányászati ágakban, így például 1940-ben a munkabér, hozzáértve a munkások és alkalmazottak társadalombiztosítására fizetett összegeket, a szénbányászatban az önköltség 59,8%-át, az erdőkitermelésnél pedig annak 57,9%-át jelentette. Az önköltségeknek a munkabérelem rovására történő csökkentését a Szovjetunióban elvileg más, merőben ellentétes módon érik el, mint a kapitalista országokban. A tőkés társadalomban a válalkozó, akinek érdeke költségeinek leszállítása, ezt a célját mindenek előtt a munkások bérének egyenes csökkentésével igyekszik megvalósítani. Ily módon a tőkések költségeinek kissebbedése a munkásosztály életszínvonalának süllyedését jelenti. A szovjet gazdasági rendszer lényeges sajátsága az, hogy a munkások életszínvonala szakadatlanul emelkedik. A szocialista szovjet gazdasági rendszernek ez a törvényszerűsége abban nyilvánul meg, hogy a szovjet gazdasági ágak fejlődése folyamán először a munkások és alkalmazottak munkabér-alapja és az átlagos munkabér következetesen emelkedik, másodszor a munkások által termelt áruk önköltsége rendszeresen csökken. A Szovjetunió gazdasági rendszerében a foglalkoztatott dolgozók munkabérének egyidejű emelkedését és egyes termékek munkabér-költségének csökkentését úgy érik el, hogy a munkások szakképzettségének javulása és a nemzetgazdaság technikai fejlődése folytán állandóan növekszik a munka termelékenysége. Akkor lesz tartalmasabb és érdekesebb az «Erdőgazdaság», ha Te is beállasz önkéntes munkatársnak.