Gyógyszerészi Szemle, 1940 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-06 / 1. szám
A rendelet 1910 január hó 1-én lépett hatályba. Nemcsak a felvidéki gyógyszerészek körében, akik a rendeletről futótűzként szereztek tudomást, de az egész magyar gyógyszerésztársadalomban mély megütközést és határozott megdöbbenést keltett a felvidéki OTI-rendelet 6. §-a, mely szó szerint a következőket mondja:6. §: „(1) A felszabadult területeken működő gyógyszertártulajdonosok részéről a kerületi betegbiztosító intézetekkel szemben az igényjogosultaknak a jelen rendelet hatályba lépéséig kiszolgáltatott gyógyszerekért támasztott követeléseket a kerületi betegbiztosító intézetek által a követelések 80 százaláka erejéig kifizetett előlegekkel, illetőleg az előlegben még nem részesített számlakövetelések 80 százalékával kiegyenlítetteknek kell tekinteni. (2) A jelen rendelet hatályba lépését követően kiszolgáltatott gyógyszerek árából a felszabadult területeken működő gyógyszertárak tulajdonosai 27,5 százalékos engedményt kötelesek az Országos Társadalombiztosító Intézetnek a felszabadult területeken működő kerületi pénztárai (kirendeltségei) részére nyújtani. (3) A 185.610—1932. B. M. számú rendeletnek a biztosítottak és igényjogosult családtagjai által a gyógyszerekért fizetendő megtérítési díjra vonatkozó rendelkezései a jelen rendelet 2. §-ával szabályozott biztosításban is alkalmazást nyernek.“ Nem akartunk hinni a saját szemünknek, mikor a rendeletet elolvastuk. Azután a sok színes és pompázó biztatás és ígéret után, amit a MAGYOE elnöksége részéről alig 2 hete, a közelmúlt közgyűlésen hallottunk, egyenesen elképesztő, hogy felsőbb helyen a felvidéki és kárpátaljai gyógyszerészeket most az OTI részére adandó 27,5 százalékos engedmény adására kényszerítik. Ez csak úgy történhetett, hogy az érdekelt felvidéki kartársakat meg sem hallgatták. De nemcsak az érdekelt gyógyszerészek meghallgatása körül kell hiba legyen, hanem az a sejtelmünk, hogy illetékes helyen még gyógyszerész szakértőket sem hallgattak meg, mert véleményünk szerint nem található a magyar Glóbuson egyetlen olyan gyakorló gyógyszerész sem, aki a magisztrális gyógyszerekből és a különlegességekből a 27,5 százalékos engedményt elviselhetőnek találná. A gyógyszerészi kart nem kell itt meggyőznünk arról, hogy 27,5 százalék engedmény mellett különlegességeken (tekintetbe véve a rezsit) nemhogy haszon marad, de minden egyes vényre kifejezetten rá kell fizetni, viszont a magisztrális gyógyszereknél a jól megérdemelt hasznot veszi el ez a fantasztikus kényszerengedmény. Ez a rendelet, ha hamarosan nem korrigálják az engedményre vonatkozó részt, létalapjában fogja megrendíteni azokat a felvidéki és kárpátaljai gyógyszertárakat, amelyeknek forgalma javarészét betegsegélyző receptekből adódik össze. Teljesen érthetetlenül állunk a rendelet gyógyszerészi szakasza előtt, mert ez a mérték, amit a gyógyszerészekkel szemben itt alkalmaztak, a legaggasztóbb képzeletünket is felülmúlja. Itt valami tévedésnek kell lenni! Évekkel ezelőtt Magyarországon úgy szanálták a deficites OTI-t, hogy a gyógyszerészeket kvázi kényszerítették a különlegességekből 4 százalék, a magisztrális vényekből 15 százalék adására. Akkor azt mondották, hogy ez csak „átmeneti“ lesz, s ahogy az OTI de- BICALC Inj. Dr. BAYER és TSA. 10%-os stabil, fájdalmatlan calc, gluconic oldat intramuscularis alkalmazásra 6x5 ccm . . . . P 2.40 6xl0 ccm . . . P3.— licitje eltűnik, a régi rend visszatér. Azóta is nyögjük az 5 és 15 százalékot, holott ma az OTI nemcsak, hogy deficitmentes, de évente sok-sok milliót kénytelen kihelyezni kölcsönök formájában biztosítási tartalékaiból. Ilyen magas engedményről, amilyent most rendeletileg rákényszerítettek a felvidéki és kárpátaljai gyógyszertárakra, még azokban a deficites években sem gondolt soha az egyébként eléggé leleményes OTI. Tanácstalanul is állunk itt, mert nem tudjuk, hogy miképp lehetne ezt a súlyos sérelmet gyorsan korrigálni. Érdekvédelmi szervezetünk teljes csődjét jelenti ez a rendelet. A felvidéki OTI-rendelet egyébként igen terjedelmes, ötvenhárom szakaszból áll. Célszerű ha kartársaink, akiket nemcsak mint gyógyszerészeket, de mint munkaadókat is érdekelheti, a rendeletet megszerzik és átolvassák. (Megjelent a Budapesti Közlöny 1939. december 31-i 295. számában.) Rövidesen visszatérünk rá. dr. Stióman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter leirat kíséretében megküldötte a Magyarországi Gyógyszerész Egyesülethez, az Országos Felsőoktatásügyi Tanácsnak a gyógyszerész képzés reformjára vonatkozó tervezetét. A miniszter közölte — ahogy arról a szaksajtó néhány hét előtt hírt adott, — hogy a tanulmányi reformot már az 1910—11. tanévben életbeléptetni óhajtja. Felhívta a MAGYOE-t, hogy a reform lényegét érintő szempontra vonatkozó észrevételét mielőbb terjessze fel. Ismeretes, hogy a tervezet valamennyi gyógyszerészi érdekképviselet, tudományos egyesület és a gyógyszerészeket kiképző tanárok, egyetemk már előzőleg összhangba hozott véleményén épül fel. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnöksége a miniszteri leirat kapcsán december hó 29-én értekezletre hívta a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságot, a Budapesti Gyógyszerész Testületet és az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének elnökségét. Az értekezlet újból áttárgyalta a reformtervezet irányelveit. * A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnöksége a gyógyszertárak anyagellátásával kapcsolatos kérdések megtárgyalására folyó hó 2-án tisztelgett az iparügyi minisztériumban, mely alkalommal különböző kérdések tárgyában értekezett az illetékes vezető tényezőkkel. * A Budapesti Gyógyszerész Testület által a Gyógyszerész Kaszinóban rendezett Szilveszter-est kitűnően sikerült. Mintegy 70—80-an vettek rajta részt. Többek között ott láttuk németprónai Wolff Lajos testületi elnököt, Csányi Imre és dr. vitéz Matolcsy Károly testületi alelnököket, Löderer Tamást, a MAGYOE alelnökét, Korizsánszky Ottó igazgatót a kaszinó teljes GY. SZEMLE 1939. 3