Iparegészségügy, 1912 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

4. oldal, ruhájukba rakják, majd később, ha alkalom kínálkozik arra, hogy rágyújtsanak, onnan kiszedik, miközben alig kerülhető el, hogy a pipa csutorájára rakódott ólom a szájukba ne jusson. Azt is gyakran van alkalmunk látni, hogy a mázoló munkások, ha mind a két kezükre szükségük van, az ecsetnek bepiszkított nyelét a fogaik közé veszik, amikor aztán bőséges alkalom van arra, hogy a festék érintkezésbe jusson az ajkakkal. • Ámbár kétségtelenül érdekes volna, ha mindazon iparágakra kiterjeszkedhetném, amelyekben a munkások az ólomtermékek feldolgozásával foglalkoznak, mindazonáltal, nehogy ezen ismertetése a kelleténél nagyobb terjedelművé váljék, le kell mondanom arról, hogy az ólomfehér-, ólomoxyd-, meninge-, ólomsuperoxyd-, ólomcukor-, ólomnitrát- és ólomcromát gyártásával újból és behatóbban foglalkozzam. Ez okból csak az akkumulátor-gyártásra kívánom a figyelmet felhívni, megjegyezvén, hogy az akkumulátor-gyártást hosszú ideig nagyon veszélyes iparágnak tekintették egyfelől azért, mivel benne a legmérgesebb ólomtermékek használtatnak, tudniillik az ólomgelét, ólomfehér és meninge, másfelől pedig azért, mivel a munkások a lemezek előkészítésénél kezüket ezen mérgező anyagokkal folyton bepiszkítják. Mióta azonban különböző államok az akkumulátorgyárakra vonatkozólag speciális rendeleteket adtak ki, ezen országokban a megbetegedések aránya igen jelentékeny mérvben megcsökkent. Már ezen egy tapasztalat egymagában véve is teljes bizonyítékot képez arra nézve, hogy megfelelő berendezésekkel igenis sikerrel elejét lehet venni az ólom által keletkezhető veszedelemnek. A mondottakat legjobban Németország akkumulátorgyárainak statisztikája bizonyítja. A szövetségtanács az akkumulátor-gyárakra vonatkozó rendeletét 1898. évi május hó 11-én adta ki és a javulás már 1899-ben észrevehető volt. Míg tudniillik 1897-ben az ólommunkásoknak 21°/o-a volt ólombeteg, addig 1898-ban csak 8, 1899-ben 3, majd később 2 és most csak 1%-a. Az agyagiparra vonatkozólag röviden a következő tájékoztatást kívánom nyújtani. Ezen ipari csoportba mindazon iparágak tartoznak, amelyek azzal foglalkoznak, hogy agyagból agyagárukat termelnek. Mivel az agyagból való termékek igen változatos használatnak örvendenek, az agyagipar körébe tartozó üzemeknek száma rendkívül nagy a legértékesebb díszítővázáktól kezdve a legegyszerűbb főzőedényekig. Ámbár tehát az egyes termékek között igen nagy a különbség, mégis egységes csoporttá az teszi őket, hogy valamennyinél az agyagélegnek feldolgozásáról van szó. Ennek tudniillik az a tulajdonsága van, hogy formálható tömeggé válik, amely a melegnek behatása alatt megkeményedik. A keménység dacára is az agyagélegből készült edények a víz által átjárhatók, aminek elkerülésére és általában véve a szebb forma kedvéért is mázakkal szokták azokat bevonni. A mázaknak és a színezésre szolgáló festékeknek előállítására gyakran használnak ólmot, vagy általában véve ólomösszeköttetéseket. És éppen ezek által idéztetnek elő az agyagiparban oly gyakran előforduló ólommérgezések. A jó máznak erősen tapadónak, egyenletesnek és fénylőnek kell lennie. A máznak összetétele természetesen azon árunak tulajdonságaitól függ a melyet vele bevonnak. Téglák, durvább fazekasáruk mázára többnyire agyagot, homokot és ólomgelétet vagy ólomércet, sőt nem ritkán tiszta ólomgelétet vagy tiszta ólomércet szoktak használni. A finomabb fayencek és porcellánáruk mára változó mennyiségű agyagból, homokból, alkáliákból, foszfátokból, borátokból, mészből, magnéziából stb. állanak, több vagy kevesebb ólomnak hozzátételével. Az ólmot a mázakra igen kiterjedten használják, nemcsak azért, mert olcsó és használata kényelmes, hanem azért is, mivel összeköttetései a kovasavval és a bórsavval aránylag alacsony hőfok mellett olvadnak egybe és mivel az ólommázak a velők bevont tárgyaknak szép fénylő külsőt kölcsönöznek. Az ólommázak használata, csak korlátolt mérvben a régi egyptomiak, rómaiak és görögök előtt sem volt ismeretlen. Nagy mértékben való használatuk Elszászból indult ki a XIII-dik századnak első felében. A mázak ólomtartalma nagyon különböző. Vannak fazekasáruk, amelyek 80 % ólmot is tartalmaznak. Az angol fayence-mázak átlag 20% ólmot tartalmaznak. Kályhacserepeknek és hasonlóknak fehér, átlátszatlan máza ólmot és ónt tartalmaz. A máz tömegével bevont áruk, miután már megszáradtak megvizsgáltatnak azon célból, hogy az egyes helyeken vastagabban felrakott máz kiegyenlítessék. Ez nedves szivaccsal, ronggyal, megfelelő vakaróvassal vagy egyszerűen a kézzel történik. Az ilyenkor fejlődő ólompor nagyon alkalmas a munkások egészségének a megrontására, illetve az ólommérgezés tüneteinek az előidézésére. Az ilyen veszélyeknek megszüntetésre legalkalmasabbnak a porszívó-készülékek használata és a munkásoknak kellő kitanítása látszik, aminek bizonyítására megemlítem, hogy egy angol gyárban azon munkások között, akik a mázak elrakásának veszélyes munkájával foglalkoztak, a megbetegedések száma 1895-ben 48 volt és aztán kitaníttatván, a megbetegedések száma 1900—1904- ben 11, 10, 5, 3 és 5 volt. Az agyagiparban azon általános rendszabályokon kívül, amelyek minden ólomüzemben érvényesek, még külön is kívánatosnak látszik az ólomveszélynek leküzdése céljából olyan mázaknak használata, amelyek az ólmot teljesen ártalmatlan vagy csak csekély mérvben ártalmas alakban tartalmazzák, vagy pedig kívánatosnak látszik az egészen ólommentes mázaknak kizárólagos használata. Mivel e helyütt csak némi általános tájékoztatást kívánok nyújtani, természetesen nem bocsájtkozhatom a munkahelyiségek nagyságának, falainak, padlójának stb. ismertetésébe, sem pedig annak tárgyalásába, hogy milyenek legyenek a mosakodó- és fürdőhelyiségek, az ott tartózkodásra és az ételek eltartására szánt helyiségek és éttermek. Egyébiránt mindezen elővigyázatossági rendszabályoktól el is lehetne tekinteni, amennyiben Angliának ezen a téren legnagyobb szaktudósai: Turnival, Cramer és Oliver egyhangúlag azt állítják, hogy mindenféle agyagedényt elő lehet állítani kizárólagosan olyan ólommentes mázakkal, amelyek minden jogos követelménynek teljes mértékben megfelelnek. Miután pedig minden ellenkezés dacára is számos igen jól vezetett üzemben már kizárólag ólommentes mázakat használnak, be van bizonyítva, hogy ezek általános elfogadásának már nem állanak elháríthatlan és leküzdhetlen akadályok az útjában. Dr. Bród Miksa. IPAREGÉSZSÉGÜGY Arany, ezüst nászajándékok, evőeszközök, ezüstből és alpacca-ezüstből szolid IAAi;*_ beszerezárak mellett TOSZlOXl IZOTöST© 13 hetek : Polgár Kálmán műórás ékszertelepén, Budapest, VII. Kerület, Erzsébet Körút 29. szám. Nagy képes album-árjegyzék 3000 mintarajzzal kívánatra bérmentve küldetik. Javításokra és vidéki megrendelésekre különös gondot fordítunk, 1912.