Honi Ipar, 1931 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-01 / 1. szám
HONI IPAR XXIV. évf. 1. sz. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT 1931 január 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V., SAS UTCA 29 TELEFON: AUTOMATA 261-55 Postatakarékpénztári csekkszámla: 36.266 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ TARTALOM Cikkek Chorin Ferenc: A munkanélküliség ellen való biztosítás (3. oldal) Szurday Róbert: Két kis mécses (4. oldal) Schiller Ottó: A karteltörvényjavaslat (4. oldal) Szofisták vagyunk (7. oldal) Preludium (Popovics és Fenyő kontra Gaál Gaszton és társai) (8. oldal) Amikor a munkából akta lesz (11. oldal) Acél Rezső: Cipőiparunk cipő helyett munkásokat exportál (11. old.) Borbás Lajos: A magyar-cseh vámháború és a kereskedelem (12. old.) Halmy Gyula: A cseh kapcsolat megszűnése vegyészeti iparunk szempontjából (22. oldal) Nagy riportok Ami az iparfejlesztő törvényjavaslat végleges szövegéből kimaradt (Wekerle piros ceruzába) (6. oldal) Törvényjavaslat az ipar törvényen kívül helyezéséről (Az új karteltörvényjavaslat) (9. oldal) Fordulópont az OTI helyzetében (14. oldal) A magyar-cseh vámháború frontjáról (A vámháború hálám az egyes iparágakra) (19. oldal) A kereskedelmi minisztérium növeli a munkanélküliséget (Egy év óta nem adnak ki elektrifikálási engedélyeket) (25. oldal) OLVASÓINKHOZ: A Honi Ipar évi előfizetési ára 1931-ben 30 pengő, a szakmabeli Gyorshírek díjmentes küldésével együtt. Reméljük, olvasóink át fogják érteni ennek a csekély emelésnek mindenképen megokolt voltát és tekintetbe veszik majd, hogy az ellenszolgálatot tekintve, a Honi Ipar ma is a legolcsóbb lap. A Honi Ipar kiadóhivatala. A Honi Ipar fekete táblája (16—18. oldal) Magyar nyomdászok a magyar nyomdagép ellen — Elveszett a Tátra, de megmaradt a Tátra — A budapesti Tiszti Kaszinó külföldi mozileadógépet rendelt — Külföldi jelvény Rákosi Jenő szobrának leleplezésén — Hazafiatlanság és külföldi gazdasági gépek beszerzése — Nem fontos, hogy a beszerzendő cikk külföldi, vagy hazai-e? Közszállítás (26—31. oldal) Cironyi János: Dumping-árak a közszállításokban (26. oldal) — Gyárfás Oszkár: Meghiúsult remények (28. oldal) — Versenytárgyalási hírek Szemle (32—35. oldal) ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre ... 30— Félévre........... 15.— P Külföldre évi. 40.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER A munkanélküliség ellen való biztosítás Írta: CHORIN FERENC felsőházi tag, a Magyar Munkaadók Központja elnöke MABI legutóbbi közgyűlésén elfogadott indítvány, mely a munkanélküliség esetére való biztosítás megvalósítását sürgeti, a magyar munkaadók részéről természetesen a legélesebb ellenzéssel találkozik. Ismételten kifejtettük és azt hisszük, sikerült is a közvéleményt meggyőznünk arról, hogy a mai viszonyok között ennek a biztosítási ágnak megvalósítása tisztára képtelenség. Már a biztosítás alapeszméjét is hibásnak tartjuk, mert nagyon könnyen vezethet visszaélésekre. Különösen agrárjellegű országban, mint amilyen Magyarország, ahol a munkásság jelentékeny része csak időszakosan végez ipari munkást és ez a hatalmas kontingens is helyet foglalna a biztosítás keretében, át sem tekinthető teherként nehezedve erre a biztosítási ágra. Ismeretes az is, hogy a munkanélküliség elleni biztosításba mindenütt sok olyan ember is belekerül, aki a valóságban nem is munkanélküli úgy, hogy ez a biztosítás határozott korrumpáló hatással van a munkaerkölcsre. A reform ellen mindenekelőtt — vestigia terrent — a külföldön tett tapasztalatok szólnak. Az Angliában és Németországban megvalósított munkanélküliség ellen való biztosítás a legnagyobb problémát jelenti az illető országok részére, amennyiben olyan terhet ró költségvetésükre, hogy annak viselése az elmúlt esztendőben is a legnehezebb pénzügyi kérdések közé tartozott. A mi viszonyaink és költségvetésünk mai állapota ilyen új állami teher vállalását — mert hiszen lényegileg másról mint állami teher vállalásáról nem lehet szó — nem bírja el, annyira, hogy erről a kérdésről ma komolyan tárgyalni sem lehet. E helyett a munkaadó- és munkásérdekeltségnek inkább arra kellene törekedniük, hogy azok a biztosítási intézmények, amelyeket törvényeink már életbe léptettek, úgy működjenek, hogy azok szolgáltatóképessége biztosítva legyen. Egyesült erővel kellene arra szorítaniuk a kormányt, hogy a betegségi biztosítás ügye minél előbb rendezést nyerjen olyanképen, hogy a deficit eltűnjék és az öregségi biztosítás gondolata, illetve ennek a biztosításnak tényleges életbeléptetése, ne váljék illuzóriussá.