Honi Ipar, 1906 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
. Iparos létemre az elméletet nem sokra becsülöm. Különösen a közgazdaság terén nem, mert a közgazdaság az egyetlen tudomány, amely az elméletet mint kiindulási pontot nem tűri, hanem a tapasztalatból indul ki és abból szűri le a theóriát. A kereskedelmi utazónak egy heti útjáról beküldött jelentését tanulságosabbnak tartom, mint akárhány emlékiratot. Azt a nézetet vallom, hogy minden iparos vagy kereskedő, aki szegény emberből milliomossá lett, a maga körében egy Napóleon. Sőt több, mert pénz nélkül győzött egy elkeseredett harczban és pénz nélkül hódított magának területet, míg Napóleonnak ugyanehhez az eredményhez, lángesze mellett még katonára, sok katonára volt szüksége. Politikai hitvallásom, hogy az iparosnak és kereskedőnek más feladata nincs, mint hogy saját vagyonának gyarapításával nemzete vagyonát gyarapítsa. Éber figyelemmel kísérem közgazdasági életünk minden mozzanatát és azon tapasztalatra jutottam, hogy ezen politikai hitvallás ellenére, daczára az évtizedes iparfejlesztési akciónak, sehol a világon az iparos keserűbb kenyeret nem eszik mint nálunk, ahol az ipar létérdekeinek előmozdításával hivatalosan, törvényhozási hozzájárulással és programmszerűen foglalkoznak. Azt hiszem, hogy ma már kevés nálunk az az iparos, aki a sok reménynyel megindult iparfejlesztési akciót nagyobb eredmények elérésére alkalmas eszköznek tartaná. A hivatalosan elfogadott és propagált nézetet pedig, hogy iparfejlesztési pirulákkal Magyarországot ipari állammá át lehessen gyúrni, az elméleti közgazdászokat kivéve, tapasztalatom szerint ma már a legfiatalabb bolti segéd sem osztja. Nehezen szántam rá magamat az alábbi fejtegetésekre, de minthogy nincs kilátás arra, hogy mérvadó gazdasági vezér férfiaink, ha csak 4 hétre is beálljanak üzleti utazóknak, vagy helyi ügynököknek, nem marad más hátra, mint írásban rámutatni azokra a tarthatatlan viszonyokra, melyeket legjobban illusztrált annak a vidéki szállodának a portása, aki azt mondotta, hogy be kellene csukni az öszszes magyarországi szállodákat, ha az isteni gondviselés osztrák vitéczet nem teremtett volna. Közgazdasági életünk az elmélet túltengésének hatása alatt áll. A köz elmélet és tapasztalat* írta: Kormos Zsigmond. gazdasági elméleteknek egyik legerősebb hajtása nálunk az iparfejlesztés vámvédelem nélkül, állami kedvezményekkel. A gyakorlat embere ebben az elméletben tátongó ellentmondást talál ugyan, mert az állami kedvezményeknek legmagasabb foka maga a vámvédelem , az elmélet embere azonban azt mondja, ha állami kedvezményekkel sem tudod lerázni a nyakadról az osztrák versenyt, akkor dolgozzál kivitelre. Más szóval engedd át a magyar fogyasztási piaczot az osztráknak, te pedig keresd fel a hottentottákat és botokudokat, ott az osztrák sógor még nem rontotta el az árakat. És ha a műhelye látókörén túl nem látó iparos, adófizetői alázatossággal, megkockáztatja azt a szerény kérdést, miért nem keresi fel az osztrák iparos azt a hottentotta vagy botokud fogyasztót, akkor az elmélet rámordul : a magyar iparos tehetetlen, nincs vállalkozási szelleme, a röghöz kapaszkodik görcsösen és még ma, 60 év után, sem érti meg Széchenyi István, a legnagyobb magyar ember, fenséges jelszavát: „Tengerre magyar“. Hát bizony a magyar iparos egy kicsit korlátolt eszű, mert míg ő még mindig nem értette meg, addig a magyar földmíves már megértette a „tengerre magyar“ fenséges jelszavát és sűrű tömegekben tódul Fiume felé. És megérjük még azt a kémikus helyzetet, hogy a magyar iparos tényleg nemsokára kivitelre fog dolgozni, mégpedig a kivándorolt tengerentúli magyarok számára, akik itthon saját hazájukban soha magyar iparczikkhez nem juthattak. És az elmélet, diadalmi mámorában, habzó pezsgővel fel fogja köszönteni a Cunard Line igazgatóját, aki lángelméjével fogyasztási piaczot teremtett az óczeánon túl a szép reményekre jogosult fiatal magyar iparnak. Csak ne akadjon ennek a komikus helyzetnek folytatása, a magyar iparosnak azon logikus gondolatmenetében, mely őt esetleg arra az elhatározásra bírhatja, hogy a nagy szállítási költségek megtakarítása czéljából, műhelyét a fogyasztóhoz közelebb területre tegye át, mondjuk Pensylvaniába. Azonban nem akarom a jövő zenéjét pengetni, hanem visszatérek az aktuális jelenbe. Visszatérek abba a boldog országba, ahol az állami gyámkodással felnevelt ipar fennállását már csak az állami kedvezményeknek új iparvállalatoktól való megtagadása által lehet biztosítani. Micsoda szörnyű dilemma! Az állami kedvezmények intézményének csődjét jelenti ez, mert egyrészt az állami kedvezményekkel és szubvenciókkal alátámasztott magyar iparral nem sikerült az osztrák iparczikkek beözönlését megakadályozni, másrészt ebből kifolyólag ujóbbi iparvállalatok keletkezésének előmozdításával nem szabad az osztrák invázióval szemben vivott harczban kimerült magyar ipart még jobban meggyengíteni. Azonban nemcsak hogy nem sikerült az iparfejlesztési akció védőszárnyai alatt alakult és még fennálló 593 gyári vállalatnak az osztrák ipart megfelelő arányban visszaszorítani, hanem az említett 593 gyári vállalat működésének daczára a hivatalos statisztikai adatok tanúsága szerint 1903- ban a legfontosabb árucsoportokban a behozatal Ausztriából 69 millió koronával nagyobb mint 1888-ban, amely időpont körül az iparfejlesztési akció kezdetét vette. Ez az 593 gyári vállalat tehát még a népesség természetes gyarapodásának arányában emelkedő fogyasztási többletet sem tudta kielégíteni. A rendes fogyasztás kiegyenlítését, mintha időközben semmi sem történt volna, továbbra is Ausztria teljesítette. Ausztria ipara tehát az iparfejlesztési akciót a legjobb egészségben állotta ki, egy talpalatnyi földet nem veszített, sőt kivitele Magyarországba 17 év után 69 millióval magasabb mint az iparfejlesztési akczió kezdetén. De ha még mélyebben belevilágítunk gazdasági helyzetünk sötét misz HONI IPAR hflIDEKKER 5ANDOR sodronyszövet-, fonat- és kerítésgyára BUDAPEST, Vill., Üllői út 48. sz. Készít mindennemű sodronyszöveteket és fonatokat gazdasági és gyári czélokra. Sodronykerítéseket mindenféle kivitelben. NAXOS csiszolóárugyár részvénytárs. Budapest fgk és központi iroda: VI., SZABOLCS-DJ. 4. Smirglikorong-gyár. Smirgliáru-gyár. Magyarország- egyedüli nagy gépberendezéssel rendelkező csiszolóáru-gyára. Ajánlja saját gyártmányait és pedig: Naxos csiszoló - korongokat, carborundum, corund és fűrészélesítő-korongokat stb. Csiszoló-vásznakat a legkiválóbb minőségben, valódi Naxos fedéssel, üveg, kova és rubypapírt, szemcsét és üvegport stb. Különlegesség ! Saját gyártmányú legkiválóbb minőségű, magas hátoknál égetett csiszolókorongokban, melyek az amerikai elsőrendű gyártmányokat felülmúlják 1 Megrendelések smirglikorongokra bármely alakban és kivitelben, méret, rajz vagy minta szerint a legpontosabban eszközöltetnek. A csiszolókorongokat a gyár próbagépein a kétszeres fordulatszámra kipróbáltatja s kiváló minőségéért szavatosságot vállal. „Oroszlán“ védjegy, TELEFON 81-53.