Kelmefestő Ujság, 1936 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
l llllll!l!ll!llllllllllllll>lllllllllllllllllllllllll!lllllllll!lllllllll!llllllllllllllllllllllllll!lllllllllll!llllll!ll!!lllllllll!Illlllllllllllllllllllllllllllll!llllllllll!llllillll||||!llllllllll||illlllll||||||!l!'||||| azt ne hagyjuk elveszni, hanem mentsük meg számunkra, mert csak így tudjuk az amúgy is fennálló nehézségeket roskadozó vállairól lerázni, ezt pedig csak az esetben tudjuk elérni, ha összefogunk és megbirkózunk mindazokkal a bajokkal, ami a mi nehézségeinket előidézi és táplálja. Amikor tehát átlépjük az új esztendő küszöbét, reményeinket, terveinket azzal a szükségességgel lássuk el, hogy a szeretettről sarjadzó egymás iránti megbecsülést fokozzuk, mert csak az ily elgondolás fog bennünket abba a helyzetbe sodorni, ami által remélhetjük, hogy az 1936. esztendő szebbet és jobbat fog nekünk nyújtani. Ezek elgondolásával merünk mi is mint vezetőség az összes kartársainknak, előfizetőinknek, hirdetőinknak, barátainknak és azok hozzátartozóinak boldog új esztendőt kivánni. ELMEFESTŐ ÚJSÁG • Újév? A felettünk kavargó vészfelhők láttára, megrendülve, s tanácstalanul állunk az új év hajnalán, mert tudjuk, hogy ez sem több egy naptári változatnál. Ez az év is csak folytatása az előzőnek, melyre nagyon kevés jót mondhatunk a nyomorúságunk legnagyobb részben saját számlánkon marad, amit nem írhatunk semmiféle gazdasági viszonyok és egyéb kifogások számlájára, mert a sorsunk elintézése legnagyobb részt mindig rajtunk áll és tőlünk függ, hogy hogyan intézzük a sorsunkat. Hogy ez nem megy, az csak azért van, mert mindenki külön-külön többet akar elérni egyénileg, mint egy közös alapon megállapított célkitűzésében hisz. Nagy rés tátong közöttünk és nincs meg a tömör egységünk, s nincs ellenállóképességünk, hogy a leggyengébb árhullámzásnak és egyéni törekvéseknek ellentálljunk, hogy az ár magával ne ragadjon bennünket. Ha elgondolkozunk, joggal megállapíthatjuk, hogy mi csodálatos bűvészek vagyunk, akkor, amikor pár évvel előtti vállalási és anyagbeszerzési árainkat összehasonlítjuk a mai vállalási és anyagbeszerzési árainkkal egy elképesztő látvány tárul elénk, amikor látjuk, hogy ma legkevesebb 40—50 százalékkal olcsóbban vállalunk munkát, mint pár évvel ezelőtt. Ez a vállalási árkülönbözet nem is volna oly borzasztó, talán azt is mondhatnánk, hogy reális, ha természetesen az anyagbeszerzési áraink is ilyen mértékben csökkentek volna. Ha már bűvészetnek neveztem a zsonglőrtehetségünket, akkor megállapíthatjuk, hogy zsonglőrök vagyunk, mert az anyagbeszerzési áraink és közterheink is körülbelül ugyanilyen arányban emelkedtek, részben átutalási felár és fázisadó következtében és mi erre föl még olcsóbban tudunk munkát vállalni Hogy keresünk-e munkánk mellett, úgy látszik az nálunk nem fontos, az sem fontos, hogy emberi módra éljünk, az sem fontos, hogy a végrehajtókat ne ismerjük, végeredményben semmi sem fontos, csak egy, hogy (csak azért is), hogy ne egy másik kartársunk kezébe kerüljön a munka és ne az csinálja meg, az ára sem fontos, hogy mennyit fizetnek ki és kifizetik-e, csak az a fontos, hogy ő csinálja meg. Ennek épp ellenkezőleg kellene történnie, hogy ha vállalunk munkát tisztes árért, tisztes munkát és nyugodt megélhetést biztosítani a munkánkkal és azért vállalni, hogy abból meg is éljünk, nem pedig azért, hogy jaj ne a másik csinálja meg. Kár minden egyéni kísérletezésért, mert még ha valaki mesterségesen le is nyomta az árakat, azzal még nem lett több munkája, még nem állt azért schobern autósor és nem volt tumultus, illetve csődület, mert olcsóbban dolgoztak, még tudomásom szerint ily eset nem fordult elő, hogy a rendőrség segítségét kelljen igénybe venni, hogy a sorrend föl ne borujon. Legfeljebb annyit ért el, hogy a munkájáért kevesebbet kap és ajándékoz a vevőjének, aki erre föl sem hozott nyomban egy másik ruhát, hogy ezt a nagy alkalmat kihasználja, ellenben kellemetlen csalódásokban van része, mert a vevő nem lelkesedik, hogy ő olcsóbban dolgozik, hanem megesküszik arra is, hogy azt a múlt évben még olcsóbban kapta. Hisz érthető is, mert már ezt a közönség megszokta, hogy minden évben automatikusan olcsóbb lett, anélkül, hogy ő kérte volna és nem mondja azt egy esetben sem, hogy rendben van, csak csinálja. Legfeljebb egy időben két bosszúság érheti, elsősorban az hogy ajándékozott és nem kapja meg a tisztes hasznát, másodszor meg a vevő kétségbe vonta az ő ajándékozási nagylelkűségét és nem köszöni meg, hogy a saját pénzét, illetve hasznát a zsebébe teszi. Hisz ez volna, a legkisebb eset, mert aki ajándékozni akar, az nagyon szép és erényes dolog, de csak akkor, ha egy másik, vagy a többi kartársaknak nem árt vele Újból kénytelen vagyok ismételni az előbbi szavaimat: a vevő ezt nem honorálja, hanem a többség rovására megy minden, mert az sehol sem akar többet fizetni a munkájáért, hanem csökönyösen ragaszkodik az ilyen esetekhez, anélkül, hogy párhuzamot hozna a munkák minősége között és disztingvál, csak egy szent, hogy egyformán van kiírva: fest, tisztít. Most jön a lefelé licitálások téli ideje. Szálljunk magunkba az új év pirkadásán, elmélkedjünk a múlt felett, hisz van időnk elég. Ne azon gondolkozzunk, hogy mennyit licitáljunk most lefelé, hanem azon, hogy tavasszal majd mennyit bírunk behozni, hogy mennyit kell majd pótolnunk, hogy a tavasz az, amin keresnünk kell, amit nem ajándékozhatunk el. Az 1936 legyen a megújhodás éve, melyet kivételesen a végével fogunk megállapítani, hogy új volt-e, közelebb hozott-e bennünket egymáshoz és feljegyezhetjük-e szakmánk történetében azt, hogy újat hozott tlllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!IIIIIIIM HIRDETÉSI DIJAK: Tagok részére soronként 5 mm. vastagságú sor 90 mm. hosszúságban —.50 P. Vastag betű két sornak számít.