Kazán- és Gépujság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., Wesselényi­ utcza 72. Szerkesztik: PFEIFER IGNÁC és PÉTER JENŐ műegy. nyilv. rk. tanár, mérnök. F­őmunkatárs: BERMANN MIKSA államvasuti főmérnök. a o a Megjelen o a □ minden hó 1-én és 16-án. —oOo— Előfizetési ára egész évre 6 korona. Színes borítékkal, jobb papíron 8 korona. TARTALOM. A badeni kazánvizsgáló egyesület jubileuma. Bennann Miksa: Aczélosztályozás a csiszoló szikra alapján. Kales Leó: Olajtüzelés alkalmazása mozdonyoknál. Szekeres Ernő: A Máv. Maffei-rendszerű motorpótló mozdonya. Haladás az edzésben. Apró közlemények. Kazán- és gőzgépüzem. Elektrotechnika. — Különfélék. — Ipari hírek. Gyakorlati esetek. Szerkesztői üzenetek. Hirdetések. A badeni kazánvizsgáló egyesület jubileuma. (Pé.) Fennállásának negyven éves fordulója alkalmából a fenti egyesület értékes tanulmánynyal lepte meg a szak­köröket. Összeállította az események egymásutánjában, ke­letkezésének, küzdelmeinek és sikereinek történetét, a­mely­ből kétségtelenül bő tanulmányi anyagot meríthetnek a kazánok üzemének biztonságával foglalkozó érdekeltek. Különösen megemlítendők a kontinens eme legöregebb kazánvizsgáló egyesületének fejtegetései nálunk Magyaror­szágon, a­hol a kazántelepek felülvizsgálása, ellentétben Angliával és Németország legtöbb államának kazánvizsgáló egyesületével, állami gondoskodás tárgyát képezi. Megtudjuk e történelmi leírásból, hogy mily nehéz­séggel járt az első években az egyesület fentartása. A ka­zántulajdonosok vajmi nehezen csatlakoztak az új vállal­kozáshoz, és az alapítók önzetlen lelkesedése, a kazán revizor legnagyobb ügybuzgalma sem növelhették meg lé­nyegesen a vizsgálat alá eső telepek számát. Az első két esztendő világossá tette, hogy a tulajdonosok legnagyobb része zaklatásnak veszi a személyzet és kazán időszakos megvizsgálását és állami kényszer nélkül aligha hajlandó ezért még évi járulékot is fizetni. Az egyesület áthatva fennmaradásának fontosságától, a kormányhoz fordult segítségért és a kormány haladék­talanul intézkedett, hogy a közbiztonság érdekében elen­gedhetetlen kazánrevíziók — a­mennyiben és hol azokat a fenti egyesület bármely oknál fogva nem eszközli — állam­közegek által hajtassanak végre. Ez hatott. A kazántulaj­donosok átlátták, hogy az állami felülvizsgálás sokkal na­gyobb anyagi terheket ró rájuk, mint saját egyesületük és e mellett az előbbi csupán biztonság szempontjából vizsgálja a telepeket, az utóbbi pedig tagjainak - ugyanazon biz­tonság mellett - egyébként is igen nagy becsű szolgálato­kat teljesít. Világosan kitűnik ez az alapszabály két pontjá­ból, a­melyet itt közlünk. Az egyesület czélja kettős: 1. Időszakos vizsgálatok segélyével kiküszöbölése a kazánrobbaná­sok lehetőségének; a technika jelen és jövő újdonságainak bevezetése a rationális gőzgép és kazánüzembe; a tüzelőanyag fogyasztásának lehető csökkentése stb. szóval: a tagoknak nyújtandó teljes biztosíték az iránt, hogy a haladó technika vívmányait a gőz előállítását és fel­­használását illetőleg hasznukra fordíthatják. 2. Kölcsönös biztosítás az esetleg mégis bekövetkező, mert tel­jesen soha el nem hárítható, robbanások esetén. Ezen az alapon kellett Baden kazántulajdonosainak az állami és társulati felülvizsgálás között választaniuk és mi sem természetesebb, mint az, hogy most már tömegesen léptek az egyesület tagjai sorába. Ez a körülmény termé­szetesen megakasztotta a törvényhozásnak fent kilátásba helyezett intézkedéseit és ennek tulajdonítandó viszont, hogy még ezután is akadtak kazántulajdonosok, a­kik a köteles kazánvizsgálatot nem eszközöltették. Az egyesület első tíz évének statisztikája ezen tény behatása alatt áll. Csupán Badenben 8 kazán és 4 gőztartó­edény explóziójáról emlékeznek meg a hivatalos akták. Az edények közül egy sem állott felülvizsgálás alatt, de a ka­zánok közül kettő a badeni egyesület kerületéhez tartozott. A 70-es években bekövetkezik az első állami kazán­biztos kinevezése és ettől az időtől egyre szaporodó mér­tékben emelkedik az egyesület tagjainak száma, ugyannyira, hogy ma tulajdonképen csak az állam tulajdonát képező kazánok felülvizsgálását végzik az állam közegei. Ennek daczára semmivel sem áll mögötte Baden, biztonság szem­pontjából az állami felülvizsgálattal rendelkező országoknak a­mit egy statisztikai adattal is elég világosan bizonyítunk: az utolsó 30 évben mindössze 3 robbanás történt. A biztonság kellő kielégítése mellett azonban se szeri, se száma a technikailag hasznos intézkedéseknek, a­melye­ket az egyesület tagjai érdekében tett és tesz. A füstkérdés alapos tanulmányozás, a fűtők szakszerű kiképzése, a gép­személyzet oktatása, az új telepek garanc­iális átvétele, a régiek felülvizsgálása az üzem gazdaságos voltának szem­pontjából, tervek és költségvetések felülbírálása, mindmeg­annyi ága az egyesület működésének, a­melybe a legtöké­letesebb állami administrác­ió sem tud behatolni. Ilyen módon sikerült a gép- és kazántulajdonosokat egy hatalmas egyesületbe gyűjteni, a­melynek életfeltétele, hogy fáradha­tatlanul szolgálja saját tagjainak érdekét. Ezen kötelezett­ségének az egyesület nemcsak a kazán­statisztika adatai szerint felelt meg, hanem működésével egyik leglényegesebb faktora lett az ország iparfejlesztésének. Röviden tárgyalhattuk csak ezen idegen állam kazán­vizsgáló egyesületének történetét, de ezen rövid néhány adatból is kitűnik, hogy az állami iparfelügyelettel párhuza­mosan milyen hasznos tevékenységre tehetne szert minálunk is egy hasonló egyesület Az iparfelügyelők úgyis túl vannak halmozva munká­val és tevékenységük annyifelé oszlik meg, hogy a puszta kazánvizsgálatoknál egyebet tőlük e téren várni teljes lehe­tetlenség. Ez pedig a kazántulajdonosok szempontjából és a gépipar fejlődése érdekében nem elegendő. Ehhez járul, hogy a munkásság szociális érdekeinek szemmel tartása egyre új működési ágakat nyit meg előttük és az iparfelü­gyelőségek számának lényeges szaporításával csak az amúgy is nehézkes adminisztrác­iót tennék még bonyolultabbá. Kétségtelen, hogy nálunk egy megfelelően szervezett kazán- és gépvizsgáló egyesület, melynek mérnökei az ipar­felügyelők vizsgálataival egyenértékű jogosítványnyal bír­nának, igen hathatós eszköze lehetne a haladásnak. Tudomásunk szerint már évekkel ezelőtt összeállott a szakemberek egy kis, lelkes csoportja, a­mely ezt az eszmét akkor igen közel hozta a megvalósuláshoz. A kassa-oder­­bergi vasút főfelügyelője Éder Róbert, páratlan buzgalom­mal és lelkesedéssel dolgozott e közhasznú eszme valóra váltásán; elkészült az egyesület alapszabálytervezete, meg­állapodtak a szervezés részleteiben és a végeredmény még­is csak az lett, hogy a terv megmaradt a tervnek.

Next