Férfiszabók Közlönye, 1943 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1943. február / 2. szám
A mérték után dolgozó egyenruhakészítő iparosok szövetellátását a Honvédelmi Minisztérium biztosította éspedig az Országos Ruházati Intézeten keresztül. A Honvédelmi Minisztérium ezen intézkedését a katonaszabók méltán sérelmezték. Az Országos Ruházati Intézet ugyanis igen nagymértékben foglalkozik egyenruha készítéssel. Tehát a kézműves kisiparnak versenytársa. Az érdekeltek aggályosnak tartották, hogy a versenytárs lássa el őket szövettel. Ezen panasz orvoslása végett az ipartestület illetékes helyen eljárt. A mérték utáni szabóság külföldi szövetellátása tekintetében a német és olasz piacra voltunk utalva. Számottevő behozatali nehézségeket nem tapasztaltunk, a szövetek mennyisége és minősége tekintetében figyelemmel a háború negyedik évére, továbbá tekintettel arra, hogy az anyagok nagy része műroszból készült, teljesen indokolt panaszokat nem hallottunk. Az árak tekintetében azonban meg kell említeni, hogy azok bizony eléggé magasak voltak. Az ú. n. tömegtermelés, konfekciós ipar szövetellátása tekintetében súlyos panaszok voltak. A kereskedelem átállításával a konfekciós iparosaink rendkívül súlyos, szinte válságos helyzetbe kerültek. Konfekciós iparosaink nagy része ugyanis eddig szinte kizárólag bérmunkával foglalkozott. A megszűnt zsidó ruhakereskedelmet pedig nem tudta pótolni az átállított keresztény ruhakereskedelem. Itt tehát már munkakiesés állott elő. A textil kis- és nagykereskedelem pedig nem volt abban a helyzetben, hogy a most már a saját számlájára dolgozó konfekciósokat kellő mennyiségben lássa el szövettel. Máskülönben is a konfekciós iparosok haszonkulcsát szabályozó rendelkezések következtében súlyos anyagi hátrányba került akkor, ha a szövetet nem a gyárban, hanem a kereskedelemben szerezte be, mert ez utóbbi esetben is a szövet gyári eladási árát kellett árverésébe beállítani. Ez pedig azt jelentette, hogy a konfekciós iparos viselte a szövet kis- és nagykereskedői haszonkulcsát. Ezen a helyzeten változtatandó, igyekezett az ipartestület a konfekciósokat oly helyzetbe juttatni, hogy a szövetet közvetlenül a gyártól is beszerezhessen. Meglehetős nehéz és nagy munka volt ez, mert a gyárosok hallani sem akartak arról, hogy a konfekciós iparosokkal szóba álljanak. Az év folyamán felállított Textilközpont engedelmével, majd a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara közbenjárásával egyes szövetgyárak az év végén az ipartestületben megalakult Konfekciós Csoport tagjait végre mégis csak ellátták szövettel,, ugyanúgy bélésárúval is. Ez a szövetellátás december közepe felé kezdődött, rövid 16 nap alatt 5829 méter különböző minőségű típusszövetet 61.802 P 01 fillér értékben sikerült szétosztani 65 iparos között. Természetesen ezzel az akcióval nem elégedhettünk meg és elgondolásunk szerint az összes szövetgyárakat ebbe a mozgalomba bekapcsoljuk, hogy minden egyes konfekciós iparosnak kellő mennyiségű gyári szövet álljon rendelkezésére. Figyelmet érdemel az a tényállás is, hogy az ipartestület közbenjárására a Közellátási Minisztérium a Hangyán keresztül, hadbavonult iparosaink, valamint a kereskedelem átállításával munka nélkül maradt összesen 78 konfekciós iparos műhelyében 16.000 darab különféle ruhadarab 160.000 munkabér értékben készíttetett el. A szövetellátás terén megszüntetendőnek véljük azt a lehetetlen helyzetet, hogy az ú. n. hónaljkereskedelem még mindig rendelkezik megfelelő mennyiségű és minőségű szövetekkel, természetesen a hivatalosan megállapított áraknál 100, néha 100 százalékos felárral magasabb értékben. A rendelt szabóság műrostos anyaga tekintetében kívánnivalókat tapasztaltunk és reméljük, hogy a kifogásokat és panaszokat sikerül figyelembe venni a műrostanyagok előállításánál. A konfekcióipar kizárólag típusanyagokból dolgozik, itt is magán viseli a termelés a műrészanyagok hiányosságát. A kötöttgazdálkodás hozta magával, hogy az ipartestület egyre jobban bekapcsolódik a különböző ipari alapanyagok, félkész gyártmányok szétosztásába. Ebseben elsősorban megemlékeznünk kell a cérnaellátásról. Az év első felében a cérna minősége tekintetében panaszok nem voltak. A színezés bár nem volt mindig a kívánalmaknak megfelelő, azonban az e téren elhangzott kifogásokat orvosolni voltunk képesek. Az év második felében már súlyos panaszok és kifogások hangzottak el amiatt, hogy a varrófonalak 60°/a műrostból készült. Nem vitás hogy a műrost varrófonalakat is fel lehet használni, sőt miután egyre kevesebb a pamutanyag fel is kell használni. Nem vitás azonban az sem, hogy műrosttal nem lehet a ruhadarab minden egyes részét megvarrni. Oda kell tehát hatnunk, hogy a legszükségesebb helyeken történő varráshoz megfelelő pamutfonál álljon iparosaink rendelkezésére. Az év második felében mint jelentettük már 60°/o műrost és 40% pamut varrófonalat kellett kiosztani. Év végére a műrostanyagban is hiány állott elő a 60% műrostnak már csak 75%-át oszthattuk szét. Eddig öt varrófonál kereskedő útján juttattuk el a varrófonalat tagjainkhoz, a tagok kérelmének szolgálása érdekében azonban a múlt év októberében minden egyes kerületbe felállítottunk egy-egy elosztószervet. Az anyaghivatal rendelkezése értelmében minden egyes iparosnak havonta saját maga és az általa foglalkoztatott minden egyes bejelentett segéd után 2500 yard, leszerződtetett tanonc után pedig 1250 yard varrófonalat juttatunk havonta. Ezenkívül azon konfekciós és beldolgozó iparosok, akik hitelt érdemlő módon igazolták, hogy nagyobb mennyiségű munkával rendelkeznek, igényeiket pótcérna formájában kielégítettük. Az elmúlt év folyamán 38.640 iparos között 260.749 orsó varrófonalat osztottunk szét a havi rendes kiutalás keretében, 34.699 orsó varrófonalat pedig pótcérna formájában, összesen 304.448 orsót osztottunk szét. Iparosaink panaszolják, hogy a műrost varrófonalat felhasználni nem képesek, ennek következtében nagyobb mennyiségű, mintegy 3180 orsó műrost fonál maradvánnyal zártuk az évet. E helyen kell kérni és figyelmeztetni tagjainkat, hogy igyekezzenek a műrostfonalat felhasználni, vagy legalább is tartalékolni, nehogy arra a nem várt esetre, ha a műrost ellátás terén akadályok keletkeznének ,varrófonál nélkül maradjanak. Az ipartestület közbenjárására a fazonok merevítése céljából az elmúlt év folyamán az anyaghivatal havi 100 kg, öszszesen 600 kg enyvet utalt ki. Ezt az enyvet Vskg-os adagokban 1605 iparos között osztottuk szét. December hónap folyamán ugyancsak az ipartestület közbenjárására már dextrint is kapnak iparosaink, ugyancsak havi 20/a mázsa mennyiségben. Dextrint pedig december hónapban 327 iparos között 1682 kg-t osztottunk el. Természetesen ez a mennyiség úgy az enyv, mint a dextrin tekintetében kevés, a szükségletet nem fedezi; reményünk van azonban arra, hogy a folyó évben már sikerül nagyobb mennyiséget biztosítani. Súlyos és nehezen orvosolható panasz van a faszénhiány miatt. A panasz okát ismerjük, mely egyrészt a vagonhiányok miatt állott elő, másrészt pedig mert a magánháztartások tüzelőszer hiánya miatt faszénnel fűtik a lakásokat. Az előbbi hiány orvoslása rendkívül nehéz. Az utóbbi azonban megoldható, s az anyaghivatal közbenjárásunkra intézkedett is, hogy 1943 januárjától kezdve a rendelkezésre álló faszénmennyiség elsősorban az ipar, így többek között a férfiszabóipar rendelkezésére álljon. Tagjainkat az év folyamán több ízben figyelmeztettük arra, hogy a szövethulladékokat gyűjtsék és kizárólag az e célra felállított állami szerv gyűjtőinek adják, mert az az iparos, aki ezen intézkedésnek nem felel meg, cérnaellátásban nem részesül. III. Munkásviszonyok, munkabérek. Iparunknak másik igen fontos termelési térnyezője a munkabér és a munkáskérdés. Amióta a legalacsonyabb munkabérrendeletet életbe léptették és annak végrehajtása felett az ipartestület a legszigorúbban őrködik, e téren érdemlegesebb panaszt, kifogásolnivalót nem tapasztaltunk. Az elmúlt évben munkabéremelés nem történt. Ezzel szemben azonban beállott az az állapot, hogy egyes munkavállalók a törvényesen megállapított legalacsonyabb munkabérért munkát vállalni hajlandók nem voltak. Minthogy azonban a munkabértöbbletet áthárítani a fogyasztóra a fennálló törvényes rendelkezések értelmében nem szabad, a munkabértöbbletet iparosainknak kellett viselniük. Az elmúlt év folyamán a munkabérmegállapító bizottság tárgyalta a bedolgozó iparosok azon kérelmét, hogy az u. n. 18, illetve 17 fillér óránkénti üzemköltség emeltessék ezek, mert az üzemi költségből fedezendő kellékek stb. áraiban a legutóbbi megállapítás óta több mint 100 százalék emelkedés állott be. A bedolgozó iparosság ezen kérelmét a munkabérmegállapító bizottság javasolta. Az Iparügyi Miniszter úr azonban jelentésünk megtételéig a munkabérmegállapító bizottság ezen javaslatát még nem erősítette meg. Az 1942-es év folyamán iparosaink munkaidejének korlátozására vonatkozó rendelet továbbra is felfüggesztve marad, a túlóradíjak megfizetésének kötelezettségével. Munkavállalóink az elmúlt évben, is élvezték a fizetéses szabadság előnyeit és igénybe vehették az utazási kedvezményt is. Az elmúlt év folyamán — munkaközvetítőnk jelentése szerint — munkás- s hiány volt. Ez annak tudható be, hogy munkavállalóink egy része katonai szolgá- l latra vonult be. A munkáshiány különösen a tömegtermelő iparban volt érezhető és olykor-olykor a termelés emiatt akadozott is. Az ipartestület Munkaközvetítő Hivatalánál az elmúlt év folyamán 4673 segéd jelentkezett munkába állításért. Iparosaink 5160 esetben kértek. Tehát 487 munkahely maradt üresen, összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az 1942-es esztendő munkaviszonyai jelentősebb és érdemesebb kifogásolnivalót nem mutattak fel. Munkavállaló munkatársaink nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a termelésben fennakadás nem állott be. IV. Árkérdés. A vállalati árak rendezése terén az elmúlt év folyamán meglepetésszerűen megjelent a Közellátásügyi Miniszter úr egy rendelkezése, melynek értelmében a szövetutánpótlási árat 4—10 százalékban állapították meg. Ez a rendelkezés a mérték után dolgozó szabóságot rendkívül súlyosan érinti, és éppen azért az ipartestület a rendelet módosítása érdekében megfelelő intézkedéseket tett folyamatba. A mérték után rendelésre dolgozó szabóságban a vállalati árak tekintetében rendelkezést eddig nem kaptunk. Még ma is érvényben van a Minisztertanács által az 1939. év augusztusában kiadott azon rendelkezés, melynek értelmében az 1939. év augusztusában érvényben lévő vállalati áraknál magasabbakat a szabómesterek nem számíthatnak, illetőleg a vállalati árakban lévő munkadíjat 40 százalékkal emelhetik. Az elmúlt év decemberében a Közellátási Miniszter úr rendelettervezetet juttatott el az Ipartestülethez, mely az új vállalati árak megállapítását szabályozná. Miután ezen rendelettervezetben foglaltak végrehajtása a gyakorlati életben rendkívül nehéz volna, örökös félreértésekre és súrlódásra adna alkalmat, az ipartestület tárgyalásokat folytat a Közellátási Minisztériummal és kéri, hogy a bruttó nettó haszonkulcsos rendelés vonatkozzék a mértékszabóságra is, vagyis oly rendelet, ahol a munkabérek bizonyos százaléka volna a régió, a munkabér az üzemköltség és az anyagár együttesének bizonyos százaléka pedig a haszon. Ezzel a rendelettervezettel kapcsolatban kéri az ipartestület a szövetutánpótlási ár százalékos felemelését is. A tömegtermelő férfiszabóiparban, dacára fáradozásunknak, még mindig életben van a 130.000—1941. Á. K. sz. rendelkezés, mely nem engedi meg, hogy ha a tömegtermelő férfiszabóiparosok a kőkereskedelemben szerzik be szövetüket, nem a tényleges beszerzési árat, hanem a szövet gyári eladási árát számíthassák fel. Miután előreláthatólag a rendeletet módosítani nem fogják, kényszerült az ipartestület, mint előbbi helyen már jelentettük, a konfekciósokat oly helyzetbe hozni, hogy szövetet közvetlenül a gyárban vásárolhassanak. A V. Közmunkák. Dacára a háborús anyaghiánynak, a közmunkaalkalmak megfelelő módon biztosították a közszállítási iparosaink megélhetését. Igaz ugyan, hogy évközben egyes nyersanyagokat a gyárak képtelenek voltak időre szállítani, mégis nagy általánosságban fenti megállapításunkat kellett leszögezni. A közszállítási munkákat végző iparosaink 90 százaléka az Iparosok Országos Központi Szövetkezetén és ezek tagszövetkezetein keresztül bonyolították le a közszállítási munkákat. Úgy az IOKSz, mint a szövetkezetek működése az 1942. év folyamán rendes körülmények között nyugodt mederben zajlott le. Sajátságos tünetként kellett tapasztalnunk, hogy egyre többen óhajtanak olyanok a közszállítási munkálatok elvégzésébe belekapcsolódni, akiknek ehhez megfelelő szakképzettségük és felkészültségük nincsen. Ezek rendszerint hangzatos nevek alatt és megfelelő protekciók igénybevételével óhajtanak szövetkezetet alakítani és így munkát szerezni. A nyert megbízatásokat azonban nem maguk végzik el, hanem a tényleges közszállítási iparosokkal végeztetik el. Ennek az a káros következménye van, hogy a nem nagyon nagymérvű munkaalkalom a sok vállalkozó között szétforgácsolódik, ez pedig a rentabilitás kárára írandó. Tárgyalásokat folytattunk a Honvédelmi Minisztériummal is, hogy a közszállítási bedolgozó iparosok munkadíját is emelni kell, mert a 68 filléres órabér ma már nevetségesen alacsony. A Minisztérium az előterjesztett kérelmet jogosnak találta és ígéretet tett, hogy a közeljövőben a közszállítási szabók munkadíját 25 százalékkal emelik. VI. Iparfejlesztés, az ipartestület oktató működése, ipari szakoktatás és mestervizsgák. Dacára a háborús nehézségeknek, az ipartestület vezetősége az iparfejlesztés terén igyekezett maradandót alkotni. Az ipartestület elöljárósága az arra hivatott szervein keresztül a tanoncképzésre, az iparosifjúság szakmai nevelésére, az ipari utánképzésre, utánpótlásra, rendkívül nagy súlyt helyezett. Különböző tanfolyamokat rendezett, mert úgy találta, hogy az ipar jövője, a jövendő iparosának boldogulása a folytonos utánképzésen, tanuláson nyugszik, így az elmúlt év folyamán négy alkalommal rendeztünk könyvelési tanfolyamot, melyen 110 hallgató vett részt. Az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetőségének engedélyével 4 Ízben rendeztünk FÉRFISZABOK KÖZLÖNYT: 2. szám.