Honi Ipar, 1905 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

1905. JANUÁR 1. 3 tékony — vállalatnak nincsen módjában be­folyni. Az 1876-ban Philadelphiában tartott világ­kiállítás adott külső lökést ez eszme meg­valósulásának. E kiállítást ugyanis a német vegyészeti iparosoknak szine-java — Holtz, Martius, Schuchardt, Schrader stb. — meg­látogatta és ez alkalommal láthatta azt, hogy minő jól működik az amerikai vegyészeti ipar egyesülete. Visszatérve Németországba, e fér­fiak mozgalmat indítottak meg hasonló egye­sületnek Németországban való szervezése vé­gett és bár a politikai partikularizmus, mely akkortájt még nagy volt Németországban, továbbá egyéb nehézségek is nem egy aka­dályt gördítettek a kezdeményezés útjába. 1877. november 27-én Majna Frankfurtban végre megalakult a Verein zur Wahrung der Interessen der chemischen Industrie Deutsch­lands. Az egyesület 78 taggal kezdte meg mű­ködését, ma mintegy 500 tagja van. Míg fennál­lásának első esztendejében 7000 márkára rúgott költségvetése, addig ez 10 év múlva 15,000 márkára, 15 év múlva 37,000 márkára emelkedett, míg a folyó 1904. évre szóló költségvetés 53,000 márka bevételt irányzott elő. Ez a két adat egymagában ugyan csak külső támpontot nyújt az egyesület fejlődésé­nek megítélésére, de hiszen a tapasztalat azt bizonyítja, hogy — és különösen áll ez Né­metországban, a­hol az ipar érdekeinek szol­gálatában oly sok és oly jól működő testület áll fenn — a sz­abad társulás terén csak azok a szervezetek tudnak prosperálni, melyekben valódi élet lüktet, melyek a nagy és kis kér­désekre egyaránt kiterjedő működésükkel gon­dosan ápolják a bennük összpontosult ér­dekeket. A német vegyészeti ipari egyesület fenn­állásának 27 esztendejében kifejtett tevékeny­ségével bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy teljesen hivatása magaslatán áll. A vámügy és adózás, a közlekedés, a minta- és védjegy­­oltalom, a szabadalmi ügy, a szocziálpolitikai törvényhozás, a biztosításügy terén nem me­rült fel olyan, a vegyészeti ipart érdeklő kér­dés, melyhez az egyesület állást ne foglalt volna és melyre nézve a vegyészeti ipar ér­dekeit minél hathatósabban érvényesíteni nem törekedett volna. Kezdetben ugyan sok kö­zömbösségre talált az egyesület, de idővel vezetőségében egyesítette a német vegyészeti ipar elite­jét, tagjai sorában pedig a német chemiai ipar óriásain kívül ott találjuk a ki­sebb vállalatokat is. Hogy ez utóbbiak is beléphessenek az egyesület kötelékébe, a tagsági díj a gyárak által kifizetett munkabérek évi összege alap­ján — egy degresszíve fokozódó skála sze­rint — rovatik ki oly formán, hogy a leg­kisebb tagsági díj 25 márka, míg a legma­gasabb 1000 márka. A munkabérek kiszámí­tásánál a munkásbaleset-biztosításnál vezetett statisztika vétetik alapul. Az egyesületben — úgy a miként a magyar vegyészeti ipar egyesületében is — maguk az iparvállalatok tekintetnek tagokul, a­melyek aztán jogaikat egy vagy több képviselő által gyakorolják. Ha valamely vállalat az egyesü­letbe egynél több képviselőt küld ki, akkor a második és minden következő csupán 25 márka tagsági díjat fizet. Az egyesületbe bizonyos vidékre, terü­letre, vagy pedig bizonyos szakmára szorít­kozó kisebb szakegyesületek is beléphetnek (Bezirksvereine és Zweigvereine). Jelenleg két ilyen spec­iális szakegyesület tartozik a nagy egyesület kötelékébe, a. m. a szóda­gyárosok és a műtrágyagyárosok egyesülete. Helyi fiókegyesület pedig Berlinben és a Rajna vidékén alakult meg, de ezek nem váltak be. A tapasztalat ugyanis csakhamar megmutatta, hogy egyik vagy másik fiók­egyesület gyakran túllépte a maga hatáskörét és ugyanazon ügyben oly határozatokat ho­zott, melyek az anyaegyesület magatartásával ellenkeznek, sőt a melyeket a fiók-egyesület az ügy kellő ismerete mellett nyilván nem is hozott volna. Az egyesület már 1878 óta külön szakfolyóiratot ad ki (Die Chemische Industrie), mely eleinte havonként egyszer jelent meg, 1887 óta pedig havonként két­szer jelenik meg. Előbb dr. Jacobsen szer­kesztette, jelenleg Witt N. Ottó, a charlotten­­burgi műegyetem ismert nevű tanára szer­keszti. Úgy chemiai-technikai, mint közgaz­dasági irányú czikkeket közöl, így szabadal­mak, új készülékek leírását, a vegyészeti iparra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, figyelemmel kíséri a nemzetközi vámpolitika alakulását a chemiai ipar szempontjából és végül kritikailag ismerteti a szakbavágó iro­dalmat. E folyóirat egyik legtekintélyesebb és legelőkelőbb orgánuma a chemiai ipar nem­zetközi irodalmának. Különösen intenzív tevékenységet fejtett ki az egyesület a szabadalmi törvényhozás terén. Éveken át külön bizottság állott fenn e kérdések tanulmányozására, melynek mun­kálatai igen lényeges befolyással voltak a német szabadalmi törvényhozás átalakítására, különösen az 1891-iki német szabadalmi tör­vény meghozatalára és annak kezelésére. Igen érdemleges munkát végzett az egye­sület a vámpolitikai téren is. Erre nézve az egyesület kezdettől fogva arra törekedett, hogy minden elméleti elfogultságon felül emelkedve, tehát a­nélkül, hogy akár a szabad keres­kedelmi, akár a védvámos irány­elvi állás­pontjára helyezkednék, merőben gyakorlati szempontok és az ipar tényleges szükségletei szerint ítélje meg a felmerülő kérdéseket. Természetes azonban, hogy olyan iparág, mint a német chemiai ipar, melynek ma közel 400 millió márka kivitele van évente, csak olyan vámpolitikának lehet barátja, mely en­nek a kivitelnek fejlesztését vagy legalább fentartását lehetővé teszi. Miután pedig ezt a német iparnak az a része, melyet Német­országban közönségesen schwere Indusaté­nak szokás nevezni (ide szokták számítani a vasipart, a gépipart, a pamut- és gyapjúfonó­­ipart stb.), túlzott védvámos törekvéseivel na­gyon is veszélyeztette, a vegyészeti ipar útja a vámpolitika terén csakhamar eltért attól, melyet az említett iparágak és azok expo­nense , a Centralverband deutscher Indu­strieller követ. A Centralverband ugyan kétségen kívül legjelentékenyebb érdekképviseleti testülete a német iparnak, de távolról sem egyesíti ma­gában a német ipar háromnegyed részét, a­mivel pedig gyakran hivalkodik. Hiszen eléggé bizonyítja ■ ezt azon körülmény is, hogy a chemiai­ ipar táborában képviselve nincsen. Rövid ideig, 1882 - 89-ig ugyan a vegyészeti ipari egyesület is tagja volt a központi szö­vetségnek, de midőn azt kellett tapasztalnia, hogy a Centralverband csakis a fentebb elősorolt iparágak sorsát viseli valóban szí­vén, míg ellenben a vegyészeti ipar köréből származó javaslatokat nemcsak hogy fel nem karolta, hanem a szolgálatában álló sajtóban még meg is támadta,­ a chemiai ipari egye­sület azt a javaslatot tette, hogy olyan ese­tekben, midőn tagjainak gazdasági érdekei egymással szemben állanak, a szövetség állást ne foglaljon. Miután pedig ezt a javaslatot a Centralverband nagy többséggel elvetette, a vegyészeti ipari egyesület kilépett a szövet­ségből és azóta egyedül jár a maga útján. A német vegyészeti iparnak ez azonban nem vált kárára, mert az egyesületnek sokoldalú és ernyedetlen munkásságával oly tekintélyt sikerült kivívnia a kormányhatóságok előtt, hogy azok a vegyészeti ipart érdeklő minden kérdésben véleményadásra szólítják fel. Különösen a vámügyi kérdésekben bír gyakorlati jelentőséggel az egyesületnek kez­dettől fogva következetesen szem előtt tartott azon eljárása, hogy olyan esetekben, a­me­lyekben tagjainak érdekei egymással szem­ben állanak, határozott állásfoglalástól tar­tózkodik. Ilyenkor a tényállás, valamint az érvek és ellenérvek tárgyilagos előadására szorítkozik és a kormányra bízza a döntést. A legutóbbi német vámtarifánál ugyan nem sok eredménynyel jártak az egyesület fáradozásai. De a mellőztetés e sorsában ré­szesült az egyesülettel együtt az egész német kereskedelem és export­ipar, szóval mindazon gazdasági tényezők, melyeknek a kereskedelmi szerződések politikájának folytatása áll érde­kében. Hiszen talán nincsen második eset a nemzetközi vámpolitika történetében arra, hogy valamely vámtarifa annyira a politikai erőviszonyok eredménye, annyira a politikai pártok tusakodásának játéklabdája legyen, mint a­hogy ezt az új német vámtarifa kelet­kezésénél láttuk. Megemlítendő még az is, hogy a chemiai ipari egyesületnek volt legnagyobb része abban, hogy a kereskedelmi szerződéses politika híveinek egyik legfőbb szervezete, a berlini Centralstelle zur Vorbereitung von Handels­verträgen megalakult. Ugyancsak kiváló szerepet vitt az egyesü­let a Deutscher Verein zum Schutze des ge- Ne vezettesse magát félre s'^s' ^ ha épp oly jót s// + % ajánlanak, jelenkor­i s' legszívósabb s' tömítő anyaga áll el- s' lent legjobban a magas s túlhevített nyomású gőznek. Ismertetéssel, min­tákkal és ajánlattal díjmentesen szolgál Schottola Ernő Budapest,a Fonciére-palota.

Next