Férfiszabók Közlönye, 1941 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1941. augusztus / 8. szám

8. szám. ■ 1^11^^” száraz vegytisztító ^M­I- és fénytelenítő üzem külön vegyimosás SZABÓKNAK NAGY ÁRENGEDMÉNY Telefon: 113-347. Budapest, V., Visegrádi­ u. 3. Kari Árpád, Steinitz Henrik, Tóth Gyula, Kelemen Antid, Molnár Já­nos, Jakabos Györgyné, Koda Gyu­la, Kalla Gyula, Horthy Sándor, Magyar József, Csernyák Mátyás, Gadó Ferenc, Fater János, Gold­­ner Lajos, özv. Goldstein Vilmosné, Őry Sándor, özv. Rubin Dezsőné, Varga Lajos, dr. Szentiványi Jó­­zsefné, Szőnyi Károly, Bagó Fe­renc, Wiener József, Török Erzsé­bet, Horthy József, Horváth István, Török Sándor, Stercz Jakab, Weh­­ner Gyula, Zsilkay András, Sárközi­ László, Kiss János, Kiss László, Borbély Béla, Gulyás László, Már­kus Lajos, Csabai Géza, Paksi Re­zső, Deli Lajos, Bozsek János, Be­leznay János, Kovács Ede, Somlai Antal, Boronczay Milán. WW II ff FF LEGRÉGIBB MUTOMO MŰHELY II ff 9 MARKOVITS III Ilii IIT Q Sürgős' elsőren­da Telefon: 184-327. III.UI­'III 9. szalonmunka azonnal készül! SZABÓKNAK HAGY ÁRENGEDMÉNY_____________________ A tanoncszerződések és felszabadulások új rendje Az Iparügyi Miniszter úr rendel­kezése értelmében a tanoncszerző­­dések megkötésének idejében válto­zás, bizonyos megkötöttség állott elő. Ezt a rendelkezést lapunkban már közöltük. Tekintve azonban, hogy november 1-től már szerződ­tetni nem lehet, a rendeletet újra leközöljük, hogy tagjainknak mód­ja legyen az új tanonc felvétele te­kintetében kellő időben intézkedni. A rendelet a következő: Az iparügyi miniszter 53.4­00/ 194­0. sz. rendelete szerint tanszer­ződést kötni általában csak május, június, július, augusztus, szeptem­ber és október hónapban szabad. Ha a tanonc alkalmazása helyén iparában a tanonciskolai oktatás nem szeptembertől júniusig tart, ha­nem úgynevezett sűrített tanoncis­kolai oktatás van, tanszerződést csak azokban a hónapokban szabad kötni, amelyekben tanonciskolai ok­tatás nincsen. A tanszerződést az évnek bár­mely szakában meg szabad kötni, ha a) a tanoncot oly községben kí­vánják alkalmazni, amelyben alkal­mazott tanoncok tanonciskolát (ta­­nonctanfolyamot) nem látogatnak; b) a tanoncul szerződtetni kívánt személy nagykorú; c) a tanoncul szerződtetni kívánt személy már ta­nonc volt és tanviszonyának meg­szűnése óta két hónap nem telt el; d) kivét­­les méltányosságból a ta­nonciskola igazgatójának javasla­tára az iparhatóság megengedi. Mivel az 1922. évi XII. t.-c. 87. §-ának első bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a tanszerződést a tanonc belépésének napjától szá­mított négy hét alatt meg kell kötni hatályban van, csak oly időben sza­bad tehát tanoncot alkalmazásba venni, hogy a tanszerződést ezzel a rendelettel megszabott időben meg lehessen kötni. Segédi vizsgálatot általában csak június hónap 16—30. napjain, to­vábbá július, augusztus, szeptember, október és november hónapban sza­bad. Ha a tanonc alkalmazása he­lyén a tanonciskolai oktatás nem szeptembertől júniusig tart, hanem úgynevezett sűrített tanonciskolai oktatás van, segédi vizsgálatot csak azokban a hónapokban szabad tar­tani, amelyekben tanonciskolai ok­tatás nincsen. A segédi vizsgálatot az évnek bár­mely szakában meg szabad tartani, ha a) a tanoncot a jelen rendelet hatálybalépése előtt szerződtették, b) a tanonc olyan községben van alkalmazva, amelyben alkalmazott tanoncok tanonciskolát (tanonctan­­folyamot) nem látogatnak, c) a tanidő nem volt tizenöt hónapnál hosszabb, d) olyan személy kéri se­gédi vizsgálatra bocsátását, aki ta­nonc nem volt vagy tanonc volt ugyan, de tanonciskola látogatása alól fel van mentve, e) a tanonc a tanonciskola igazgatójának bizo­nyítványával igazolja, hogy a tan t­nonciskola utolsó évfolyamát sike­resen elvégezte, vagy hogy annyi ismerettel, amennyit ez az évfolyam nyújt, rendelkezik, f) a tanoncot az 1922. évi XII. t.-c. 102. §-ának első bekezdése alapján segédi vizsgálat megismerését kérni. Ez a rendelet az 1941. évi május hó 1. napján lép hatályba. Nevek a szeretetház aranykönyvéből: A szeretetház részére az elmúlt hónap folyamán a következő adományok foly­­ta­k be: Lőrincsek Lajos 1.06, Ruzicska Ferenc 1.06, Nagy Imre 1, Tóth József 1.06, Bene Géza 1.06, Bederna Jánosné 5, Bognár Nándor 1.06, Deutsch Pál 1.06, Karsai József 5, Beleznay János 1.06, Martha Sándor 1.06, Bergmann Konrád 1, Horti József 5, Mancsuska József 1, Reck Kulcsár Lajos 108, Nagykovácsy Milenkó 30, Reinitz Miksáné 30, Beck Emil 2, Frenkel Sámuel 3, Tenczer László, 1.06, Makán János 1.06, Fekete Sándor 1.20, Bpesti Szabóip. Hit. és Term. Szöv. 10, S Somoskői József perselygyüjtése 8.57, SzDSz perselygyüjtése 1.44, Vári Péter 5 pengőt. A nemes adományozóknak há­lás köszönetünket tolmácsoljuk. FÉRFISZABÓK KÖZLÖNYE 3. I. osztályú szabómunka­­ együtt biztosítja I. osztályú tisztító $ a legjobb vevőkört KULCSÁR és HUPPERT ll!llllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllll!!llllllllllll!llll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllll!IIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Szabó árak! Express autószolgálat. Rózsa­ u. 105-107. Jelentkezzenek a pótanyagok feltalálói A tengerentúli beszerzési forrá­sok elzáródása következtében az anyagokban mutatkozó hiány egyre nagyobb körben jelentkezik. Azok a kormányintézkedések, amelyek az anyagok felhasználásának szabá­lyozására irányulnak, a még meg­lévő és hozzáférhető készleteknek részben a honvédelem szolgálatába állítását, részben arányosan szét­osztását célozzák. A kormány és az anyaggazdálkodást intéző szer­vek teljes tudatában vannak a kis- és kézműipar továbbfoglalkoztatá­­sához fűződő közgazdasági és szo­ciális érdekeknek és azokat a lehe­tőség szerint eddig is támogatták. A huzamos idő óta tartó utánpót­lási nehézségek azonban tovább­­menő intézkedéseket követelnek: mind szélesebb körben kell pót- és helyettesítő anyagok használatára rátérni. E tekintetben meg is tör­téntek igen figyelemre méltó intéz­kedések, de úgy véljük, hogy to­vább kell menni és a pót- vagy he­lyettesítő anyagok felkutatásába be kell vonni az iparosság széles rétegeit. Valószínű, hogy számos olyan anyagunk van, amelyek megfelelő­­ átalakítással több nélkülözött­­ anyag részleges vagy teljes pótlá­sára alkalmasak,­­ és hogy van­nak olyan technikai megoldások is, amelyek bizonyos anyagok fel­­használását mellőzhetővé teszik és az így felszabaduló anyagok másutt mutatkozó hiány enyhítésére len­nének fordíthatók. Annak felderí­tése, hogy melyek azok az anya­gok, amelyek a hadigazdálkodás szempontjából kevésbbé fontos, vagy olyan anyagokkal helyette­síthetők, amelyeknek bővében va­gyunk, vagy amelyeknek felhasz­nálására eddig azért nem került sor, mert alkalmasságuk megisme­résére nem fordítottunk figyelmet, továbbá, hogy milyen új technikai eljárások bevezetésével lennének bizonyos anyagok más olyan anya­gok pótlására igénybevehetők, me­lyekben szükség mutatkozik, a gyakorlati élet képviselőinek, tehát elsősorban az anyagokat feldolgozó és felhasználó iparosoknak a fel­adata. Erre a honvédelmi, nemzetgazda­sági és szociális nézőpontból rend­kívül fontos kérdésre felhívjuk az iparosság figyelmét, hogy ez ügy­ben tanácsért, illetve útbaigazításért forduljanak az Ipartestülethez. A találékony, magát minden helyzet­ben feltaláló kisiparosaink bizo­nyára számosan lesznek olyanok, csak az anyagutánpótlásnak pót­anyagokkal való megoldására élet­revaló ötletekkel tudnak szolgálni. Talán már vannak olyanok is, akik maguk felkutatta pótanyagokat használnak és ezek szívesen tennék eljárásukat hazafias érzésből köz­­kinccsé, ha arra módjuk volna. Esetleg többen kísérleteznek ilyen anyagokkal, azonban megfelelő be­rendezés hijján nem tudják azokat olyan használható állapotba hozni, hogy alkalmazásukra sor kerülhes­sen, noha megfelelő eszközökkel tö­­kéletesíthetők volnának. Meggyőző­désünk, hogy ezen a téren a kézmű­vesipari társadalomban szép és hasznos eredményekre vezető ne­mes vetélkedés fog kifejlődni. Szabóipari irányárakat kér a vidék férfiszabóiparossága A kitűnően szerkesztett „Pécsi Iparos Hírlap“ írja az alábbi igen megszívlelendő sorokat: * A szabóipari irányárak nemcsak a fővárosi szabómestereket érintik és érdeklik, hanem országosan minegy 15.000 szabómester érdekelt fél az irányárak terén. Le kell szö­geznünk azt a szomorú tényt, hogy nemcsak a fővárosban uralkodott a tisztességtelen verseny, hanem vi­déken még jobban, ahol nem volt ismeretlen a 8—10—12 pengős fa­zonár sem. A helyzet azóta sem lett rózsásabb és most bosszulja meg magát a ceruza nélkül való kalku­láció, amikor az irányárak rende­zésének kérdése került napirendre. Mi képezte vidéken az alapot, amelyhez az időközti munkabér­rezsiköltség drágulást hozzá lehet számítani? Ezért tartjuk elengedhe­tetlennek, de egyúttal méltányosnak is­, hogy a hatóságok ne büntessék a számolni nem tudó kisiparost, ha­nem siessenek a kisiparosok ezreit és ezreit inkább felemelni és ré­szükre olyan irányárakat előírni, amelyekből meg tudják fizetni a tör­vényes munkabéreket, fedezni tud­ják megnövekedett rezsijüket és ma­guk is megtalálják tisztességes pol­gári hasznukat. Ezért országos kisipari érdek, hogy a hatóságok a vidéki irány­árak megállapításánál a fővárosi irányárakból induljanak ki és ha a fővárosban is irányító szerepet ját­szik a munkabér és a tényleges re­zsiköltség, úgy a vidéki irányárak sem állapíthatók meg másképpen, mint a minimális munkabérek, a tényleges rezsiköltségek és az ipa­ros tisztességes hasznának figye­lembe vétele mellett.

Next