Honi Ipar, 1908 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

:t gyümölcsfán rágódó, úgynevezett drót­­féreghez, melyet bár látni nem lehet, mert­­ a fa kérge elfedi, mégis még akkor is megakadályozza a fa áldásos gyümölcsözését, a mikor az gyönyörű színpompában tündöklő virágjaival a leg­szebb eredménynyel kecsegtet. Társadalmunk beteg. Betegsége a hiú­ság, mely pusztít, rombol. A munkát nem hasznossága után becsülik, külö­nösen akkor nem, ha az fizikai erőből fakad. Pedig hány ezer meg ezer csa­ládot láthatunk, melynek körébe a boldogság költöznék vissza, ha az erős eszű és fizikai képességű gyermekek keze munkáját megbecsülve látnák. A mi nemzetünk boldogulásának olyan előfeltételei vannak, hogy alig akad mása. Talán éppen az a baja, hogy or­szágunk termőfölde túlgazdag a népes­ség arányához képest. Talán ez az oka annak, hogy a múlt tele volt előítéletek­kel. Azonban a jövő parancsolólag kö­veteli a maga jogait, a jövőnek a hala­dás jegyében kell állani. A haladás olyan mint a napsugár, melyet a jó gazdának fel kell fogni, ki kell hasz­nálni, ha azt akarja, hogy siker koro­názza fáradozásait. Ámde hol az a jó gazda, a­kitől a gaz kigyomlálását vár­hat­j­uk ? Ne tekintsünk bízó szemmel hon­atyáink felé, kik közül oly számosan nyújtanak példát arra, hogy jó díjazás fejében hogyan kell előljárni az idő­­pocséklásban. Tekintsünk inkább az irodalom felé, mely hivatva lenne nap-nap után a munkafelosztás elvei szerint behatolni a termő talajba, a melyben új éltető erő rejlik egy szebb jövő kiépítéséhez. Ami közgazdaságunk erőforrásait mélyre­ható iszap fedi, mely évtizedeken ke­resztül gyülemlett össze. Ha ezt el akarjuk távolítani, akkor mindenekelőtt a munka megbecsülésének m­agvát kell elhinteni a jól megművelt földben. Hogy ez kifakadjon, ahhoz minden irodalmilag munkaképes ember­nek egy-egy jó kertésznek kell lennie, a­kinek meg kell védeni a termő rügye­ket a káros előítéletek ellen. Azok pedig, a­kik államháztartásun­kat irányítják, legyenek egész emberek, hogy a nemzet­ termelő képességét el ne fecséreljék idegen érdektényezők lát­szólagos adományaiért. Ha ilyen értelemben lehetne fejlesz­teni a nemzeti erőket, ha ilyen értelem­ben lehetne öntözni a magyar gazda­sági érdekeket a hazafias szeretet nedű­jével, akkor meg lehetne az önálló hadsereg, az önálló bank, az önálló, füg­getlen és hatalmas ipar, a­mely tiszte­letet parancsolna minden irányban azok­nak, a­kik ma világszerte aljas rágal­makkal halmoznak el bennünket. Ha ezen irányban haladna nemzetünk, meg­tízszerezett munkával képessé tehetné magát egész szunnyadó hatalma érvé­nyesítésére. Tíz esztendő egy nemzet életében semmi, de ezer esztendei mulasztás után egy gazdasági mesgyén állva, óriási jelentőségű időszak. Legyünk ebben az évtizedben egyek, a legszentebb feladat megoldásának, a nemzeti jólét kiépítésének kérdésében és használjunk fel minden perc­et arra, hogy a tisztes ipari foglalkozásnak meg­hódítsuk a nemzet szeretetét és becsü­lését. Ez legyen a jövő programmja és ezen programai megvalósításán munkálkod­jék minden magyar. És ez az eszme aztán olyan fegyver lesz minden ma­gyar házban, a­melylyel ki tudunk vé­deni akármilyen csapást. Az igazi szeretet­ övezte munka aka­dályt nem ismer és ezen jelben meg­fogjuk érni Magyarország gazdasági fel­lendülését a következő évtizedben. _ ___ HONI IPAR E sorokkal nem czélom a londoni magyar kiállítás eszméjének pártolói és ellenzői­­ közt igazságot tenni, csupán közvetlen Angliában személyesen szer­zett, ez ügyre alkalmazható tapasztala­taimat óhajtom közölni. Az idén sok időt töltöttem külföldön, ennek nagy részét Angliában, túlnyomóan London­ban. Volt alkalmam több nagy angol gyárossal érintkezni és arról meggyő­ződni, hogy Magyarország ott ismeretlen fogalom és amennyiben mégis ismerik, úgy Ausztria egy tartományának tekin­tik. Manchesterben meggyőződtem arról, hogy a magyar lisztet osztrák czégér alatt árusítják, borainknak, ásvány­vizeinknek, — Saxlehner keserüvizét kivéve, — paprikánknak sehol semmi nyoma. Magyar gyártmányt csak egyet láttam. Két rúd szalámit a Piccadilly egyik üzletének kirakatában, mely Herz budapesti szalámigyáros, készítménye Londoni magyar kiállítás­ volt, egyebekben a hazai iparnak alig láttam nyomát. Egy manchesteri gyár képviseletét vállaltam Magyarország és Ausztria ré­szére kü­lön-külön, de csak nagy nehezen sikerült a manchesteri osztrák-magyar konzult kapac­itálni, hogy a képviseleti megbízást külön Magyarország és külön Ausztria részére hitelesítse, mert ő csak osztrák-magyar monarchiát ismer s csakis makacsságom folytán volt arra rávehető, hogy Magyarország különállását res­pektálja, miután a gyárosoknak kijelen­tettem, hogy máskép lemondok az összeköttetés létesítéséről. Nincs Angliá­ban senki, de nincs Francziaországban, Belgiumban és a nagy német birodalom­ban sem, a­ki Magyarországot ismer­tetné, szimpatikussá tenné. Gazdasági tudósítóink, legalább a múltban, sem­mit sem tettek az ország érdekében. Úgy látszik, nem értettek hozzá, vagy nem tudtak maguknak kellő tekintélyt szerezni, az ellenőrzés innen pedig nehéz. Egy régebbi angliai közgazdasági tudó­sítónkról tudom, hogy a magyar kor­mányhoz időnként intézett hivatalos értesítéseit egy nagy londoni c­égnél alkalmazásban levő magyar fiatal­em­ber szerkesztette bizonyos megállapí­tott díjért, de mert a díjazás elmaradt, elmaradt a tudósítás is. Pedig az angol igen fogékony volna a mi érdekeink iránt, ha arra való kép­viselőink szisztematikusan és hozzá­értéssel dolgoznák ott meg a talajt. Az angol flegmatikus volta mellett és praktikus hajlamai ellenére is igen fogé­kony ideális momentumok iránt. Mond­hatom, hogy történelmünk egyes nagy­­jelentőségű részleteinek elmondásával nagy hatást értem el. Glasgow ország­­gyűlési képviselőjének, Mr. Alexander Cross urnak fia, kinek Skócziában nagy A legveszedelmesebb ellensége minden A T­T P3, mert nincsen oly megfelelő eszközük, gyáros, kereskedő, iparos és magánosnak­­s melylyel a tüzet ők maguk eloltani tudnák, azért vegye meg mindenki a legtökéletesebb kézi tűzoltó-készüléket a „MINIMAX“ -ot. Fővilágosítással készséggel szolgál 4 mINIMAX-GYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, Telefon: 37—31. Budapest, VII., Ilka-utcza 31. „SATERIN“-KOKABARCS -ANYAG Izzítja1"1*" Sátori-gyár Budapest, IX., Dandár-utcza 25. olcsó és kitűnő építkezési anyag, fagymentes, szín­tartó, kőkemény, plastikus.

Next