Iparügyek, 1887 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1886-12-20 / 1-2. szám

''p nnjJiinM ' ««'»■" 1886. deczember 20. IPA­RÜGYEK. I­PARÜGYI államköltségvetés 1887. ÉVRE. I. Földm. ipar- és kereskedelemügyi minisztérium. 1. 4 ipari felügyelő: 3. 1.500 frt fizetés 500 frt átalányl „ ^AA 1 . 1. 1.200 „ „ 300 „ „ J /~oUUfrt-2. háziipar fejlesztésére, ipari gyakorlati szakoktatásra,­­ ipar­­tanműhelyeknek és a budapesti mechanicai tanműhelynek se­gélyezésére, patkóló kovácsok, gépkezelők és fűtők kiképzésére és egyéb iparczélokra .... 98,000 frt. 3. Gépészeti ipariskola Kassán 19,750 frt. Közgazdasági minisztérium összesen 125,250 frt. II. Vallás- és közoktatásügyi minisztérium. 1. Iparművészeti szakiskola 38,340 frt. 2. Budapesti közép-ipariskola 67,500 frt. 3. Iparostanulók iskolái . . 54,200 frt. 4. Az újvidéki polgári isko­lával kapcsolatos kereskedelmi és ipariskola részére együttesen . 11,160 frt. 5. Iparm­­űshelylyel kapcsolatos új felső nép- és polgári iskolák fentartására és újak felállítására 12,000 frt. Átmeneti kiadások. 6. Az iparművészeti iskola újabb helyiségeinek átalakítására és felszerelésére szükséges 11,000 frt 4-dik és utolsó részletéül . 1,000 frt. 7. Az iparművészeti múzeum­mal kapcsolatos iroda, rajzterem és kiállítási helyiségek folytató­lagos berendezésére szükséges 4,485 frt 4-dik és utolsó részlete 1,485 frt. 8. A „Művészi ipar“ czimű szaklap szerkesztési és kiadási költségeire.................................. 2,000 frt. Beruházások. 9. A háziipart és ipari okta­tást terjesztő I-ső egyesület által fentartott és a közoktatási kincstár által átvett pozsonyi ipartanítónő­­képző intézet után a postakincs­­tárnak visszatérítendő 11,315 frt tőke, továbbá a pozsonyi takarék­­pénztárnak visszatérítendő 27,549 frt tőke és kamatainak törlesz­tésére 2. részlet......................... 10,000 frt. 10. Az iparművészeti múzeum szakkönyvtárának kiegészítésére szükséges 8000 frt 2-ik részletéül 2,000 frt. 11. Az újvidéki polgári isko­lával kapcsolatos kereskedelmi-és ipariskola felszerelésére . . 800 frt. 12. A budapesti közép-ipar­iskola újonnan kibérelt helyisé­geinek bebútorozására, átalakítá­sára, viz- és légszeszvezetékkel való felszerelésére .... 2.000 frt. összesen 202,485 frt. Földm. ipar- és keresk­ed. Ministerium . . 125,250 frt. Vallás- és közoktatásügyi minisztérium . . 202 485 frt. Összesen 327,730 frt. Az e számokban örvendetesen jelentkező fokozott állami felkarolása az iparügyeknek, különösen pedig az ipari szakoktatásnak, még mindig messze mögötte marad azon hatalmas dotácziónak, melylyel Ausztriában az állam ugyanezen érdekeket felkarolja. Érdekes ösz­­szehasonlitásul fog szolgálni az 1886. évi osz­trák budget ide vonatkozó kiadási tételeinek következő összeállítása: I. Kereskedelmi minisztérium. 1. Belföldi különleges és helyi kiállításokra, valamint oly külföldi ki­állításokra, melyekre külön hitel en­gedélyezve nincs ..................................... 7000 frt. 2. A keleti múzeum segélyezésére 10,000 frt. 3. Ipari felügyelők ........................ 80,600 frt. Összesen 97,500 frt. II. Közoktatásügyi minisztérium. 4. Ipariskolák ............. 1.294,350 frt. 5. Ipariskolai berendezések, ta­nítási szükségletek, építkezések, át­alakítások és egyéb beruházások ...... 77,426 frt. 6. Az ipari szakoktatás előmozdí­tására különféle czimeken......... 86,300 frt. 7. A cs. k. ipar- és művészeti mú­zeum segélyezésére ......... 74,600 frt. 8. Az alsó-ausztriai iparegyesület­nek a bécsi technológiai iparmúzeum segélyezésére ......................................... 40,000 frt. 9. Vegyműtani kísérleti intézet... 9,700 frt. Összesen 1.582,376 frt. A két minisztérium együttes ipar­ügyi költségvetése. ........ 1.679,876 frt. AZ ELEJTETT KAMARAI REFORM. Többféle eszmékről járt a hír, melyeket a közgazdasági minisztérium tevékeny állam­titkára a kereseskedelmi és iparkamaráknak czélba vett reformjánál megvalósítani kívánt volna. Szó volt együttes földművelési, keres­kedelmi és iparkamarák felállításáról, azon ér­­dekközöség fejlesztése és képviselete végett, mely állítólag a közgazdasági élet e három főlactora közt legtöbb téren fennáll. Szó volt később az eddigi intézmény oly irányú államo­sításáról, mely szerint a kamarai illetékek az egész országra nézve egységes kulcs szerint vettetnének ki és repartiáltatnának az egyes kamarák közt, a titkárok az állam hivatalnoki kötelékbe lépnének stb. Mikor aztán a törvény ez idő szerinti reformjáról, úgy látszik, egyáta­­lán lemondtak, a beavatottak az államtitkár úr abbeli szándékáról tudtak hírt mondani, hogy rendeleti után a jelen választási rendszer oda fogna módosíttatni, miszerint bizonyos adócen­­zus szerint (úgy mint Ausztriában) az iparosok és kereskedők három-négy csoportba fognak besoroltatni, melyek azután külön-külön vá­lasztanak bizonyos számú bel- és kültagokat a kamarába. De ez utóbbi tervet, mely törvényesen rendeleti úton különben sem lett volna megvaló­sítható, a minisztérium szintén elejtette és legközelebb az eddigi alapon kiírta az új vá­lasztásokat. Talán legjobb is volt az adott viszo­nyok közt minden reformot elhalasztani, mert a tapasztalat arra taníthatta meg kormányfér­­fiainkat, hogy eléggé meg nem ért, kellőleg előkészített hazai talajban nem gyökerező és azért egészségtelen compromissumokat szük­ségessé tevő reformokkal, kivált ha azok a létezőt könnyű szerrel halomra döntik, a ki­tűzött czélt elérni nem lehet. Nem szükséges példákat csak a közel­múltból is felhoznunk és csupán a más helyen kifejtettekre utalunk, melyek nyilván azt igazolják, hogy az ipar­törvénynek mindazon rendszabályai többé-ke­­vésbbé a papíron maradtak, melyek egészen ij valamit tettek a hagyományokon alapuló insti­tutiók helyébe. Különben is a képviseleti intézmények életrevalósága sokkal kevésbbé fü­gg a jó parag­rafusoktól, mint a személyektől, kiknek köz­reműködésére első­sorban az egész fektetve­ van. Flagráns módon mutatja ezt nálunk épen maga a kereskedelmi és iparkamarai intéz-­ mény. A­meddig a kereskedő és iparos körök­ érdeklődése a zérus fokon alul állt, sőt többi­­ kerületben az iparosok egyértelműleg éppen­ visszavonultak a választásoktól, és ennek foly­­­tán a közbizalom által fel nem karolt egyének­ foglaltak helyet a kamarák zöld asztalánál, mindaddig az intézmény a legnépszerűtleneb­­bek közé tartozott és ellene fordultak épp azok, kik nem is ismerték tulajdonképeni feladatát. Mihelyt azonban, és­pedig leginkább az utolsó öt évi cyclusra kiírt választásoknál, az érdekelt szakkörök belátni kezdték, hogy ez az intéz­mény mégis csak sok irányban hasznosítható az iparosérdekek szempontjából is, és tényleg azon voltak, hogy az eddigi exclusív jellegével sza­kítson és hogy a különféle szakcsoportok arányos érdekképviseletet nyerjenek,­­ mindjárt eleve­nebbé és eredményesebbé vált a kamarai mű­ködés.. A mind szélesebb körökre kiterjedő élénk érdeklődést azon tény jellemzi leginkább, hogy a fővárosban a megejtendő új választá­sok alkalmából oly ritka tömörülés éretett el, mely által sikerült az összes nagy- és kisiparos szaktestületek képviselőit, kivétel nélkül, egy nagy központi választmányban egyesíteni. Ennek tapintatától ép úgy, mint a feles számú jelöl­tek önmegtagadásától fog függni, hogy az ország első kamarája példaadó legyen — a jelen szűkre korlátolt törvényes hatáskörében is — a reábízott fontos feladatok szakavatott és függet­len teljesítésére nézve. — Nem lesz érdektelen, ha ez alkalomból a következőkben felsoroljuk azon főbb kívánal­makat, melyek az 1880. szeptember 11-re egy­behívott egyetemes kereskedelmi és iparkama­rai gyűlésen a titkárok együttes határozatából az 1868. évi VI. t. sz. revíziójára nézve előter­jesztettek, és melyek — a kamarai két osztály más oldalról javasolt lehető önállósításának kér­dését figyelmen kívül hagyva — lényegükben ekként formuláztattak. Mindazon törvényjavaslatok és rendeletek fölött, a­melyek a kereskedelmi és iparérde­kekre vonatkoznak, mielőtt az elsők a kor­mány részéről a törvényhozó testületnek alkot­mányos tárgyalás végett bemutattatnak, az utóbbiak pedig kiadatnak és közhírré tétetnek; továbbá oly intézetek felállításakor, melyek a kereskedelem és az ipar emelését czélozzák, valamint ezek szervezetének lényegesebb meg­változtatásánál, akarna rák véleménye meg­hallgatandó ; joguk legyen a többi kereskedelmi és ipar­kamarákkal levelezésbe bocsátkozni és azok­kal közös tanácskozásokat tartani, mihelyt őket az utóbbi czélra a földművelés, ipar- és kereskedelmi miniszter, vagy pedig az ország­ban létező kamarák többségének indítványa következtében ez egyetemes kamarai gyűlés elnöke felhívja, a törvényben kimondandó, miszerint mindazon kültagoknak, a­kik a kamarai rendes üléseket látogatni kívánják, az útiköltsé­gek megtérítessenek, hogy a képviseleti rendszer, mint a­mely alapon az egész intéz­mény nyugszik, teljesen érvényesüljön, kívá­natos, hogy a rendes bel- és kültagokon kívü­l megfelelő számú póttagok is választassanak, még­pedig oly formán, hogy a­hol 32 tagra történik a szavazás, ott 16 póttag is válasz­tassák ; ha valamely kamarai tag időközben fel­hagyott az üzletével, ezen esetben az illető szintén választható legyen, mert igen sokszor oly egyének, kik visszavonulnak az üzlettől, mint érdemesíilt veteránok az ipar- és keres­kedelem terén, szakismereteikkel és tapasz­talataikkal nagy hasznára lehetnek a kama­rának ; az intézmény folytonossága érdekében szükséges, hogy olyforma választási módozat állapíttassák meg, mely szerint a kamarák tag­jainak mandátuma ne öt, hanem hat évre szóljon, és három évről három évre a tagok

Next