Férfiszabók Közlönye, 1936 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1936. május / 5. szám
Stommidzadéz a Kormány a közmunkák megindítására 27 milliót szán Sajnos ebből édes kevés jut a férfiszabóiparnak Müller Antal országgyűlési képviselő beszéde Müller Antal országgyűlési képviselő, ipartestületünk tiszelnöke, a Parlamentben felszólalt és helyeselte, hogy a kormány beruházásokra 27.003.000 pengőt fordított. A szóbanforgó beszédét kivonatosan közöljük, olvassák a férfiszabómesterek, hogy a vérükből származó kisiparost az a fényes pozíció, melyet kivívott magának, nem szédítette el és ma is ízig-vérig iparos gondolkodású. »Mélyen tisztelt Ház! Én a magam részéről örömmel fogadom el a törvényjavaslatot, mert én minden gazdasági kérdést, amelyet a kormány ide hoz a Ház elé, úgy bírálok el, hogy az mennyire használ általában véve a köznek, javít-e azon a nehéz helyzeten, amelyben élünk és amennyiben igen, akkor tekintet nélkül arra, hogy ellenzéki párthoz tartozom, mindig örömmel fogadom el a javaslatot. Szerény felfogásom szerint ugyanis mi azért vagyunk itt, hogy az ország és annak lakossága sorsán enyhítsünk és különösen a mai súlyos időkben iparkodnunk minden lehetőséget megragadni arra, hogy munkaalkalmakat tudjunk nyújtani s ha ilyeneket tudunk nyújtani, azokat minél előbb nyújtsuk. Nekünk, akik naponként érintkezünk a választók tömegével, akik nap-nap után látjuk azt a kétségbeesett helyzetet, hogy családapák jönnek kétségbeesetten munkaalkalmat kérni és legnagyobb jóindulatunk és törekvésünk mellett sem bírunk nekik munkaalkalmat szerezni, amikor látjuk, hogy nagyon sok esetben ez a kétségbeesés az öngyilkosságba viszi a családfőket, akkor nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy munkaalkalmakat, kereseti lehetőségeket teremtsünk. Igaz, hogy az a 27.003.000 pengő nem olyan nagy összeg, hogy egy ország, közmunkájának elvégzésére, egy évben elegendő volna, azonban mégis olyan jelentős összeg, amelynek a gyakorlati életben való felhasználása felélenül éreztetni fogja áldásos hatását. Arra is figyelni kell, nehogy esetleg, ha ezt a kérdést felvetjük, bizonyos strahmann-rendszer lépjen életbe, nagy összeköttetésekkel bíró vállalkozók más nevek alatt adják be az ajánlatukat, és végeredményben a munkát mégis ők végezzék. Ez is nagyon divatos lett az utóbbi időben. Én ezt a munka kivitelezésénél nem tartom a tisztes ipar, a tisztes munka fogalmával összeegyeztethetőnek. És ezt a strahmann-rendszert, mint egy régi, rossz és olyan valaminek tartom, amely a tisztességgel ellentétben van, a nyíltságot nem tűri, szeretném az állami közmunkáknál teljes egészében kiküszöbölni. Ugyanígy felhívom a Kormány figyelmét az árrombolás veszélyére is. Vannak vállalkozók, akik a munkák elnyerése érdekében minimális árakat kalkulálnak, de ez a munka kivitelezése folytán végeredményben mégis nagyon drága az a közmunka, mert ők nagyon jól tudják már előre, hogy mi marad el abból, ami ki van írva és mi jön hozzá, mit kalkuláljanak hozzá, mi nincs bevéve a kiírásokba, így a bennfentesek, azok, akik jobban ismerik a kiíró hatóság terveit, mindig előnyösebb helyzetben vannak azokkal a vállalkozókkal szemben, akik viszont szigorúan ragaszkodnak a kiírási feltételekhez. Figyelni kell arra is, hogy minden olyan közmunkánál, amelyet hatóság végeztet, — az állam, a főváros, a megye, vagy bármilyen hatóság, — tisztességes és becsületes munkabért kapjanak a munkások. Ezért a Fővárosnál pl. meg vannak állapítva a minimális munkabérek, vagyis nem szabad a vállalkozónak alacsonyabb munkabért fizetni mint amennyit megállapítottak a közmunkáknál. Legyen szabad itt megemlítenem, — bár talán nem szorosan ennek a törvényjavaslatnak keretéhez tartozik —, hogy általában a közmunkák sorsával nagyon összefügg a számlák gyorsabb elintézése. Főleg az állami közmunkáknál dívik, hogy az elvégzett közmunka díját 8 hónapra, vagy egy esztendőre rá fizetik ki, márpedig a vállalkozó nem kalkulálhatta be a kamatveszteséget, ő azzal számított, hogy mennyi idő alatt tudja elvégezni a vállalt munkát és természetesen az elvégzett munka után, ahogyan ezt a közszállítási szabályzat előírja, az ellenszolgáltatást, a kifizetést is várja. Ezért tehát a számlák gyorsabb elintézését kérem. T. Ház! A közmunkákkal kapcsolatosan meg akarom említeni, hogy a kisiparosok közül azok, akik kis munkára pályáznak, ha O. T. I. hátralékosok 1000 pengő hátralékon alul nem kerülnek hátrányos helyzetbe, de mihelyt többel tartoznak 1000 pengőnél, akkor már az ilyen elnyert állami vagy bármilyen közmunkáknál a munka értékének 10o/0-át az O. T. I. hátralékra levonják. Megengedem, hogy a kormánynak szorgalmazni kell azt, hogy az ilyen hátralékok befolyanak, viszont számolni kell azzal is, hogy ma közmunkákat vállalni 156/o-os haszonrészesedés mellett kizárt dolog, mert nincs az a vállalkozó, aki közmunkáknál magának 1560 hasznot biztosíthatna. Miből fizessen tehát az a vállalkozó, ha történetesen O. T. I. hátralékosa? Vagy az anyaggal, vagy a munkabérrel marad adós, szóval nem tud megfelelni a vállalt kötelezettségének. Ugyanez a helyzet az adóhátraléknál, sőt itt még súlyosabb is. Annál a vállalkozónál, aki adóhátralékban van és közmunkát végez, az adóhatóság az egész adóhátralékot egyszerűen levonásba helyezi, vagyis márólholnapra az a szerencsétlen vállalkozó arra ébred, hogy ő dolgozott és most, mikor az anyagot, a munkabért ki kellene fizetni, az adóhatóság teljesen rátette kezét a járandóságra és az lefoglalta. Gyakori az ilyen eset és én a gyakorlatból sok ilyen esetet tudnék idézni. Ilyenkor azután megindulnak a tárgyalások és a vállalkozó legjobb esetben a munka értékének 25—30%/o-ában egyezik ki, a többit, csak így szabadítja fel az adóhatóság. Közmunkákról beszélünk, itt van két intézményünk, mely az öregségi ágazatból a közmunkákra hitelt ad. Az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete. Ez a két intézet nagyon sokfelé helyezett már ki összegeket, így * IPAROSI NE DOLGOZTASS KOHToHRUh NE VftSflRQU KÖZÜZEMNÉL MERT IPHOSTÍRSMDNT KáROSITOO! Az elöljárósági ülést kedden 19-én este 6 órái kezdettel tartjuk, meghívót lásd 3. oldal 2. hasábján. 1936. május hó. XVII. évfolyam 5. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IV. REÁLTANODA-U. 16 Telefon: Aut. 851—24. Lapvezér: NÉMETH GYULA ipt. elnök, törvh. biz. tag Szerkeszti: KISS LÁSZLÓ ipt. főjegyző Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési díj egy évre .............. 6 MDP. Az ipartestület tagjai, díjtalanul kapják. magyar királyi iparügyi miniszter úrnak, az ország első iparosának a Kormányzó az őfőméltósága, kiváló odaadással és fáradhatatlan ügybuzgalommal a Hazának tett értékes szolgálatai elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemrendet adományozta. Ez a magas és legfelsőbb helyről jött kitüntetés Bornemisza Géza iparügyi minisztert a magyar ipar, de különösen a kézművesipar érdekében kifejtett nagyarányú munkásságáért érte. Úgy kell tehát vennünk, hogy a legfelsőbb helyről jövő kitüntetés elsősorban azokért a megértésből és szeretesből fakadó fáradozásokért szól, melyeket Bornemisza Géza iparügyi miniszter hivatalba lépése óta a magyar kézművesiparosság talpraállítása érdekében kifejtett és fejt ki ma is. A kitüntetés felett való örömben elsősorban épen a magyar kézműiparosság osztozik, kívánván őszinte szívből, hogy a miniszter úr még sok alkotással írja be nevét a kézműipar történetébe. De legelsősorban, mi férfiszabók örülünk Bornemisza Géza kitüntetésének. Kívánjuk, hogy a miniszter úr még hosszú évtizedeken keresztül legyen az ország első iparosa, mert nekünk, férfiszabóknak megváltást jelentett az a törvény, melyet ő vitt a Ház elé, s amely a kereskedőt szerintünk jogosulatlan iparűzéstől tiltotta el. Hála és köszönet illeti az illusztris Miniszter urat minden egyes férfiszabó iparos részéről, azért is, mert ő volt az első, aki nemcsak megértette a legnagyobb bajunkat, hanem azon segített is. Az ő alkotó ereje, megértő jószándéka és fiatalos lendületű munkája jellemzi ma a minisztériumának megmozdulásait. Ennélfogva bizton hisszük, hogy a jövőben is ott, ahol lehet, ahol erre hatalma és módja lesz, igyekszik orvosolni panaszainkat. Lapunk vezető helyéről küldjük szerencse és jókívánságainkat a Miniszter úrnak és épen ez az előkelő hely bizonyítja azt, hogy a férfiszabó iparosság hálás, nem felejt és szívébe zárja azt, ki segítségére sietett. Az Isten éltesse Bornemisza Géza iparügyi miniszter urat, adjon neki erőt, egészséget, de adja áldását munkájára is, hogy annak nyomán boldogabb lehessen a magyar kézműiparos, Németh Gyula.