Iparegészségügy, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

lejván 'ß^ollöszcr-, szivattyú- és gépgyár (ezelőtt Geillner és Rausch czég tulajdona), tüzifecskendök, 101 Ulli Jétiák, tűzoltó-egyéni lelszerelések, tűzcsapok, fáklyák. Budapest, VII., Erzsébct-körut 32. V. évfolvam. W2/7S Budapest, 1906. jannár I. J' gUWÖRlzvr 1 »6* 4. szám. 1960 IPAREGESZSEGIKÄ AZ IPARI, KERESKEDELMI ÉS MEZŐGAZDASÁGI SZOCIÁLIS TÖREKVÉSEK KÖZLÖNYE Megjelenik minden hó elsején és tizenötödikén. = Előfizetési ár; Egész évre ÍO korona Felelős szerkesztő DR- NAGY BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Erzsébet-körút 28. szám Beteg munkások és betegsegélyzö-pénztárak, Csak néhány nappal ezelőtt észlelhettük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Ünnepe épen azért az egész emberiségnek, faj és vaUáskülömbség nél­kül. Nincs is tán más ünnep, amely a szeretet je­gyében annyira egyesítené az embereket, mint ka­rácsony, amikor szegény és gazdag, koldüs és elő­kelő egyaránt igyekszik övéinek örömet szerezni s körükben legalább néhány örömteljes percet el töl­teni. A gazdagok és előkelők könnyen tehetik ezt a szegények már csak áldozatok árán juthatnak e kevés boldogsághoz. Vannak ugyan jótékonysági intézmények, melyek épen a szeretet ünnepén ke­resik fel a szűkölködőket, azonban ez intézmények kivétel nélkül nagyon szerény keretekben működ­nek és segítségüket csak azokkal éreztetik, akik egy vagy más utón kijárják azt maguknak. Önérzetes ember, ha szegény, inkább lemond minden örömről, inkába a legnagyobb nélkülözé­seknek teszi ki magát, csakhogy a társadalmi jóté konyság könyörüietét ne kelljen igénybevennie. Ezek közé tartoznak a munkások, alak a legcse­kélyebb keresetüket is szívesen fordítják aira, hogy a karácsony napját szeretteikkel lehetőleg ünneplé­sén tölthessék. Azonban a munkásság nagy részé éppen tél közepén, amikor az ünnep van, maiad munka és keleset nélkül, másrészt a téli időszak különben is nagyobb gondokat és terheket ró a szűk kereseti viszonyok között élőkre, mert a fűtés, világítás, a téli ruházat s a rendszerint drágább élelmiszerek, ilyenkor megnehezítik a megélhetést. Még ezeknél is szomorúbb a sorsa azoknak a munkásoknak, akiket betegség sújt s alak minden kereset híján csupán csak arra a kevés összegre vannak utalva, melyet a belegsegélyző pénztártól láppénz címen kivetietnek. Tudvalevő, hogy a táp­pénz Magyarországon mindenütt az átlagos munka­bérnek csak a tele és ismeretes, hogy az átlagos munkabér nálunk oly minimálisan van megállapítva, hogy ei.nek a fele a megélhetés e bizony nem ele­gendő. És itt figyelembe kelll venni még azt a kö­rülményt is, hogy a betegeknek gondosabb ápolás, jobb, tehát drágább élelmezés keit, ami a rendesnél is jobban megterheli szerény háztartásukat. Ily körülmények között igazán csodáljuk, hogy a betegsegélyzö-pénztárak eddig teljesen kivonták magukat ama erkölcsi kötelesség alól, hogy bete­geikről kielégítő módon gondoskodjanak, legalább abban az időben, amikor a szükség szenvedést okoz és a szenvedés a legégetőbb. Kétségtelen, hogy ez a karácsonyi időszak. Szükséges tehát, hogy a betegsegélyzö-pénztárak az eddig elmulasz­tottakat pótolják és legalább a jövőben tegyék le­hetővé, hogy beteg tagjaik a szeretet ünnepén, sze­retetteljes előzékenységgel találkozzanak a pénztá­rak részéről és ezt könnyen nagyobb áldozatok nélkül, még mostani működésük keretében is elér­hetik azáltal, ha a karácsony előtti hétre, eső táp­pénzt kettős összegben fizetik ki. Igaz ugyan, hogy' az általános nyomor ezáltal nem csökkenik; igaz, hogy még igy is ezren és százezren lesznek olyanok, akik a legnagyobb Ín­ségben és szűkölködésben maradnak, de valószínű, hogy a betegsegélyzö-pénztárak példája követőkre talál a többi intézményeknél is; valószínű, hogy a munkanélküliek segélyezésével foglalkozó szakszer­vezetek hasonló módon fognak cselekedni és talán a társadalom áldozatkészsége is nagyobb lesz, ha kijelöltetik az út és mód, amelylyel a legszegé­nyebb néposztálynak is lehetővé tétetik, hogy kará­csonykor együtt ünnepeljen embertársaival. Bizonyos ugyan, hogy a szegénység mindig fáj, de kétségkívül legjobban fáj olyankor, amikor körülöttünk csupa boldogságtól és örömtől sugárzó arcokat látunk. A segíts« gnek az a módja, melyet a betegse- gélyző pénztáraknak ajánlottunk, minden tekintet­ben megfelelő. Nem sérti ugyanis a munkás önér­zetét, mert nem kell kérnie s nem kell érette Há­lálkodnia. Könnyen hozzá is juthat, mert ennek kifizetése egészen azonosan kell, hogy történjék, mint a rendes táppénznek, sőt a pénztárak alapsza­bályaiban biztosiiliatnák tagjaiknak e segélyt, miál­tal minden visszaélés eleve k záratnék. Azt hiszszük, e felvetett eszme megérdemli a méltánylást. Kivitele nehézséget nem okoz, sőt ál­dozatot alig igényel. Várjuk tehát, hogy azok a pénztárak, amelyek a humanizmus terén eddig is úttörő munkásságot iejteltek ki s működésüket C4J 2 S' " o Ol N P O “1 O' » N fZ. QC ~ & C: * 3 O' O O — N ** O O ^ a x 2. N rf x ZT C« n 33 O' v; x “*33 cr ti 2 o a" 8 g O' Q> £ 33 33 3 O Q. g-o O m2. N ja rr S Oi Oi C- fí Krayer £. és Társa festék-, kencze' és mázgyár József, főherczeg ő cs. és kir fensége udvari, m kir. államvasutak, BpeslG ===== fő- és székváros, waggon-, gépgyárak stb. szállítói. ===== Piá'/iizlatak ■ VII., Korepesi-út 50., Erzsébet- nUÍMJzlululti körút sarok, VII., Akácfa-u 64-, Király-u. sarok és IX., Calvin-tér 7. Lónyay-u. sarok. FSiiilat is iroda: * 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék