Iparegészségügy, 1914 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-01 / 1. szám

6. oldal. I IPAREGÉSZSÉGOOY A gázok sűrítésével és cseppfolyósitásával foglalkozó te­lpek óvórendszabályai. A) A munkaadó kötelességei. 1. §. Uj telepeken, amelyeken a gázok sűrítése vagy cseppfolyósitása 20 atmoszférát meghaladó nyo­mással történik, a palackok töltésére szolgáló helyiséget a gázsüritő készülék helyiségétől erős épületfallal vagy pedig 2­5 m.­­magas ellenállóképes védőfallal el kell választani. 2. §. A gázsüritőgép minden hengerét megbízható manométerrel és biztosító szeleppel kell fölszerelni. A biztosító szelepeket úgy kell beállítani, hogy a gép­­alkatrészekre veszedelmessé váló feszültségnövekedés föl ne léphessen. E szelepeket az egészségre ártalmas gázok földolgozása esetén szívócsővel kell fölszerelni. A biztosító szelepek helyett más biztonsági berendezés is meg van engedve, ha ez a megengedett nyomás túl­lépését megakadályozza vagy — különösen olyan gázok­nál, amelyek a kompresszor alkatrészeinek anyagát meg­támadják —­ idejekorán hallható jelzést ad. A szíjhaj­­tással üzemben tartott kis kompresszorokat, amelyek hengere legföljebb 5 1. térfogatú és amelyek 10 légkör­nyomásnál nagyobb feszültséggel nem dolgoznak, ilyen biztonsági berendezéssel fölszerelni nem kell. Az oxidáló hatású gázok (oxigén, dinitrogén-oxid N2 O, stb.) sűríté­sére szolgáló kompresszorgépekhez kenőanyagként olajat, zsírt és koncentrált glicerint fölhasználni nem szabad. 3. §. A glicerin- és olajgyűjtőket kényelmesen el­érhető lefúvatókészülékkel kell fölszerelni és a személy­zet kötelességévé kell tenni, hogy e készüléket napon­ként ismételten megnyissa. 4. §. A szállítótartányok töltésére szolgáló össze­kötő csavarokat az égethető és nem égethető gázok elcserélésének kizárása végett eltérő csavarmenetekkel kell készíteni: az égethető gázok vezetékeinek csavarait balra, a többit pedig jobbra kanyarodó normál­ csavar­menetekkel, amint az a szénsavtartányokon szokásos. A klór és klórszénoxid (piosgen) számára rendelt palackokat más átmérőjű csavarokkal kell fölszerelni. Hasonlóképpen a kénessav tartályokra is nagyobb át­mérőjű csavarokat kell választani. Kengyeles zárókészü­lékeket csak akkor szabad alkalmazni, ha az össze­­cserélés lehetőségét is kizárják. Az üzembe vett klór­­metil- és klóretiltartányok még három évig jobbirányú csavarmenetekkel használhatók. 5. §. A szelepek és más gépalkatrészek kenő- és tömítőanyagát az oxidáló hatású gázok készülékeihez csak nem égethető anyagokból lehet megválasztani. Az új szerelvényeket első használatbavételük előtt éter­rel teljesen zsírtalanítani kell. Nevezetesen meg kell szabadítani a zsírtól az ilyen gázokkal érintkezésbe jutó manométerek rugóit is 6. §. A sűrített vagy cseppfolyósított szénsav, ammóniák, klór, kénessav, klórszénoxid (pirosgen), klór­­metil, klóretil, nitrogénoxidul, acetilén, az oldott és a porózus masszával felitatott acetilén (acetilénoldat), bányalég, világítógáz, a 80°/o acetilénnel kevert zsírgáz (keverékgáz), vízgáz, hidrogén, oxigén, nitrogén és levegő tartására vagy szállítására csak olyan tartányokat (palac­kokat) szabad használni, amelyek a kémiai szakszövetkezet­nek a sűrített vagy cseppfolyósított gázok szállító­edé­nyeire vonatkozó külön óvórendszabályainak megfelelnek. A bányászok hivatásos betegségei. Egyetlen székelés alkalmával több millió ürülhet ki. Ezen peték fejlődésére nézve az a legmegfelelőbb, ha a hőmérséklet 25—30 C° szerint. Kedvező körül­mények között két nap alatt, de legfeljebb három-négy nap alatt a peték már annyira kifejlődnek, hogy az embriók felismerhetőkké válnak. Újabb egy-két nap múlva m­ár az előleges kifejlődés befejeződik és az embrió szabaddá lesz. Ilyenkor a lárva 0­ 2—0­5 mm. hosszú és mintegy 0­ 015—0 017 mm. vastag szokott lenni. Körülbelül nyolc nap alatt 0,7—03 mm. hosszúra és 0 024—0 027 mm. vastagra nő, amivel aztán be is van fejezve a növe­kedése és megkezdődik az új változás. A lárva tudni­illik betokolódik és ezzel a bányaféreg szabadon való életének végső stádiumához jutott. Ha az ilyen lárvák a szájon keresztül az ember gyomrába jutnak, ezen sértetlenül keresztül haladnak a bélbe, itt feloldódik a bélnedv hatása következtében a tokjuk és teljesen kifejlődnek a parasiták. A fertőzés után való 5-6 dik héten már megjelennek a fertőzött egyén bélsavában az első féregpeték. A betegek által kiürített bélsav szolgáltatja a lehe­tőséget arra, hogy az addig egészséges munkások is megbetegedjenek. A betegek száma kedvezőtlen esetben százakra, sőt ezrekre is rúghat. A peték inváziója tör­ténhetik úgy is, hogy a beszáradt és porral vegyült petéket felemeli a légáramlat és egyenesen odaviszi az emberek ajkára, szájába, ételére és italába, azonban a fertőzés az esetek többségében oly módon jön létre, hogy a munkások petékkel fertőzött vízzel dolgoznak, ezzel gyúrják a földet és azután piszkos kezekkel étel­hez és italhoz nyúlnak. Bányákban főleg az árnyék­székek hiánya, vagy a meglévő árnyékszékeknek pisz­kos és meg nem felelő volta azon tényező, amely leg­jobban terjeszti a bányaférget. A bányaféreg gazdájának a véréből él, elképzel­hető tehát, hogy­ az anchylostomiasis súlyos tünetekkel járó betegség. Eleinte a beteg arról panaszkodik, hogy nyomást érez a gyomor tájékán, majd aztán időnként fellépő kólikák kínozzák. Az étvágy rendszerint csök­kent, néha azonban mohó éhség érzése lép fel. Rosszul­­lét, gyomorégés és hányás jelentkezik. Néha a hánya­dék véres. Lassankint megjelennek a vérszegénység ismert lenései, amelyeknek súlyossága a férgek számá­tól, a bélben létek időtartamától és a vérképző szervek munkaképességének milyenségétől, továbbá a táplál­kozástól, a nemtől, kortól, fajtól és hasonló tényezők­től függ. A folytonos vérveszteség folytán a beteg arca sápadt lesz, fülzúgás, szédülés és szívdobogás lép fel. A szemhéjak vizenyősekké válnak és a beteg egész testében dagadtnak látszik. Ilyenkor aztán a b­őr sápadt­sága piszkossárga vagy pedig sárgás-zöldes színnek ad helyet. A fül, orrszárny és a köröm feltűnően fehér. Minden munka fokozza a szívdobogást és a betegen gyakran erőt vesz az ájulás. Az étvágy teljesen elvész és néha ehetetlen tárgyakat (krétát, földet) óhajt a beteg enni. A beteg heteken és hónapokon keresztül sínylő­dik. Végre már nem tud járni sem és ágyba óhajt fe­­ KÉVES ISZAPFÜRDŐ izom, izületi gyulladás, csúz, kösz­­vény, balesetek utáni töréseknél. Az Országos munkásbetegsegélyező és balesetbiztosító pénztár szerződéses fürdője. HIDEGVIZGYÓGYIINTÉZET ideggyengeség stb. eseteiben. Dr. Kovács Ármin a Munkásotthon tulajdonosa, 1914.

Next