Honi Ipar, 1930 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-01 / 1. szám
1930. január 1. HONI IPAR 5 Az esztendő gazdasági mérlege Írta: BELATINY ARTHUR felsőházi tag, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Esztendeje, amikor mérlegkészítés céljából áttekintettük a Honi Ipar hasábjain gazdasági helyzetünket, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy az új esztendő meghozza majd az alkotó gazdaságpolitikát, amely fokozatosan átsegíti gazdálkodásunkat válságos időszakán. A kormányzati gazdaságpolitikának a közgazdasági miniszter kinevezése révén egy kézben történt egyesítése alátámasztotta ennek a feltevésnek helyességét. Az ipari és kereskedelmi körök ennek az intézkedésnek hatása alatt abban a jogos bizakodásban voltak, hogy a kormány gazdaságpolitikája fordulat előtt áll és ez a fordulat egy céltudatos, jól átgondolt, ennek következtében tehát egységes tervgazdálkodás érvényesülését fogja jelenteni az eddigi jórészt tervtelen és ötletszerű gazdaságpolitikával szemben. Ha most az év végén azt látjuk, hogy a gazdasági válság nem enyhült, sőt bizonyos irányokban kimélyült, hogy az ipar és kereskedelem jogos kívánságainak túlnyomó része még mindig teljesítetlen, végül, hogy a kormány gazdasági programjának megvalósítása csaki nagyon lassan halad előre, mégis megállapítható, hogy a közgazdasági miniszter tevékenysége során érdemes munkát végzett. Gondos tanulmányok alapján igyekezett ugyanis az ország gazdasági fejlődésének eszközeit megállapítani és a gazdasági érdekképviseletekkel létesített kapcsolata révén elmélyíteni törekedett a megértés, valamint a belátás politikáját. Gazdálkodásunk jelenlegi aggasztó helyzetében valóban életkérdés, hogy a kormány a közgazdasági helyzet átfogó ismeretén alapuló olyan gazdasági program megvalósításán fáradozzék, amely kitűzött céljaiban és eszközeiben számol az élet követeléseivel, szem előtt tartja a tőkegazdálkodás alapján álló termelési rendet, nem nyújt tápot meddő kísérletezésekre, nem karol fel a közvéleményben elhintett tévhiteket, hanem olyan gazdasági közvélemény kialakulását igyekszik elősegíteni, amely szilárd alapokra tudja helyezni egész gazdálkodásunkat és biztosítja minden alkotó célú gazdasági kezdés számára a sikerhez szükséges előfeltételeket. Ezt a programot, főként pedig annak gyakorlatba való átültetését, a most záruló esztendő nem hozta meg, így azután érthető, hogy közgazdaságunk ez évi mérlege korántsem kielégítő. Az ország különleges gazdasági szerkezetéből következik, hogy az általános gazdasági helyzet alakulása és a különféle termelési ágak boldogulása szorosan összefügg a mezőgazdaság helyzetével. A mezőgazdaság nyomasztó helyzete, amely már a múlt esztendőben észrevehető volt, ebben az évben még kedvezőtlenebbre fordult. Világgazdasági jelenség a mezőgazdaság válsága és a világgazdasági okok átütő erejét nálunk még fokozzák bizonyos belső körülmények, amelyek az értékesítésre váró agrárcikkek megváltozott vámpolitikai helyzetéből adódnak. Sajnos, a mezőgazdaság válsága, ami magával hozta a válság okainak feltárását és a szükséges tennivalók megállapítását, s több téves megállapítást dobott a közvéleménybe. Ennek nyomán olyan törekvések igyekeznek érvényesülésre, amelyek a mezőgazdaság helyzetén nem javítanának, ellenben kedvezőtlenül befolyásolnák más termelési ágak pozícióit. Ilyen téves megítélés az, hogy a mezőgazdaság válságát az értékesítés szervezetlensége, valamint a magas ipari vámok okozzák. Nem kívánunk ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozni, de szükséges leszögezni, hogy az értékesítés problémája tüzetesebb elemzés mellett tisztára termelési kérdéssé válik. Azt is hangsúlyozni kell, hogy azok pedig, akik a mezőgazdaság érdekében a közvéleménybe dobták az ipari vámok csökkentésének szükségét, megfeledkeztek arról, hogy előre alig mérhetők le és alig állapíthatók meg azok a hatások, amelyeket az ipari vámok további lefaragása, az egész ország gazdasági életének kárára, előidézhet. Utalunk arra, hogy az autonóm vámtarifa tételei az elmúlt négy és fél esztendő alatt a kereskedelmi szerződésekben biztosított tarifális kedvezmények és a legnagyobb kedvezmény érvényesülése folytán csökkentek és mindezek ellenére a mezőgazdasági kiviteli lehetőségek nem javultak, hanem ellenkezőleg, rosszabbodtak. Amennyire jelentéktelen volna a vámok csökkentésének kihatása a mezőgazdasági termelés szempontjából, oly romboló hatása volna annak fejlődő ipari termelésünkre. Említésre érdemes, hogy akkor, amidőn az európai államok a népszövetség elé terjesztett vámfegyverszünet tervének hatása alatt sorra vámemelésre készülnek, nálunk az ipari vámok revíziójával kapcsolatban oly törekvések keresnek érvényesülést, melyek ellenkező irányban haladnak. Nem eshetik kifogás alá, ha az ipari vámok tanulmányozásának kimélyítése a közvélemény tájékoztatása céljából meg is történik, de a külállamokban mindinkább kibontakozó irány e tekintetben is a legnagyobb óvatosságot követeli meg, mert nem egyszer esett már meg, hogy zsákutcába kerültünk, amikor a kereskedelempolitikai liberalizmus terén úttörők akartunk lenni. Természetes, hogy a mezőgazdaság kedvezőtlen helyzetét megérezte ipari termelésünk is. Örvendetes azonban, hogy ipari szervezetünk az a termelési ág, amely az általános gazdasági válsággal szemben a legellenállóképesebbnek bizonyult. Általában az ipari termelés nem mutatott egységes képet. Egyes iparágak helyzete aránylag kedvező volt, míg mások erősebben megérezték az általános depresszió hatását. A szénfogyasztás az előző évhez képest valamivel növekedett. A nyersvas- és acélfogyasztás ugyan az esztendő második felében az elsőhöz képest kissé visszaesett, de azért még mindig túlhaladta a múlt év azonos időszakának fogyasztását. A vas- és gépipar foglalkoztatása tehát viszonylag kedvezően alakult, amit különben alátámaszt ezeknek az iparágaknak megnövekedett exporttevékenysége is. Igaz viszont, hogy a kiviteli értékesítés, a nemzetközi verseny hatása alatt, csak igen nyomott árak mellett sikerült. A gépiparban azonban a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártásával foglalkozó iparág már megérezte a mezőgazdasági lakosság gyengülő fogyasztóképességét. Az építési tevékenység ellanyhulása viszont nem maradhat hatástalanul az építkezéseknél érdekelt iparágakra. A budapesti téglaeladások az év harmadik negyedében az előző évi 40.4 milióről 37.5 millió darabra csökkentek. Ugyanígy a vasgerendaeladások mennyisége 10.5%- kal maradt alatta a tavalyinak és a cementfogyasztás is 0.4%-kal volt kisebb. A textiliparban főként a műselyemiparnak volt kielégítő helyzete. Ez az iparág azonban különösen megérezte a kereskedelem hitelválságát az inkasszó kedvezőtlen alakulását stb., úgy, hogy ez az iparág, ha nem is volt kénytelen kihasználásának mértékét apasztani, de viszont annak növelésére sem volt képes. Az élelmezési iparok általában a múlt évi foglalkoztatást tudták a maguk számára biztosítani és csak a malomipar kapacitásának kihasználása javult annak következtében, hogy a magyar liszt exportrádiusza az új értékesítési kampányban meghosszabbodott. Az alapító tevékenység azonban az egész iparban egészen szűk keretek között mozgott. Ezzel szemben ebben azesztendőben sem enyhült, sőt még erősbödött az állami és