Honi Ipar, 1906 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

. Iparos létemre az elméletet nem sokra becsülöm. Különösen a közgaz­daság terén nem, mert a közgazdaság az egyetlen tudomány, a­mely az el­méletet mint kiindulási pontot nem tűri, hanem a tapasztalatból indul ki és abból szűri le a theóriát. A ke­reskedelmi utazónak egy heti útjáról beküldött jelentését tanulságosabbnak tartom, mint akár­hány emlékiratot. Azt a nézetet vallom, hogy minden iparos vagy kereskedő, a­ki szegény emberből milliomossá lett, a maga kö­rében egy Napóleon. Sőt több, mert pénz nélkül győzött egy elkeseredett harczban és pénz nélkül hódított ma­gának területet, m­íg Napóleonnak ugyanehhez az eredményhez, lángesze mellett még katonára, sok katonára volt szüksége. Politikai hitvallásom, hogy az iparos­nak és kereskedőnek más feladata nincs, mint hogy saját vagyonának gyarapí­tásával nemzete vagyonát gyarapítsa. Éber figyelemmel kísérem közgaz­dasági életünk minden mozzanatát és azon tapasztalatra jutottam, hogy ezen politikai hitvallás ellenére, daczára az évtizedes iparfejlesztési akc­iónak, sehol a világon az iparos keserűbb kenyeret nem eszik mint nálunk, a­hol az ipar létérdekeinek előmozdításával hivatalosan, törvényhozási hozzájáru­lással és programmszerűen foglal­koznak. Azt hiszem, hogy ma már kevés nálunk az az iparos, a­ki a sok remény­nyel megindult iparfejlesztési akc­iót nagyobb eredmények elérésére alkal­mas eszköznek tartaná. A hivatalosan elfogadott és propagált nézetet pedig, hogy iparfejlesztési pirulákkal Magyar­­országot ipari állammá át lehessen gyúrni, az elméleti közgazdászokat ki­véve, tapasztalatom szerint ma már a legfiatalabb bolti segéd sem osztja. Nehezen szántam rá magamat az alábbi fejtegetésekre, de minthogy nincs kilátás arra, hogy mérvadó gaz­dasági vezér férfiaink, ha csak 4 hétre is beálljanak üzleti utazóknak, vagy helyi ügynököknek, nem marad más hátra, mint írásban rámutatni azokra a tarthatatlan viszonyokra, melyeket legjobban illusztrált annak a vidéki szállodának a portása, a­ki azt mon­dotta, hogy be kellene csukni az ösz­­szes magyarországi szállodákat, ha az isteni gondviselés osztrák vitéczet nem teremtett volna. Közgazdasági életünk az elmélet túltengésének hatása alatt áll. A köz­­ elmélet és tapasztalat* írta: Kormos Zsigmond. gazdasági elméleteknek egyik legerő­sebb hajtása nálunk az iparfejlesztés vámvédelem nélkül, állami kedvezmé­nyekkel. A gyakorlat embere ebben az elméletben tátongó ellentmondást talál ugyan, mert az állami kedvez­ményeknek legmagasabb foka maga a vámvédelem , az elmélet embere azon­ban azt mondja, ha állami kedvezmé­nyekkel sem tudod lerázni a nyakad­ról az osztrák versenyt, akkor dolgozzál kivitelre. Más szóval engedd át a ma­gyar fogyasztási piaczot az osztrák­nak, te pedig keresd fel a hottentot­tákat és botokudokat, ott az osztrák sógor még nem rontotta el az árakat. És ha a műhelye látókörén túl nem látó iparos, adófizetői alázatossággal, megkoc­káztatja azt a szerény kér­dést, miért nem keresi fel az osztrák iparos azt a hottentotta vagy botokud fogyasztót, akkor az elmélet rámor­dul : a magyar iparos tehetetlen, nincs vállalkozási szelleme, a röghöz ka­paszkodik görcsösen és még ma, 60 év után, sem érti meg Széchenyi Ist­ván, a legnagyobb magyar ember, fen­séges jelszavát: „Tengerre magyar“. Hát bizony a magyar iparos egy kicsit korlátolt eszű, mert míg ő még mindig nem értette meg, addig a ma­gyar földmíves már megértette a „ten­gerre magyar“ fenséges jelszavát és sűrű tömegekben tódul Fiume felé. És megérjük még azt a kémikus hely­zetet, hogy a magyar iparos tényleg nemsokára kivitelre fog dolgozni, még­pedig a kivándorolt tengerentúli ma­gyarok számára, a­kik itthon saját ha­zájukban soha magyar iparczikkhez nem juthattak. És az elmélet, diadalmi mámorában, habzó pezsgővel fel fogja köszönteni a Cunard Line igazgatóját, a­ki lángelméjével fogyasztási piaczot teremtett az óczeánon túl a szép re­ményekre jogosult fiatal magyar ipar­nak. Csak ne akadjon ennek a komi­kus helyzetnek folytatása, a magyar iparosnak azon logikus gondolatme­netében, mely őt esetleg arra az elha­tározásra bírhatja, hogy a nagy szállí­tási költségek megtakarítása czéljából, műhelyét a fogyasztóhoz közelebb te­rületre tegye át, mondjuk Pensylva­­niába. Azonban nem akarom a jövő zené­jét pengetni, hanem visszatérek az ak­tuális jelenbe. Visszatérek abba a bol­dog országba, a­hol az állami gyám­kodással felnevelt ipar fennállását már csak az állami kedvezményeknek új iparvállalatoktól való megtagadása ál­tal lehet biztosítani. Micsoda szörnyű dilemma! Az állami kedvezmények intézmé­nyének csődjét jelenti ez, mert egy­részt az állami kedvezményekkel és szubvenc­iókkal alátámasztott magyar iparral nem sikerült az osztrák ipar­­czikkek beözönlését megakadályozni, másrészt ebből kifolyólag ujóbbi ipar­­vállalatok keletkezésének előmozdítá­sával nem szabad az osztrák invázió­val szemben vivott harczban kimerült magyar ipart még jobban meggyen­­gíteni. Azonban nemcsak hogy nem sike­rült az iparfejlesztési akc­ió védő­szárnyai alatt alakult és még fennálló 593 gyári vállalatnak az osztrák ipart megfelelő arányban visszaszorítani, hanem az említett 593 gyári vállalat működésének daczára a hivatalos sta­tisztikai adatok tanúsága szerint 1903- ban a legfontosabb árucsoportokban a behozatal Ausztriából 69 millió ko­ronával nagyobb mint 1888-ban, a­mely időpont körül az iparfejlesztési akc­ió kezdetét vette. Ez az 593 gyári vállalat tehát még a népesség természetes gyarapodásá­nak arányában emelkedő fogyasztási többletet sem tudta kielégíteni. A ren­des fogyasztás kiegyenlítését, mintha időközben semmi sem történt volna, továbbra is Ausztria teljesítette. Ausztria ipara tehát az iparfejlesztési akc­iót a legjobb egészségben állotta ki, egy talpalatnyi földet nem veszített, sőt kivitele Magyarországba 17 év után 69 millióval magasabb mint az ipar­­fejlesztési akczió kezdetén. De ha még mélyebben belevilágí­tunk gazdasági helyzetünk sötét misz­ HONI IPAR hflIDEKKER 5ANDOR sodronyszövet-, fonat- és kerítés­gyára BUDAPEST, Vill., Üllői­ út 48. sz. Készít mindennemű sodronyszöveteket és fonatokat gazdasági és gyári czélokra. Sod­­ronykerítéseket mindenféle kivitelben. NAXOS csiszolóárugyár részvény­társ. Budapest fgk­ és központi iroda: VI., SZABOLCS-DJ. 4. Smirglikorong-gyár. Smirgliáru-gyár. Magyarország- egyedüli nagy gépberendezéssel rendelkező csiszolóáru-gyára. Ajánlja saját gyártmányait és pedig: Naxos csiszoló - korongokat, carborundum, corund és fűrészélesítő-korongokat stb. Csiszoló-vásznakat a legkiválóbb minő­ségben, valódi Naxos fedéssel, üveg, kova és rubypapírt, szemcsét és üvegport stb. Kü­lönlegesség ! Saját gyártmányú legkivá­lóbb minőségű, magas hátoknál égetett csi­szolókorongokban, melyek az amerikai első­rendű gyártmányokat felülmúlják 1 Megrende­lések smirglikorongokra bármely alakban és kivitelben, méret, rajz vagy minta szerint a legpontosabban eszközöltetnek. A csiszoló­korongokat a gyár próbagépein a kétszeres fordulatszámra kipróbáltatja s kiváló minő­ségéért szavatosságot vállal. „Oroszlán“ védjegy, TELEFON 81-53.

Next