Férfiszabók Közlönye, 1936 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1936. május / 5. szám

­ Stommidza­déz a Kormány a közmunkák meg­indítására 27 milliót szán Sajnos ebből édes kevés jut a férfiszabóiparnak Müller Antal országgyűlési képviselő beszéde Müller Antal országgyűlési képviselő, ipartestületünk t­iszelnöke, a Parla­mentben felszólalt és helyeselte, hogy a kormány beruházásokra 27.003.000 pengőt fordított. A szóbanforgó beszé­dét kivonatosan közöljük, olvassák a férfiszabómesterek, hogy a vérükből származó kisiparost az a fényes po­zíció, melyet kivívott magának, nem szédítette el és ma is ízig-vérig ipa­ros gondolkodású. »Mélyen tisztelt Ház! Én a magam részéről örömmel fogadom el a tör­vényjavaslatot, mert én minden gazda­sági kérdést, amelyet a kormány ide hoz a Ház elé, úgy bírálok el, hogy az mennyire használ általában véve a köz­nek, javít-e azon a nehéz helyzeten, amelyben élünk és amennyiben igen, akkor tekintet nélkül arra, hogy ellen­zéki párthoz tartozom, mindig öröm­mel fogadom el a javaslatot. Szerény felfogásom szerint ugyanis mi azért vagyunk itt, hogy az or­szág és annak lakossága sorsán enyhítsünk és különösen a mai sú­lyos időkben iparkodnunk minden lehetőséget megragadni arra, hogy munkaalkalmakat tudjunk nyújtani s ha ilyeneket tudunk nyújtani, azokat minél előbb nyújtsuk. Nekünk, akik naponként érintkezünk a választók tömegével, akik nap-nap után látjuk azt a kétségbeesett hely­zetet, hogy családapák jönnek kétség­­beesetten munkaalkalmat kérni és leg­nagyobb jóindulatunk és törekvésünk mellett sem bírunk nekik munkaalkal­mat szerezni, amikor látjuk, hogy na­gyon sok esetben ez a kétségbeesés az öngyilkosságba viszi a családfőket, ak­kor nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy munkaalkalmakat, kereseti le­hetőségeket teremtsünk. Igaz, hogy az a 27.003.000 pengő nem olyan nagy összeg, hogy egy ország, közmunkájának elvégzésére, egy évben elegendő volna, azonban mégis olyan jelentős összeg, amelynek a gyakorlati életben való felhaszná­lása fel­é­lenül éreztetni fogja ál­dásos hatását. Arra is figyelni kell, nehogy esetleg, ha ezt a kérdést felvetjük, bizonyos strahmann-rendszer lépjen életbe, nagy összeköttetésekkel bíró vállal­kozók más nevek alatt adják be az ajánlatukat, és végeredményben a munkát mégis ők végezzék. Ez is nagyon divatos lett az utóbbi időben. Én ezt a munka kivitelezésénél nem tartom a tisztes ipar, a tisz­tes munka fogalmával összeegyez­­tethetőnek. É­s ezt a strahmann-rendszert, mint egy régi, rossz és olyan valaminek tartom, amely a tisztességgel ellentét­ben van, a nyíltságot nem tűri, sze­retném az állami közmunkáknál teljes egészében kiküszöbölni. Ugyanígy felhívom a Kormány fi­gyelmét az árrombolás veszélyére is. Vannak vállalkozók, akik a munkák elnyerése érdekében minimális árakat kalkulálnak, de ez a munka kivitelezése foly­tán végeredményben mégis nagyon drága az a közmunka, mert ők nagyon jól tudják már előre, hogy mi marad el abból, ami ki van írva és mi jön hozzá, mit kalkulál­janak hozzá, mi nincs bevéve a ki­írásokba, így a bennfentesek, azok, akik jobban ismerik a kiíró hatóság terveit, min­dig előnyösebb helyzetben vannak azokkal a vállalkozókkal szemben, akik viszont szigorúan ragaszkodnak a kiírási feltételekhez. Figyelni kell arra is, hogy minden olyan közmunkánál, amelyet hatóság végeztet, — az állam, a főváros, a megye, vagy bármilyen hatóság, — tisztességes és becsületes munka­bért kapjanak a munkások. Ezért a Fővárosnál pl. meg vannak ál­lapítva a minimális munkabérek, vagyis nem szabad a vállalkozó­nak alacsonyabb munkabért fizetni mint amennyit megállapítottak a közmunkáknál. Legyen szabad itt megemlítenem, — bár talán nem szorosan ennek a tör­vényjavaslatnak keretéhez tartozik —, hogy általában a közmunkák sorsával nagyon összefügg a számlák gyorsabb elintézése. Főleg az állami közmunkáknál dívik, hogy az elvégzett közmunka díját 8 hónapra, vagy egy esztendőre rá fize­tik ki, márpedig a vállalkozó nem kalkulálhatta be a kamatveszteséget, ő azzal számított, hogy mennyi idő alatt tudja elvégezni a vállalt munkát és természetesen az elvégzett munka után, ahogyan ezt a közszállítási szabályzat előírja, az ellenszolgáltatást, a kifize­tést is várja. Ezért tehát a számlák gyorsabb elintézését kérem. T. Ház! A közmunkákkal kapcsola­tosan meg akarom említeni, hogy a kisiparosok közül azok, akik kis­ munkára pályáznak, ha O. T. I. hátralékosok 1000 pengő hátralé­kon alul nem kerülnek hátrányos helyzetbe, de mihelyt többel tar­toznak 1000 pengőnél, akkor már az ilyen elnyert állami vagy bár­milyen közmunkáknál a munka értékének 10o/0-át az O. T. I. hátra­lékra levonják. Megengedem, hogy a kormánynak szor­galmazni kell azt, hogy az ilyen hát­ralékok befolyanak, viszont számolni kell azzal is, hogy ma közmunkákat vállalni 156/o-os ha­szonrészesedés mellett kizárt dolog, mert nincs az a vállalkozó, aki köz­munkáknál magának 156­0 hasznot biz­tosíthatna. Miből fizessen tehát az a vállalkozó, ha történetesen O. T. I. hátralékosa? Vagy az anyaggal, vagy a munkabérrel marad adós, szóval nem tud megfelelni a vállalt kötele­zettségének. Ugyanez a helyzet az adóhátralék­nál, sőt itt még súlyosabb is. Annál a vállalkozónál, aki adóhátralékban van és közmunkát végez, az adóha­tóság az egész adóhátralékot egysze­rűen levonásba helyezi, vagyis máról­­holnapra az a szerencsétlen vállalkozó arra ébred, hogy ő dolgozott és most, mikor az anyagot, a munka­bért ki kellene fizetni, az adóha­tóság teljesen rátette kezét a já­randóságra és az lefoglalta. Gyakori az ilyen eset és én a gyakor­latból sok ilyen esetet tudnék idézni. Ilyenkor azután megindulnak a tárgya­lások és a vállalkozó legjobb esetben a munka értékének 25—30%­/o-ában egyezik ki, a többit, csak így szaba­dítja fel az adóhatóság. Közmunkákról beszélünk, itt van két­­ intézményünk, mely az öregségi ága­zatból a közmunkákra hitelt ad. Az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító In­tézete. Ez a két intézet nagyon sok­felé helyezett már ki összegeket, így * IPAROSI NE DOLGOZTASS KOHToHRUh NE VftSflRQU KÖZÜZEMNÉL MERT IPHOSTÍRSMDNT KáROSITOO! Az elöljárósági ülést kedden 19-én este 6 órái kezdettel tartjuk, meghívót lásd 3. oldal 2. hasábján. 1936. május hó. X­VII. évfolyam 5. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IV. REÁLTANODA-U. 16 Telefon: Aut. 851—24. Lapvezér: NÉMETH GYULA ipt. elnök, törvh. biz. tag Szerkeszti: KISS LÁSZLÓ ipt. főjegyző Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési díj egy évre .............. 6 MD­P. Az ipartestület tagjai, díjtalanul kapják. magyar királyi iparügyi miniszter úrnak, az ország első iparosának a Kormányzó az őfőméltósága, ki­váló odaadással és fáradhatatlan ügybuzgalommal a Hazának tett értékes szolgálatai elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemrendet adományozta. Ez a magas és legfelsőbb hely­ről jött kitüntetés Bornemisza Géza iparügyi minisztert a magyar ipar, de különösen a kézművesipar ér­dekében kifejtett nagyarányú mun­kásságáért érte. Úgy kell tehát ven­nünk, hogy a legfelsőbb helyről jövő kitüntetés elsősorban azokért a megértésből és szeretesből fakadó fáradozásokért szól, melyeket Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter hivatalba lépése óta a magyar kéz­művesipar­osság talp­raállítása érde­kében kifejtett és fejt ki ma is. A kitüntetés felett való öröm­ben elsősorban épen a magyar kézműipar­osság osztozik, kívánván őszinte szívből, hogy a miniszter úr még sok alkotással írja be ne­vét a kézműipar történetébe. De legelsősorban, mi férfiszabók örülünk Bornemisza Géza kitün­tetésének. Kívánjuk, hogy a mi­niszter úr még hosszú évtizedeken keresztül legyen az ország első ipa­rosa, mert nekünk, férfiszabóknak megváltást jelentett az a törvény, melyet ő vitt a Ház elé, s amely a kereskedőt szerintünk jogosulat­lan iparűzéstől tiltotta el. Hála és köszönet illeti az il­lusztris Miniszter urat minden egyes férfiszabó iparos részéről, azért is, mert ő volt az első, aki nemcsak megértette a legnagyobb bajunkat, hanem azon segített is. Az ő alkotó ereje, megértő jó­szándéka és fiatalos lendületű mun­kája jellemzi ma a minisztériumá­­nak megmozdulásait. Ennélfogva bizton hisszük, hogy a jövőben is ott, ahol lehet, ahol erre hatalma és módja lesz, igyekszik orvosolni panaszainkat. Lapunk vezető helyéről küldjük szerencse és jókívánságainkat a Miniszter úrnak és épen ez az előkelő hely bizonyítja azt, hogy a férfiszabó iparosság hálás, nem felejt és szívébe zárja azt, ki se­gítségére sietett. Az Isten éltesse Bornemisza Géza iparügyi miniszter urat, ad­jon neki erőt, egészséget, de adja áldását munkájára is, hogy annak nyomán boldogabb lehessen a ma­gyar kézműiparos, Németh Gyula.

Next