Iparügyek, 1887 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1886-12-20 / 1-2. szám
''p nnjJiinM ' ««'»■" 1886. deczember 20. IPARÜGYEK. IPARÜGYI államköltségvetés 1887. ÉVRE. I. Földm. ipar- és kereskedelemügyi minisztérium. 1. 4 ipari felügyelő: 3. 1.500 frt fizetés 500 frt átalányl „ ^AA 1 . 1. 1.200 „ „ 300 „ „ J /~oUUfrt-2. háziipar fejlesztésére, ipari gyakorlati szakoktatásra, ipartanműhelyeknek és a budapesti mechanicai tanműhelynek segélyezésére, patkóló kovácsok, gépkezelők és fűtők kiképzésére és egyéb iparczélokra .... 98,000 frt. 3. Gépészeti ipariskola Kassán 19,750 frt. Közgazdasági minisztérium összesen 125,250 frt. II. Vallás- és közoktatásügyi minisztérium. 1. Iparművészeti szakiskola 38,340 frt. 2. Budapesti közép-ipariskola 67,500 frt. 3. Iparostanulók iskolái . . 54,200 frt. 4. Az újvidéki polgári iskolával kapcsolatos kereskedelmi és ipariskola részére együttesen . 11,160 frt. 5. Iparműshelylyel kapcsolatos új felső nép- és polgári iskolák fentartására és újak felállítására 12,000 frt. Átmeneti kiadások. 6. Az iparművészeti iskola újabb helyiségeinek átalakítására és felszerelésére szükséges 11,000 frt 4-dik és utolsó részletéül . 1,000 frt. 7. Az iparművészeti múzeummal kapcsolatos iroda, rajzterem és kiállítási helyiségek folytatólagos berendezésére szükséges 4,485 frt 4-dik és utolsó részlete 1,485 frt. 8. A „Művészi ipar“ czimű szaklap szerkesztési és kiadási költségeire.................................. 2,000 frt. Beruházások. 9. A háziipart és ipari oktatást terjesztő I-ső egyesület által fentartott és a közoktatási kincstár által átvett pozsonyi ipartanítónőképző intézet után a postakincstárnak visszatérítendő 11,315 frt tőke, továbbá a pozsonyi takarékpénztárnak visszatérítendő 27,549 frt tőke és kamatainak törlesztésére 2. részlet......................... 10,000 frt. 10. Az iparművészeti múzeum szakkönyvtárának kiegészítésére szükséges 8000 frt 2-ik részletéül 2,000 frt. 11. Az újvidéki polgári iskolával kapcsolatos kereskedelmi-és ipariskola felszerelésére . . 800 frt. 12. A budapesti közép-ipariskola újonnan kibérelt helyiségeinek bebútorozására, átalakítására, viz- és légszeszvezetékkel való felszerelésére .... 2.000 frt. összesen 202,485 frt. Földm. ipar- és keresked. Ministerium . . 125,250 frt. Vallás- és közoktatásügyi minisztérium . . 202 485 frt. Összesen 327,730 frt. Az e számokban örvendetesen jelentkező fokozott állami felkarolása az iparügyeknek, különösen pedig az ipari szakoktatásnak, még mindig messze mögötte marad azon hatalmas dotácziónak, melylyel Ausztriában az állam ugyanezen érdekeket felkarolja. Érdekes öszszehasonlitásul fog szolgálni az 1886. évi osztrák budget ide vonatkozó kiadási tételeinek következő összeállítása: I. Kereskedelmi minisztérium. 1. Belföldi különleges és helyi kiállításokra, valamint oly külföldi kiállításokra, melyekre külön hitel engedélyezve nincs ..................................... 7000 frt. 2. A keleti múzeum segélyezésére 10,000 frt. 3. Ipari felügyelők ........................ 80,600 frt. Összesen 97,500 frt. II. Közoktatásügyi minisztérium. 4. Ipariskolák ............. 1.294,350 frt. 5. Ipariskolai berendezések, tanítási szükségletek, építkezések, átalakítások és egyéb beruházások ...... 77,426 frt. 6. Az ipari szakoktatás előmozdítására különféle czimeken......... 86,300 frt. 7. A cs. k. ipar- és művészeti múzeum segélyezésére ......... 74,600 frt. 8. Az alsó-ausztriai iparegyesületnek a bécsi technológiai iparmúzeum segélyezésére ......................................... 40,000 frt. 9. Vegyműtani kísérleti intézet... 9,700 frt. Összesen 1.582,376 frt. A két minisztérium együttes iparügyi költségvetése. ........ 1.679,876 frt. AZ ELEJTETT KAMARAI REFORM. Többféle eszmékről járt a hír, melyeket a közgazdasági minisztérium tevékeny államtitkára a kereseskedelmi és iparkamaráknak czélba vett reformjánál megvalósítani kívánt volna. Szó volt együttes földművelési, kereskedelmi és iparkamarák felállításáról, azon érdekközöség fejlesztése és képviselete végett, mely állítólag a közgazdasági élet e három főlactora közt legtöbb téren fennáll. Szó volt később az eddigi intézmény oly irányú államosításáról, mely szerint a kamarai illetékek az egész országra nézve egységes kulcs szerint vettetnének ki és repartiáltatnának az egyes kamarák közt, a titkárok az állam hivatalnoki kötelékbe lépnének stb. Mikor aztán a törvény ez idő szerinti reformjáról, úgy látszik, egyátalán lemondtak, a beavatottak az államtitkár úr abbeli szándékáról tudtak hírt mondani, hogy rendeleti után a jelen választási rendszer oda fogna módosíttatni, miszerint bizonyos adócenzus szerint (úgy mint Ausztriában) az iparosok és kereskedők három-négy csoportba fognak besoroltatni, melyek azután külön-külön választanak bizonyos számú bel- és kültagokat a kamarába. De ez utóbbi tervet, mely törvényesen rendeleti úton különben sem lett volna megvalósítható, a minisztérium szintén elejtette és legközelebb az eddigi alapon kiírta az új választásokat. Talán legjobb is volt az adott viszonyok közt minden reformot elhalasztani, mert a tapasztalat arra taníthatta meg kormányférfiainkat, hogy eléggé meg nem ért, kellőleg előkészített hazai talajban nem gyökerező és azért egészségtelen compromissumokat szükségessé tevő reformokkal, kivált ha azok a létezőt könnyű szerrel halomra döntik, a kitűzött czélt elérni nem lehet. Nem szükséges példákat csak a közelmúltból is felhoznunk és csupán a más helyen kifejtettekre utalunk, melyek nyilván azt igazolják, hogy az ipartörvénynek mindazon rendszabályai többé-kevésbbé a papíron maradtak, melyek egészen ij valamit tettek a hagyományokon alapuló institutiók helyébe. Különben is a képviseleti intézmények életrevalósága sokkal kevésbbé függ a jó paragrafusoktól, mint a személyektől, kiknek közreműködésére elsősorban az egész fektetve van. Flagráns módon mutatja ezt nálunk épen maga a kereskedelmi és iparkamarai intéz- mény. Ameddig a kereskedő és iparos körök érdeklődése a zérus fokon alul állt, sőt többi kerületben az iparosok egyértelműleg éppen visszavonultak a választásoktól, és ennek folytán a közbizalom által fel nem karolt egyének foglaltak helyet a kamarák zöld asztalánál, mindaddig az intézmény a legnépszerűtlenebbek közé tartozott és ellene fordultak épp azok, kik nem is ismerték tulajdonképeni feladatát. Mihelyt azonban, éspedig leginkább az utolsó öt évi cyclusra kiírt választásoknál, az érdekelt szakkörök belátni kezdték, hogy ez az intézmény mégis csak sok irányban hasznosítható az iparosérdekek szempontjából is, és tényleg azon voltak, hogy az eddigi exclusív jellegével szakítson és hogy a különféle szakcsoportok arányos érdekképviseletet nyerjenek, mindjárt elevenebbé és eredményesebbé vált a kamarai működés.. A mind szélesebb körökre kiterjedő élénk érdeklődést azon tény jellemzi leginkább, hogy a fővárosban a megejtendő új választások alkalmából oly ritka tömörülés éretett el, mely által sikerült az összes nagy- és kisiparos szaktestületek képviselőit, kivétel nélkül, egy nagy központi választmányban egyesíteni. Ennek tapintatától ép úgy, mint a feles számú jelöltek önmegtagadásától fog függni, hogy az ország első kamarája példaadó legyen — a jelen szűkre korlátolt törvényes hatáskörében is — a reábízott fontos feladatok szakavatott és független teljesítésére nézve. — Nem lesz érdektelen, ha ez alkalomból a következőkben felsoroljuk azon főbb kívánalmakat, melyek az 1880. szeptember 11-re egybehívott egyetemes kereskedelmi és iparkamarai gyűlésen a titkárok együttes határozatából az 1868. évi VI. t. sz. revíziójára nézve előterjesztettek, és melyek — a kamarai két osztály más oldalról javasolt lehető önállósításának kérdését figyelmen kívül hagyva — lényegükben ekként formuláztattak. Mindazon törvényjavaslatok és rendeletek fölött, amelyek a kereskedelmi és iparérdekekre vonatkoznak, mielőtt az elsők a kormány részéről a törvényhozó testületnek alkotmányos tárgyalás végett bemutattatnak, az utóbbiak pedig kiadatnak és közhírré tétetnek; továbbá oly intézetek felállításakor, melyek a kereskedelem és az ipar emelését czélozzák, valamint ezek szervezetének lényegesebb megváltoztatásánál, akarna rák véleménye meghallgatandó ; joguk legyen a többi kereskedelmi és iparkamarákkal levelezésbe bocsátkozni és azokkal közös tanácskozásokat tartani, mihelyt őket az utóbbi czélra a földművelés, ipar- és kereskedelmi miniszter, vagy pedig az országban létező kamarák többségének indítványa következtében ez egyetemes kamarai gyűlés elnöke felhívja, a törvényben kimondandó, miszerint mindazon kültagoknak, akik a kamarai rendes üléseket látogatni kívánják, az útiköltségek megtérítessenek, hogy a képviseleti rendszer, mint amely alapon az egész intézmény nyugszik, teljesen érvényesüljön, kívánatos, hogy a rendes bel- és kültagokon kívül megfelelő számú póttagok is választassanak, mégpedig oly formán, hogy ahol 32 tagra történik a szavazás, ott 16 póttag is választassák ; ha valamely kamarai tag időközben felhagyott az üzletével, ezen esetben az illető szintén választható legyen, mert igen sokszor oly egyének, kik visszavonulnak az üzlettől, mint érdemesíilt veteránok az ipar- és kereskedelem terén, szakismereteikkel és tapasztalataikkal nagy hasznára lehetnek a kamarának ; az intézmény folytonossága érdekében szükséges, hogy olyforma választási módozat állapíttassák meg, mely szerint a kamarák tagjainak mandátuma ne öt, hanem hat évre szóljon, és három évről három évre a tagok