Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1932 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
T9KATE ezen védjeggyel hozzuk forgalomba a legjobb és a legtartósabb minőségű KOLLIN TESTVÉREK B B vasaló-flanellokat, molinók és (Rut- Budapest, v., sas-ucca 20. scher) vásznakat, albessi szöveteket, sürgönyeim át. • Halina, Filc, Pokróc és egyéb mosodai Kiadás nagyban és kicsinyben is szextilanyagokat. Szelíd és pontos kiszolgálási tallózások. A közüzemek által támasztott erős versenynek, amik az iparunkat veszélyeztetik, nagyon eklatáns példája a váci Bőripari Szakiskola által hirdetett pályázat lefolyása, melynek megvallom, hogy magánszempontból is érdekel, mivel az ott pályázó öt iparos köpzott cégem is érdekelve volt. Biztos voltam abban, hogy az öt pályázó közül egyikünk feltétlenül megkapja a munkát. Ez nem történt úgy, mint ahogy azt vártuk, mert egy versenyen kívüli üzem, a váci fegyintézet, mint hatodik kapta meg. Szóval, amint láthatjuk, a sovány fókára egy újabb éhes eszkimó is igényt tartott. A pályázatok ilyen és hasonló elintézése mellett, illuzóriussá válik minden közintézmény által hirdetett pályázat részünkről való figyelembevétele. Keserű vigaszul szolgál, hogy más szakmák is hasonlóképen állanak ezzel az ügy ügyel. Akkor, mikor az iparosok majdnem önköltségi áron, sőt több esetben még azon alul igyekeznek munkához jutni, ami például a kaposvári közkórház által hirdetett versenytárgyaláson történt, már a távoli vidéki lapok, itt a helybeliek, mint kuriózumot emlegetik, a négy kaposvári fodrász ajánlatát, akik személyenként 7, 8 és 9 filléres áron hajlandók borotválni. Ez úgy hiszem, az iparosok munkahiányának legragyogóbb példája. Ebben a betegségben szenved a saját szakmánk is. A legnagyobb örömmel olvasom, hogy a 1. Ipartestület elöljárósága is foglalkozott ezzel az üggyel. A legnagyobb kíváncsisággal várom, hogy az Ipartestület intervenciója milyen elintézést fog nyerni, bár részemről nem bízom annak teljes egészében való reparációjában. Mert közintézmény mégis csak közintézmény és ez ellen nincs sok appellációra remény. Ennyi a hozzászólásom a váci ügyhöz. Bár az ipartestületnek sajnos, nem vagyok tagja, s így mint távol álló, talán tágabb szemszögből ítélhetem meg az ott történt eseményeket, veszem magamnak azt a bátorságot, hogy egy némely kérdéshez hozzászóljak, vagy szerény nézetemnek ezen lap hasábjain kifejezést adjak. Részemről, sok hálával tartoznak a t. jegyző úrnak azon dicséretes buzgalmáért, hogy a mai nehéz viszonyok között is igyekszik az iparosok terhein könnyíteni, mint a Társadalombiztosítónál, hogy leszorítani igyekezett a veszélyességi arányszámot. Ez körülbelül 18%-ot tesz ki, ami már meglehetős megtakarítást jelent szakmánknál. Ez és az ehhez hasonló ügyek, szakmánkra való kedvező elintézését nem hiszem, hogy a szaktársaim azzal hálálnák meg, hogy az amúgy is nehéz megélhetési viszonyok között, a jegyzői fizetést redukálnák. Ez, bátran kimondom, hálátlanság volna. Tudom, sőt elismerem, hogy válsággal küzd az ipartestület és hogy nehéz ma a tagsági díj fizetése, amiből az ipartestület egyedül lát pénzt kiadásai fedezésére, de talán talál az előlejáróság egy kiutat arra, hogy a tisztviselőjének fáradságos munkáját nem fogja azzal a gondolattal dicséretes munkásságát megnehezíteni és munka kedvét szegni, hogy fizetését megrövidíti. A tagdíjak csökkentésére pedig, ne ott kezdjük a terhek megkönnyebbítését, ahol azok csak lényegtelenek és könnyítésnek igazán nem mondhatók. Nem a száz pengő és ezen felül lévő tagdíjaknál. Mondjuk, 10—15 százalékkal csökkentjük ezeket, ez olyan csekélység, amellett az iparos tagdíjának csökkentése mellett, aki 8—10 pengőt fizet, hogy a kisiparosnak már kettő pengő elengedése is az év egy napjára a megélhetését biztosítja. S ezek vannak többségben. Bár a nagyipar is nehézségekkel küzd, de 10 15 pengővel nem látom, hogy könnyebbítve lenne. A cikkem elején szóltam a közüzemek által szakmánkkal szemben támasztott versenyről, most pedig engedtessék meg, hogy a szakmánkon belül dúló, ádáz és kíméletlen versenyről néhány sorban elmondjam véleményemet. Ugyanannak a számnak egyik oldalán megjelent erre vonatkozólag már egy cikk, mely ezen áldatlan állapotnak okául a cikkíró a mai gazdasági válságot nevezi meg. Igen helyesen jegyzi meg, hogy a munka hiánya okozza. Ezen a bajon segíteni akarók néhánya próbálkozott ezen segíteni, azokon a tárgyalásokon, melyek egyikén, mint hallgató magam is részt vettem, a kölcsönös bizalom hiánya miatt ezek a megbecsülendő törekvések hajótörést szenvedtek. A t. Szabó Rezső úr legnagyobb igyekezete is megtört azon a kínai falon, melyet az egymás iránti bizalmatlanság húzott az érdekelt felek közé. Nincsen talán szakma, amely úgy ki volna téve az élősdieknek, mint a saját szakmánk. Akkor, mikor a semmi költséget nem viselő képviselő és közvetítő 40—50, sőt ennél több százalékot bezsebelő, úgyszólván munka nélkül megkeresi az ő jó megélhetését. FEHÉR NEM A TISZ'lTO IPAR 1ZIAIV GÉPMŰHELY, JrttY JtinViS Budapest, II., Török-u. 4. MINDEN ÚT ROMÁBA VEZET! DE FORGALMA EMELÉSÉRE CSAK EGY ÚT VAN: SZOLGÁLJA KI KÖZÖNSÉGÉT LUXUSMUNKÁVAL. KÉRJEN SÜRGŐSEN ÁRAJÁNLATOT. KULCSÁR ÉS HUPPERT GŐZMOSÓGYÁRA BUDAPEST, VI., RÓZSA UTCA 107. SZÁM.