Honi Ipar, 1904. szeptember-december (5. évfolyam, 18-24. szám)

1904-09-15 / 18. szám

1904. SZEPTEMBER 15. 3 élet minden felmerülő mozzana­tának, szóval egyéniségünk marad a régi, csupán hathatósabban akarjuk azt a köz javára érvényesíteni. Ehhez a mi törekvésünkhöz kérjük a magyar nagyközönség, a magyar iparosok és kereskedők szíves támogatását, a­melyért cse­rébe fogjuk adni egész egyénisé­günket, koczkára fogjuk tenni egész existencziánkat. Bennünket úgy sem támogatott sohasem senki más, mint a füg­getlen magyar közönség, az ipa­rosok és kereskedők. S hozzájuk intézzük szavunkat, mikor arra kérjük őket, hogy nagy küzdel­münkben bennünket magunkra ne hagyjanak. A „Honi Ipar“ szerkesztősége. A szövetkezeti kongresszus utóhangjai. Irta: Kunz József, az OMKE alelnöke. A nemrég lezajlott nemzeközi szö­vetkezeti kongresszus a legélesebben állította szembe egymással a külföldi élet tisztult gazdasági felfogását a ha­zánkban uralkodó fejletlen gazdasági nézetekkel. A szövetkezeti eszme kül­földi apostolait ott találjuk egy er­kölcsi alapon álló, gazdasági felfogás védelmezőiként. Ők a szövetkezeteket mint emberbaráti intézményeket fogják fel, a­melyeknek meg van a maguk szűken körülhatárolt altruisztikus ren­deltetésük, melyek embertársaikon se­gíteni akarnak a­nélkül, hogy mások jogosult magánérdekeibe gázolnának. Féltékenyen őrködnek a függetlenség szemmeltartásával a felett, hogy az ál­lam a szövetkezeteket különleges tá­mogatásban ne részesítse és védik a kereskedelem intézményét akkor, a­mikor azt óhajtják, hogy a szövetkezet csak saját tagjainak árusítson. Ezzel szemben a magyar szövetkezeti eszme bajnokai egyoldalú támogatásban óhajt­ják részesíteni a szövetkezeteket a ke­reskedelem rovására és kierőszakolják a kongresszustól azt a határozatot, hogy a szövetkezet, ha alapszabályai meg­engedik, nem tagoknak is árusítson De ezen határozat daczára megnyug­vásunkra szolgál, hogy a külföldről idejött szövetkezeti férfiak, ha udvarias­ságból engedtek is a magyar házi­gazdák akaratának, azzal a tudattal távoztak el innen, hogy a jövőben meg fogják védelmezni a szövetkezeti eszmét a maga tisztaságában és nem engedik a szövetkezeteket romboló eszközökké lesülyedni, a­melyek ren­deltetése, hogy a közgazdasági élet egy nélkülözhetetlen faktorát, a kereskedel­met kiküszöböljék a gazdasági erők összhangzatos működéséből. Közgazdasági életünk tönkretételét és a magyar államnak létalapjában való meggyengülését jelentené, ha a magyar szövetkezeti eszme elhatalma­sodnék, ha a magyar állam szolgála­tába szegődnék a magyar szövetkezeti emberek kereskedelem-romboló ten­­dencziájának. Az államnak nem lehet hivatása az egyéni tevékenység gyors inic­iatíváját, merész konc­epczióját felváltani a társas alakulatok bürokra­tikus lassúságával, a szervezetben rejlő nehézkességével. A gazdasági élet ka­léi­doszkópszerű gyors változásaiban az egyéni működés marad a fő mozgató erő, a­mely hozzá simulván a viszo­nyokhoz, egy pillanat alatt átértve a helyzet változásait, üti le czölöpjeit a gazdasági élet földjébe. Ha egyáltalán indokolt a gazdasági életben a termelő és a fogyasztó között lánc­szemet ké­pező kereskedelem, úgy legnagyobb­részt mint egyénileg működő tényező marad az, a­mely a jogosult és tisztes­séges egyéni érdek alapján állva, a legnagyobb szolgálatára lehet iparnak és mezőgazdaságnak és a legnagyobb erőforrást nyújtja az államnak, a­mely abban a helyzetben van, hogy az egyéni kereskedelemnek úgyszólva minden egyes lépéséből, minden egyes toll­vonásából hasznot húzzon, új erőfor­rásokra tegyen szert. A mezőgazdasági körök, melyek az állam segélyével szövetkezeteket akar­nak létesíteni, melyek adót nem fizet­nek, boltbér, bélyeg és egyéb terhek alatt nem sínylődnek, szállítási kedvez­mények jótéteményében részesednek és melyek áruikat korlátozás nélkül mindenkinek eladhatják, tulajdonképen a most fennálló kereskedelem helyett egy más kereskedelmet akarnak szer­vezni, a­mely az állami terhek alatt görnyedő mai kereskedelem eltiprá­sával a közönsé­get olcsóbban szolgálná ki. A midőn ek­ akarják. r?re£ftjreirc.tz­­nek arról, hogy ugyanezen kedvezmé­­nyekben részesülve, a jelenleg fenn­álló kereskedelem is olcsóbban szol­gálná ki a vevőt és ugyancsak a köz érdekében hasznosítaná azokat az elő­nyöket, a­melyekben az állam részé­ről részesülne. A nézetek ezen eltérő volta mellett az állam feladata igen egyszerű any­­nyiban, hogy ő egy pillanatra sem térhet el a gazdasági erők egyforma működési lehetőségének elvétől. Vagy kedvezményekben részesíti a kereske­delem szerepét átvevő szövetkezeteket s akkor ugyanazon előnyökben kell részesítenie a kereskedelmet is, vagy pedig egyformán vonja meg mindkét tényezőtől támogatását, reá bízván a viszonyok kialakulását a természetes fejlődés menetére. Egy pillanatra sem kétkedünk abban, hogy utóbbi eset­ben a győzelem az egyéni inic­iatívára támaszkodó kereskedelemé lesz már azért is, mivel a mezőgazdasági körök, a­melyek a kereskedelem szerepét át akarják venni, nem egyszer bebizonyí­tották, hogy még a saját ügyeik fej­lesztésére sem bírnak a kellő érett­séggel. Álljunk meg itt egy pillanatra és vessünk egy tekintetet azon gyűlöl­ködő és a helyes ítéletet erőszakkal megzavaró rendszerre, melyet a mező­­gazdasági körök követnek, midőn szö­vetkezeteiket az egyéni kereskedelem romjain akarják felépíteni. Csak nem­rég alakult egy szövetkezet a főváros­ban, mely prospektusában azt hirdeti, hogy az ő működésére azért van szük­ség, mert nincs a fővárosban egyetlen­egy kereskedő sem, a­ki túlságosan drágán nem árusítana, vagy hamis mértékkel nem mérne és rossz árukat nem szolgáltatna ki. Ilyen húrokat pedzenek a magyar szövetkezeti eszme emberei és ezeket a szólamokat a mező­­gazdasági körök lexikonjából merítik, a­kik gazdasági fejtegetéseikben meg­bízhatatlannak mondják a kereskedel­met azért, mert fáradságának gyümöl­csét ő maga állapítja meg. A jó árak, a­mikor ezt hangoztatják, elfelejtik, hogy a kereskedelmi hasznot a keres­kedelmi verseny és a szükséglet haj­szál pontossággal szabályozza és hogy a gazdasági viszonyok semmiféle lé­nyegesebb eltérést az önmaguktól ki­alakuló áraktól nem enged. A mi minden támadásnál és min­den erőszakos félremagyarázásnál job- Sürgönyczim: METALLBRENNER. TELEFON 36 —75. SAL­Ó IZSÓ BUDAPEST, V., LIPÓT­ KÖRÚT 17. SZÁM. CT? MŰSZAKI ÚJDONSÁGOK BEMUTATÓ RAKTÁRA 70 FÉM-NAGYKERESKEDŐ, LÁMPA- ÉS CSILLÁRRAKTÁR, K É PETROLEUM-GAZEGO, PETROLEUM-FÜTO- ES FOZO­­ QSY KÁLYHA, RAPID-JÉGKÉSZÍTŐGÉP ,­I, DÍSZOKLEVÉL ___ BRONZ­ÉREM.

Next