Hűtőipar, 1935 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-15 / 1. szám

3 HŰTŐIPAR úrral és velem egyetértőség kiadott 17.213//954. I­. M. szám­ú rendelet (Belügyi közlöny, 1974. évi 16. szám) végrehajtásáról szóló folyó évi június hó 12.-én 274.80011974. sz. alatt vala­mennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez intézett körrendeletemre, felhívom Alispánt (Polgármester) Urat, hogy tekintettel az átme­neti idő leteltére, a rendelet pontos végrehaj­tása iránt sürgősen intézkedjék. Különösen felhívom figyelmét arra, hogy a rendelet 1. §-a 1. bekezdésének a) pontja szerint, a természetes jog gyűjtésére alkalmas hely(ek)et a közegészségügyi hatóság általában október hó folyamán tartozik egy-egy énre ki­jelölni. A 7. §. 7. és 4. bekezdése értelmében a természetes jég gyűjtőhelyének kijelölése előtt a gyűjtőhelyet és annak vizét meg kell vizs­gálni (helyszíni szemle, vegyi- és bakteriológiai vízvizsgálat). Megállapítottam, hogy e rendelkezések végrehajtásánál a hatóságok nem járnak el a kellő gondossággal, mert a m. kir. Országos Közegészségügyi Intézet jelentése szerint, ez­­ideig — december hó közepéig — csak mint­egy 750 vízminta érkezett be vizsgálat céljá­ból. Felhívom ennélfogva Alispán (Polgármes­ter) Urat, hogy az illetékes hatóságokat (ható­ságot) az említett rendelkezések szigorú betar­tására nyomatékosan utasítsa. Ezentúl a műjég előállítását, illetőleg a természetes jég gyűjtését és forgalombahozata­­l­éit, különösen pedig a korlátolt forgalmi jég árusítását és felhasználását, valamint a jég raktáron tartását (termelését) és szállítását szabályozó rendelkezések végrehajtásának hathatós ellenőrzésére fokozottabb gondot kell fordítani. Ennélfogva felhívom Alispán (Polgármes­ter) Urat, hogy az alárendelt közegészségügyi hatóságokat (hatóságot) a 17.277 1974. k. M. számos rendelve nyomatékosan figyelmeztesse, az abban foglalt rendelkezések foganat­osit­él­jainak ellenőrzésére szigorúan utasítsa és a rendelt végrehajtását saját közegei útján is állandóan és behatóan ellenőriztesse. Budapest, 1975. évi január hó 5.-én. A miniszter helyett: Sehol­tz államtitkár. II szárazföldi szállítás és a hűttóipar vonatkozásai Magyaror­szágon az 1933. szept. 1-től 1934. szept. 1-ig terjedő időszakban (A Nemzetközi Hidegügyi Intézet XII. Bizottsága részére VARGA BÁLINT MÁV műszaki tanácsosa által szerkesztett jelentés.) Köztudomású, hogy Magyarország azok közé az országok közé tartozik, amelyek gazdasági jó­létük fonásaként igen nagy mértékben a mezőgaz­dasági termelésre vannak utalva és ezért a rom­landó élelmiszerek szállításának különös közgazda­­sági fontosságot kell, hogy tulajdonítsanak. Mégis, ez a jelentés, amely ebből a fa­jtából Magyarorszá­gon elsőnek készült, semmi meglepő újdonságról nem szól, sőt talán nincsenek benne olyan ada­tok, amelyek kellően megvilágítanák, hogy Ma­gyarországon a hűtéssel kapcsolatos szárazföldi szállítás milyen fontos.Ennek egyik oka, ami azonban hátrányos ha­tását remélhetőleg csak a mostani első alkalommal éreztette, az, hogy a XII. Bizottság munkái még nem általánosan ismeretesek Magyarországon és a jelentéstevő feladatát az összes illetékesek köz­reműködése még nem mozdította elő kellőkép. Ma­gyarország csak körülbelül egy félévvel ezelőtt kapott meghívást, hogy képviselőt küld­jön a XII. Bizottságba, és a jelentéstevő minden erőfeszítése ellenére még nem sikerült oly széles körök érdek­lődését felkelteni a XII. Bizottság munkái iránt, hogy minden illetékes hely elhozta volna anyagát úgy, hogy a jelentés­ a hűtéssel kapcsolatos száraz­földi szállítás állásáról teljes képet nyújthatna. A jelentés fogyatékos tartalmának második okaként meg kell említenünk a nyomasztó gazda­sági helyzetet, amely a számottevő haladást gátol­ja, mert a forgalom szervezetének javítására és a berendezések tökéletesítésére nem állanak ren­delkezésre a szükséges anyagiak. A jelentés különösen hiányos lehet az automo­bilforgalom szempontjából. Erről részben szándé­kosan van kevés szó, mert teljesen új, Magyaror­szágon 1953 július 16-án életbe lépett szervezete olyan változásokat idézett elő és fog még előidéz­ni, hogy erről a szállítási módról végleges képet csak később lehet rajzolni. A szárazföldi szállítás Magyarországon a tár­gyalt időszakban kereken 8269 km fő- és mellék­­vasúton (nem számítva a közük­vasút-jellegű kis­­vasutakat) és 170(H) km hosszú műúthálózaton bo­nyolódott le. A vasutak járóműveiről érdemes meg­említeni, hogy ezek között aránylag sok, romlandó élelmiszer szállítására szogáló különleges kocsi van, így a magyar királyi Államvasutaknak, az ország legnagyobb közlekedési vállalatának hű­tő- és gyümölcsszállító kocsijai vannak (utóbbiak fa­lai nagyszámú nyílásokkal vannak áttörve az áruk kiadós szellőztetése céljából), ezenkívül évenként a nyári forgalomra sok közönséges fedett kocsit ellátnak rácsos ajtókkal, mezőgazdasági termé­nyek szállítása céljából. Az említett járóművek száma a fedett teherkocsik állományának körülbe­lül 9 % -át teszi és teherkocsik új beszerzése alkal­­mával az utóbbi években majdnem kizárólag ilyen kocsitípusok jöttek tekintetbe. A közutakon kere­ken 2500 teherautó-mobil volt forgalomban s ezek mellett a fogatos járóművek az utóbbi években egyre növekvő jelentőséghez jutottak, ami a gaz­dasági visszaesés jele. A közúti teherautomobil­­forgalom már említett új szervezésének az a szán­dék az alapja, hogy a vasúti- és az autó­forgalom harmonikus rendszerbe foglaltassák össze és mind­egyiknek kiutaltassák az a munkaterület, ahol a leggazdaságosabban és egymás érdekei előmozdí­tásával dolgozhatik. E rendszer főhordozója a te-

Next