Férfiszabók Közlönye, 1943 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1943. február / 2. szám

­ A mérték után dolgozó egyenruhaké­­szítő iparosok szövetellátását a Honvé­delmi Minisztérium biztosította éspedig az Országos Ruházati Intézeten keresztül. A Honvédelmi Minisztérium ezen intézkedé­sét a katonaszabók méltán sérelmezték. Az Országos Ruházati Intézet ugyanis igen nagymértékben foglalkozik egyen­ruha készítéssel. Tehát a kézműves kis­iparnak verseny­társa. Az érdekeltek ag­gályosnak tartották, hogy a versenytárs lássa el őket szövettel. Ezen panasz or­voslása végett az ipartestület illetékes he­lyen eljárt. A mérték utáni szabóság külföldi szö­vetellátása tekintetében a német és olasz piacra voltunk utalva. Számottevő behoza­tali nehézségeket nem tapasztaltunk, a szö­vetek mennyisége és minősége tekinteté­ben figyelemmel a háború negyedik évé­re, továbbá tekintettel arra, hogy az anyagok nagy része műroszból készült, teljesen indokolt panaszokat nem hallot­tunk. Az árak tekintetében azonban meg kell említeni, hogy azok bizony eléggé magasak voltak. Az ú. n. tömegtermelés, konfekciós ipar szövetellátása tekintetében súlyos panaszok voltak. A kereskedelem átállí­tásával a konfekciós iparosaink rendkívül súlyos, szinte válságos helyzetbe kerültek. Konfekciós iparosaink nagy része ugyanis eddig szinte kizárólag bérmunkával foglal­kozott. A megszűnt zsidó ruhakereskedel­met pedig nem tudta pótolni az átállított keresztény ruhakereskedelem. Itt tehát már munkakiesés állott elő. A textil kis- és nagykereskedelem pedig nem volt ab­ban a helyzetben, hogy a most már a sa­ját számlájára dolgozó konfekciósokat kellő mennyiségben lássa el szövettel. Máskülönben is a konfekciós iparosok haszonkulcsát szabályozó rendelkezések következtében súlyos anyagi hátrányba került akkor, ha a szövetet nem a gyár­ban, hanem a kereskedelemben szerezte be, mert ez utóbbi esetben is a szövet gyári eladási árát kellett árverésébe be­állítani. Ez pedig azt jelentette, hogy a konfekciós iparos viselte a szövet kis- és nagykereskedői haszonkulcsát. Ezen a helyzeten változtatandó, igye­kezett az ipartestület a konfekciósokat oly helyzetbe juttatni, hogy a szövetet közvetlenül a gyártól is beszerezhessen. Meglehetős nehéz és nagy munka volt ez, mert a gyárosok hallani sem akartak ar­ról, hogy a konfekciós iparosokkal szóba álljanak. Az év folyamán felállított Tex­tilközpont engedelmével, majd a Buda­pesti Kereskedelmi és Iparkamara köz­benjárásával egyes szövetgyárak az év végén az ipartestületben megalakult Kon­fekciós Csoport tagjait végre mégis csak ellátták szövettel,, ugyanúgy bélésárúval is. Ez a szövetellátás december közepe felé kezdődött, rövid 16 nap alatt 5829 méter különböző minőségű típusszövetet 61.802 P 01 fillér értékben sikerült szét­osztani 65 iparos között. Természetesen ezzel az akcióval nem elégedhettünk meg és elgondolásunk szerint az összes szövet­­gyárakat ebbe a mozgalomba bekapcsol­juk, hogy minden egyes konfekciós ipa­rosnak kellő mennyiségű gyári szövet áll­jon rendelkezésére. Figyelmet érdemel az a tényállás is, hogy az ipartestület közbenjárására a Közellátási Minisztérium a Hangyán ke­resztül, hadbavonult iparosaink, valamint a kereskedelem átállításával munka nél­kül maradt összesen 78 konfekciós iparos műhelyében 16.000 darab különféle ruhadarab 160.000­­ munkabér értékben készíttetett el. A szövetellátás terén megszüntetendő­nek véljük azt a lehetetlen helyzetet, hogy az ú. n. hónaljkereskedelem még mindig rendelkezik megfelelő mennyiségű és mi­­nőségű szövetekkel, természetesen a hiva­talosan megállapított áraknál 100, néha 100 százalékos felárral magasabb érték­ben. A rendelt szabóság műrostos anyaga tekintetében kívánnivalókat tapasztal­tunk és reméljük, hogy a kifogásokat és panaszokat sikerül figyelembe venni a műrostanyagok előállításánál. A konfek­cióipar kizárólag típusanyagokból dolgo­zik, itt is magán viseli a termelés a mű­részanyagok hiányosságát. A kötöttgazdálkodás hozta magával, hogy az ipartestület egyre jobban bekap­csolódik a különböző ipari alapanyagok, félkész gyártmányok szétosztásába. E­bseben elsősorban megemlékeznünk kell a cérnaellátásról. Az év első felében a cérna minősége tekintetében panaszok nem voltak. A színezés bár nem volt min­dig a kívánalmaknak megfelelő, azonban az e téren elhangzott kifogásokat orvo­solni voltunk képesek. Az év második felében már súlyos panaszok és kifogások hangzottak el amiatt, hogy a varrófonalak 60°/a műrostból készült. Nem vitás hogy a műrost varrófonalakat is fel lehet hasz­nálni, sőt miután egyre kevesebb a pamut­anyag fel is kell használni. Nem vitás azonban az sem, hogy műrosttal nem le­het a ruhadarab minden egyes részét meg­varrni. Oda kell tehát hatnunk, hogy a legszükségesebb helyeken történő varrás­hoz megfelelő pamutfonál álljon iparosa­ink rendelkezésére. Az év második felében mint jelentettük már 60°/o műrost és 40% pamut varrófonalat kellett kiosztani. Év végére a műrostanyagban is hiány állott elő a 60% műrostnak már csak 75%-át oszthattuk szét. Eddig öt varró­fonál kereskedő útján juttattuk el a varró­fonalat tagjainkhoz, a tagok kérelmének szolgálása érdekében azonban a múlt év októberében minden egyes kerületbe fel­állítottunk egy-egy elosztószervet. Az anyaghivatal rendelkezése értelmé­ben minden egyes iparosnak havonta sa­ját maga és az általa foglalkoztatott min­den egyes bejelentett segéd után 2500 yard, leszerződtetett tanonc után pedig­­ 1250 yard varrófonalat juttatunk ha­­­­vonta. Ezenkívül azon konfekciós és be­­l­dolgozó iparosok, akik hitelt érdemlő­­ módon igazolták, hogy nagyobb mennyi­­­­ségű munkával rendelkeznek, igényeiket pótcérna formájában kielégítettük. Az el­múlt év folyamán 38.640 iparos között 260.749 orsó varrófonalat osztottunk szét a havi rendes kiutalás keretében, 34.699 orsó varrófonalat pedig pótcérna formá­jában, összesen 304.448 orsót osztottunk szét. Iparosaink panaszolják, hogy a műrost varrófonalat felhasználni nem képesek, ennek következtében nagyobb mennyisé­gű, mintegy 3180 orsó műrost fonál ma­radvánnyal zártuk az évet. E helyen kell kérni és figyelmeztetni tagjainkat, hogy igyekezzenek a műrostfonalat felhasznál­ni, vagy legalább is tartalékolni, nehogy arra a nem várt esetre, ha a műrost ellá­tás terén akadályok keletkeznének ,­­varrófonál nélkül maradjanak. Az ipartestület közbenjárására a fazo­nok merevítése céljából az elmúlt év fo­lyamán az anyaghivatal havi 100 kg, ösz­­szesen 600 kg enyvet utalt ki. Ezt az eny­­vet Vskg-os adagokban 1605 iparos között osztottuk szét. December hónap folyamán ugyancsak az ipartestület közbenjárására már dextrint is kapnak iparosaink, ugyancsak havi 20/a mázsa mennyiségben. Dextrint pedig december hónapban 327 iparos között 168­2 kg-t osztottunk el. Természetesen ez a mennyiség úgy az enyv, mint a dextrin tekintetében kevés, a szükségletet nem fedezi; reményünk van azonban arra, hogy a folyó évben már sikerül nagyobb mennyiséget bizto­sítani. Súlyos és nehezen orvosolható pa­nasz van a faszénhiány miatt. A panasz okát ismerjük, mely egyrészt a vagon­­hiányok miatt állott elő, másrészt pedig mert a magánháztartások tüzelőszer hiá­nya miatt faszénnel fűtik a lakásokat. Az előbbi hiány orvoslása rendkívül ne­héz. Az utóbbi azonban megoldható, s az anyaghivatal közbenjárásunkra intézke­dett is, hogy 1943 januárjától kezdve a rendelkezésre álló faszénmennyiség első­sorban az ipar, így többek között a fér­fiszabóipar rendelkezésére álljon. Tagjainkat az év folyamán több ízben figyelmeztettük arra, hogy a szövethulla­dékokat gyűjtsék és kizárólag az e célra felállított állami szerv gyűjtőinek adják, mert az az iparos, aki ezen intézkedés­nek nem felel meg, cérnaellátásban nem részesül. III. Munkás­viszonyok, munkabérek. Iparunknak másik igen fontos terme­lési térnyezője a munkabér és a munkás­kérdés. Amióta a legalacsonyabb munka­­bérrendeletet életbe léptették és annak végrehajtása felett az ipartestület a leg­szigorúbban őrködik, e téren érdemlege­sebb panaszt, kifogásolnivalót nem ta­pasztaltunk. Az elmúlt évben munkabér­­emelés nem­ történt. Ezzel szemben azon­­ban beállott az az állapot, hogy egyes munkavállalók a törvényesen megállapí­tott legalacsonyabb munkabérért munkát vállalni hajlandók nem voltak. Minthogy azonban a munkabértöbbletet áthárítani a fogyasztóra a fennálló törvényes rendel­kezések értelmében nem szabad, a mun­kabértöbbletet iparosainknak kellett vi­selniük. Az elmúlt év folyamán a munkabér­megállapító bizottság tárgyalta a bedol­gozó iparosok azon kérelmét, hogy az u. n. 18, illetve 17 fillér óránkénti üzem­költség emeltessék ezek, mert az üzemi költségből fedezendő kellékek stb. árai­ban a legutóbbi megállapítás óta több mint 100 százalék emelkedés állott be. A bedolgozó iparosság ezen kérelmét a­­ munkabérmegállapító bizottság javasolta. Az Iparügyi Miniszter úr azonban jelen­tésünk megtételéig a munkabérmegálla­pító bizottság ezen javaslatát még nem erősítette meg. Az 1942-es év folyamán iparosaink munkaidejének korlátozására vonatkozó rendelet továbbra is felfüggesztve marad, a túlóradíjak megfizetésének kötelezett­ségével. Munkavállalóink az elmúlt évben, is élvezték a fizetéses szabadság előnyeit és igénybe vehették az utazási kedvez­ményt is. Az elmúlt év folyamán — munkaköz­vetítőnk jelentése szerint — munkás- s hiány volt. Ez annak tudható be, hogy­­ munkavállalóink egy része katonai szolgá- l latra vonult be. A munkáshiány különö­­­­sen a tömegtermelő iparban volt érez­hető és olykor-olykor a termelés emiatt akadozott is. Az ipartestület Munkaközvetítő Hivata­lánál az elmúlt év folyamán 4673 segéd jelentkezett munkába állításért. Iparo­saink 5160 esetben kértek. Tehát 487 munkahely maradt üresen, összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az­­ 1942-es esztendő munkaviszonyai jelentő­­­­sebb és érdemesebb kifogásolnivalót nem­­ mutattak fel. Munkavállaló munkatár­saink nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a termelésben fennakadás nem állott be. IV. Árkérdés. A vállalati árak rendezése terén az el­­­­múlt év folyamán meglepetésszerűen meg­­­­jelent a Közellátásügyi Miniszter úr egy rendelkezése, melynek értelmében a szö­vetutánpótlási árat 4—10 százalékban ál­lapították meg. Ez a rendelkezés a mér­ték után dolgozó szabóságot rendkívül súlyosan érinti, és éppen azért az ipar­­testület a rendelet módosítása érdekében megfelelő intézkedéseket tett folyamatba. A mérték után rendelésre dolgozó sza­bóságban a vállalati árak tekintetében rendelkezést eddig nem kaptunk. Még ma is érvényben van a Minisztertanács által az 1939. év augusztusában kiadott azon rendelkezés, melynek értelmében az 1939. év augusztusában érvényben lévő vállalati áraknál magasabbakat a szabó­mesterek nem számíthatnak, illetőleg a vállalati árakban lévő munkadíjat 40 szá­zalékkal emelhetik. Az elmúlt év decem­berében a Közellátási Miniszter úr rende­lettervezetet juttatott el az Ipartestület­hez, mely az új vállalati árak megállapí­tását szabályozná. Miután ezen rendelet­­tervezetben foglaltak végrehajtása a gya­korlati életben rendkívül nehéz volna, örökös félreértésekre és súrlódásra adna alkalmat, az ipartestület tárgyalásokat folytat a Közellátási Minisztériummal és kéri, hogy a bruttó­ nettó haszonkulcsos rendelés vonatkozzék a mértékszabóságra is, vagyis oly rendelet, ahol a munkabé­rek bizonyos százaléka volna a régió, a munkabér az üzemköltség és az anyagár együttesének bizonyos százaléka pedig a haszon. Ezzel a rendelettervezettel kapcso­latban kéri az ipartestület a szövetután­pótlási ár százalékos felemelését is. A tömegtermelő férfiszabóiparban, da­cára fáradozásunknak, még mindig élet­ben van a 130.000—1941. Á. K. sz. ren­delkezés, mely nem engedi meg, hogy ha a tömegtermelő férfiszabóiparosok a kő­­kereskedelemben szerzik be szövetüket, nem a tényleges beszerzési árat, hanem a szövet gyári eladási árát számíthassák fel. Miután előreláthatólag a rendeletet módosítani nem fogják, kényszerült az ipartestület, mint előbbi helyen már je­lentettük, a konfekciósokat oly helyzetbe hozni, hogy szövetet közvetlenül a gyár­ban vásárolhassanak. A V. Közmunkák. Dacára a háborús anyaghiánynak, a közmunkaalkalmak megfelelő módon biz­tosították a közszállítási iparosaink meg­élhetését. Igaz ugyan, hogy évközben egyes nyersanyagokat a gyárak képtele­nek voltak időre szállítani, mégis nagy általánosságban fenti megállapításunkat kellett leszögezni. A közszállítási munká­kat végző iparosaink 90 százaléka az Iparosok Országos Központi Szövetkeze­tén és ezek tagszövetkezetein keresztül bonyolították le a közszállítási munká­kat. Úgy az IOKSz, mint a szövetkezetek működése az 1942. év folyamán rendes körülmények között nyugodt mederben zajlott le. Sajátságos tünetként kellett tapasztal­nunk, hogy egyre többen óhajtanak olya­nok a közszállítási munkálatok elvégzé­sébe belekapcsolódni, akiknek ehhez meg­felelő szakképzettségük és felkészültségük nincsen. Ezek rendszerint hangzatos ne­vek alatt és megfelelő protekciók igény­­bevételével óhajtanak szövetkezetet ala­kítani és így munkát szerezni. A nyert megbízatásokat azonban nem maguk végzik el, hanem a tényleges közszállí­tási iparosokkal végeztetik el. Ennek az a káros következménye van, hogy a nem nagyon nagymérvű munkaalkalom a sok vállalkozó között szétforgácsolódik­, ez pedig a rentabilitás kárára írandó. Tárgyalásokat folytattunk a Honvé­delmi Minisztériummal is, hogy a köz­szállítási bedolgozó iparosok munkadíját is emelni kell, mert a 68 filléres órabér ma már nevetségesen alacsony. A Mi­nisztérium az előterjesztett kérelmet jo­gosnak találta és ígéretet tett, hogy a közeljövőben a közszállítási szabók mun­kadíját 25 százalékkal emelik. VI. Iparfejlesztés, az ipartestület oktató működése, ipari szakoktatás és mester­vizsgák. Dacára a háborús nehézségeknek, az ipartestület vezetősége az iparfejlesztés terén igyekezett maradandót alkotni. Az ipartestület elöljárósága az arra hivatott szervein keresztül a tanoncképzésre, az iparosifjúság szakmai nevelésére, az ipari utánképzésre, utánpótlásra, rendkívül nagy súlyt helyezett. Különböző tanfolyamokat rendezett, mert úgy találta, hogy az ipar jövője, a jövendő iparosának boldogulása a foly­tonos utánképzésen, tanuláson nyugszik, így az elmúlt év folyamán négy alka­lommal rendeztünk könyvelési tanfolya­mot, melyen 110 hallgató vett részt. Az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetőségé­nek engedélyével 4 Ízben rendeztünk FÉRFISZABOK KÖZLÖNYT: 2. szám­.

Next