Férfiszabók Közlönye, 1942 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1942. június / 6. szám
Fedezet nélküli kisipari hitel A Keresztény Iparosok Országos Szövetsége a budapesti ipartestületek elnökeivel, valamint a Budapesti Kisipari Hitelintézet újonnan kinevezett vezérigazgatójával nagyjelentőségű értekezletet tartott, melyen az iparosság hitelellátását vitatta meg. A felszólalók egyértelműen megállapították, hogy milyen nagy jelentősége van a termelés szempontjából a kisipari hitelnek. A keresztény kisiparosság sajnos túlnyomó nagy százalékban nem rendelkezik megfelelő forgótőkével. Ennek következtében termelésében nagyon sokszor fennakadást szenved. Így tehát tőkét nemhogy nem tud gyűjteni, hanem még a megélhetése sincs teljes egészében biztosítva. A kormányzat évekkel ezelőtt a különböző ipari érdekképviseletek sürgetésére ú. n. fedezetnélküli kisipari hitelintézményt állított fel. Ez minden különösebb bankszerű fedezet nélkül 500 pengő erejéig — az iparos becsületére alapozva — szolgáltatott olcsó kamatozású és kedvező visszafizetési lehetőségű hitelt. A nyersanyagok drágulása következtében ez az 50 pengős hitelkeret vásárló értékében majdnem a felére csökkent. Éppen ezért kívánatos, hogy az 500 pengős hitelkeretet legalább 1000 pengőre emeljék fel, hogy a régi vásárlóértéknek megfelelő legyen. A második kívánság, mely az értekezleten elhangzott, — melynek különösen Módi János Kiosz ügyvezető adott hangot, — viszont oda irányult, hogy a főváros, ugyanúgy az állam is, 100.000— 100.000 pengővel emelje fel a hivitelösszeget, mert sajnos ma az a helyzet, hogy a február-márciusban beadott hiteligénylési kérelmeket csak júniusban tudják kielégíteni. Ugyanis nem áll kellő mennyiségű pénz rendelkezésre. Felmerült egy nagyon érdekes és megszívlelendő elgondolás is. Ennek lényege az, hogy az iparos ne csak az államtól és közűléitől várjon támogatást, hanem összefogással a saját erejéből is segítsen egymáson. Vannak iparosaink elég szép számmal, akik bankszámlát tartanak, és forgótőkéjüket különböző bankokban helyezik el. Ha ez a sokfelé szétszórt tőke a Budapesti Kisipari Hitelintézetnél vonatnék össze és minden egyes kézműves iparos forgótőkéjét ennél a banknál kezeltetné, úgy bizony sok miliő pengő gyűlne össze. Ebből a sok millióból lehetne áldásosan fejlesztteni a kisipari hitelakciót. Nem egyéb ez, mint az oly sokszor hangoztatott iparos szolidaritás és annak az aranyközmondásnak a gyakorlati életbe áldásosan történő átültetése: ,,Segítsünk egymáson — az Isten is megsegít bennünket.“ Jó példával azonban mindenesetre az ipartestületnek kell előljárni. Nem beszélve az Ipartestületek Országos Központjáról. Ezek a közü-Pinknperz János úr, ipartestüle-tünk elnöke az Iparos Hírlap részére írta az alábbi igen érdekes, tartamas és konkrét adatokat tartalmazó cikkét. „Minden iparágban rohamosan mutatkozik a képzett munkások hiánya. Ennek orvoslását csak a már égetően halaszthatatlan tanoncképzés problémájának gyökeres megoldásával lehet elérni. Ez év tavaszán nagy hullámokat vert fel a tanonckérdés megoldása. Különböző értekezleteken, tanárok, ügyvédek, papok, politikusok, iskolaigazgatók mind külön-külön a maguk elgondolásuk szerint, mint a csalhatatlan próféta, tárták a nagy nyilvánosság elé javaslataikat. Leszögezhetjük, hogy egyben mindnyájan azonos nézetet vallottak. Mindannyian bűnbakul a tanonctartó iparosokon ütöttek. Pedig ezek a tisztes iparosok Hazánknak értékes, hazafias, polgárokat neveltek. Ipari tudásukat egymás kezébe tették le. Továbbvitték, fejlesztették és a művészet magasabb fokára emelték a patinás múltú kézművesipart. Nyilvánvaló tehát, hogy a Hazáját szerető magyar iparos, mindenkor a nemzet büszkesége kell, hogy legyen. Csodálatos, hogy azt az iparosságot, amely számos generációt nevelt, senki sem tartotta szükségesnek meghallgatni. Nem voltak arra kíváncsiak, várjon milyen okok, milyen hibák gátolják az az iparosképzést. Azt sem érdeklődték meg az iparosságtól, vájjon miként lehetne újból helyes vágányra terelni ezt a kérdést. Nem kívánták a kézművesiparos — fejlődött szociális és a gazdasági viszonyok folytán — megváltozóst, tehát új gazdasági életben dolgozó és a jövő tovvábbépítőinek gazdag tapasztalatait meghallgatni. Pedig higgyék el a megváltást ígérő próféták, hogy a tanonckérdést maradéktalanul megoldani, — főként a kézműves iparban — az iparok sokágú és széles letek, csak a budapesti és pestkörnyéki ipartestületeket értve, több mint másfélmillió pengőt forgalmaznak évente. Ha ez a másfélmillió pengő a Budapesti Kisipari Hitelintézet kezelésében állana, micsoda friss vérátömlesztés lehetne a vérszegény kisiparos gazdasági életbe eszközölni. Vezetésem alatt álló Budapesti Férfiszabók és Fiúruhakészítők Stantestülete ezúttal is az élre áll. A legközelebbi elöljárósági ülésen rjégződési kívánalmail gyorsan átületi a! tüdő tanoncszerető iparosok nélkül, tisztán csak politikai fellángolással, vagy hangzatos szólamokkal megoldani nem lehet. Minden más megoldás, amelyet az iparosok mellőzésével akarnak elintézni, csak másod- és harmadrendű munkaerőt fog nevelni. Ez csak a gyári tömegtermelés igényeit elégítheti ki, mégpedig a jövőbeli önállósulási lehetőség kilátástalan reményeivel. Már az 1938. évben Debrecenben megtartott Országos Iparoskongresszuson rámutattunk arra, mi az oka a tanoncnevelés visszafejlődésének. De megjelöltük azt az utat is, melyen a társadalom minden rétegének összefogásával az ország érdekeinek megfelelően el kell indulnunk. Az tagadhatatlan, hogy nagyobb mértékben selejtes tanoncanyaggal rendelkezünk. Ez pedig adódik abból, hogy a szülő gyermekét eltartani nem tudja, sajnos annak keresetére van utalva. Már az iskolaszünet alatt, vagy elemi iskola végzettsége után kifutó szolgálatba lép a könnyen befolyásolható gyermek, így kicsúszik a szülők nevelő felügyelete alól. Lassan utcagyerek lesz. Megszokja a munkanélküliséget. Ennek következtében már a tökéletes, becsületes és folyamatos munkára nevelés csak ritkán sikerülhet. Maradna a jobb anyag. Ezek szülei szintén iparosok. Gyermeküket nagy gonddal ipari pályára akarják nevelni. Esetleg az ipari üzlet átöröklése vagy átvétele van kilátásban. Ez a réteg számot nem tevő — kicsi. Hátra van az ú. n. középosztály, mely ma még mindig érthetetlenül idegenkedik az ipari pályától. Továbbá a vidéki gyermekek, kiket miként a múlt is bizonyítja, mindig a legjobban lehetett kiképezni. Nézzük csak az előbbit. A középosztály miért nem adja gyermekét ipari pályára? Azért, mert az önállóság lehetősége óriási módon visszafejlődött, különösen a kézműiparban. Nem óhajtja tehát gyermekét örökös bérmunkásnak nevelni. Bors határozatokig kimondja, hogy forgótőkéjét, az utolsó fillérig a Budapesti Kisipari Hitelintézetnél helyezi el. Merem hinni, remélni és bíízom benne, hogy ezt a példát az Ipar és a többi ipartestületek is követik, de nyomásba lépnek a kézművesiparos kartársak is és ha ez megtörténik, akkor bátran és emelt fővel mutathatunk rá erre és kérhetjük az állam és főváros támogatását. Prokopecz János, elnök, Izemisza Géza még iparügyi miniszter korrában Debrecenben az Országos Iparoskongresszuson megállapította, hogy az ország kézművesiparossága az elszegényedés felé halad. Ezek okaira az iparosság számos esetben rámutatott. Rámutatott arra, hogy az önálló kézműiparosok munkaterületeit mind nagyobb mértékben kisajátítják az ipartól idegenek. A különböző vállalatok, áruházak, melyek gyáripari engedéllyel tömegtermelés helyett egyéni kiszolgálásra rendezkedtek be. Nagyobb és nagyobb mértékben állítják szolgálatukba a kézművesek műhelyeiben tanult segédeket. Ezzel egyre több és több kézműipari önálló egzisztenciát gyűrnek maguk alá és ezeket a csak nekik dolgozó, iparjoggal ellátott bérmunkássá süllyesztik le. Ezt látva, a középosztály természetesen kilátástalan jövőt vél az iparban, így a kézművesipari pálya elkerülésével mindenféle más pályán keresi gyermekének biztosabb kenyerét, boldogabb jövőjét. Keressük továbbá azokat az okokat, melyek miatt nem lehet a vidéki gyermeket tanoncnak városi viszonylatban felvenni. Megállapíthatjuk elsőnek, hogy a vidéki szülő gyermekének ellátásáról gondoskodni nem képes. A tanonctartó mester, a megkisebbedett munkaterülete kevesebb keresetéből a tanonctartással kapcsolatos szociális fejlődéssel járó költségeket, az ellátást, valamint egyéb felmerült kiadásokat vágya, akarata szerint fedezni nem tudja. Mi tehát a teendő? Nemzeti felemelkedésünk követeli a kézművesipar integritásának visszaállítását azzal, hogy törvényerővel adják viszsza az áruházak által kisajátított munkaterületeket. A kereskedők semmi formában ipart ne űzhessenek. Gyáripari engedéllyel pedig csak tömegtermelést lehessen űzni, míg az egyén kiszolgálása kizárólag csak a képesítéssel rendelkező kézműves birtoka legyen. Húzódik a tanonckérdés problémájának megoldása Irta: Prokopecz János ipt. elnök. ■ A mellékelt csekklapon küldje be adományát a had.——Anttcánnak XIII. évfolyam 6. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Szerkeszti: Megjelenik havonta egyszer. BUDAPEST, IV. REÁLTANODA-U. 16 KISS LÁSZLÓ Előfizetési díj egy évre ............. 6*P Telefon: 3-851-24 ipt. Illetgie Az ipartestület tagjai, díjtalanul kapják.