Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1933 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1933-02-20 / 4. szám
közgazdasági és közlekedési tudósító Február 1-től hét, hat és öt százalékkal csökkent újból a köztisztviselők illetménye és ezzel elérkeztek a köztisztviselők ahhoz a mélyponthoz, amely tíz és huszonhét százalékkal választja el a mai fizetéseket a békebeli illetményektől. Mélypontnak sem nevezhető a mai ötödször csökkentett járandóság, mert a gazdasági viszonyok kaotikus alakulásában immár aligha találódik pénzügyminiszter, aki még egyszer meg merné ismételni a volt és a jelenlegi fináncminiszterek, azóta hat, súlyosan dezavuált ígéretét: a köztisztviselők fizetését pedig csökkenteni nem lehet .. . ki tudja mikor kell újabb fizetéscsökkentéssel számolni? Távol áll tőlünk, hogy sérelmet kovácsoljunk a jámbor igyekezetből, amellyel cáfolták lapunk értesülését a köztisztviselők újabb iletményelvonására vonatkozóan. Ha a cáfolat hangja túlságosan heves volt is, a közvélemény azonnal leszámította annak valóságos értékét és a cáfolat megjelenése után már mindenki sokkal biztosabbra várta a leszállítást, mint annak előtte. Talán jellemzésül még azt is megjegyezhetjük, hogy állítólag nem is öt és hét százalékot akartak levonni az állami alkalmazottak fizetéséből, hanem négy és kilenc százalékos mérséklést terveztek. Olyan illetménycsökkentésről szivárogtak ki hírek, amely a magasabb fizetési osztályokban radikálisan apasztotta volna az illetményt, — közel a fizetés tizedrészét vették volna el,— a legalsó kategóriákban pedig valamivel mérsékeltebben hatott volna. Utóvégre is négy százalék kevesebb, mint öt százalék, viszont 140 pengős fizetésnél súlyosabb a hét pengős levonás az 5 pengő 60 fillérnél. A lefaragás végül is az alacsonyabb osztályoknál erősebben, a magasabbaknál kevésbé erősebbre sikerült. Végeredményében egyformán szomorú a dolog és egyaránt kiszámíthatatlan, hogy valóban tizenkétmilliót keres-e az állam ezzel a rendelettel, vagy pedig kihatásaiban még többet veszít-e rajta. Az illetékes tényezők abban a meggyőződésben léptek a nyilvánosság elé a fizetéscsökkentéssel, hogy erre az államkincstár mai helyzetében múlhatatlanul szükség van. Ez a meggyőződés, továbbá a régebben elhangzott ígéretek úgy szállonganak a fizetéscsökentésnek a nyilvánossággal szemben történt megadminisztrálása körül, mint Vasziljevics Nikolaj Gogoly „Holt lelkei“ a csinovnikov hatalmas kezei között. Anélkül, hogy ennek a meggyőződésnek a jóhiszeműségét kétségbe vonnánk, fel kell hívni az illetékesek figyelmét erre a kérdésre, amiről eddig a magyar sajtóban nem esett szó és amelyre adandó felelet perdöntő a fizetéscsökkentés jogossága és méltányossága szempontjából, ez a kérdés pedig a következő: mi történt a köztisztviselői mértékjövedelmekkel? 1932. március 17-én ugyanis elrendelte a kormány, hogy a közalkalmazottak mellékjövedelme nem lehet nagyobb, mint a fizetésnek 50 százaléka. E rendelkezés alól a minisztertanács egyes esetekben felmentést adhat. Ezek után azzal a kérdéssel fordulunk Imrédy Béla pénzügyminiszterhez, adott-e a minisztertanács felmentést egyeseknek a mellékjövedelmek említett korlátozása alól, kik azok, név és állás szerint, akik ebben részesültek. Ez a nevezetes 1700-as rendelet úgy intézkedik, hogy „a közalkalmazottak akár állandóan, akár esetenként bármilyen címen csak olyan mellékjárandóságban részesülhetnek, amelynek egy évi összege nem haladja meg az 50 százalékát annak az öszszegnek, amely az illetőt 1931. évi szeptember hó 1-e előtt érvényben volt jogszabályok szerint fizetés és lakáspénz címmén együttvéve megilleti.“ Ez a szakasz tehát félreérthetetlenül előírja az 50 százalékos határt. A 4. §. azonban rögtön megadja a lehetőséget ennek a be nem tartására. „A minisztertanács egyeseknek, akik hivatali tevékenységüket rendkívüli mértékben meghaladó, különösen értékes szolgálatokat teljesítenek, kivételesen megengedheti, hogy a számításba veendő mellék járandóságainak egyévi együttes összege az 50 százalékot meghaladhassa.“ A kormánytól várja a hivatalos tájékoztatást a nyilvánosság arra vonatkozóan, hogy kik azok, akik ilyen felmentvényt kaptak a minisztertanácstól, mekkora a számuk, milyen pozíciót töltenek be. De ép ilyen fontos, vagy talán még fontosabb kérdés, hogy mellékjárandóság címén mennyit fizetett ki a költségvetési év alatt összesen az állam. Még a pénzügyminiszter válaszának nyilvánosságra kerülése előtt megállapítjuk, hogy a mellékjárandóság címén kifizetett összeg nagyon közel jár a 12 millió pengőhöz. A 12 milliós fizetésredukciót és a közel 12 millió pengős, méltányosságból engedélyezett és kifizetett mellékjárandóságot a magunk részéről nem tudjuk összeegyeztetni a méltányosság jegyében. A kérdés nyilvános tárgyalása közérdek, hiszen hivatalos személyek sincsenek tisztában azzal, hogy egyes köztisztviselőknek mellékjárandósága legális vagy törvénytelen-e. Különben úgy gondoljuk, semmi titkolni való sincs abban, ha valakinek a minisztertanács megadja ezt a felmentvényt. Mert nem tudunk elképzelni komoly érvet, amely ellene szólna annak a kívánságnak, hogy a jövőben a mellékjárandóságok megkötöttsége alól történő felmentést a hivatalos lapban tegyék közzé. Ez sokkal nyíltabb eljárás, mint a titkolódzás, amely csak sugdolódzásra, gyanúsításokra ad alkalmat és kitenyészti ezt a burkolt álláshalmozást. A pénzügyminiszter válaszát nemcsak a sajtó, a nyilvánosság képviselője várja, hanem a köztisztviselők társadalma is a maga egészében. Ez alkalommal talán a nevek és az állás közlése mellett módot talál a pénzügyi kormány annak a feltüntetésére is, hogy mekkora mellékjárandóságot élveztek az illetők a Károlyi-kormány nevezetes rendelete előtt. Egy pillanatig sem tételezzük fel Imrédy pénzügyminiszterről, de a Gömbös-kormány egyetlen tagjáról sem, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban titkolnivalója lenne. A fizetéscsökkentést és a mellékjárandóságok masztodónját egymástól aligha lehet elválasztani, amikor, — mint lapunk más helyén jelentjük — folytatólagosan további köztisztviselői illetménycsökkentésre készül a kormány. az 5ö°/°-os mellékjövedelem túllépésére 10 és 20 százalékkal redukálják a köztisztviselők napidíját Politikai körökben híre terjedt annak, hogy a kormány további folytatólagos leszállítást tervez a tisztviselők iletményeivel kapcsolatban. A mérséklés ezúttal a napidíjakra fog kiterjedni. Jelenleg tudvalévően különleges megbízatás, az állomáshelyről való távozás esetén kapnak napidíjat a köztisztviselők, mégpedig a fizetési osztályhoz képest, 7 pengőtől 35 pengőig terjedhet a napi kiadásaik fedezésére hivatalosan megállapított összeg. A napidíjak terén automatikusan csökkentették a kiadásokat a közelmúltban két formában. A Károlyi-kormány mérsékelte a kiutalható összegeket, a hivatalokban pedig utasítást kaptak a hivatalvezetők, hogy utazásra vagy hasonló megbízatásra mennél ritkábban kerüljön sor. Nem titok a nyilvánosság előtt, hogy egyes egyéneknél valóságos mellékjárandósággá fejlődött a napidíj, a tisztviselők azt belekalkulálták az életstandardbe. Körülbelül 10—12 százalékos lesz a csökkentés, amelyet a pénzügyi kormány a közeljövőben rendeletben készül kiadni. Lényegesen mérsékelni fogják azokat a napidíjakat is, amelyeket a külszolgálati szolgálatban állóknak, vagy külföldi utazás alkalmával juttatnak. A külföldi napidíjaknál e mérséklés 20 százalékos lesz. Az a hír, hogy a közlekedési segélyt is le fogják újból szállítani, teljesen alaptalan. A budapesti köztisztviselők változatlanul 8.50 pengőt kapnak a régi 10 pengővel szemben. autóbuszok, automobilok különleges célokra Teherautomobilok Teucholl-Districh féle armaturák, szivattyúk, tűzoltósági és közegészségügyi szerek Vas- és acélöntvények. Vasszerkezetek, Jobbágy-féle folytonégő kályhák stb. H. Ii. Állami Vas-, Acél- és Célgyárak BUDAPEST, X., KŐBÁNYAI UT 21. elkezdik a flomi Megyesom vasútvonal villamosítási munkálatait Az egyes érdekelt miniszterekkel és referensekkel a Komárom-hegyeshalmi villamosítás ügyét teljes részletességgel letárgyalták és legközelebb a minisztertanács fogja megadni a szankciót arra, hogy a Komárom Hegyeshalom szakasz villamosítását megkezdjék. Értesülésünk szerint ezzel kapcsolatban 32 darab Kandó-féle villamos mozdonynak a Ganz villamossági rt.-nál való megrendelését határozták el. Egy villamos mozdonynak a megrendelési ára 600.000 pengő, míg az egész Komárom—hegyeshalmi villamosítási munkálatok 38 millió pengő értéket képviselnek. Ez a villamosítási munka jelentékeny munkaalkalmat hoz a magyar iparnak és a munkák közeli megindítása a gazdasági életre minden tekintetben előnyös lesz. A magyar közönséget élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy a Hegyeshalom icheni vasútszakasz villamosításának ügyét az osztrákok kedvezően elintézik-e, mert természetesen a villamosítás gazdasági értéke csak akkor fog igazán amaga nagy jelentőségében kibontakozhatni, ha a Hegyeshalom idheni rész is rövidesen megépül.