Honi Ipar, 1905 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-01 / 1. szám
4 werblichen Eigentums megalapításában, mely a szabadalmi, minta- és védjegy-oltalom terén ma nagyrészt ellátja azokat a teendőket, melyeket előbb az egyesület végzett. A kartell-kérdéssel annyiban foglalkozott az egyesület, hogy a német kormány az általa rendezett ismeretes contradictorius tárgyalásokra nézve az egyesület közreműködését is igénybe óhajtja venni. A német chemiai ipar körében fennálló kartellekről az egyesület választmánya előzetesen tanácskozott, amidőn is megállapította, hogy bár számos ilyen kartell áll fenn, egy sincs közöttük olyan, mely a fogyasztók kizsákmányolásának szolgált volna. Sőt a fogyasztók legtöbbnyire szívesen látták az árakra nézve fennálló megállapodásokat, miután ez által meghatározott árakkal számolhatnak és üzleti számvetésük biztosabb alapokon mozoghat. Az egyesületnek még egy fontos kapcsolatáról kell megemlékeznünk, amely állandó jellegű. Ez a vegyészeti ipar szakszövetkezetéhez (Berufsgenossenschaft der chemischen Industrie Deutschlands) való viszony. A német munkás-balesetbiztosítás tudvalevőleg úgy van szervezve, hogy egy-egy iparcsoport közös köteléket alkot, melynél az illető iparban alkalmazott munkások üzemi balesetek ellen biztosítva vannak. A Berufsgenossenschaft a biztosító intézet. A chemiai egyesület és a chemiai B.G. között annál fogva is igen szoros a viszony, hogy vezetőségének tagjai jó részt ugyanazok és a B.G. igazgatója ugyanaz, aki az egyesületnek megalakulása óta főtitkára, Wenzel Ottó. Ez a szoros viszony hasznára vált az egyesületnek különösen közgazdasági munkálatainál, amennyiben a balesetbiztosítás czéljaira igen beható munkás- és bérstatisztika gyűjtetvén, ez az anyag egyúttal legmegbízhatóbb tükre a chemiai ipar mindenkori fejlődésének. A B.G.-nak viszont előnyére vált az, hogy az egyesületben oly orgánumra talált, amely a holt számtömeget az ipar érdekében közgazdasági czélokra értékesíteni képes. Miként a chemiai B.G.-tal, úgy szíves baráti viszonyt tart fenn az egyesület a német chemiai tudomány legtekintélyesebb régi egyesületével, a Deutsche Chemische Gesellschaft-tal is. Mind a három intézmény (a chemiai ipari egyesület, a chemiai tudományos egyesület és a chemiai B.-G.) ugyanazon épületben, a berlini Thiergartennegyed egyik legszebb palotájában, a Hofmannhaus-ban van elhelyezve, így külsőleg is kifejezésre jut a német vegyészeti ipar csodálatos haladásának egyik legfőbb emeltyűje és előmozdítója, az, hogy mindenkor szoros kapcsolatot tartott fenn a chémiai tudománynyal, mindenkor éber figyelemmel kísérte annak elméleti kutatásait és haladását, áldozatoktól sem riadva vissza, hogy a tudományos laboratóriumok vívmányait technikailag kipróbálja. A kísérleti ügynek ez a nagy fejlettsége különösen a kátrányfesték-ipart jellemzi, amely a szolgálatában álló vegyészek tökéletes tudományos képzettsége tekintetében az öszszes chemiai iparágak közül a legmagasabb követelményeket támasztja. A nagy kátrányfestékgyárak óriási laboratóriumokat tartanak fenn, amelyekben az utóbbi húsz esztendő alatt több százra menő új színanyagot konstruáltak. Ezek a találmányok különösen a textilipar szempontjából fontosak, amelyre nézve pl. valósággal korszakalkotónak mondható a mesterséges indigónak a kőszénkátrány legolcsóbb alkatrészéből, a naftalinból kiinduló előállítása, ami legelőször a Badische Anilin- und Sodafabrik-nak sikerült 1897-ben, évek hosszú során tartott kísérletek során. A mesterséges indigó olcsóbb lévén a hasonló növényi festőanyagnál, nyilván nem fog sok időbe telni, midőn azt egészen ki fogja szorítani. Hogy fogalmat adjunk erről az utóbb nevezett vállalatnak, amely a világ legnagyobb chemiai gyára, óriási méreteiről, szabadjon csak a következő néhány adatot felsorolni. A Badische Anilin- und Sodafabrik részvénytőkéje 21 millió márka. Főtelepe Ludwigshafenban a Rajna mellett van,fiókgyárai vannak Neuville sur Saôneban Francziaországban és Butirkiban (Moszkva mellett) Oroszországban. A ludwigshafeni gyárban 148 tudományosan képzett chemikus, 75 mérnök és 305 kereskedelmi hivatalnok van alkalmazva. A munkások száma mintegy 7000-re rúg, azoknak munkabére az 1903. évben 98 millió márkát tett. (Ebbe csak azon munkások fizetése van beszámítva, akik a baleset-biztosítás kötelékébe tartoznak, míg a magasabb fizetésű munkások és tisztviselők fizetései ebben nem foglaltatnak.) A Rajna partján épült gyár által elfoglalt összes terület 206 hektár, amelyen 421 gyárépület emelkedik. A gyár maga állítja elő az üzeméhez szükséges savakat és alkáliákat, továbbá nagy mechanikai műhelyei vannak az általa szükségelt készülékek előállítása végett. A kőszén-fogyasztás évente 2 és fél millió métermázsa. A gyárnak iparvágányai 43 km. hoszszúságúak, amelyeken 400 vasúti teherkocsi bonyolítja le a forgalmat. Nem sokkal kisebb arányúak a többi kátrányfestékgyárak is, így a Farbwerke, vorm. Meister Lucius und Brüning (Höchst a. M.), Leopold Cassella und Comp. (Frankfurt a. M.), az Aktiengesellschaft für Anilin-Fabrikation Berlinben, stb. stb. De nem csupán a kátrány-festékiparra szorítkozik az a haladás, mely a német kémiai ipar terén az utóbbi két évtized alatt végbe ment. Kiterjedt az ennek az óriási iparnak minden szakmájára, ami kitűnik a következő adatokból: 1894-ben a német chemiai B.-G. kötelékébe 5758 gyár tartozott 110,000 munkással és 99 millió márka évi bérrel. (Egy munkás átlagos évi bére tehát 855 márka volt.) 1902-ben az üzemek száma 7539, a munkásoké 161.000, az évi munkabérek összege 1642 millió volt és egy munkás átlagos keresménye 1010 márka volt. Az 1903. év további fellendülést mutat: ekkor 7747 volt az üzemek, 168.950 a munkások száma és 174 4 millió márka azok keresménye, egy-egy munkás keresménye tehát 1020 márkát tett. A német vegyészeti ipar összes termelését a német hivatalos statisztika egy milliárd márkára teszi évente. Németország vegyészeti iparának behozatala és kivitele készgyártmányokban a következőkép alakult: behozatal: kivitel: millió márka Ami a német vegyészeti ipar jövedelmezőségét illeti, természetes, hogy e tekintetben pontos számadatok csupán a részvénytársulatok tulajdonában levő vállalatokra nézve állanak rendelkezésünkre. De ezekből nyilván biztos következtetés vonható a vegyészeti ipar összességére. Ha tehát a részvénytársaságok tulajdonában levő vegyészeti iparvállalatok (ezek száma 1903-ban 138 volt) befizetett alaptőkéjéhez arányítjuk az e vállalatok által évente kifizetett osztalékok összegét, úgy az átlagos jövedelmezőségre a következő százalékokat kapjuk: 1892. 11-92 1898. 12-69 Figyelembe veendő azonban, hogy ez a számítás a valóságnál nagyobbnak mutatja a jövedelmezőséget, miután egyes részvénytársulati vállalatoknál a befizetett alaptőkén kívül még az elsőbbségi kötvények és jelzálog-kölcsönök útján beszerzett tőkék, továbbá a különböző tartalékok és egyéb passivák is jelentékeny összegekre rúgnak, ami ugyancsak a vállalatban dolgozó tőkeerőt gyarapítja. Szintúgy a vállalatok hozadékához volnának számítandók a kölcsönkötvények és jelzálogkölcsönök kamatoztatására fordított összegek. Wenzel Ottó, az egyesület kitűnő főtitkára, akinek évi jelentéseiből ez adatokat merítettük, az 1903-ik évre vonatkozólag ezen az alapon számítást eszközölvén, még ezzel a legszigorúbb módszerrel is 8'56°l0-os átlagos jövedelmezőséget hozott ki. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy miként alakul a jövedelmezőség a német chemiai ipar egyes ágaiban, akkor a következő százalékos adatokat nyerjük: gummiipar 14’27 11/21 14*63 16#09 1826 16 44‘ E kis táblázatból kitűnik, hogy még akkor is, ha a fentebb ismertetett második számítási mód szerint valamivel redukálnék is az adatokat: igen kielégítőnek, sőt a legtöbb ágban határozottan fényesnek mondható a német vegyészeti ipar jövedelmezősége. Általános közgazdasági szempontból pedig annál örvendetesebb ez az eredmény, mert talán nincsen olyan ipar, melyben a munkások közegészségügyi, lakásügyi, nyugdér-ellátási stb. igényeiről a legkülönbözőbb jóléti intézmények által oly messzemenő mértékben történt volna gondoskodás, mint épen a chemiai iparnál. Annyi kétségtelen, hogy eme valóban fényes eredmények kivívásában nem jelentéktelen része van ama működésnek, melyet a német chemiai ipar érdekképviseleti testülete 27 esztendő óta kifejtett. Nyilván teljesen hitelt adhatunk egy kiváló szaktekintélynek, Witt charlottenburgi tanárnak, aki azt mondja a német chemiai iparról szóló nagy munkájában, hogy ennek fejlődése terén az egyesület megalapítása korszakot alkotott. Számszerűleg ez természetesen nem mutatható ki. Hiszen egy jól működő ipari érdekképviseleti testületet a jó iskolához lehetne hasonlítani, mely növendékeit oly szellemi és erkölcsi kincsekkel látja el, mely azokat a sors minden változandósága esetére biztosítja és idővel anyagi tekintetben is busás kamatokat hoz. 1889. 106-6 2267 1894.106-9 268-9 1898. 104-6 3392 1902. 111-2 3860 1903. 117-3 396-9 1893. 13-18 1899. 13-52 1894. 13-44 1900. 12-33 1895. 12-71 1901. 12-30 1896. 12-30 1902. 11-87 1897. 12-11 1903. 12-63 1898 1899 1900 1901 1902 1903 anorganikus nagyipar* 13*4 13*83 12*68 11*92 13*02 14 04 praeparatumok ipara 9*78 13*1*2 12*74 15*34 13*56 11*87 kátrányfesték ipar 22*26 22*46 20*44 20*84 22*03 22 61 robbanó anyagok ipara 11*28 13*02 11*63 11*38 10.66 11*77 gyujtóanyagok ipara 8*88 9-05 7-65 6#69 6‘68 7’10 műtrágyaipar 3’46* 7’48 6-57 5*80 7*50 7’33 HONI IPAR I KRAYER E. ÉS TÁRSA ""ISS . Főüzlet és iroda: BUDAPEST, V. kerület, Váczi-út 6. szám (Frankl-udvar). Fióküzletek: VII., Kerepesi-út 50, VII., Akáczfa u. 64 és IV., Kálvin-tér 7. D -----1 József főherczeg , császári és királyi fensége udvari, magyar királyi állam- ----vasutak, Budapest fő- és székváros, vagyongyárak, gépgyárak stb. szállítói