Honi Ipar, 1930 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-01 / 1. szám

1930. január 1. HONI IPAR 5 Az esztendő gazdasági mérlege Írta: BELATINY ARTHUR felsőházi tag, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Esztendeje, amikor mérlegkészítés céljából áttekintettük a Honi Ipar ha­sábjain gazdasági helyzetünket, an­nak a reménynek adtunk kifejezést, hogy az új esztendő meghozza majd az alkotó gazdaságpolitikát, amely fo­kozatosan átsegíti gazdálkodásunkat válságos időszakán. A kormányzati gazdaságpolitikának a közgazdasági miniszter kinevezése révén egy kéz­ben történt egyesítése alátámasztotta ennek a feltevésnek helyességét. Az ipari és kereskedelmi körök ennek az intézkedésnek hatása alatt abban a jogos bizakodásban voltak, hogy a kormány gazdaságpolitikája fordulat előtt áll és ez a fordulat egy céltuda­tos, jól átgondolt, ennek következté­ben tehát egységes tervgazdálkodás érvényesülését fogja jelenteni az ed­digi jórészt tervtelen és ötletszerű gazdaságpolitikával szemben. Ha most az év végén azt látjuk, hogy a gazda­sági válság nem enyhült, sőt bizonyos irányokban kimélyült, hogy az ipar és kereskedelem jogos kívánságainak túl­nyomó része még mindig teljesítetlen, végül, hogy a kormány gazdasági programjának megvalósítása csa­ki na­gyon lassan halad előre, mégis meg­állapítható, hogy a közgazdasági mi­niszter tevékenysége során érdemes munkát végzett. Gondos tanulmányok alapján igyekezett ugyanis az ország gazdasági fejlődésének eszközeit meg­állapítani és a gazdasági érdekképvise­letekkel létesített kapcsolata révén el­mélyíteni törekedett a megértés, vala­mint a belátás politikáját. Gazdálkodásunk jelenlegi aggasztó helyzetében valóban életkérdés, hogy a kormány a közgazdasági helyzet át­fogó ismeretén alapuló olyan gazdasági program megvalósításán fáradozzék, amely ki­tűzött céljaiban és eszközeiben szá­mol az élet követeléseivel, szem előtt tartja a tőkegazdálkodás alap­ján álló termelési rendet, nem nyújt tápot meddő kísérletezésekre, nem karol fel a közvéleményben el­hintett tévhiteket, hanem olyan gaz­dasági közvélemény kialakulását igyek­szik elősegíteni, amely szilárd ala­pokra tudja helyezni egész gazdálko­dásunkat és biztosítja minden alkotó célú gazdasági kezdés számára a si­kerhez szükséges előfeltételeket. Ezt a programot, főként pedig annak gya­korlatba való átültetését, a most zá­ruló esztendő nem hozta meg, így az­után érthető, hogy közgazdaságunk ez évi mérlege korántsem kielégítő. Az ország különleges gazdasági szerkezetéből következik, hogy az ál­talános gazdasági helyzet alakulása és a különféle termelési ágak boldogu­lása szorosan összefügg a mezőgazdaság helyzetével. A mezőgazdaság nyo­masztó helyzete, amely már a múlt esztendőben észrevehető volt, ebben az évben még kedvezőtlenebbre for­dult. Világgazdasági jelenség a mező­­gazdaság válsága és a világgazdasági okok átütő erejét nálunk még fokozzák bizonyos belső körülmények, amelyek az értékesítésre váró agrárcikkek meg­változott vámpolitikai helyzetéből adódnak. Sajnos, a mezőgazdaság válsága,­­ ami magával hozta a vál­ság okainak feltárását és a szükséges tennivalók megállapítását, s több té­ves megállapítást dobott a közvéle­ménybe. Ennek nyomán olyan törek­vések igyekeznek érvényesülésre, ame­lyek a mezőgazdaság helyzetén nem javítanának, ellenben kedvezőtlenül befolyásolnák más termelési ágak po­zícióit. Ilyen téves megítélés az, hogy a mezőgazdaság válságát az értékesí­tés szervezetlensége, valamint a ma­gas ipari vámok okozzák. Nem kívá­nunk ezekkel a kérdésekkel behatób­ban foglalkozni, de szükséges leszö­gezni, hogy az értékesítés problémája tüzetesebb elemzés mellett tisztára termelési kérdéssé válik. Azt is hang­súlyozni kell, hogy azok pedig, akik a mezőgazdaság érdekében a közvéle­ménybe dobták az ipari vámok csökkentésének szükségét, megfeledkeztek arról, hogy előre alig mérhetők le és alig álla­píthatók meg azok a hatások, ame­lyeket az ipari vámok további le­faragása, az egész ország gazdasági életének kárára, előidézhet. Utalunk arra, hogy az autonóm vámtarifa téte­lei az elmúlt négy és fél esztendő alatt a kereskedelmi szerződésekben biztosí­tott tarifális kedvezmények és a legna­gyobb kedvezmény érvényesülése foly­tán csökkentek és mindezek ellenére a mezőgazdasági kiviteli lehetőségek nem javultak, hanem ellenkezőleg, rosszab­bodtak. Amennyire jelentéktelen volna a vámok csökkentésének kihatása a mezőgazdasági termelés szempontjá­ból, oly romboló hatása volna annak fejlődő ipari termelésünkre. Említésre érdemes, hogy akkor, amidőn az euró­pai államok a népszövetség elé terjesz­tett vámfegyverszünet tervének hatása alatt sorra vámemelésre készülnek, nálunk az ipari vámok revíziójával kapcsolatban oly törekvések keresnek érvényesülést, melyek ellenkező irány­ban haladnak. Nem eshetik kifogás alá, ha az ipari vámok tanulmányozá­sának kimélyítése a közvélemény tá­jékoztatása céljából meg is történik, de a külállamokban mindinkább ki­bontakozó irány e tekintetben is a legnagyobb óvatosságot követeli meg, mert nem egyszer esett már meg, hogy zsákutcába kerültünk, amikor a keres­­kedelempolitikai liberalizmus terén úttörők akartunk lenni. Természetes, hogy a mezőgazdaság kedvezőtlen helyzetét megérezte ipari termelésünk is. Ör­vendetes azonban, hogy ipari szervezetünk az a termelési ág, amely az általános gazdasági vál­sággal szemben a legellenállóképesebb­nek bizonyult. Általában az ipari ter­melés nem mutatott egységes képet. Egyes iparágak helyzete aránylag ked­vező volt, míg mások erősebben meg­érezték az általános depresszió hatá­sát. A szénfogyasztás az előző évhez képest valamivel növekedett. A nyers­vas- és acélfogyasztás ugyan az esz­tendő második felében az elsőhöz ké­pest kissé visszaesett, de azért még min­dig túlhaladta a múlt év azonos idő­szakának fogyasztását. A vas- és gép­ipar foglalkoztatása tehát viszonylag kedvezően alakult, amit különben alá­támaszt ezeknek az iparágaknak meg­növekedett exporttevékenysége is. Igaz viszont, hogy a kiviteli értékesí­tés, a nemzetközi verseny hatása alatt, csak igen nyomott árak mellett sike­rült. A gépiparban azonban a mező­­gazdasági gépek és eszközök gyártá­sával foglalkozó iparág már megérezte a mezőgazdasági lakosság gyengülő fogyasztóképességét. Az építési tevékenység ellanyhulása viszont nem maradhat hatástalanul az építkezéseknél érde­kelt iparágakra. A budapesti tégla­eladások az év harmadik negyedében az előző évi 40.4 m­ilióről 37.5 millió darabra csökkentek. Ugyanígy a vas­gerendaeladások mennyisége 10.5%- kal maradt alatta a tavalyinak és a cementfogyasztás is 0.4%-kal volt kisebb. A textiliparban főként a műselyemiparnak volt kielé­gítő helyzete. Ez az iparág azonban különösen megérezte a kereskedelem hitelválságát az inkasszó kedvezőtlen alakulását stb., úgy, hogy ez az iparág, ha nem is volt kénytelen kihasználá­sának mértékét apasztani, de viszont annak növelésére sem volt képes. Az élelmezési iparok általában a múlt évi foglalkozta­tást tudták a maguk számára bizto­sítani és csak a malomipar kapacitá­sának kihasználása javult annak kö­vetkeztében, hogy a magyar liszt ex­portrádiusza az új értékesítési kam­pányban meghosszabbodott. Az alapító tevékenység azonban az egész iparban egészen szűk keretek között mozgott. Ezzel szemben ebben az­­esztendőben sem enyhült, sőt még erősbödött az állami és

Next