Gyógyszerészi Szemle, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

Különvélemény a gyógyszertári könyvek illetékkötelezettségéről Sem a méregköny, sem a laboratóriumi munkakönyv vagy a Gyula-könyv nem illetékköteles! A háborús viszonyok fokozottabb kiadásokat rónak az államra és így természetes, hogy az infláció elkerü­lése céljából a kormányzat kénytelen újabb és újabb be­vételi forrásokról gondoskodni, így kell felfogni a ma­gyar királyi minisztérium 1941. augusztus 15-i 5730/1941. M. E. számú rendeletét, mely a rendkívüli illetékpótlé­kok és egyes illetékek „újabb megállapításáról“, helye­sebben azok felemeléséről intézkedett. Az újabb illetékrendelet alapján az eddigi állapottal szemben az üzleti könyvek és könyvelési szab­ad ívek (pl. kartotéklapok, feljegyzési ívek, kasszalapok stb.) illetéke is megváltozott. Kiszélesedett az illetékköteles terület az üzleti könyvek vonalán, ahol bizonyos eddigi részleges illetékmentességgel szemben most szinte álta­lános lett a könyvek illetékeztetési kötelezettsége. A Gyógyszerészi Közlöny karácsonyi számában dr. Nagy Dezső Bálint közigazgatási bíró „A gyógyszer­tári könyvek és pénztárlapok illetékkötelezettsége“ cí­men cikket írt, amelyben azt közli, hogy nemcsak a pénztári és hitelnyilvántartási napló esik illeték alá, hanem a méregkönyv, a laboratóriumi munkakönyv, sőt a vénynyilvántartási könyv is „amennyiben ezek be­vannak kötve“. A cikknek ez a része általános konster­­nációt keltett kartársaink körében, annál is inkább, mert e lappéldányt mutatványszámként minden gyógyszer­­tárnak megküldötték. Egész özönét kaptuk vidékről a leveleknek, amelyben kérdik a kartársak: igaz-e ez? Mi már annak idején alaposan áttanulmányoztuk a hivatkozott 5730/1941. M. E. számú rendeletet, mely négy és fél hónappal ezelőtt jelent meg s ha abból tényleg ki­olvasható lett volna a közigazgatási bíró úr által kihá­mozott konzekvencia, úgy ezt kartársainkkal közöltük volna. Feltehető, hogy adott esetben a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület is kellő formában tájékoztatta volna tagjait. Ezek előrebocsátása után kénytelenek vagyunk a dr. Nagy Dezső Bálint közleményében foglaltakkal ellen­tétben kijelenteni, hogy véleményünk szerint sem a méregkönyv, sem a laboratóriumi munkakönyv, sőt még a vénynyilvántartási (Gyóla-) könyv sem esik illeték­kötelezettség alá, azon egyszerű oknál fogva, mert a hi­vatkozott rendelet 8. szakasza szó szerint a következőket mondja:8. §. Üzleti könyvek és könyvelési szabadívek. (1) Az ipari vagy kereskedelmi üzletről (vállalat­ról) . . . vezetett könyvek vagy könyvelési sza­badívek az alábbi rendelkezések szerint esnek illeték alá. (2) A pénztárkönyvnek, a naplónak, a főkönyvnek és a folyószámlakönyvnek első példánya után — akár fűzött, akár bekötött alakban — ívenkint 50 fillér illeték jár. (3) Az előbbi bekezdésben felsorolt könyveknek má­sod- és további példányai, úgyszintén az előbbi bekez­désben fel nem sorolt minden egyéb — akár fűzött, akár bekötött — üzleti könyvnek, ideértve az úgynevezett segédkönyveket­ (mutatókat, másolási könyveket stb.) is összes példányai ívenkint 10 fillér illeték alá esnek. (4) A könyvet, mind a (2), mind a (3) bekezdés ese­teiben annyi ívből állónak kell tekinteni, ahányszor 2500 négyzetcentimétert tesz ki a könyvet alkotó összes lapok egyik oldalának területe.­A maradvány teljes ív­nek számít. (5) Az ipari vagy kereskedelmi üzleti könyvelési szabadívek ívenként külön-külön esnek illeték alá. Az illeték mértéke, ha az ív egyik oldalának területe 1250 cm2-nél nem nagyobb; 5 fillér, ha 1250 cm2-t meghalad, minden megkezdett 1250 cm2 után 5 fillér.­­ Aki a fenti rendelkezéseket elolvassa, még ha nem is könyvelési szakértő, kétségtelenül meg kell állapítsa a következőket: illetékkötelezettség alá csakis „az ipari vagy keres­kedelmi üzletről“ vezetett könyvek (illetve könyvelési szabadívek) esnek. Az illetékköteles könyveknek tehát „az üzletről“ kell vezetve lenniök, vagy pedig olyan egyéb üzleti könyvnek, amelyek kétségtelenül az ipari vagy kereskedelmi üzlettel kapcsolatosak. Ilyen „üzleti jellegű“ könyvnek a gyógyszertárban kizárólag a hitel­­nyilvántartási naplót és a pénztári naplót tekinthetjük, viszont e rendelet alapján tényleg „üzleti könyvelési szabad ívnek“ minősül a napi készpénzbevételi (kassza) lap, mert az a pénztárnapló szerves kiegészítő része, helyesebben annak alapjául szolgáló részletezett üzleti feljegyzéseket tartalmaz, így állván a dolog, előtérbe tolul a kérdés: mennyi­ben tartozik pl. a méregkönyv az „ipari vagy kereske­delmi üzletről“ vezetett könyvek sorába? Semennyiben. A gyógyszerész a m­éregkönyvet nem üzleti feljegy­zések céljából vezeti, abból az „üzlettel“ kapcsolatos semmiféle adat nem derül ki, hanem vezeti a 260.510/1934. B. M. számú rendelet 5. szakasza alapján az egészség­­ügyi közigazgatás által megkívántatóan a méreganya­gok kiszolgáltatásának hatósági, ellenőrzése céljából. Kétségtelen tehát, hogy a méregkönyv túlbuzgó akarat­tal sem nevezhető „üzleti könyvnek“. Ugyanez a helyzet a vénynyilvántartási könyvvel is, amelyet hasonlóképpen nem üzleti célból és nem üz­leti feljegyzések okából vezet a gyógyszerész s az sem­miféle üzleti változásnak feljegyzésére nem szolgál, ha­nem vezeti az 1935. évi III. tc. végrehajtási utasítását képező 309/1935. B. M. számú rendelet alapján kifejezet­ten azon célból, hogy a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapját illető járulékok lerovása ellenőrizhető legyen. Ezt tehát „üzleti“ jellegű könyvnek deklarálni nem ke­­vésbé vaskos tévedés. De nézzük a laboratóriumi munkakönyvét. Milyen célt szolgál ez? Vezetését előírja a 260.510/1934. B. M. szá­mú rendelet, azért, hogy abba a házilag készült gyógy­szerek nevét, minőségét és mennyiségét sorrend és keret szerint a gyógyszerész ugyancsak hatósági ellenőrzés céljából feljegyezze. Azonkívül ide kell bejegyezni a Gyógyszerkönyv szerint nem hivatalos gyógyszerkészít­mények pontos összetételét is. A laboratóriumi munka­könyvnek tehát ebben a vonatkozásban manuális jellege van. Kérdem, tekinthető-e ez „üzleti“ könyvnek, van­nak ebben üzleti események feljegyezve? Ugyebár nem? Amikor tehát dr. Nagy Dezső Bálint ezeket a kife­jezetten egyészségügyi rendészeti célt szolgáló könyve­ket üzleti könyvként sorakoztatja fel cikkében, vélemé­nyünk szerint­­ alaposan tévedett. Mint ahogy például abban is tévedett, hogy ezek csak akkor esnek illeték alá, „ha be vannak kötve“. Ha valóban illeték alá esné­nek, úgy a fent eredetiben közölt rendelet (3) pontja ér- 3 GY. SZEMLE 1942

Next