Honi Ipar, 1911 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

EGY ÉV ALATT lovő család egyedül csak általunk bevezetett rendkívül kedvezményes rendszerünk alapján havi 20 corona fizetésért ki- 7011000AT tim­e gyártmányú modern­­.UlibUnAI. Ez többet bizonyít, mint bármely hangzatos reklám. M­USICAR.­T.TereÚi BUDAPEST, TERÉZ-KÖRÚT 1. TELEFON 4-81. TELEFON 4-81. Kiváló gyártmányú zongorák, pianinók, készpénzére csekély havi részletfize­tésért és kölcsön Szakszerű javítás, hangolás, modernizálás és becserélés, az egyesület jelenlegi alapszabályai mellett belátható időn belül nem fogja vinni. Ekkor is marad az iparfelügyelők felügyelete alatt — a rendes évi 500—600 kazánszaporulatot nem számítva — még mintegy 27.000 kazán. Vagyis a kazánok­kal éppen annyi dolguk lesz az iparfelügye­lőknek ezután is, mint eddig volt. Ajánljuk tehát a beküldött levél által felvetett eszmét — hogy az összes kazánok vizsgá­lata az egyesületre bizassék — a miniszter úr figyelmébe, már csak azért is, mert csak így lesz keresztül vihető, hogy az egyesület vidéki expozitúrákat is létesíthessen és feladatának jól és olcsón megfelelhessen. Hegedűs Kálmán, a munkásügyi bizott­ság előadója, két eszmét vetett fel : a nő­­iparfelügyelők alkalmazását és az ipar­felügyelők kvalifikációjának kiszélesítését. Nőiparfelügyelők alkalmazásával kísér­letet lehetne tenni nézetünk szerint Buda­pesten és csakis itt, mert nem tudnánk hamarosan még egy olyan vidéki ipari góc­pontot megnevezni, ahol egy ilyen nő­­iparfelügyelő elegendő működési teret ta­lálna. Azért mondottuk, hogy csak kísérle­tet kellene tenni, mert tudomásunk van arról, hogy a nőiparfelügyelők intézménye pl. Németországban — ahol szintén kísér­letet tettek vele — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ami az iparfelügyeleti közegek kvalifiká­ciójának kiszélesítését illeti, ebben egy veszedelmes tendenciát látunk : a minden­tudó jogászok előrenyomulását oly térre, ahol eddig az ő közreműködésük nélkül is jól megvoltunk. Ha mentesítjük is az iparfelügyelőket a kazánvizsgálattal kap­csolatos technikai teendőktől, a szorosan vett ipar­felügyelethez tartozó munkás­védelmi teendők oly precíz technikai ismereteket igényelnek,hogy azokat másban, mint technikusban feltételezni nem tudjuk. Vagy­ elképzelhető-e olyan orvos vagy jogász, aki egy gyárban,— amelynek tech­nikai berendezését annak minden részleté­ben nem ismeri — valamely komplikált gépre meg tudjon szerkeszteni egy védő­készüléket, amely a munkást a balesettől megóvja és egyszersmind — ami kom­plikálja a kérdést — a gép munkaképes­ségét nem csökkenti? Ausztriában a közelmúltban volt egy nagy népes ankét, melyen Ausztria és Németország legkiválóbb szociálpolitikusai vettek részt. A felvetett kérdés az volt, vajjon orvosok lehetnek-e iparfelügyelők?’ Az ankét eredménye : »Az iparfelügyelő működésében a tech­nikai tudás nem nélkülözhető, az orvos a technikus mellett csak mint tanácsadó szerepelhet ; a technikus iparfelügyelő ki­képzendő és kiképezhető, hogy annyi hygiéniai tudással bírjon, amennyi felada­tának teljesítéséhez elegendő.« Így képzeljük el mi is az iparfelügyelők képesítésének kiszélesítését: az iparfelügye­lői szolgálatra jelentkező technikusokat nem kellene mindjárt kinevezni és elkül­deni gyárakat vizsgálni, mint az most nálunk történik, hanem előbb kiképzé­sükről kellene gondoskodni. Van ne­künk egy erre hivatott állami intézmé­nyünk , a társadalmi múzeum ; ennek volna feladata a jövendő iparfelügyelőket hygiéniai, iparjogi és munkásjogi ismeretek­kel ellátni, melyek megszerzése és egy meg­felelő szakvizsga letétele után kellene az ilyen iparfelügyelő-gyakornokokat segéd­­iparfelügyelőkké kinevezni. A magyar műszaki erők alkalmazása. irta: Pechár Gusztáv. Dr. Klein Arthur »A magyar vegyészek szakképzése és a honi ipar« cím alatt ér­dekes cikket irt a Honi Ipar múlt évi de­cember hó elsején megjelent számában. A szerző kiválóan helyes érzékkel mutat rá hazai vegyészeti iparunk és a magyar vegyészmérnökök közötti viszonyra. A fejtegetése végén oda konkludál, hogy abban az esetben, ha a magyar gyárak valóban arra törekednek, vagy pedig arra kényszerülnek, hogy magyar mérnö­köket alkalmazzanak, úgy nem az bír legelsőrangú fontossággal, hogy milyen a hazai szakképzés. Szerinte minden­képpen találnak megfelelő magyar ve­gyészmérnököket, mert ha másként nem, úgy külföldön képzett magyar vegyész­­mérnököket alkalmaznának. Emellett azon­ban a szerző hangoztatja, hogy kár volna, ha a mi főiskoláinkon a szakképzés nem tartana lépést a gyakorlati élet követel­ményeivel. Erre vonatkozólag több általá­nosságban tartott javaslatot is tesz, többek között azt is, hogy vegyészeink tanuljanak idegen nyelveket, hogy külföldön is boldo­gulhassanak. . Magunk részéről a szerző érvelését mindenben elfogadjuk, különösen pedig abban a tekintetben, hogy a magyar vegyészmérnökök alkalmazása elsősorban a gyárak vezetőinek jóakaratától függ. Hazánkban, aránylag szerény iparunk mel­lett, a gyári személyzet összeállítása nehe­zebb mint külföldön. Nálunk nem egy iparágat mindössze egy-két gyár képvisel, úgy hogy az alkalmazott is csak arra az egy-két gyárra szorult. A gyárosnak pedig amennyiben új alkalmazottra van szüksége, azt ilyenkor magának kell nevelnie vagy külföldről hozatnia. Ebben bizonyára nagy nehézség rejlik, különösen akkor, ha vezető­mérnök vagy előmunkás helyét kell be­tölteni, mert ilyet nevelni nehezebben lehet, arra születni is kell. A külföldi gyáros vezető­ emberét a szakmabeli ipar összes alkalmazottai közül válogathatja ki, a hazai gyáros ily esetben gyakran csakis saját üzemének személyzetére volna utalva. Ezért addig, míg hazai iparunk nagyobb fejlettségre nem tesz szert, néha alig nél­külözhetjük a külföldön gyakorlatilag kép­zett egyéneket. Emellett azonban teljesen érvényben marad dr. Kleinnak az a tétele,, hogyha a magyar gyáros komolyan akar — és ezt ismételten hangoztatjuk — talál megfelelő magyar vegyészmérnököt. Akárhogy is nézzük azonban azt a kér­dést, hogy a magyar vegyészmérnökök nagyrészt nem tudnak megfelelő állást elnyerni, tény, hogy hazánkban ez idő szerint annyi állás távolról sincsen, mint amennyire a főiskolákat elvégzetteknek el­helyezésére szükség volna. Kár tehát ve­gyész­mérnökeink munkanélküliségéből ki­indulva technikánk megreformálását köve­telni, vagy éppen technikánk korszerűségét támadni. Ez két teljesen különálló kérdés. A vegyészmérnökök és általában a mű­szaki személyzet munkanélküliségét vagy fizetését a kereslet és kínálat törvé­nyei határozzák meg. Ha a magyar gyárak bármi okból is majd kizárólag magyar POZSONYI FEDÉLLEMEZ-,FACEMENT-és ELSZIGETELŐLEMEZ-GYÁR­I MENZEL K. C. POZSONY ÉS SZOMBATHELY. ^ □T GYÁRT ÉS SZÁLLÍT: Aszfalt- és kő­fedlemezt, aszfalt elszige­­telőlemezt, lemeztető mázanyagot, tetőlakkot többféle színben, karbolineumot, vaslakkot, fakátrányt,kátrányolajat fatelitésre. Teljes tetőf­edés lemezzel,pép­­pel,facementtel és aszf­altozás. Tetőmázolás okát n.­m Karbantartási munkákat évi átalány­ban és a legmesszebbmenő jótállás mellett eszközlünk. SZABADALMAZOTT HORONYTETŐLEMEZ. A jelenkor legkényelmesebb elszigetelő anyaga, mert: KÉ­­NYELM­I, VIZHATLA ÉS TŰZBIZTOS. ALKALMAZÁ­S­A: Nedves falak szárazzá tételére, állandó és szállítható barakkok, őr­­házak, munkásházak létesítésére (mert nyáron hűvös és télen meleg, mindig száraz és egészséges). Tűz- és gőzölgés­­mentes födémek gyárak, istállók és mosókonyhák stb. számára.

Next