Ganz közlemények, 1931 (7-9. szám)
1931-03-01 / 7. szám
Műegyetemi tanulmányainak befejezése után a Compagnie de Fives-Lille párisi villamosipari gyár szolgálatába lépett, ahol a forgóáramú motorok gyártása terén már mint kezdő mérnök kitűnt. Néhány év múlva gyárunk szolgálatában találjuk, ahol páratlan energiájával és alkotó elméjének hatalmas erejével a villamos vontatás nagy horderejű, akkortájt még csak vajúdó problémájának szenteli magát. Felkészültségének és nagyszerű egyéni képességeinek hamarosan tanúbizonyságát adta, amikor rendkívüli akadályok leküzdésével megépítette a felsőolaszországi valtellinai villamos vasutat, mely nagyfeszültségű, váltakozóáramú rendszerben a világ legelső nagyvasúti villamosítási műve volt. A nagyvasúti villamosítás jövőjébe vetett törhetetlen hitével, szívós kitartásával és egyre a tökéletesítésen fáradó, kutató munkásságával nemcsak a valtellinai szakaszon bevált rendszert fejlesztette úgy, hogy az évek során egyre több vasútvonal villamosításával bízták meg, de kiépítette korszakalkotó találmányát, a fázisváltós rendszert is, mely a normálperiódusú, egyfázisú váltakozóáram alkalmazása révén minden eddigi módszernél célszerűbb energiamegoszlást biztosít ipar és vasút között és ezáltal lényegesen gazdaságosabbá teszi a vasút villamosítását. Az ő rendszere szerint épített villamosmozdony próbajáratainak ragyogó teljesítménye ma még elenyésző csekély praktikus eredményt jelent avval a szinte emberfelettien hatalmas munkával szemben, amit Kandó Kálmán ezen a téren végzett. Annak az alkotásnak, melyben a lángész jövőt megsejtő intuíciójával és rendíthetetlen hitével bízott, igazi hordereje majd csak a jövőben fog mutatkozni. Amikor megrendülten tudatjuk e közlemények hasábjain a bennünket ért mérhetetlen és fájdalmas veszteséget, gyarapítani akarjuk nagy halottunknak ránkhagyott legértékesebb örökségét, alkotásaiba és a jövőbe vetett kitartó, szilárd hitét.