Honi Ipar, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-12. szám)
1918-01-01 / 1. szám
2 A gazdasági háború leszerelése. A gazdasági világháborúban, mely negyedfél év óta ép úgy pusztítja Európát, mint a katonai, karácsony első napján nagy fordulat állott be: Oroszország ezt a háborút meg akarja szüntetni. Ez az esemény nagy kihatással lesz nemcsak a többi ellenség ellen vívott küzdelemre, de a szövetségeseinkhez való viszonyunkra is. Ezt a kihatást kívánjuk itt röviden vázolni. A breszt-litovszki béketárgyalásokon Oroszország képviselői ismeretes javaslataik közt többek közt ezt is ajánlották : »Megengedhetlennek nyilvánítandó, hogy erősebb nemzetek leplezetten gyengébb nemzetek szabadsága ellen küzdjenek, pl. gazdasági bojkott, egyik országnak a másik felett való uralma, olyan feltukmált kereskedelmi szerződések és külön vámszerződések által, melyek valamely harmadik ország kereskedelmi szabadságát korlátoznák, avagy tengeri blokád által, mely nem szolgál közvetlen hadicélokat.« Erre a pontra a négyesszövetség a következőket felelte : »Az orosz delegáció részéről a gazdasági forgalomra nézve javasolt elveket fenntartás nélkül helyeslik a szövetséges hatalmak delegációi, melyek mindenha ki akarták zárni a gazdasági erőszakot, melyek az összes résztvevők érdekeit teljesen számba vevő rendes gazdasági forgalom helyreállítását a mostani hadviselő államok közt való barátságos viszonyok kiépítése egyik legfontosabb előfeltételének tekintik.« Erre a pontra nézve tehát teljes a megegyezésünk Oroszországgal és a különbéke megkötése esetére ezzel már is számolhatunk. Hogy ez a megegyezés olyan könnyen jött létre Oroszországgal, ez nem lep meg bennünket. Előkelő orosz nemzetgazdák már 1916-ban ellenezték a központi hatalmak ellen a békekötés utánra is tervezett gazdasági háborút. Már akkor, amikor Oroszország még sokat remélhetett a szövetségeseitől, ismételten utaltak arra, hogy Oroszország és Németország gazdaságilag egymásra vannak utalva, hogy az orosz termények Németországban találták a legjobb piacot és ezt a szövetséges államok nem pótolhatnák. Anglia nyomása alatt az orosz cári kormány ennek dacára szintén kibocsátotta az ellenséges államok polgárai ellen való törvényeket és rendeleteket, melyeknek a sémáját készen kapta Angliától. De mihelyt a cári kormány megbukott, az első forradalmi kormányok, amelyekben még Gucskov és Miljukov vitték a nagy szót, felfüggesztették ezeknek a törvényeknek avégrehajtását, azzal, hogy az alkotmányozó gyűlés lesz hivatva azokat revideálni. Németországban jól tudták, hogy Oroszország nem tervez a békekötés utánra állandó gazdasági háborút és már 1916 végén több német vállalat alakult az Oroszországgal való német forgalom helyreállítására. Sőt olyan kimutatást is láttunk, mely szerint Németországnak 1917-ben számbavehető forgalma volt Oroszországnak meg nem szállott területeivel. Ez csempészforgalom lehetett, de elég jelentékeny arányú, melyet talán mindkét részről megtűrtek. Az oroszok ilyetén magatartásának a hatása a nyugati hatalmaknál is nyilvánul. Franciaországban, az angolokkal tett keserű tapasztalatok folytán, már nem igen beszélnek arról, hogy a háború után a szövetségesek alacsonyabb vámtételeket engedélyeznek egymásnak, mint a semlegeseknek, sőt a mai ellenségek ellen való tiltó vámok ellen is történt több felszólalás. Angliában több előkelő gazdasági testület helytelenítette az állandó gazdasági háború szándékát. Az angol kormány ennek dacára a parlament elé nemrég olyan törvényjavaslatot terjesztett, melynek értelmében az angol birodalom minden fémüzletéből a háború alatt és a békekötést követő öt éven át kizárják nemcsak Németországnak és szövetségeseinek a polgárait, de azokat az angolokat is, akik csak a legutóbbi ötven éven belül naturalizálódtak Angliában, vagy akiknek vállalataiban legalább egy ötödrésszel ellenséges polgárok vannak érdekelve. Ez lett volna az állandó gazdasági háború első hadművelete. Legújabb híreink szerint azonban az angol kormánynak ez a törvényjavaslata megbukott, mert a parlamentben súlyos kifogásokat hoztak fel ellene. Ez azt tanúsítja, hogy az angolok kezdenek kijózanodni, hogy nemcsak a munkások, de a City emberei is gondolnak már a gazdasági békére. Egyáltalán nincs tehát kizárva, hogy a felidézett gazdasági megegyezéshez előbbutóbb hozzájárul az entente is. De ha ez a remény túlvérmesnek bizonyulna is, annyi bizonyosnak látszik, hogy az Oroszországgal létesült megegyezés, ha végérvényessé válik, erős rész üt a középeurópai hatalmak közt tervezett praeferentia-rendszeren. A »Vossische Zeitung« december 27-iki számában Schultze-Gaevernitz tanár, a birodalmi gyűlés tagja, sietett is megállapítani, hogy a fent idézett megegyezés után Németország a szövetségeseinek nem engedélyezhet többé előnyvámokat. És ezen megállapítás után dilemma elé állít bennünket : vagy meglesz a középeurópai teljes vámunió, »mert csak így tarthatunk lépést a többi világhatalmakkal«, vagy Németország előbb-utóbb Kis-Németországgá válik, Ausztria-Magyarország pedig »megfosztja magát az egyetlen módtól arra, hogy egyáltalán európai nagyhatalom maradjon«, így fogják fel a breszt-litovszki gazdasági megegyezést egyes német közgazdák. De ehhez a sorsdöntő dilemmához tán Magyarországnak is lesz valami szava! Textilipar és textil nagykereskedelem. írta : maróthi Fürst László. A háború gazdasági fejleményei kezdetben lerontottak, utóbb azonban ismét a leghatásosabban igazolták azt a régi közgazdasági axiómát, hogy az a helyes munkamegosztás, ha a gyáros az árukat előállítja, a kereskedő pedig forgalomba hozza. A gyáros törekedjék minden erejével arra, hogy az árukat minél olcsóbban, minél nagyobb mennyiségben, minél jobb minőségben és — ami most fődolog — minél gyorsabban állítsa elő. (Ez a feladat ma annyi nehézséggel jár, hogy a gyárosnak untig elég gondot okoz.) A többit bízza a kereskedőre. Ennek hivatása a gyártást okszerű irányba terelni és az árukat leggyorsabban a fogyasztóhoz juttatni. Ettől az axiómától a háború alatt nagyon messzire elkalandoztunk. Községi üzemek és más tényezők igyekeztek a kereskedelmet kikapcsolni. És az eredmény? Az áruelosztás teljes csődje! Nemcsak nálunk és Ausztriában, de a páratlan szervező tehetségekkel rendelkező Németországban is. Azt is tapasztalhatjuk, hogy itt az országban az egyes foglalkozási ágak, melyek együtt vívták a nagy gazdasági harcot, most egymás rovására igyekeznek érvényesülni. Rágalmakkal és gyanúsításokkal illetik egymást és az átélt múltbeli nélkülözések ódiumát és a jövőben elviselendő terheket mindegyik a másikra igyekszik hárítani. Pedig mi úgy képzeltük, hogy a közösen ontott vér árán kivívott béke gyümölcseit közösen fogjuk élvezni, a nagy harcok alatt annyira bevált összetartást harmonikus együttműködésben fogjuk egy új, gazdagabb és boldogabb Magyarország felépítésére sorompóba állíthatni. Azért kell most ezeket a panaszokat hangoztatni, mert ebben az általános gyűlölködésben és torzsalkodásban a magyar textil-nagykereskedelem a legerősebben sújtott áldozatok egyike, noha sok benső szál fűzi együvé a magyar textiliparral,mert hisz ez majdnem teljesen amabból fejlődött.) Emellett ez a szakma nagy áldozatokat hozott az összes foglalkozási ágakat felölelő fogyasztók kedvéért:óriási raktáraival, kiterjedt utazókarával, szakképzett személyzetével a háború előtt kifogástalanul bonyolított le száz meg száz millió koronára rugó forgalmat. Igaz, hogy árukészleteinek nagy részét Ausztriából és a vámkülföldről szerezte be, de elhelyezte a magyar textilipar készítményeit is, agilitásával pedig elérte, hogy a vidéki detaillisták, akik 25 évvel ezelőtt Bécsbe jártak bevásárolni, magyar és idegen gyártmányokban már Budapesten fedezték az ország egész szükségletét, ezenfelül pedig a budapesti nagykereskedelem látta el árukkal Ausztria egyes részeit és a Balkán-államokat is. Aluminiumlemezek és horganyrudak gyorsan és legolcsóbban kaphatók Magyar Fémbehozatali és fém kereskedésében » I . . . n ., BUDAPEST, Vill., DOBOZI UTCA 39. Kereskedelmi neszv.~i ars. sorgenyoimbathbondi. u». HONI IPAR