Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-15 / 1-2. szám

Az állami erdőgazdaságok verseny­terve 1948/49. évre Az erdőgazdasági munkások 1948/49. évi versenye Az első csonka versenyév tapasz­talatai alapján most már lényegesen fejlettebb formában ki lehetett dol­gozni az erdőgazdasági munkaver­senyek új feltételeit. A következők­ben közzétett versenyterv lehető­séget ad arra, hogy versenymunkán­kat jobban megszervezhessük, az átlagteljesítményt fokozhassuk, a munkafegyelmet és a munka minő­ségét megjavítsuk és termelési költ­ségeket ennek megfelelően csökkent­hessük. I. Az erdőgazdasági munkaverseny céljai Az erdőgazdaságok állandó alkal­mazottainak irányításával az alkalmi erdei munkások segítségével végre­hajtani : a) az ötéves erdősítési tervben elő­írt és a már kihasználásra került területek beerdősítését. b) a favágatási tervben előírt fa­tömeg legrövidebb idő alatti kiter­melését a szerfakihozatal lehető leg­nagyobb emelése mellett. c) a kitermelt famennyiségnek a Mallerd Központi Igazgatóság által megadott határidőre, de lehetőleg annál előbbi leszállítását. A versenyző munkások törek­szenek : 1. a termelékenység növelésére, 2. a termelési költségek csökken­tésére, 3. a munkafegyelem megszilárdí­tására és 4. új munkamódszerek kialakítá­sára. II. Az erdőgazdasági munkaverseny alapja a ) az ötéves erdősítési terv 1948/49. évi előirányzata. (Az erdősítési ver­seny az egész gazdasági évben tart.) b) az 1948/49. évre elfogadott fa­vágatási terv. (A kitermelési ver­seny 1948 okt. 1-től 1949 márc. 31-ig tart.) c) a Mallerd Központi Igazgatóság által 1948/49. évre elkészített szállí­tási terv. A szállítási verseny két féléves részre oszlik. A téli verseny 1948 okt. 1-től 1949 márc. 31-ig és a nyári verseny 1949 ápr. 1-től szeptember 30-ig. III. Az erdőgazdasági munkaverseny terve Az erdőgazdaságokban az alábbi versenyek folynak : A) Erdősítési­ verseny: 1. Munkaverseny indul az erdő­gondnokságok (védkerületek) és erdő­igazgatóságok között az ötéves erdő­sítési terv 1948/49-es előirányzatában meghatározott területek, illetőleg a már kihasznált, vagy ebben a gazda­sági évben kihasználásra kerülő terü­letek beerdősítésére, illetve annak túlteljesítésére a megeredési százalék fokozása és az egy két, holdra eső termelési költség csökkentése mellett. 2. Ennek érdekében az erdei mun­kások (csoportok) között verseny indul : a) a csemetekerti munkákban a teljesítmény fokozása és a munka minőségének megjavítása érdekében, b) az erdősítés szakszerű és gyors végrehajtása, a legnagyobb megere­dési százalék elérése, a teljesítmény fokozása érdekében. B) Fakitermelési verseny: 1. Munkaverseny indul erdőgond­nokságok (védkerületek) és erdőigaz­gatóságok között, hogy az erdőgond­noksági és igazgatósági favágatási tervben előírt famennyiség minél rövidebb idő alatt ki legyen vágva, a kivágott fából minél több szerfa kerüljön ki és a kitermelési költségek csökkenjenek. 2. Ennek érdekében az erdei mun­kások között (csoportok között) ver­seny indul : a) a szerfakihozatal növelésére, b) az átlagos teljesítmény emelé­sére. C) Szállítási verseny: 1. Munka­verseny indul az erdő­gondnokságok (védkerületek) és az erdőigazgatóságok között a kitermelt famennyiségnek meghatározott idő­pontra, vagy lehetőleg ennél korábbi leszállítására s a tonnakilométerek önköltségének csökkentésére. 2. Ennek érdekében verseny indul : a) a lófogatos fuvarozók között, b ) a Mallerd tehergépkocsijai között, c) a vasúti le-és felterhelő munká­sok között az átlagos teljesítmény fokozására. IV. Az erdőgazdasági munkaverseny szervezete Az erdőgondnokságokon a verseny szervezését három tagú versenybi­zottság látja el. Ennek tagjai az erdőgondnokság vezetője és két mun­kás, az utóbbiak közül egyik a ver­seny bizalmija. Ha a gondnokság nagy területi kiterjedése azt megkívánja, akkor gondnokságonként több verseny­­bizottság is lehet. Egy-egy védkerület Versenybizottságának tagjai az illet­­ékes védkerület vezetője és 2­2 munkás lesz. A versenybizottság annak a munkás­részlegnek a bizal­miját is bevonja a bizottságba, amely a soronlévő munkát végzi (erdősítés, fakitermelés, szállítás). A versenybizottság az erdőgond­nokság már meglevő terve alapján kidolgozza a munkaversenyek rész­letes ütemtervét oly módon, hogy az egyéni, illetőleg csoportos versenyek a munkások között lehetségesek legyenek. A versenyző munkások a verseny­bizottság vezetésével minden héten munkaverseny megbeszélést tarta­nak, ahol a végrehajtás minden pro­blémáját átbeszélik. Az eredmények elbírálásánál külö­nösen figyelembe kell venni : 1. a munka­versenyek alapját képező tervek pontos betartását. 2. a tervekben előírt határidők pontos betartását. 3. új munkamódszerek meghono­sítását. . 4. a versenyzők felszerelését és körülményeit. 5. kik teljesítették túl huzamosan az átlagos teljesítményt (normát). 6. a versenyzők politikai maga­tartását. A bírálatokat az erdőgondnoksági versenybizottság végzi. Végső fokon a bírálatokat az OMTVI hagyja jóvá. A bírálatokat márc. 31-ig, illetőleg szeptember 30-ig kell összeállítani.­ ­ A szovjet vállalatok termelési költségei A Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle októberi száma közli L. Maisenberg tanul­mánya nyomán Szántó Rezső cikkét a szovjet vállalatok termelési költségeiről és azok tervezéséről. Ebből a tanulmány­ból vesszük az alábbi szakaszt : nA munkabér az önköltség egyik legfon­tosabb eleme, különösen a nehéziparban, az erdőkitermelésnél a szén, vasérc és más bányászati ágakban, így például 1940-ben a munkabér, hozzáértve a munkások és alkalmazottak társadalombiztosítására fi­zetett összegeket, a szénbányászatban az önköltség 59,8%-á­t, az erdőkitermelésnél pedig annak 57,9%-át jelentette. Az önköltségeknek a munkabérelem rovására történő csökkentését a Szovjet­unióban elvileg más, merőben ellentétes módon érik el, mint a kapitalista országokban. A tőkés társadalomban a válalkozó, akinek érdeke költségeinek leszállítása, ezt a célját mindenek előtt a munkások bérének egyenes csökkentésével igyekszik megvalósítani. Ily módon a tőkések költ­ségeinek kissebbedése a munkásosztály életszínvonalának süllyedését jelenti. A szovjet gazdasági rendszer lényeges sajátsága az, hogy a munkások életszín­vonala szakadatlanul emelkedik. A szocia­lista szovjet gazdasági rendszernek ez a törvényszerűsége abban nyilvánul meg, hogy a szovjet gazdasági ágak fejlődése folyamán először a munkások és alkal­mazottak munkabér-alapja és az átlagos munkabér következetesen emelkedik, másod­szor a munkások által termelt áruk önkölt­sége rendszeresen csökken. A Szovjetunió gazdasági rendszerében a foglalkoztatott dolgozók munkabérének egyidejű emelkedését és egyes termékek munkabér-költségének csökkentését úgy érik el, hogy a munkások szakképzett­ségének javulása és a nemzetgazdaság technikai fejlődése folytán állandóan nö­vekszik a munka termelékenysége.­ Akkor lesz tartalmasabb és érdekesebb az «Erdőgazdaság», ha Te is beállasz ön­kéntes munkatársnak.

Next