Gazdaság, 1947 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
GAZDASÁGI FELEMELKEDÉSÜNK Ha manapság, — mintegy két évvel a második világháború után, — körültekintünk a nagyvilágban, azt látjuk, hogy az európai államok javarészében tervszerű, vagy legalább is irányított és többé-kevésbé kötött gazdálkodás mellett akarják az újjáépítést és a gazdasági fejlődést elérni, ugyanakkor Amerikában a kötött gazdálkodásról a szabadgazdálkodásra való áttérés áll a törekvések előterében. A „Decontroll Order“nek hívott elnöki rendelet, mely az árellenőrzés megszüntetéséről intézkedik, óriási áremelkedéseket és sztrájkokat idézett elő. Oly súlyos háborús veszteségeket ért országban, mint Magyarország, nem is elvi meggondolás, hanem gazdasági kényszerűség kérdése az irányítás elmélyítése, s ezt be kell látniok azoknak is, akik politikailag még ma is inkább úgynevezett „szabad versenyen alapuló gazdasági rendet tartanának kívánatosnak. Mi, marxista közgazdászok, elvi alapon és tudományos meggyőződésünk szerint is a szocialista tervgazdálkodást, a maga nagy perspektíváival a népjólét és kultúra emelésére, a fejlődés útjának tekintjük. Ne koptassuk el azonban a tervgazdálkodás szót; az, amit a mi politikai viszonyaink között megvalósíthatunk, csak irányított, vagy ha úgy tetszik, tervszerűen irányított gazdálkodás. Erre a célra készíthetünk tervet, de még ennek a tervnek is a keresztülviteléhez szükséges, hogy a gazdasági élet kulcspozíciói valóban a dolgozó tömegek képviselőinek kezében legyenek. A legteljesebb mértékben csatlakozunk a MKP hároméves gazdasági tervéhez, szükségesnek tartjuk azonban a tárgyi előfeltételek megteremtése mellett a terv végrehajtásának személyi megszervezését is. Az államosítások, állami kezelésbe vételek már első lépcsőfokai a termelőerők egységbefoglalásának, így már ezzel kapcsolatban kialakulnak szervezési kérdések, el kell tehát dönteni, kik azok személy szerint, akikre a kivitel és a végrehajtás során építeni fogunk? A tervek megvalósításához kétségtelenül a tömegerők mozgósítására, a fizikai és szellemi dolgozók energiáinak célszerű felhasználására lesz szükség. A szakszervezetek azok a rezervoárok, ahonnan majd meríteni kell, a szakszervezetekre lesz szükség, hogy az életszínvonal lassú emelkedése mellett is a dolgozók tudásuk legjavát és munkabírásuk maximáját nyújtsák, a szakszervezetek ad