Honi Ipar, 1905 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-01 / 1. szám
1905. JANUÁR 1. 3 tékony — vállalatnak nincsen módjában befolyni. Az 1876-ban Philadelphiában tartott világkiállítás adott külső lökést ez eszme megvalósulásának. E kiállítást ugyanis a német vegyészeti iparosoknak szine-java — Holtz, Martius, Schuchardt, Schrader stb. — meglátogatta és ez alkalommal láthatta azt, hogy minő jól működik az amerikai vegyészeti ipar egyesülete. Visszatérve Németországba, e férfiak mozgalmat indítottak meg hasonló egyesületnek Németországban való szervezése végett és bár a politikai partikularizmus, mely akkortájt még nagy volt Németországban, továbbá egyéb nehézségek is nem egy akadályt gördítettek a kezdeményezés útjába. 1877. november 27-én Majna Frankfurtban végre megalakult a Verein zur Wahrung der Interessen der chemischen Industrie Deutschlands. Az egyesület 78 taggal kezdte meg működését, ma mintegy 500 tagja van. Míg fennállásának első esztendejében 7000 márkára rúgott költségvetése, addig ez 10 év múlva 15,000 márkára, 15 év múlva 37,000 márkára emelkedett, míg a folyó 1904. évre szóló költségvetés 53,000 márka bevételt irányzott elő. Ez a két adat egymagában ugyan csak külső támpontot nyújt az egyesület fejlődésének megítélésére, de hiszen a tapasztalat azt bizonyítja, hogy — és különösen áll ez Németországban, ahol az ipar érdekeinek szolgálatában oly sok és oly jól működő testület áll fenn — a szabad társulás terén csak azok a szervezetek tudnak prosperálni, melyekben valódi élet lüktet, melyek a nagy és kis kérdésekre egyaránt kiterjedő működésükkel gondosan ápolják a bennük összpontosult érdekeket. A német vegyészeti ipari egyesület fennállásának 27 esztendejében kifejtett tevékenységével bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy teljesen hivatása magaslatán áll. A vámügy és adózás, a közlekedés, a minta- és védjegyoltalom, a szabadalmi ügy, a szocziálpolitikai törvényhozás, a biztosításügy terén nem merült fel olyan, a vegyészeti ipart érdeklő kérdés, melyhez az egyesület állást ne foglalt volna és melyre nézve a vegyészeti ipar érdekeit minél hathatósabban érvényesíteni nem törekedett volna. Kezdetben ugyan sok közömbösségre talált az egyesület, de idővel vezetőségében egyesítette a német vegyészeti ipar elitejét, tagjai sorában pedig a német chemiai ipar óriásain kívül ott találjuk a kisebb vállalatokat is. Hogy ez utóbbiak is beléphessenek az egyesület kötelékébe, a tagsági díj a gyárak által kifizetett munkabérek évi összege alapján — egy degresszíve fokozódó skála szerint — rovatik ki oly formán, hogy a legkisebb tagsági díj 25 márka, míg a legmagasabb 1000 márka. A munkabérek kiszámításánál a munkásbaleset-biztosításnál vezetett statisztika vétetik alapul. Az egyesületben — úgy a miként a magyar vegyészeti ipar egyesületében is — maguk az iparvállalatok tekintetnek tagokul, amelyek aztán jogaikat egy vagy több képviselő által gyakorolják. Ha valamely vállalat az egyesületbe egynél több képviselőt küld ki, akkor a második és minden következő csupán 25 márka tagsági díjat fizet. Az egyesületbe bizonyos vidékre, területre, vagy pedig bizonyos szakmára szorítkozó kisebb szakegyesületek is beléphetnek (Bezirksvereine és Zweigvereine). Jelenleg két ilyen speciális szakegyesület tartozik a nagy egyesület kötelékébe, a. m. a szódagyárosok és a műtrágyagyárosok egyesülete. Helyi fiókegyesület pedig Berlinben és a Rajna vidékén alakult meg, de ezek nem váltak be. A tapasztalat ugyanis csakhamar megmutatta, hogy egyik vagy másik fiókegyesület gyakran túllépte a maga hatáskörét és ugyanazon ügyben oly határozatokat hozott, melyek az anyaegyesület magatartásával ellenkeznek, sőt a melyeket a fiók-egyesület az ügy kellő ismerete mellett nyilván nem is hozott volna. Az egyesület már 1878 óta külön szakfolyóiratot ad ki (Die Chemische Industrie), mely eleinte havonként egyszer jelent meg, 1887 óta pedig havonként kétszer jelenik meg. Előbb dr. Jacobsen szerkesztette, jelenleg Witt N. Ottó, a charlottenburgi műegyetem ismert nevű tanára szerkeszti. Úgy chemiai-technikai, mint közgazdasági irányú czikkeket közöl, így szabadalmak, új készülékek leírását, a vegyészeti iparra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, figyelemmel kíséri a nemzetközi vámpolitika alakulását a chemiai ipar szempontjából és végül kritikailag ismerteti a szakbavágó irodalmat. E folyóirat egyik legtekintélyesebb és legelőkelőbb orgánuma a chemiai ipar nemzetközi irodalmának. Különösen intenzív tevékenységet fejtett ki az egyesület a szabadalmi törvényhozás terén. Éveken át külön bizottság állott fenn e kérdések tanulmányozására, melynek munkálatai igen lényeges befolyással voltak a német szabadalmi törvényhozás átalakítására, különösen az 1891-iki német szabadalmi törvény meghozatalára és annak kezelésére. Igen érdemleges munkát végzett az egyesület a vámpolitikai téren is. Erre nézve az egyesület kezdettől fogva arra törekedett, hogy minden elméleti elfogultságon felül emelkedve, tehát anélkül, hogy akár a szabad kereskedelmi, akár a védvámos irányelvi álláspontjára helyezkednék, merőben gyakorlati szempontok és az ipar tényleges szükségletei szerint ítélje meg a felmerülő kérdéseket. Természetes azonban, hogy olyan iparág, mint a német chemiai ipar, melynek ma közel 400 millió márka kivitele van évente, csak olyan vámpolitikának lehet barátja, mely ennek a kivitelnek fejlesztését vagy legalább fentartását lehetővé teszi. Miután pedig ezt a német iparnak az a része, melyet Németországban közönségesen schwere Indusaténak szokás nevezni (ide szokták számítani a vasipart, a gépipart, a pamut- és gyapjúfonóipart stb.), túlzott védvámos törekvéseivel nagyon is veszélyeztette, a vegyészeti ipar útja a vámpolitika terén csakhamar eltért attól, melyet az említett iparágak és azok exponense , a Centralverband deutscher Industrieller követ. A Centralverband ugyan kétségen kívül legjelentékenyebb érdekképviseleti testülete a német iparnak, de távolról sem egyesíti magában a német ipar háromnegyed részét, amivel pedig gyakran hivalkodik. Hiszen eléggé bizonyítja ■ ezt azon körülmény is, hogy a chemiai ipar táborában képviselve nincsen. Rövid ideig, 1882 - 89-ig ugyan a vegyészeti ipari egyesület is tagja volt a központi szövetségnek, de midőn azt kellett tapasztalnia, hogy a Centralverband csakis a fentebb elősorolt iparágak sorsát viseli valóban szívén, míg ellenben a vegyészeti ipar köréből származó javaslatokat nemcsak hogy fel nem karolta, hanem a szolgálatában álló sajtóban még meg is támadta, a chemiai ipari egyesület azt a javaslatot tette, hogy olyan esetekben, midőn tagjainak gazdasági érdekei egymással szemben állanak, a szövetség állást ne foglaljon. Miután pedig ezt a javaslatot a Centralverband nagy többséggel elvetette, a vegyészeti ipari egyesület kilépett a szövetségből és azóta egyedül jár a maga útján. A német vegyészeti iparnak ez azonban nem vált kárára, mert az egyesületnek sokoldalú és ernyedetlen munkásságával oly tekintélyt sikerült kivívnia a kormányhatóságok előtt, hogy azok a vegyészeti ipart érdeklő minden kérdésben véleményadásra szólítják fel. Különösen a vámügyi kérdésekben bír gyakorlati jelentőséggel az egyesületnek kezdettől fogva következetesen szem előtt tartott azon eljárása, hogy olyan esetekben, amelyekben tagjainak érdekei egymással szemben állanak, határozott állásfoglalástól tartózkodik. Ilyenkor a tényállás, valamint az érvek és ellenérvek tárgyilagos előadására szorítkozik és a kormányra bízza a döntést. A legutóbbi német vámtarifánál ugyan nem sok eredménynyel jártak az egyesület fáradozásai. De a mellőztetés e sorsában részesült az egyesülettel együtt az egész német kereskedelem és exportipar, szóval mindazon gazdasági tényezők, melyeknek a kereskedelmi szerződések politikájának folytatása áll érdekében. Hiszen talán nincsen második eset a nemzetközi vámpolitika történetében arra, hogy valamely vámtarifa annyira a politikai erőviszonyok eredménye, annyira a politikai pártok tusakodásának játéklabdája legyen, mint ahogy ezt az új német vámtarifa keletkezésénél láttuk. Megemlítendő még az is, hogy a chemiai ipari egyesületnek volt legnagyobb része abban, hogy a kereskedelmi szerződéses politika híveinek egyik legfőbb szervezete, a berlini Centralstelle zur Vorbereitung von Handelsverträgen megalakult. Ugyancsak kiváló szerepet vitt az egyesület a Deutscher Verein zum Schutze des ge- Ne vezettesse magát félre s'^s' ^ ha épp oly jót s// + % ajánlanak, jelenkori s' legszívósabb s' tömítő anyaga áll el- s' lent legjobban a magas s túlhevített nyomású gőznek. Ismertetéssel, mintákkal és ajánlattal díjmentesen szolgál Schottola Ernő Budapest,a Fonciére-palota.