Honi Ipar, 1916 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-01 / 1. szám
1916. JANUÁR 1 A szerszámgépgyártás. írta Gerliczy Béla, a Vulkán gépgyár r.-t. igazgatója. A nagy háború bőséges munkaalkalmat biztosított a hazai szerszámgépgyártásnak, egyrészt mert óriási arányokban fokozta a szerszámgépekben való szükségletet, másrészt pedig mivel a különféle államokban kibocsátott kiviteli tilalmak és a tengerentúli behozatal elmaradása következtében a külföldi gyárak csak kis mértékben támasztottak versenyt a hazai iparnak, így aztán gyáraink alig voltak képesek megfelelni a nagy keresletnek, mely főleg a lövedékek előállításához szükséges esztergapadok, fúrógépek excenter- és funkciós prések, marógépek és gyalupadok iránt mutatkozott. A magyar gépgyárak kitűnő berendezésüknek köszönhették, hogy az erősen felfokozott igényeknek meg tudtak felelni. Meg kell jegyezni, hogy a lőszerek előállításához használt gépek a forszírozott üzem folytán a háború után többnyire hasznavehetetlenek lesznek, bár a hazai ipar bátran hivatkozhatik arra, hogy az általa előállított gépek, masszívabb szerkezetük folytán, tartósabbak, a külföldről behozottaknál. Bizalommal is nézhetnénk a jövő elé, ha a Németországgal kötendő új kereskedelmi szerződés az általunk mivelt iparágat nem állítaná súlyos probléma elé. Németország, mely a háború után esetleg több évre el lesz zárva a régi piactól, ezért nálunk fog kárpótlást keresni és bizonyára arra fog törekedni, hogy az iparcikkeire érvényben levő vámtételeink redukáltassanak. Pedig már az is súlyosbítaná a mi szakmánk helyzetét, ha a most fennálló vámtételek változatlanul maradnának meg. Fontos közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz úgy Ausztriára, mint Magyarországra nézve, hogy szerszámgépgyártásunk a fennálló vámtételek tetemes emelése révén hathatós védelemben részesíttessék. A statisztikai adatok tanúsága szerint évenként 15—20 milliós értékű szerszámgépet helyeznek üzembe Magyarországon. Jelenleg ennek alig egyötöde készül hazánkban, holott megfelelő vámvédelem mellett a hazai gépgyárak képesek volnának ennek a szükségletnek a felét is fedezni, sőt új gyárak is alakulhatnának és így a szükségletnek még nagyobb hányada nyerhetne fedezést a hazai ipari termelés révén. A mai helyzetet az jellemzi, hogy számottevő szerszámgépgyáraink más üzemágakat is kénytelenek felkarolni, ahelyett, hogy specializálnák a gyártást. Németország ipara ebben a tekintetben nagy előnyben van. Ott vannak szerszámgépgyárak, melyek csak esztergapadokat készítenek, mások kizárólag fúrógépeket, ismét mások csak marógépeket vagy csak csiszológépeket állítanak elő. Ezt a specializálást lehetővé teszi a hatalmas német ipar nagy fogyasztása és a tengerentúli államokba való nagy kivitel, holott a magyar szerszámgépgyártás jóformán csakis a magyar fogyasztásra van utalva, mert már az is ritka eset, hogy osztrák gyár Magyarországon rendeljen szerszámgépet. A külföldi piacokon a specializált német gyártással szemben egyébiránt azért is hátrányban vagyunk, mert a régóta fennálló és specializált német gyárak munkásai, akik hosszú évek óta foglalkoznak egy-egy specialitással, nagyobb teljesítőképességet fejthetnek ki, mint a magyar munkások, akik többféle munkát végezve, csak rövid idő óta működnek a szakmában és így még nem bírhatnak oly nagy rutinnal, mint német társaik-A német szerszámgépgyárak abban a tekintetben is nagy előnyben vannak, hogy olcsóbban kapják a nyers vasat, az acélöntvényt, a rudvasat, a lemezeket, a csöveket stb. De nem zárkózunk el annak a beismerése elől, hogy a hazai vasműveknek szükségük van a vámvédelemre, amely nélkül a magyar vasipar alapjában gyengülne meg. Nem is annyira itt rejlik a német gépipar nagyobb versenyképessége, mint inkább abban, hogy a német gépipar egyéb vonatkozásokban is kedvezőbb feltételek közt dolgozik, mint a mienk. Németországban nagyobbak a szociális terhek, de viszont jóval alacsonyabban az adók, mérsékeltebbek a vasúti tarifák és a kivitelt lényegesen megkönnyítik az olcsó tengerhajózási díjtételek, a kombinált levantei tarifák és minden néven nevezendő egyéb kedvezmények. Mindezeknél fogva valósággal katasztrofális hatása volna szakmánkra, amennyiben a mostani Vámvédelem Németországgal szemben — amely nálunk jóformán egyedül jön számba, — változatlan maradna, vagy éppenséggel még csökkentetnék is. A gyártási költségek a háború alatt annyira megdrágultak, hogy a szerszámgépekre most fennálló vámoknak valóságos leszállítását jelentené már az is, ha a mostani vámokat változatlanul hagynák meg. A mostani vámtételek a 100 kgrammos súlyegység szerint vannak megállapítva, pedig a kisebb súlyú gépek előállítási költségét ma horribilis munkabérek terhelik. Ha 120 K-ás vámtétel vétetnék alapul, akkor a 10-20 kgr. súlyú gépeknél a vám csak lényegtelenül drágítaná meg az importált gépek költségét ! A súlyegység nem képezheti tehát a vámvédelem helyes alapját, mert ilyen rendszer mellett a kisebb súlyú német gépek valósággal elözönlenék a magyar és az osztrák piacot és a magyar és az osztrák gyáraknak szinte lehetetlenné tennék a versenyt. A modern esztergapadok legalább kétszer annyiba kerülnek, mint az elavult szerkezetűek. A most érvényben levő vámtételek tehát, a modern szerszámgépek mai magasabb értékéhez; viszonyaivá, abnormis alacsony’ értékvámot képviselnek és így belföldi gépiparunknak nem nyújtanak megfelelő vámvédelmet. Ha a mai vámtételek emelését kívánjuk, ezzel csak azt fejezzük ki, hogy az eddigi vámvédelmet, mely a régebbi előállítási költségekhez volt mérve, összhangba kell hozni a mai előállítási költségekkel. Sokszor halljuk, hogy a munkabérnél nem annyira annak abszolút összege, mint inkább annak vásárlóképessége mérvadó. A vámvédelemmel is így vagyunk : nem a vámtétel összege a lényeges, hanem az, hogy az új vámtétel összhangban legyen a mai termelési költségekkel. A mai termelési viszonyok mellett az eddigi vámtétel gyengébb védelmet nyújt, mint amit eddig élveztünk, tehát valóságos vámmérséklést jelentene. Ezeket kellene szem előtt tartani, amikor az új vámtarifa megalkotása alkalmából a magyar szerszámgyártás existenciális érdekei felett határoznak! 7 Községi és városi vízművek létesítése a háború alatt. Irta Molnár Lajos a Világítási és Vízmű r Rt. igazgatója. Ugyancsak fenti cím alatt körülbelül egy év előtt is irtam a »Honi Ipar« hasábjain pár sort, de sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezen idő óta a városi vizmű építkezés terén, az egy Komárom városnak vizmű bővítésén kívül, melyet a katonai hatóság erős keze eszközöl, városainkban és községeinkben semmi sem történt. Csak Miskolc város érdemes polgármestere, dr. Nagy Ferenc vasenergiájának köszönhetjük, hogy a tavaly télen Galíciából lehúzódó különböző járványok tovaterjedése akadályokba ütközött. Enyhén szólva, a Gondviselés mentette meg hazánk közepén és délen fekvő városaink és községeink közönségét a fertőzéstől. Ebből a szerencséből azonban nem az következik, hogy továbbra is összetett kezekkel várjuk a fejleményeket! Ellenkezőleg, a háború előtt is égetően szükséges egészségügyi berendezések létesítése elől a háború befejezte után tovább egy pillanatig sem lehet elzárkózni és azokat mint elodázhatatlan községi építkezéseket nyomban a békekötés után napirendre kell tűzni. Összehasonlítva más országok ily egészségügyi berendezéseivel a hazánkban meglevőket, el kell ismernünk, hogy városaink és községeink vízvezetéki és csatornázási berendezései tekintetében csak a balkáni államok rangsorában foglalhatunk helyet. Hogy nagyobb városaink közül — és különösen a megyeszékhelyek közül, hol szerintünk a kultúra otthonosabb, mint a kisebb községekben és falukban, — még hánynak nincs vízvezetéki és csatornázási berendezése, ezt számszerűleg még az ezen ügyekkel foglalkozó szakkörök is bizonynyal optimisztikusabban ítélik meg a valóságnál. Ideiktatom tehát azon megyei székhelyet képező magyar váro- Finomított benzin és BENZOL gyógyszerészeti, folttisztítási, motorüzemi célokra Raffinált világos kenőolajak, nyersolaj, kenőzsir. Műszaki cikkek SirrS1 Külön kannaosztály: drogua, folttiszító és technikai benzin részére. Szállítás 10, 15, 20, 26 kilogrammos kannákban. Waldmann István és Társa Budapest, VI. ker., Lázár utca 16. szám 1/2. Telefon 102—47