Gyógyszerészi Szemle, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

4­ 0 JS tudni. A Calc. chlorat. háromféle alakban kerül forgalom­ba: Calc. chlorat. cryst. (hivatalos) kb. 50 százalék, Calc. chlorat. sicc. 75 százalék és Calc. chlorat. ank­ydr. 100 szá­zalék tartalommal. Az orvos calc. chlorat. solut. rende­lésnél mindig calc. chlorat. cryst.-ra gondol, tehát he­lyette siccumot vagy anhydricumot adni nagy kü­lönbség. Egyébként is a só nagyon hygroscopos lévén, a leve­gővel érintkezve állandóan változást szenved. Ezért jobb lenne a solutiokat „ex tempore“ elkészíteni a követ­kezőképpen: 1 g Calc. chlorat. helyett 0.456 g calc. carbonic.-ot ve­szünk s kevés híjával üvegbe tesszük, kevés vizet öntünk rá s ezután lassan sósavat csepegtetünk hozzá a pezsgés megszűnéséig. A feleslegben maradt sósavat a maradék calc. carbonic.-mal semlegesítjük. Zsögöny Árpád­ termében „akár fűzött, akár bekötött állapotban“ illeték alá esnének. A közigazgatási bíró úr tehát e pontban is tévedett.­­ . Nem egészen érthető, hogy ha már a méregkönyv, a laboratóriumi munkakönyv és vénynyilvántartási könyvet illetékkötelesnek említette meg, miért feledke­zett meg a defektuskönyvről, amelynél talán-talán le­het vitatkozni, vájjon üzleti könyvnek minősül-e, mert hisz az tényleg a gyógyszertár üzemvitelével kapcsolatos gyógyáru-defektusok és megrendelések bejegyzésére­ szolgál. Ha igaza volna cikkírónak a méregkönyv, labora­tóriumi munkakönyv, vagy Gyula-napló tekintetében, úgy idetartozna a defektuskönyvön kívül a viszgálati napló is, továbbá a saccharin feljegyzési könyv. Ezek­ről — szerencséjükre — úgy látszik megfeledkezett. Tény, hogy a rendelet szövege nem egészen világos. Mindamellett azok előtt, akik gyakorlati könyveléssel foglalkoznak, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy mit kell érteni „üzletről vezetett“, tehát üzlettel kapcso­latos könyvek alatt. A rendelet megnevezi a pénztár­­könyvet, a naplót, a főkönyvet, a folyószámlakönyvet, említést tesz a segédkönyvekről (mutatókról, másolási könyvekről stb.), tehát irányt jelöl a tekintetben, hogy „az üzletről“ vezetett könyvek milyen keretek között mozognak. _ '­­ Mindez, amit fentebb elmondottam, egyszerű, logi­kus és bármely kortárs által a rendelet­­szövegén ke­resztül ellenőrizhető. Mindamellett a helyzet nem ilyen tiszta, mert ha a nem eléggé szabatos rendelet-szöveg dr. Nagy Dezső Bálintot mint jogászt sajnálatosan meg­tévesztette, mennyivel könnyebben megtévesztheti az­­ enyhén hajtó széntabletták Magas aktivitású orvosi szén, enyhe laxánsok kombinációja. Adsorptiv bélfertőtlenítő! Eredeti csomagolás 50 é­s 100 tablá­ kat a kisebb pénzügyi tisztviselőket, akiknek a gyógy­­­szerészet üzemviteléről nincs kellő ismeretük és adott esetben talán mérlegelni sem tudják igazunkat. Félő, hogy ha egy gyógyszerész bemegy a maga pénzügyigaz­gatóságához és megkérdi, vájjon a méregkönyvre kell-e bélyeget ragasztania, azt a választ kapja, hogy — kell. Könyv könyv és a gyógyszerészt általában szívesen szeretik hivatalos helyeken a kereskedelem mértékével mérni. Hogy a méregkönyv és teszem azt a strazza kö­zött mi a különbség, azt csak egy szakképzett könyvelő tudja, de nem kell feltétlenül tudnia a kisebb hatáskörű pénzügyi tisztviselőknek.­ A teendő tehát nem az, hogy egyenként elsétáljunk a pénzügyigazgatóságokhoz s ott kiprovokáljuk a mé­regkönyv stb. illetékkötelezettségére vonatkozó feleletet, hanem tessék, vegyen a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület annyi fáradságot magának és a megfelelő logikus okfejtéssel alátámasztott beadványban magá­tól a pénzügyminisztériumtól■ kérjen döntést, kellően feltárva a méregkönyv, laboratóriumi munkakönyv, Gyula-könyv stb. jellegét, célját és felhasználási mód­ját, valamint nem azonosítható voltukat a kereskedel­mi, illetve üzleti életben szokásos, vagy hogy a rendele­tet idézzük „az üzletről vezetett“ könyvekkel szemben. Ez az út visz kizárólag célhoz, mert így lehet egy hivatalos magyarázó leiratot kapni, amely a bizonyta­lanságban biztos irányt mutathat. Megfelelően­­ alá­támasztott és a szükséges helyen jól interpretált bead­vány nem hozhat más eredményt, minthogy a gyógy­szerészeknek sem a Cyója-, sem a méreg-, sem a labora­tóriumi könyv, vizsgálati napló, vagy defektuskönyvet illetékeztetniök nem kell, mert ezek nem üzleti könyve­lési könyvek. Dr. Nagy Dezső Bálint megemlíti, hogy a pénzügy­minisztériumban most van készülőben egy rendelet, mely az üzleti könyvek illetékezése tekintetében részle­tes magyarázatokat és utasításokat fog tartalmazni. Ha feltesszük, hogy információja helytálló, úgy az csak még sürgősebbé teszi az Egyesület részére az ügy tisz­tázása érdekében való gyors beavatkozást. A kasszalapok ügye valóban úgy áll — erre nézve az Egyesület már adott értesítést , hogy 1941. augusz­tus 15-től kezdődően (tehát visszamenőlegesen is!) azok illetékkötelesek. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szo­kásos méretű kasszalapna­k filléres okmánybélyeget kell ragasztani. A bélyeg felülbélyegeztethető haszná­latbavétel előtt vidéken a királyi adóhivataloknál, Bu­dapesten a székesfővárosi pénzügyigazgatóságnál (Bu­dapest, V., Szalay­ utca 10.), vagy oly formában is al­kalmazható, hogy a bélyeget a kasszalap bal felső sar­kába beragasztjuk és az első bevételi tétellel keresztül­ír­juk. Az 5 filléres bélyeg nem naponta értendő, hanem kasszalaponként. Aki tehát olyan kasszalapot használ, melynek mindkét oldala rovatozott, még akkor is csak egyszer kell beragassza az 5 filléres bélyeget, ha ugyan­azon kasszalapon 2, 3 vagy több nap bevételeit jegyzi is fel. Fenti hozzászólásom főként megnyugtatás kíván lenni kortársaink számára arra nézve, hogy könyveik il­letékkötelezettségének kérdése még korántsem befeje­zett és elintézett ügy, hanem legfeljebb tisztázandó. Dr. Nagy Dezső Bálint közigazgatási bíró úr meg­nyilatkozását nem tartják éppen szerencsés dolognak, mert az ilyen helyt nem álló (vagy legalább is proble­ GY. SZEMLE 1942

Next