Gyógyszerészi Szemle, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-03 / 1. szám
Különvélemény a gyógyszertári könyvek illetékkötelezettségéről Sem a méregköny, sem a laboratóriumi munkakönyv vagy a Gyula-könyv nem illetékköteles! A háborús viszonyok fokozottabb kiadásokat rónak az államra és így természetes, hogy az infláció elkerülése céljából a kormányzat kénytelen újabb és újabb bevételi forrásokról gondoskodni, így kell felfogni a magyar királyi minisztérium 1941. augusztus 15-i 5730/1941. M. E. számú rendeletét, mely a rendkívüli illetékpótlékok és egyes illetékek „újabb megállapításáról“, helyesebben azok felemeléséről intézkedett. Az újabb illetékrendelet alapján az eddigi állapottal szemben az üzleti könyvek és könyvelési szabad ívek (pl. kartotéklapok, feljegyzési ívek, kasszalapok stb.) illetéke is megváltozott. Kiszélesedett az illetékköteles terület az üzleti könyvek vonalán, ahol bizonyos eddigi részleges illetékmentességgel szemben most szinte általános lett a könyvek illetékeztetési kötelezettsége. A Gyógyszerészi Közlöny karácsonyi számában dr. Nagy Dezső Bálint közigazgatási bíró „A gyógyszertári könyvek és pénztárlapok illetékkötelezettsége“ címen cikket írt, amelyben azt közli, hogy nemcsak a pénztári és hitelnyilvántartási napló esik illeték alá, hanem a méregkönyv, a laboratóriumi munkakönyv, sőt a vénynyilvántartási könyv is „amennyiben ezek bevannak kötve“. A cikknek ez a része általános konsternációt keltett kartársaink körében, annál is inkább, mert e lappéldányt mutatványszámként minden gyógyszertárnak megküldötték. Egész özönét kaptuk vidékről a leveleknek, amelyben kérdik a kartársak: igaz-e ez? Mi már annak idején alaposan áttanulmányoztuk a hivatkozott 5730/1941. M. E. számú rendeletet, mely négy és fél hónappal ezelőtt jelent meg s ha abból tényleg kiolvasható lett volna a közigazgatási bíró úr által kihámozott konzekvencia, úgy ezt kartársainkkal közöltük volna. Feltehető, hogy adott esetben a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület is kellő formában tájékoztatta volna tagjait. Ezek előrebocsátása után kénytelenek vagyunk a dr. Nagy Dezső Bálint közleményében foglaltakkal ellentétben kijelenteni, hogy véleményünk szerint sem a méregkönyv, sem a laboratóriumi munkakönyv, sőt még a vénynyilvántartási (Gyóla-) könyv sem esik illetékkötelezettség alá, azon egyszerű oknál fogva, mert a hivatkozott rendelet 8. szakasza szó szerint a következőket mondja:8. §. Üzleti könyvek és könyvelési szabadívek. (1) Az ipari vagy kereskedelmi üzletről (vállalatról) . . . vezetett könyvek vagy könyvelési szabadívek az alábbi rendelkezések szerint esnek illeték alá. (2) A pénztárkönyvnek, a naplónak, a főkönyvnek és a folyószámlakönyvnek első példánya után — akár fűzött, akár bekötött alakban — ívenkint 50 fillér illeték jár. (3) Az előbbi bekezdésben felsorolt könyveknek másod- és további példányai, úgyszintén az előbbi bekezdésben fel nem sorolt minden egyéb — akár fűzött, akár bekötött — üzleti könyvnek, ideértve az úgynevezett segédkönyveket (mutatókat, másolási könyveket stb.) is összes példányai ívenkint 10 fillér illeték alá esnek. (4) A könyvet, mind a (2), mind a (3) bekezdés eseteiben annyi ívből állónak kell tekinteni, ahányszor 2500 négyzetcentimétert tesz ki a könyvet alkotó összes lapok egyik oldalának területe.A maradvány teljes ívnek számít. (5) Az ipari vagy kereskedelmi üzleti könyvelési szabadívek ívenként külön-külön esnek illeték alá. Az illeték mértéke, ha az ív egyik oldalának területe 1250 cm2-nél nem nagyobb; 5 fillér, ha 1250 cm2-t meghalad, minden megkezdett 1250 cm2 után 5 fillér. Aki a fenti rendelkezéseket elolvassa, még ha nem is könyvelési szakértő, kétségtelenül meg kell állapítsa a következőket: illetékkötelezettség alá csakis „az ipari vagy kereskedelmi üzletről“ vezetett könyvek (illetve könyvelési szabadívek) esnek. Az illetékköteles könyveknek tehát „az üzletről“ kell vezetve lenniök, vagy pedig olyan egyéb üzleti könyvnek, amelyek kétségtelenül az ipari vagy kereskedelmi üzlettel kapcsolatosak. Ilyen „üzleti jellegű“ könyvnek a gyógyszertárban kizárólag a hitelnyilvántartási naplót és a pénztári naplót tekinthetjük, viszont e rendelet alapján tényleg „üzleti könyvelési szabad ívnek“ minősül a napi készpénzbevételi (kassza) lap, mert az a pénztárnapló szerves kiegészítő része, helyesebben annak alapjául szolgáló részletezett üzleti feljegyzéseket tartalmaz, így állván a dolog, előtérbe tolul a kérdés: mennyiben tartozik pl. a méregkönyv az „ipari vagy kereskedelmi üzletről“ vezetett könyvek sorába? Semennyiben. A gyógyszerész a méregkönyvet nem üzleti feljegyzések céljából vezeti, abból az „üzlettel“ kapcsolatos semmiféle adat nem derül ki, hanem vezeti a 260.510/1934. B. M. számú rendelet 5. szakasza alapján az egészségügyi közigazgatás által megkívántatóan a méreganyagok kiszolgáltatásának hatósági, ellenőrzése céljából. Kétségtelen tehát, hogy a méregkönyv túlbuzgó akarattal sem nevezhető „üzleti könyvnek“. Ugyanez a helyzet a vénynyilvántartási könyvvel is, amelyet hasonlóképpen nem üzleti célból és nem üzleti feljegyzések okából vezet a gyógyszerész s az semmiféle üzleti változásnak feljegyzésére nem szolgál, hanem vezeti az 1935. évi III. tc. végrehajtási utasítását képező 309/1935. B. M. számú rendelet alapján kifejezetten azon célból, hogy a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapját illető járulékok lerovása ellenőrizhető legyen. Ezt tehát „üzleti“ jellegű könyvnek deklarálni nem kevésbé vaskos tévedés. De nézzük a laboratóriumi munkakönyvét. Milyen célt szolgál ez? Vezetését előírja a 260.510/1934. B. M. számú rendelet, azért, hogy abba a házilag készült gyógyszerek nevét, minőségét és mennyiségét sorrend és keret szerint a gyógyszerész ugyancsak hatósági ellenőrzés céljából feljegyezze. Azonkívül ide kell bejegyezni a Gyógyszerkönyv szerint nem hivatalos gyógyszerkészítmények pontos összetételét is. A laboratóriumi munkakönyvnek tehát ebben a vonatkozásban manuális jellege van. Kérdem, tekinthető-e ez „üzleti“ könyvnek, vannak ebben üzleti események feljegyezve? Ugyebár nem? Amikor tehát dr. Nagy Dezső Bálint ezeket a kifejezetten egyészségügyi rendészeti célt szolgáló könyveket üzleti könyvként sorakoztatja fel cikkében, véleményünk szerint alaposan tévedett. Mint ahogy például abban is tévedett, hogy ezek csak akkor esnek illeték alá, „ha be vannak kötve“. Ha valóban illeték alá esnének, úgy a fent eredetiben közölt rendelet (3) pontja ér- 3 GY. SZEMLE 1942